Befizessem az adót?

AZ EMBEREK általában nem szeretnek adót fizetni. Sokan úgy vélik, hogy a pénzüket nem jól használják fel, hűtlenül kezelik és elsikkasztják. Mások viszont erkölcsi okokra hivatkoznak. Például egy közel-keleti város lakói így magyarázták a döntésüket: „Nem adunk pénzt fegyverekre, hogy kioltsák a gyermekeink életét.”

Nem ritka, és nem is új keletű, hogy ezt gondolják az emberek. Az egykori hindu vezető, Mohandász K. Gandhi ezekkel a szavakkal fejezte ki lelkiismereti aggályát: „Akár közvetve, akár közvetlenül támogatja valaki a katonasággal rendelkező államot, bűnrészes lesz. Aki az adó megfizetésével hozzájárul az állam fennmaradásához, egytől egyik bűnpártoló, legyen akár idős, akár fiatal.”

Hozzá hasonlóan a XIX. századi filozófus, Henry David Thoreau is erkölcsi alapon tagadta meg, hogy adót fizessen, mert pénzével nem akarta támogatni a háborút. Ezt kérdezte: „Vajon az állampolgárnak akár csak egy pillanatra vagy bármely csekély mértékben is át kell engednie lelkiismeretét a törvényhozóknak? Hát akkor miért van mindenkinek lelkiismerete?” (A polgári engedetlenség iránti kötelességről).

Az adófizetés kérdése a keresztényeket is érinti, hiszen a Biblia világosan kijelenti, hogy legyen mindig tiszta a lelkiismeretünk (2Timóteusz 1:3). Ugyanakkor azt is elismeri, hogy a kormányzatoknak joguk van adót kivetni. Ezt írja: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak [az emberi kormányzatoknak], mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában.” „Így tehát kényszerítő okotok van rá, hogy alárendeltségben legyetek, nemcsak e harag miatt, hanem a lelkiismeretetek miatt is. Mert ezért fizettek adót is; mert Isten nyilvános szolgái ők, akik ezt a célt szolgálják állandóan. Adjátok meg mindenkinek, ami megilleti, aki az adót kívánja meg, annak az adót” (Róma 13:1, 5–7).

Ezért az első századi keresztények készségesen megfizették az adót – ahogyan azt ma Jehova Tanúi is teszik –, noha annak jelentős részét katonai célokra fordították. * Mi lehet az oka ennek a látszólagos ellentmondásnak? Akkor is be kell fizetnie az adót egy kereszténynek, ha ez bántja a lelkiismeretét?

Adó és lelkiismeret

Ne feledjük, hogy az első században az adók egy részét szintén katonai célokra fordították. A keresztények, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretük, befizették az adókat. Ugyanakkor Gandhi és Thoreau úgy érezték, akkor marad tiszta a lelkiismeretük, ha nem fizetik be.

Figyeljük meg, hogy a keresztények nemcsak azért engedelmeskedtek a rómaiaknak írt levél 13. fejezetében található parancsnak, hogy elkerüljék a büntetést, hanem a  lelkiismeretük miatt is (Róma 13:5). Tehát egy keresztényt éppen a lelkiismerete indít arra, hogy befizesse az adót, még akkor is, ha olyasmire fordítják, melyet személy szerint elítél. Hogy megértsük ezt a látszólagos ellentmondást, el kell fogadnunk egy alapvető tényt azzal kapcsolatban, hogyan működik a lelkiismeretünk, vagyis az a belső hang, mely megítéli, hogy a tetteink helyesek-e, vagy sem.

Ahogy azt Thoreau megjegyezte, mindenkinek van lelkiismerete. Ez igaz, amint az is, hogy nem feltétlenül megbízható. Ahhoz, hogy Istennek tetszően éljünk, az ő erkölcsi elvei szerint kell működnie. Mivel Isten gondolatai magasztosabbak a mieinknél, összhangba kell hoznunk a gondolkodásunkat az övével (Zsoltárok 19:7). Ezért fontos, hogy megértsük, mit gondol az emberi kormányzatokról.

Érdekes, hogy Pál apostol azt írta az emberi kormányzatokról, hogy „Isten nyilvános szolgái” (Róma 13:6). Mire utal ez? Alapvetően arra, hogy fenntartják a rendet, és fontos feladatokat látnak el a társadalom érdekében. Általában még a legkorruptabb kormányzatok is biztosítják például a postai szolgálatot, a közoktatást, a tűzoltóságot és a törvényvégrehajtást. Bár Isten teljesen tudatában van az emberi hatalmak hiányosságainak, egy ideig megengedi, hogy fennálljanak. Elvárja tőlünk, hogy tiszteletben tartsuk ezt az elrendezést, vagyis hogy az emberi kormányzatok hatalmat gyakorolhatnak, és megfizessük nekik az adót.

Ám Isten csak átmenetileg engedi, hogy az emberi kormányzatok fennálljanak. Az a szándéka, hogy véget vet az uralmuknak, és égi Királysága lép a helyükbe. Isten helyre fog hozni minden kárt, melyet az emberi uralmak okoztak az évszázadok során (Dániel 2:44; Máté 6:10). De nem hatalmazta fel a keresztényeket, hogy ellenszegüljenek a törvénynek, például azzal, hogy nem fizetik be az adót.

De mitévők legyünk, ha Gandhihoz hasonlóan, még mindig rossz érzéseink vannak az adófizetéssel kapcsolatban, mert azok nagy részét katonai célokra fordítják? Emberi nézőpontból ez valóban helytelennek tűnhet. De gondoljunk arra, hogy Isten más szemszögből látja a dolgokat, és ezért össze kell egyeztetnünk a gondolkodásunkat az övével. Ehhez elmélkednünk kell azon, amit Ézsaiás Istenről írt: „ahogy az egek magasabbak a földnél, úgy az én útjaim is magasabbak a ti útjaitoknál, és gondolataim a gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:8, 9).

Korlátlan a hatalmuk?

A Biblia adófizetéssel kapcsolatos irányelve nem jelenti azt, hogy az emberi kormányzatoknak korlátlan a hatalmuk. Jézus azt tanította, hogy Isten csak viszonylagos hatalmat adott nekik. Amikor néhányan arról kérdezték, hogy helyesli-e Isten, hogy adót fizessenek a római hatalomnak, határozottan ezt válaszolta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:13–17).

A császár, vagyis a kormányzatok bocsátják ki a pénzt, és tartják fenn annak értékét. Ezért  Isten szerint joguk van visszakérni azt adó formájában. De Jézus rámutatott, hogy egyetlen emberi intézmény sem követelheti magának azt, „ami az Istené”, vagyis az életünket és az imádatot. Amikor az emberek törvényei és követelményei ütköznek Isten törvényeivel, a keresztényeknek ezt az elvet kell követniük: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29).

A keresztényeket talán nyugtalanítja, mire használják fel az általuk befizetett adót. De nem akadályozzák és nem avatkoznak bele a kormányzatok tevékenységébe azzal, hogy ellenszegülnek, vagy nem fizetnek adót. Ha így tennének, az azt mutatná, hogy nem bíznak eléggé abban, hogy Isten meg fogja oldani az emberiség problémáit. Türelmesen várnak arra az időre, amikor Isten beavatkozik az emberi ügyekbe Fiának, Jézusnak az uralma által. Jézus pedig ezt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36).

Miért jó, ha követjük a Biblia tanítását?

Számos áldással jár, ha követjük a Biblia adófizetéssel kapcsolatos tanítását. Nem fognak megbüntetni, nem kell attól félnünk, hogy elkapnak a hatóságok (Róma 13:3–5). De ami még fontosabb, tiszta lelkiismerettel állhatunk Isten előtt, és azzal, hogy betartjuk a törvényt, tiszteletet szerzünk neki. Még ha kevesebb pénzünk marad is, mint azoknak, akik nem fizetnek adót vagy csalnak, bízhatunk Isten ígéretében, hogy gondját viseli hűséges szolgáinak. A bibliaíró Dávid így fogalmazta ezt meg: „Ifjú voltam, meg is öregedtem, de nem láttam az igazságost teljesen elhagyatva, sem utódját kenyeret kéregetni” (Zsoltárok 37:25).

Végül, ha megértjük és követjük a Biblia irányelvét, nyugodtak lehetünk. Ahogy a törvény sem vonja felelősségre az albérlőt azért, hogy mire fordítja a főbérlő a bérleti díjat, úgy Isten sem tart felelősnek minket azért, hogy mire költi a kormány az általunk befizetett adót. Mielőtt Stelvio megismerte a Biblia tanítását, éveken át azért küzdött, hogy politikai változások legyenek Dél-Európában. Ezt mondja arról, miért nem folytatta tovább: „Be kellett látnom, hogy az igazságosság, béke és testvériség megvalósítására képtelenek az emberek. Csak Isten Királysága tudja igazán megváltoztatni és jobbá tenni a társadalmat.”

Ha Stelvióhoz hasonlóan megadjuk „Istennek . . . , ami az Istené”, megérhetjük azt az időt, amikor Isten igazságos Királysága fog uralkodni a földön. Az emberi uralmak okozta károk és jogtalanságok örökre a múlté lesznek.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 22. oldalon]

Mivel Isten gondolatai magasztosabbak a mieinknél, összhangba kell hoznunk a gondolkodásunkat az övével

[Oldalidézet a 23. oldalon]

Ha a keresztények engedelmesen befizetik az adót, tiszta lelkiismerettel állhatnak Isten előtt, és kifejezik, hogy bíznak abban, hogy Isten gondoskodni fog róluk

[Képek a 22. oldalon]

„Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené”

[Forrásjelzés]

Copyright British Museum