Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova, „a békét adó Isten”

Jehova, „a békét adó Isten”

Jehova, „a békét adó Isten”

„A békét adó Isten legyen mindnyájatokkal!” (RÓMA 15:33)

1–2. Milyen feszült helyzetről ír a Mózes első könyvének 32. és 33. fejezete, és mi az események végkimenetele?

A HELY nem messze van Pénueltől, amely a Jordán keleti oldalán található Jabbók völgyéhez van közel. Ézsau tudomására jutott, hogy az ikertestvére, Jákob úton van hazafelé. Már 20 év telt el azóta, hogy Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát a testvérének. De Jákob fél, hogy Ézsau talán még mindig gyilkos haragot táplál iránta. 400 emberrel az oldalán Ézsau a testvére felé halad, akivel elhidegült a kapcsolatuk. Jákob, mivel szeretné megelőzni, hogy a fogadtatás ellenséges legyen, egymás után küldi az ajándékokat Ézsaunak. A szolgáival több mint 550 háziállatot küld neki. Minden egyes szolga elmondja Ézsaunak, hogy az állatok ajándékok a testvérétől, Jákobtól.

2 Elérkezik a nagy pillanat! Miközben Jákob bátran megy Ézsau elé, hétszer is földig hajol. De ezt megelőzően Jákob már megtette a legfontosabb lépést azért, hogy testvére szíve meglágyuljon. Imában kérte Jehovától, hogy szabadítsa meg őt Ézsau kezéből. Vajon Jehova válaszol az imájára? Természetesen! A Biblia így számol be erről: „Ézsau . . . elébe futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta” (1Móz 32:11–20; 33:1–4).

3. Mit tanulhatunk Jákob és Ézsau történetéből?

3 Jákob és Ézsau története azt mutatja, hogy komoly erőfeszítéseket és megfontolt lépéseket kell tennünk, hogy megoldjuk azokat a nehézségeket, amelyek a keresztény gyülekezet békéjét fenyegethetik. Jákob törekedett rá, hogy békében legyen Ézsauval, de nem azért, mert vétkezett ellene, vagy mert a megbocsátására szorult. Nem, ugyanis Ézsau vetette meg az elsőszülöttségi jogot, és adta el azt Jákobnak egy tál főzelékért (1Móz 25:31–34; Héb 12:16). Az, ahogyan Jákob megközelítette Ézsaut, megmutatja, hogy nekünk is milyen messze el kell mennünk, hogy megőrizzük a békét keresztény testvéreinkkel. Ebből a történetből azt is láthatjuk, hogy Isten áldása kíséri azt, ha imádkozunk és erőfeszítést teszünk a béke megteremtéséért. A Bibliában számos példa található, amely megmutatja, hogy hogyan lehetünk békeszerzők.

Kövessük a legnagyszerűbb példát

4. Mi által menti meg az embereket Isten a bűntől és a haláltól?

4 A békeszerzés legkiemelkedőbb példája maga Jehova, „a békét adó Isten” (Róma 15:33). Gondolj arra, hogy Jehova mi mindent tett annak érdekében, hogy békés kapcsolatban lehessünk vele. Ádám és Éva bűnös leszármazottaiként halált érdemlünk, amely „a bűn zsoldja” (Róma 6:23). Ám Jehova a nagy szeretetéből adódóan megmentésről gondoskodott a számunkra azáltal, hogy elküldte szeretett Fiát az égből, hogy tökéletes emberként megszülessen. A Fiú pedig készségesen engedelmeskedett. Engedte, hogy Isten ellenségei megöljék őt (Ján 10:17, 18). Az igaz Isten feltámasztotta szeretett Fiát, aki ezt követően bemutatta kiontott vérének az értékét, amely megváltja a bűnbánó embereket az örök haláltól. (Olvassátok fel: Héberek 9:14, 24.)

5–6. Milyen hatással volt Jézus kiontott vére az Isten és a bűnös emberiség közti megromlott kapcsolatra?

5 Hogyan hatott Isten Fiának váltságáldozata az Isten és a bűnös emberiség közti megromlott kapcsolatra? Az Ézsaiás 53:5 így ír erről: „Ő kapta a békénket szolgáló fenyítést, és sebei szereztek nekünk gyógyulást.” A váltságnak köszönhetően az engedelmes emberek békés kapcsolatot ápolhatnak Istennel, és a barátai lehetnek. Jézus által „van a mi váltság általi szabadításunk a vére révén, igen, vétségeink megbocsátása” (Ef 1:7).

6 A Biblia kijelenti: „Isten jónak látta, hogy [Krisztusban] lakjon az egész teljesség”. Igen, Krisztus kulcsszerepet tölt be Isten szándékában. És mi Jehova szándéka? Az, hogy ’megbékéltessen magával minden mást Jézus Krisztus kiontott vére által’. A ’minden más’ – amit megbékéltet magával – „a földön levőket” és „az egekben levőket” jelenti. Mik ezek? (Olvassátok fel: Kolosszé 1:19, 20.)

7. Kik az ’egekben levők’ és kik a ’földön levők’, akiket Isten megbékéltet magával?

7 A váltság lehetővé teszi a felkent keresztényeknek, akiket mint Isten fiait „igazságossá nyilvánítottak”, hogy ’békének örvendjenek Istennel’. (Olvassátok fel: Róma 5:1.) Ők az ’egekben levők’, mivel nekik égi reménységük van, és „királyokként fognak uralkodni a föld felett”, valamint Isten papjaiként fognak szolgálni (Jel 5:10). Másrészről, a ’földön levők’ a megbánást tanúsító emberekre utalnak, akik végül örök életet nyernek majd a földön (Zsolt 37:29).

8. Milyen hatással lesz rád, ha elgondolkodsz azon, hogy Jehova mennyi mindent tett azért, hogy békés kapcsolatban lehess vele?

8 Pál a szívből jövő háláját fejezte ki Jehovának a váltságért, amikor ezt írta az Efézusban lévő felkent keresztényeknek: „Isten, aki gazdag az irgalmasságban . . . megelevenített minket a Krisztussal együtt, méghozzá amikor halottak voltunk a vétségekben”. Pál ezt is hozzátette: „ki nem érdemelt kedvességből részesültetek megmentésben” (Ef 2:4, 5). Akár égi, akár földi reménységünk legyen, nagyon sokkal tartozunk Istennek az irgalmáért és a ki nem érdemelt kedvességéért. Szívünk megtelik hálával, amikor elgondolkodunk azon, hogy Jehova milyen hatalmas dolgot tett azért, hogy az emberiség békés kapcsolatnak örvendhessen vele. Amikor veszélybe kerül a gyülekezet békéje és egysége, elmélkedjünk Isten példáján, mert ez arra fog ösztönözni minket, hogy megőrizzük a békét.

Tanuljunk Ábrahám és Izsák példájából

9–10. Hogyan bizonyult Ábrahám békeszerzőnek Lóttal kapcsolatban, amikor vita támadt a pásztoraik között?

9 Ábrahám patriarcháról ezt írja a Biblia: „»Ábrahám hitt Jehovában, és ezt igazságosságul számították be neki«, és »Jehova barátjának« hívták” (Jak 2:23). Ábrahám hite nyilvánvaló volt abból, ahogy kimutatta a békeszeretetét. Például, ahogy gyarapodtak Ábrahám nyájai és csordái, úgy nőtt a feszültség az ő pásztorai és unokaöccse, Lót pásztorai között (1Móz 12:5; 13:7). Az egyértelmű megoldás az volt, hogy Ábrahám és Lót szétválnak. Vajon hogyan oldja meg Ábrahám ezt a kényes helyzetet? Ahelyett, hogy a korára vagy az Isten előtti kiváltságos helyzetére hivatkozva megmondta volna az unokaöccsének, hogy mit tegyen, Ábrahám igazi békeszerzőnek bizonyult.

10 Ábrahám ezt mondta az unokaöccsének: „Kérlek, ne legyen több veszekedés közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk”. Majd a patriarcha így folytatta: „Hát nincs-e előtted ez az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra mész, én jobbra, s ha te jobbra mész, én balra.” Noha Lót a föld legtermékenyebb részét választotta, Ábrahám nem haragudott meg rá (1Móz 13:8–11). Később, amikor ellenséges seregek fogságba vitték Lótot, Ábrahám nem habozott kiszabadítani az unokaöccsét (1Móz 14:14–16).

11. Hogyan törekedett Ábrahám a békére a szomszédságában élő filiszteusokkal?

11 Szintén figyelemre méltó az, ahogy Ábrahám békére törekedett a szomszédságában lakó filiszteusokkal Kánaán földjén. A filiszteusok „erőszakkal elvettek” egy olyan kutat, amelyet Ábrahám szolgái ástak ki Beér-Sebában. Vajon hogyan reagál majd erre az a férfi, aki ezt megelőzően négy királyt győzött le, hogy kiszabadítsa az unokaöccsét? Ábrahám nem válaszolt erőszakkal, nem foglalta vissza a kútját. Inkább úgy döntött, hogy nem csinál belőle ügyet. Idővel a filiszteus király meglátogatta Ábrahámot, hogy békeszövetséget kössön vele. Ábrahám csak azt követően beszélt az eltulajdonított kútjáról, miután esküt tett, miszerint kedvesen fog bánni a filiszteus király leszármazottaival. Megdöbbenve az eseten, a király visszaadatta a kutat Ábrahámnak. Ami pedig Ábrahámot illeti, továbbra is békés életet élt jövevényként azon a földön (1Móz 21:22–31, 34).

12–13. a) Hogyan követte Izsák az apja példáját? b) Hogyan áldotta meg Jehova Izsák erőfeszítéseit, melyekkel a békét igyekezett fenntartani?

12 Ábrahám fia, Izsák is békeszerző volt, akárcsak az apja. Ez abból látható, ahogyan Izsák a filiszteusokkal bánt. Mivel éhínség ütötte fel a fejét, Izsák a háznépével együtt északi irányba indult Beér-Lahai-Róiból, mely a Negeb száraz vidékén található. A filiszteusok földjén lévő Gérárba ment, ahol a föld termékenyebb volt. Jehova itt bő terméssel és egyre több jószággal áldotta meg őt. A filiszteusok irigykedni kezdtek rá. Mivel nem akarták, hogy Izsák is olyan bőségnek örvendjen, mint az apja, a filiszteusok betömködték a kutakat, amelyeket még Ábrahám szolgái ástak ki azon a vidéken. Végül a filiszteus király arra kérte Izsákot, hogy ’menjen el a szomszédságukból’. A békés férfi, Izsák, eleget tett a kérésének (1Móz 24:62; 26:1, 12–17).

13 Miután Izsák továbbment, és egy távolabbi területen táborozott le, a pásztorai ástak egy másik kutat. Ekkor a filiszteus pásztorok azt állították, hogy az a víz az övék. Az apjához, Ábrahámhoz hasonlóan, Izsák nem harcolt egy kútért. Ehelyett ásatott a szolgáival egy másik kutat. A filiszteusok erre a kútra is azt mondták, hogy az övék. Izsák a béke kedvéért ismét máshol telepítette le hatalmas táborát. Ezen a helyen a szolgái ástak egy kutat, melynek Izsák a Rehobót nevet adta. Idővel Beér-Seba termékenyebb vidékére ment, ahol Jehova megáldotta őt, és ezt mondta neki: „Ne félj, mert veled vagyok, s megáldalak, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért” (1Móz 26:17–25).

14. Hogyan bizonyult Izsák békeszerzőnek, amikor a filiszteus király békeszövetségre kívánt lépni vele?

14 Minden bizonnyal Izsák tudott volna harcolni azért, hogy használhassa a szolgái által kiásott kutakat. Amikor a filiszteus király és a tisztviselői Beér-Sebába jöttek Izsákhoz, megpróbáltak békeszövetséget kötni vele, ezt mondva: „Látván látjuk, hogy Jehova veled van.” A béke kedvéért, Izsák többször is úgy döntött, hogy harc helyett inkább máshol táborozik le. Izsák ezúttal is békeszerzőnek bizonyult. A feljegyzés így számol be erről: „lakomát készített [a látogatóinak], ők pedig ettek-ittak. Másnap kora reggel fölkeltek, és megesküdtek egymásnak. Izsák ezután elbocsátotta őket . . . békével” (1Móz 26:26–31).

Tanuljunk Jákob hőn szeretett fiától

15. Miért nem tudtak békésen szólni a testvérei Józsefhez?

15 Izsák fia, Jákob „feddhetetlen férfi” lett (1Móz 25:27). Ahogy a cikk elején már láthattuk, Jákob igyekezett kibékülni testvérével, Ézsauval. Kétségtelen, hogy Jákob hasznot merített apjának, Izsáknak békeszerző példájából. És mit mondhatunk Jákob fiairól? Jákob a 12 fia közül Józsefet szerette a legjobban. József engedelmes, tisztelettudó fiú volt, olyan, aki szívén viselte apja érdekeit (1Móz 37:2, 14). De József bátyjai annyira féltékenyek lettek rá, hogy nem tudtak békésen szólni hozzá. Könyörtelenül eladták Józsefet rabszolgának, apjukkal pedig azt hitették el, hogy Józsefet egy vadállat tépte szét (1Móz 37:4, 28, 31–33).

16–17. Hogyan bizonyult József békeszeretőnek a testvéreivel?

16 Jehova bizonyítékát adta annak, hogy Józseffel van. Idővel József Egyiptom legfőbb minisztere lett, vagyis egyedül csak a fáraó volt hatalmasabb nála. Amikor egy hatalmas éhínség miatt a testvérei Egyiptomba jöttek, nem ismerték fel Józsefet, hiszen ő egyiptomi öltözékben volt (1Móz 42:5–7). Milyen könnyű lett volna Józsefnek bosszút állnia a testvérein, amiért azok olyan kegyetlenül bántak vele, illetve az édesapjukkal. De József inkább arra törekedett, hogy kibéküljön velük. Amikor nyilvánvalóvá vált a megbánásuk, felfedte magát előttük, és ezt mondta: „ne bánkódjatok . . . , és ne haragudjatok magatokra, amiért eladtatok engem ide; mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életeket mentsek meg”. Majd megcsókolta valamennyi testvérét, és a nyakukba borulva sírt (1Móz 45:1, 5, 15).

17 Az édesapjuk, Jákob halála után József testvérei azt gondolták, hogy József talán bosszút áll rajtuk. Amikor elmondták neki, hogy mitől félnek, József „sírva fakadt”, és ezt válaszolta: „ne féljetek. Én magam foglak ellátni titeket és kisgyermekeiteket élelemmel.” József, aki szerette a békét, „vigasztalta őket, és bátorítóan beszélt velük” (1Móz 50:15–21).

„A mi oktatásunkra írták meg”

18–19. a) Milyen hasznot merítettél abból, hogy megvizsgáltad az ebben a cikkben szereplő békeszerzők példáját? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

18 Pál ezt írta: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Mit tanultunk abból, hogy megvizsgáltuk Jehova kimagasló példáját, illetve az Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és Józsefről szóló bibliai beszámolókat?

19 Értékeléssel elmélkedjünk azon, amit Jehova azért tett, hogy helyreállítsa a közte és a bűnös emberiség közti megromlott kapcsolatot. Ez arra fog indítani minket, hogy mi is megtegyünk minden tőlünk telhetőt, hogy békében legyünk másokkal. Ábrahám, Izsák, Jákob és József példája azt mutatja, hogy a szülők igen jó hatással lehetnek ezen a téren a gyermekeikre. Továbbá azt is láthatjuk ezekből a beszámolókból, hogy Jehova megáldja azok erőfeszítéseit, akik békére törekszenek. Pál tehát jó okkal mondja azt Jehováról, hogy ő „a békét adó Isten”. (Olvassátok fel: Róma 15:33; 16:20.) A következő cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy Pál hogyan hangsúlyozta annak szükségességét, hogy törekedjünk a békére, és hogy hogyan tudjuk ezt megtenni.

Mit tanultál?

• Hogyan törekedett Jákob arra, hogy békében legyen Ézsauval, már azelőtt, hogy találkoztak volna?

• Milyen hatással van rád az, amit Jehova tett azért, hogy az emberiség békés kapcsolatnak örvendhessen vele?

• Mit tanultál Ábrahám, Izsák, Jákob és József példájából?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 23. oldalon]

Mi volt a legfontosabb lépés, melyet Jákob azért tett, hogy békét kössön Ézsauval?