A Biblia képes megváltoztatni az életünket

MIÉRT hagyott fel egy hatvanas éveiben járó asszony a bálványok vallásos tiszteletével? Miért döntött úgy egy sintó pap, hogy keresztény szolga lesz? Hogyan tudott megbirkózni az elhagyatottság érzésével egy asszony, akit csecsemőkorában örökbe adtak a szülei? Nézzük meg, mit mondanak.

„Többé nem vagyok a bálványok rabja” (ABA DANSOU).

SZÜLETÉSI ÉV: 1938

SZÜLETÉSI HELY: BENIN

HÁTTÉR: BÁLVÁNYOKAT IMÁDOTT

A MÚLTAM: A So-Tchahoué nevű faluban nőttem fel, egy tó melletti mocsaras területen. Az itteniek halászattal, szarvasmarhák, kecskék, juhok, disznók és szárnyasok tenyésztésével foglalkoznak. Mivel ezen a területen nincsenek utak, az emberek csónakkal és kenuval közlekednek. Általában fából és fűből építik a házaikat, de vannak, akik téglából. Az emberek többsége nagy szegénységben él. Ennek ellenére a bűnözés nem olyan elterjedt, mint a városokban.

Gyerekkoromban az apukám a nővéremet és engem elküldött egy intézménybe, ahol megismertettek minket a fetisizmussal (természetfeletti erejűnek hitt tárgyak kultikus tisztelete). Felnőttként a jorubák egyik istenét, Duduát (Oduduwa) kezdtem imádni. Építettem neki egy oltárt, és rendszeresen mutattam be áldozatokat jamszgyökérből, pálmaolajból, csigából, csirkéből, galambból és számos más állatból. Az áldozatok sokba kerültek, szinte az összes pénzemet ezekre költöttem.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, megtudtam, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten. Azt is megtanultam, hogy nem helyesli, ha bálványokat használunk az imádatban (2Mózes 20:4, 5; 1Korintusz 10:14). Rögtön tudtam, mit kell tennem. Kidobtam az összes bálványt a házamból, és mindentől megszabadultam, ami az imádatukhoz kapcsolódott. Többé nem fordultam jósokhoz, és nem vettem részt a helyi rítusokban és temetési szertartásokban.

Mivel már a hatvanas éveimben jártam, nem volt könnyű megtenni ezeket a változtatásokat. A barátaim, rokonaim és szomszédaim ellenségesen viselkedtek, és kigúnyoltak. Ezért erőt kértem Jehovától imában, hogy azt tudjam tenni, ami helyes. A Példabeszédek 18:10 szavai vigaszt öntöttek belém. Itt ez áll: „Erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál.”

Az is sokat segített, hogy eljártam a Tanúk összejöveteleire. Itt megtapasztaltam, milyen az igazi keresztény szeretet. Lenyűgözött, hogy ezek az emberek őszintén törekszenek rá, hogy a Biblia magasztos erkölcsi elvei szerint éljenek. A látottak meggyőztek arról, hogy Jehova Tanúi gyakorolják az igaz vallást.

 HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Mióta a bibliai alapelvek szerint élek, jobb a kapcsolatom a gyermekeimmel. Emellett megszabadultam egy nehéz tehertől, hiszen korábban minden pénzemet élettelen bálványokra költöttem, melyek nem tudtak segíteni nekem. Ma már Jehovát szolgálom, aki végleg meg fogja szüntetni minden nehézségünket (Jelenések 21:3, 4). Annyira boldog vagyok, hogy Jehovát szolgálhatom, és hogy többé nem vagyok a bálványok rabja. Jehova valódi biztonságot és védelmet nyújt.

„Gyermekkorom óta kerestem Istent” (SZATO SINDZSI).

SZÜLETÉSI ÉV: 1951

SZÜLETÉSI HELY: JAPÁN

HÁTTÉR: SINTÓ PAP VOLT

A MÚLTAM: Egy vidéki városban nőttem fel Fukuoka prefektúrában. A szüleim nagyon vallásosak voltak, ezért gyermekkoromtól kezdve arra neveltek, hogy tiszteljem a sintó isteneket. Már egészen fiatalon foglalkoztatott a megmentés témája, és erős vágyat éreztem arra, hogy segítsek a bajbajutottakon. Emlékszem, hogy az általános iskolában a tanár egyszer megkérdezte tőlünk, hogy mik szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk. Az osztálytársaimnak nagyon határozott elképzeléseik voltak, például volt, aki tudós akart lenni. Én azt feleltem, hogy Isten szolgája szeretnék lenni. Erre mindenki felnevetett.

A középiskola befejezése után egy olyan iskolában tanultam tovább, ahol hitoktatókat képeznek. Itt találkoztam egy sintó pappal, aki a szabad idejében egy fekete borítójú könyvet olvasott. Egyik nap megkérdezte tőlem: „Tudod, melyik könyv ez?” „A Biblia” – válaszoltam, mivel korábban már láttam a könyv borítóját. „Mindenkinek el kell olvasnia ezt a könyvet, aki sintó pap szeretne lenni” – mondta.

Rögtön vásároltam is egy Bibliát. A legszembetűnőbb helyre tettem a könyvespolcomon, és gondosan vigyáztam rá. De mivel az iskola nagyon lefoglalt, az olvasására nem szakítottam időt. Az iskola elvégzése után sintó pap lettem egy szentélyben. Úgy éreztem, hogy valóra vált a gyermekkori álmom.

 Ám hamarosan rájöttem, hogy nem minden olyan, mint amilyennek elképzeltem. A legtöbb pap nem igazán törődött az emberekkel. Sokuk még csak nem is hitt az istenekben. Sőt, az egyik vezető pap ezt mondta nekem: „Ha jó munkát akarsz végezni, csak filozófiai témákról beszélj. A hit tabutéma.”

Az ilyen megjegyzések miatt nagyot csalódtam a sintó vallásban. Bár továbbra is a szentélyben szolgáltam, más vallásokat is megvizsgáltam. Ám úgy tűnt, egyik sem jobb. Minél több vallással ismerkedtem meg, annál jobban elkeseredtem. Úgy gondoltam, nem létezik igaz vallás.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? 1988-ban egy buddhista arra buzdított, hogy olvassam a Bibliát. Eszembe jutott az a sintó pap, aki évekkel korábban ugyanerre ösztönzött. Elhatároztam, hogy megfogadom a tanácsot. A Biblia már az első perctől magával ragadott. Sokszor egész éjjel olvastam, és csak akkor tettem le, mikor a felkelő nap sugarai beszűrődtek az ablakon.

Az olvasottak hatására vágyat éreztem arra, hogy a Biblia Istenéhez imádkozzak. Eleinte a Máté 6:9–13-ban feljegyzett mintaimát mondtam el. Kétóránként elismételtem, még akkor is, amikor szolgálatot végeztem a sintó szentélyben.

Számos kérdés merült fel bennem az olvasottak kapcsán. Ekkoriban már házas voltam, és tudtam, hogy Jehova Tanúi a Bibliáról tanítják az embereket, mert korábban már jártak a feleségemnél. Ezért felkerestem egy Tanút. Rengeteg kérdést zúdítottam rá, és nagyon tetszett, hogy minden kérdésemre a Bibliából ad választ. Ez a hölgy kedvesen megszervezte, hogy egy másik Tanú tanulmányozza velem a Bibliát.

Hamarosan elkezdtem járni a Tanúk összejöveteleire. Bár korábban többükkel is nagyon durván viselkedtem – amire egyébként nem is emlékeztem –, kedvesen és szeretettel fogadtak.

Az összejöveteleken megtanultam, hogy Isten elvárja a férjektől, hogy szeressék és tiszteljék a családtagjaikat. Egészen addig annyira lekötött a papi munkám, hogy teljesen elhanyagoltam a feleségemet és a két gyermekemet. Ráeszméltem, hogy míg a szentélybe érkezőket figyelmesen meghallgattam, addig a feleségemet sohasem.

A tanulmányozás során sok mindent megtanultam Jehováról, ami közelebb vitt hozzá. Különösen nagy hatással volt rám például a Róma 10:13, mely ezt írja: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. Gyermekkorom óta kerestem Istent, és végre megtaláltam őt.

Attól fogva nem éreztem magam otthon a szentélyben. Kezdetben aggódtam, hogy mit fognak gondolni mások, ha otthagyom a sintó vallást. De mindig is azt mondtam magamnak, hogy ha valahol máshol találom meg az igaz Istent, meg fogom tenni ezt a lépést. Ezért úgy döntöttem, hogy a lelkiismeretemre hallgatok. 1989 tavaszán felhagytam a papi hivatással, és Jehovára bíztam magam.

Ezt egyáltalán nem volt könnyű megtenni. A szentélyben a vezető papok jól leszidtak, és megpróbáltak maradásra bírni. Ám még ennél is nehezebb volt elmondanom a döntésemet a szüleimnek. Miközben a házuk felé tartottam, nagyon nyugtalan voltam, feszített a mellkasom, és remegtek a lábaim. Többször is megálltam útközben, hogy Jehovához imádkozzak erőért.

 Amikor megérkeztem hozzájuk, nem mertem azonnal előhozakodni a témával. Órák teltek el. Sok-sok ima után végül is sikerült mindent elmondanom az édesapámnak. Elmagyaráztam, hogy megtaláltam az igaz Istent, és ezért otthagyom a sintó vallást, hogy neki szolgáljak. Édesapám nagyon megdöbbent, és elszomorodott. Több rokonom is átjött, hogy rábeszéljen arra, gondoljam meg magam. Nem akartam megbántani a családomat, ugyanakkor tudtam, hogy az a helyes, ha Jehovát szolgálom. Idővel a családom tagjaiban tiszteletet ébresztett, hogy így döntöttem.

Bár a szentélyt otthagytam, a gondolkodásomon még sokat kellett változtatnom. A papként töltött évek mély nyomot hagytak bennem. Igyekeztem kitörölni az elmémből ezeket az emlékeket, de körülöttem minden a korábbi életemre emlékeztetett.

Ezért egyrészt átkutattam a lakásomat, és összegyűjtöttem mindent, ami a sintó valláshoz kapcsolódott: könyveket, szentképeket, és még a drága emléktárgyakat is. Aztán mindet elégettem. Másrészt igyekeztem minél több időt együtt tölteni a Tanúkkal. A barátságuk és a támogatásuk sok erőt adott. A korábbi életem emlékei lassanként elhalványodtak.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Korábban elhanyagoltam a feleségemet és a gyermekeimet, és ezért nagyon magányosnak érezték magukat. Ám azóta, hogy több időt töltök velük, ahogyan arra a Biblia ösztönzi a férjeket, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Idővel a feleségem is Jehova szolgája lett. A fiam, a lányom és a vejem is csatlakoztak az igaz valláshoz.

Gyermekként arról álmodtam, hogy egyszer majd Isten szolgája leszek, és másoknak fogok segíteni. Ha visszatekintek az életemre, elmondhatom, hogy mindent elértem, amire vágytam, sőt még többet is. Szavakkal nem is tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok Jehovának.

„A szívem mélyén tudtam, hogy valami hiányzik az életemből” (LYNETTE HOUGHTING).

SZÜLETÉSI ÉV: 1958

SZÜLETÉSI HELY: DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

HÁTTÉR: ELHAGYATOTTNAK ÉREZTE MAGÁT

A MÚLTAM: Germistonban, egy középosztálybeli bányavárosban születtem. Itt viszonylag jó volt a közbiztonság. A szüleim úgy döntöttek, hogy örökbe adnak, mert attól féltek, hogy nem tudnak majd gondoskodni rólam. Még csak 14 napos voltam, amikor egy kedves házaspár örökbe fogadott. Kezdettől fogva őket tekintettem a szüleimnek. De azok után, hogy megtudtam  az igazságot, az elhagyatottság érzése lett úrrá rajtam. Egyre jobban eltávolodtam a nevelőszüleimtől, és úgy éreztem, hogy nem igazán értenek meg.

16 évesen elkezdtem szórakozóhelyekre járni, ahol a barátaimmal táncoltunk, és élő zenét hallgattunk. 17 évesen rászoktam a cigarettára. Olyan vékony akartam lenni, mint a cigarettareklámokban szereplő modellek. Amikor 19 éves lettem, Johannesburgban kezdtem dolgozni. Hamarosan rossz társaságba kerültem, csúnyán beszéltem, sokat dohányoztam, és sokat ittam a hétvégéken.

Rendszeresen sportoltam, aerobikoztam, fallabdáztam és fociztam, és sok energiát fektettem a karrierem építésébe, mert nevet akartam szerezni a számítógépes szakmában. Jó anyagi körülmények között éltem, és sokan sikeresnek tartottak. De igazából nagyon boldogtalan voltam, elveszettnek és csalódottnak éreztem magam. A szívem mélyén tudtam, hogy valami hiányzik az életemből.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, megtudtam, hogy Jehova a szeretet Istene, és hogy a szeretetét úgy fejezte ki, hogy nekünk adta Szavát, a Bibliát. Ez olyan, mintha személyesen írt volna nekünk egy levelet, hogy vezesse a lépteinket (Ézsaiás 48:17, 18). Felismertem, hogy ha hasznot akarok meríteni Jehova szerető törődéséből, akkor nagy változtatásokat kell tennem az életemben.

Változtatnom kellett például a baráti körömön. Nagyon elgondolkodtattak a Példabeszédek 13:20 szavai: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár.” Ez az írásszöveg arra ösztönzött, hogy elhagyjam a régi barátaimat, és újakat szerezzek a Tanúk között.

A legnagyobb nehézséget a dohányzás jelentette, mivel nagyon erős volt a függőségem. Végül is sikerült leszoknom róla, ám közben egy másik akadállyal kerültem szembe. Felszedtem több mint 13 kilót. Ez nem tett jót az önbecsülésemnek. Közel tíz évbe telt, mire sikerült leadnom a súlyfelesleget. De tudtam, hogy az a helyes, ha abbahagyom a dohányzást. Folyamatosan imádkoztam Jehovához, és ő megadta a szükséges erőt.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Most sokkal jobb az egészségem. Emellett elégedett vagyok, mert rájöttem, hogy nem a világi karrier, hírnév és vagyon ad maradandó boldogságot, hanem az, hogy megoszthatom másokkal a bibliai igazságokat. Ennek eredményeként három korábbi munkatársnőm is Jehova szolgája lett, akárcsak a férjem. Bár a nevelőszüleim sajnos már nem élnek, még a haláluk előtt meg tudtam osztani velük a Bibliának azt az ígéretét, hogy a halottak fel fognak támadni egy paradicsomi földre.

Azóta, hogy közelebb kerültem Jehovához, már nem érzem magam elhagyatottnak. Népének a tagjaként egy világméretű családhoz tartozhatok. Közöttük sok anyára, apára és testvérre leltem (Márk 10:29, 30).

[Kép a 12. oldalon]

Jehova Tanúi között megtapasztaltam, milyen az igazi keresztény szeretet

[Kép a 13. oldalon]

Ebben a sintó szentélyben szolgáltam