Ki alkotta meg a világegyetem törvényeit?

„ISMERED-E az egek törvényeit . . . ?” (Jób 38:33). Isten azért tette fel ezt a kérdést Jóbnak, hogy segítsen neki megérteni, mennyire kevés ismerete van az embernek a Teremtő korlátlan bölcsességéhez képest. Te mit gondolsz erről?

Bár Jób napjai óta az emberek sokkal jobban értik a világegyetem törvényeit, a legtöbb tudós vonakodás nélkül elismeri, hogy sok mindent még mindig nem tudunk. Az újabb felfedezések miatt újra meg újra át kell értékelniük a világegyetem működésével kapcsolatos elméleteiket. Vajon a Jóbnak feltett kérdésben rejlő összehasonlítás ma már nem állja meg a helyét? Vagy a felfedezések inkább megerősítik, hogy Jehova alkotta az egek törvényeit?

A Bibliában található lebilincselő kijelentések segítenek választ kapnunk ezekre a kérdésekre. A Biblia természetesen nem tudományos kézikönyv, ám amikor a csillagos égről ír, a megállapításai meglepően pontosak, és gyakran csak évezredekkel később értették meg őket.

Antik világkép

Nézzük meg, milyen elképzelés született az i. e. IV. században, egy évszázaddal azután, hogy befejeződött az Ószövetségnek, a Biblia héber nyelvű részének a megírása. Akkoriban élt Arisztotelész, a görög filozófus, aki korának nagy tudósait tanította az egekről. Még ma is a valaha élt legbefolyásosabb tudósok közé sorolják. (Lásd a  25. oldalon található kiemelt részt.) Egy enciklopédia szerint Arisztotelész volt a történelem első igazi tudósa, éppen ezért minden tudós hálával tartozik neki (Encyclopædia Britannica).

Arisztotelész kidolgozott egy elméletet a kozmoszról. Eszerint a föld a világegyetem középpontja, és több mint 50, egymásban elhelyezkedő kristályszféra, azaz gömb veszi körül. Úgy gondolta, hogy a csillagok a legkülső szférához vannak rögzítve, míg a bolygók a földhöz közelebb eső szférákhoz, és úgy vélte, hogy minden, ami a földön túl van, örök és változatlan. Egy ilyen elképzelés ma már meseszerűnek tűnik, de több mint 2000 éven át nagy hatással volt a tudósokra.

Vessük most össze Arisztotelész tanításait azzal, amit a Biblia mond. Melyik állta ki az idő próbáját? Vizsgáljunk meg három kérdést a világegyetem törvényeiről. A válaszok megerősítik a Biblia szerzőjébe, az egek törvényeinek alkotójába vetett hitünket (Jób 38:33).

1. Merev a világegyetem?

Arisztotelész úgy vélte, hogy a föld körüli szférák – így például a csillagok szférája – merevek, vagyis nem zsugorodnak, és nem is tágulnak.

Vajon a Biblia is hasonlóan ír a világegyetemről? Bár nem beszél konkrétan erről a kérdésről, figyeld meg, milyen érdekes szóképet használ: „Van Valaki, aki a föld kereksége felett lakik, amelynek  lakói olyanok, mint a szöcskék; ő, aki kifeszíti az egeket, mint valami finom fátyolszövetet, aki kifeszíti azt, mint egy lakósátrat” (Ézsaiás 40:22). *

Vajon Arisztotelész elképzelése vagy a Bibliában szereplő leírás bizonyul igaznak a mai ismeretek fényében? Mit mond a modern kozmológia a világegyetemről? A csillagászok a XX. században meglepődve fedezték fel, hogy a világegyetem egyáltalán nem merev. Sőt, úgy tűnik, a galaxisok sebesen távolodnak egymástól. Valószínűleg egyetlen tudós sem sejtette, hogy a világegyetemünk ilyen mértékben tágul. A kozmológusok többsége napjainkban azon az állásponton van, hogy a világegyetem kezdetben igen kis helyre volt összezsúfolva, és azóta folyamatosan tágul. Így a mai tudomány szerint Arisztotelész elképzelése téves.

Most vizsgáljuk meg a Biblia szavait. Nem meglepő, hogy egy olyan férfinak, mint Ézsaiás próféta, a feje fölött szétterülő csillagos égről egy kifeszített sátor jutott az eszébe. * Sőt, lehet, hogy a tejút egy finom fátyolszövetre emlékeztette.

Emellett Ézsaiás szavai élénk képeket jeleníthetnek meg a képzeletünkben. Eszünkbe juthat például, hogyan állítottak fel egy sátrat a bibliai időkben. Az összegöngyölt, vastag sátorszövetet kibontották és szétterítették, hogy  ráhelyezhessék a sátor tartórúdjaira. Vagy magunk előtt láthatunk egy kereskedőt, aki egy összegöngyölt, finom szövetet szétterít a vásárlója előtt. Mindkét esetben egy viszonylag kicsire összegöngyölt anyag szétterítve nagyobb teret tölt be.

Természetesen nem állítjuk azt, hogy ezek a költői képek a Bibliában magyarázatot adnának a világegyetem tágulására. De nem lenyűgöző, hogy a bibliai leírás ennyire összhangban van a modern tudománnyal? Ézsaiás több mint 300 évvel Arisztotelész napjai előtt élt, és több mint 2000 évvel azelőtt, hogy a tudomány egyértelmű bizonyítékokkal szolgált a világegyetem tágulására. Ám ennek az alázatos héber prófétának a feljegyzése nem szorult kiigazításra, Arisztotelész elképzelése viszont igen.

2. Mi tartja helyükön az égitesteket?

Arisztotelész a következőket gondolta: A világegyetem telített. A föld és a légköre négy elemből áll, azaz a földből, a vízből, a levegőből és a tűzből. A kristályszférák az éternek nevezett örök anyagból vannak. Az égitestek a láthatatlan szférákra vannak rögzítve. A tudósok hosszú időn át elfogadták Arisztotelész nézetét, mivel látszólag összhangban volt egy alapvető feltevéssel, mégpedig azzal, hogy egy tárgyat alá kell támasztani, vagy valamihez rögzíteni kell, különben leesik.

És mit mond a Biblia? Feltárja például a hűséges Jób szavait, aki azt mondta Jehováról, hogy a semmire függesztette a földet (Jób 26:7). Ezt Arisztotelész biztosan lehetetlennek tartotta volna.

A XVII. században, mintegy 3000 évvel Jób napjai után, még mindig az volt az elterjedt tudományos nézet, hogy a világegyetem telített. Ám ekkor már úgy gondolták, hogy egy fajta folyadék, nem pedig a kristályszférák töltik ki. A század végén azonban Sir Isaac Newton fizikus egy teljesen más elmélettel állt elő. Azt mondta, hogy az égitestek vonzóerőt fejtenek ki egymásra. A gravitáció felismerésével Newton egy lépéssel közelebb került annak megértéséhez, hogy a föld és a többi égitest a légüres térben függ, vagyis emberi nézőpontból a semmiben.

Newton gravitációról alkotott elméletét sok, tudományban jártas személy ellenérzéssel fogadta. Nehezen tudták elképzelni, hogy a csillagokat és a többi égitestet nem szilárd anyag tartja a helyén. Hogy is tudna a nagy tömegű föld és a többi égitest egyszerűen a semmiben függni? Ezt az elképzelést sokan természetfölöttinek tartották. Arisztotelész napjai óta a legtöbb tudós úgy vélte, hogy valaminek ki kell töltenie a világűrt.

Jób természetesen nem ismerte azokat a láthatatlan erőket, melyek a földet a nap körüli  stabil pályáján tartják. De akkor miért mondta azt, hogy a bolygónk a semmiben függ?

És ha a semmiben függ, mi tartja a földet és a többi égitestet a pályáján? Figyeld meg, hogy Isten milyen elgondolkodtató kérdést tett fel Jóbnak: „Egybekötheted-e a Kima csillagkép kötelékeit, vagy megoldhatod-e a Keszil csillagkép köteleit?” (Jób 38:31). * Jób a hosszú élete során minden éjjel láthatta, amint ezek az ismerős csillagképek feltűnnek az égbolton. Biztosan felmerült benne a kérdés, hogy miért néznek ki ugyanúgy hosszú évek, évtizedek után is. Milyen kötelékek tartják a csillagképeket és a többi égitestet „a helyükön”? Mindez kétségtelenül bámulatba ejtette.

Ha a csillagok szférákra lennének rögzítve, nem lenne szükség ilyen kötelékekre. A tudósok csak mintegy 2000 évvel később értették meg, milyen láthatatlan kötelékek tartják össze az égitesteket, miközben hosszú, lassú táncukat járják a sötét világűrben. Isaac Newton és később Albert Einstein is jelentős felfedezéseket tettek ezen a területen. Jób természetesen semmit sem tudott azokról az erőkről, melyekkel Isten egybeköti az égitesteket. A Jób könyvében feljegyzett ihletett szavak mégis kiállták az idő próbáját, míg Arisztotelész nézetei tévesnek bizonyultak. Ki mástól származhattak ezek a bölcs szavak, mint attól, aki megalkotta a világegyetem törvényeit?

3. Örökkévaló vagy mulandó?

Arisztotelész abban hitt, hogy óriási különbség van az ég és a föld között: Mint mondta, a föld változik, hanyatlik és elhasználódik, ezzel szemben a csillagos eget alkotó éter változatlan, örökkévaló. Úgy vélte, a kristályszférákhoz rögzített égitestek sosem változnak, illetve nem pusztulnak el.

Vajon ezt tanítja a Biblia? A Zsoltárok 102:25–27 ezt mondja: „Te raktad le hajdanán a föld alapjait, az egek a te kezed művei. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mind elkopnak, akár a ruha. Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük. De te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.”

Figyeld meg, hogy a zsoltáríró, aki feltehetőleg két évszázaddal Arisztotelész előtt jegyezte le szavait, nem a földet állítja szembe a csillagos éggel, mintha a föld romlandó, a csillagok pedig örökkévalóak lennének. Ehelyett az eget és a földet együtt állítja szembe Istennel, azzal a hatalmas szellemszeméllyel, aki a teremtésüket irányította. * Ez a zsoltár megerősíti, hogy a csillagok ugyanúgy mulandóak, mint bármi a földön. És mit mond erről a modern tudomány?

A geológia megerősíti a Bibliának és Arisztotelésznek azt az álláspontját, hogy a föld mulandó. Az erózió folyamatosan koptatja a kőzeteket, a vulkanikus és egyéb geológiai tevékenységek során pedig újak keletkeznek.

És mi a helyzet a csillagokkal? Vajon ezek is mulandóak, ahogy a Biblia írja, vagy inkább örökkévalóak, ahogy azt Arisztotelész vélte? A XVI. században az európai csillagászok kételkedni kezdtek Arisztotelésznek a csillagok örökkévalóságával kapcsolatos nézetében, mivel észleltek egy szupernóvát, vagyis egy látványos csillagrobbanást. A tudósok azóta megfigyelték, hogy a csillagok idővel meghalnak: hirtelen elpusztulnak a robbanások során, lassan elégnek vagy összeomlanak.  Ám a csillagászok arra is rájöttek, hogy születnek is új csillagok a „csillagbölcsőkben”, vagyis az öreg csillagok robbanása során keletkező gázfelhőkben. Ezért nagyon is találó az elkopott ruha lecseréléséről szóló bibliai kép. * Milyen lenyűgöző, hogy az ókori időkben élt zsoltáríró szavai napjaink felfedezéseivel is összhangban vannak.

De talán felvetődik benned a kérdés: „Ezek szerint a Biblia azt tanítja, hogy a föld és a csillagos ég egy nap elpusztulnak, és helyettük újak keletkeznek?” Nem, a Biblia azt ígéri, hogy örökre megmaradnak (Zsoltárok 104:5; 119:90). De nem azért, mintha eleve örökkévalóak lennének, hanem azért, mert Isten, az alkotójuk megígérte, hogy fenntartja őket (Zsoltárok 148:4–6). Isten nem közli velünk, hogyan teszi ezt, de vajon nem ésszerű, hogy neki, aki megalkotta a világegyetemet, elegendő hatalma van ahhoz, hogy fenn is tartsa? Ehhez hasonlóan, ha valaki házat épít magának és a családjának, biztosan szívén viseli a háza sorsát, és karbantartja.

Kit illet a dicsőség és a tisztelet?

Ha elgondolkodunk az egek törvényein, egyértelmű választ kaphatunk erre a kérdésre. Kétségkívül csodálatot érzünk az iránt, aki kiterjeszti a számtalan csillagot a hatalmas világűrben, aki a helyükön tartja őket a gravitáció kötelékeivel, és aki biztosítja a létezésüket.

Az Ézsaiás 40:26 találóan írja le, miért kelt áhítatot bennünk mindez: „Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok. Ki teremtette azokat? Ő, aki szám szerint előhozza seregüket, sőt nevén szólítja mindegyiket”. A csillagok valóban egy hatalmas hadsereghez hasonlítanak. Ha a parancsnok nem adna utasításokat a katonáknak, a hadsereg csupán egy rendezetlen tömeg lenne. Ha Jehova nem alkotott volna törvényeket, a bolygók, csillagok, galaxisok nem szabályos pályán haladnának, és így teljes lenne a zűrzavar. De most képzelj el egy több milliárd fős hadsereget, élén a parancsnokkal, aki nem csupán a csapatok mozgását irányítja, hanem ismeri minden egyes katonájának a nevét, a hollétét és az erőnlétét.

Az egek törvényei betekintést engednek ennek a „parancsnoknak” a korlátlan bölcsességébe. Ki más alkothatta volna meg ezeket a törvényeket, és indíthatott volna embereket arra, hogy olyan pontos tényeket közöljenek, melyeket csak évszázadokkal, sőt, évezredekkel később értettek meg a tudósok? Így hát minden okunk megvan arra, hogy Jehovának adjuk a dicsőséget és a tiszteletet (Jelenések 4:11).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/​képek a 24–25. oldalon]

 Egy nagy gondolkodó

„Arisztotelész az antik világ legnagyobb filozófusa és tudósa volt” – írja egy könyv (100 híres ember: A kezdetektől napjainkig). Nem nehéz megértenünk, hogy miért írták ezt erről a rendkívüli emberről. Arisztotelész (i. e. 384–322) Platónnak, a híres filozófusnak volt a tanítványa. Ő lett a makedón hercegnek, a későbbi Nagy Sándornak a nevelője. Ókori jegyzékek szerint Arisztotelész igen termékeny író volt, mintegy 170 könyvet írt, melyből 47 máig is fennmaradt. Műveiben foglalkozott a csillagászattal, biológiával, kémiával, állattannal, fizikával, geológiával és pszichológiával. Részletes feljegyzéseket készített olyan élőlényekről, melyeket mások csak évszázadokkal később kezdtek tanulmányozni. „Arisztotelész mérhetetlen hatással volt az egész későbbi nyugati gondolkodásra” – jegyzi meg az előbb említett könyv. Ám még ezt is hozzáfűzi: „Arisztotelész csodálata olyan nagy méreteket öltött, hogy a középkorban már bálványimádás lett belőle”.

[Forrásjelzések]

Royal Astronomical Society/​Photo Researchers, Inc.

From the book A General History for Colleges and High Schools, 1900

[Kép a 26–27. oldalon]

A gravitáció tartja a helyükön az égitesteket

[Forrásjelzés]

NASA and The Hubble Heritage Team (AURA/​STScl)

[Kép a 26–27. oldalon]

A Fiastyúk csillagkép

[Kép a 28. oldalon]

Némelyik csillagból szupernóva lesz

[Forrásjelzés]

ESA/​Hubble

[Kép a 28. oldalon]

Új csillagok a csillagbölcsőben születnek

[Forrásjelzés]

J. Hester and P. Scowen (AZ State Univ.), NASA

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

© Peter Arnold, Inc./​Alamy