Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova „szíve szerint való” férfi volt

Jehova „szíve szerint való” férfi volt

Jehova „szíve szerint való” férfi volt

MI JUT eszedbe a bibliai Dávidról? A filiszteus óriás, Góliát feletti győzelme? Az, hogy a pusztában kellett bujkálnia az ellenséges Saul király miatt? A Betsabéval elkövetett bűne és annak szomorú következményei? Esetleg a Zsoltárok könyvében található ihletett költeményei?

Dávid élete tele volt különleges megbízatásokkal, győzelmekkel, de tragédiákkal is. Mégis a legtöbben azt találjuk a leginkább rokonszenvesnek benne, amit Sámuel próféta mondott róla, hogy Jehova „szíve szerint való” férfi lesz (1Sámuel 13:14).

Ez a jövendölés már akkor beteljesedett rajta, amikor még fiatal volt. Szeretnéd, ha te is Jehova „szíve szerint való” lennél? Dávid életéből, különösen a fiatal éveiből, tanulhatunk valamit, ami segíthet, hogy olyanok legyünk, mint amilyen ő volt. Lássuk, mi az!

Családja és feladata

Dávid édesapja, Isai, aki Ruthnak és Boáznak volt az unokája, minden bizonnyal Isten odaadó szolgája volt. Már akkor Mózes törvényére oktatta a gyermekeit – Dávidot, annak hét bátyját és két lánytestvérét –, amikor azok még kicsik voltak. Dávid az egyik zsoltárában úgy utal magára, mint Jehova rabszolgaleányának a fiára (Zsoltárok 86:16). Némelyek ebből arra következtetnek, hogy Dávid édesanyja, akit a Biblia nem nevez meg, szintén jó hatással volt Dávid hitének a fejlődésére. Egy tudós szerint „több mint valószínű, hogy Dávid tőle hallott először arról, milyen csodálatosan bánt Isten a népével”, így arról is, mi történt Ruthtal és Boázzal.

Amikor a Bibliában először találkozunk Dáviddal, fiatal pásztorfiúként az apja nyáját őrzi. Ez a feladat nyilván azzal járt, hogy hosszú napokat és éjszakákat töltött egyedül a szabad ég alatt. Gondolj csak bele, milyen lehetett ez!

Dávid családja Júda hegyvidékén élt, Betlehem városában. Ez a Júda pusztájától nyugatra fekvő kis város egy hegygerincre és annak lejtőire épült. Bár ezen a vidéken sziklás a talaj, mégis termékeny. Dávid korában bőséges volt a gabonatermés. Gyümölcsöskertek, olajfaligetek és szőlők borították a hegy lankáit és völgyeit. A megműveletlen fennsíkokon pedig pásztorok legeltették nyájaikat.

A pásztorok élete veszélyekkel járt. Mialatt Dávid Júda hegyvidékén pásztorkodott, egyszer egy oroszlántól, máskor pedig egy medvétől kellett megvédenie a nyájat. * A vadállatok elragadtak egy-egy juhot, de Dávid bátran utánuk ment, megölte őket, és kiszabadította a juhot a szájukból (1Sámuel 17:34–36). Dávid valószínűleg ezekben az években tanult meg ügyesen bánni a parittyával. Szülővárosához közel feküdt Benjámin törzsének a területe. A benjáminiták közül többen is „hajszálpontosan céloztak a parittyával”. Dávid is éppilyen ügyes volt (Bírák 20:14–16; 1Sámuel 17:49).

Hasznosan töltötte az idejét

Dávid pásztorként az ideje legnagyobb részében egyedül volt, nyugodt körülmények között. Mégsem unatkozott. A békés csend számtalan lehetőséget nyújtott neki az elmélkedésre. Úgy tűnik, több zsoltárában is fiatalkori emlékeit fogalmazta meg. Vajon ezekben a magányos pillanatokban tűnődött el azon, hol a helye az embernek a világegyetemben? Talán ez idő alatt elmélkedett az egek csodáin, Jehova ujjainak művein, a napon, holdon és csillagokon? Vajon a Betlehem körüli mezőkön figyelte meg például a termékeny földet, a kisebb jószágokat és az ökröket, a madarakat és a mező vadjait? (Zsoltárok 8:3–9; 19:1–6).

Kétségtelen, hogy amit Dávid pásztorként átélt, segített neki mélységesen átérezni, milyen könyörületesen bánik Jehova a hűséges szolgáival. Ezért énekelt így: „Jehova az én Pásztorom, nem szűkölködöm semmiben. Füves legelőkön pihentet engem, bővizű pihenőhelyekre vezet.” „Még ha a sötét árnyék völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy; vessződ és botod vigasztalnak engem” (Zsoltárok 23:1, 2, 4).

Talán azon tűnődsz, hogy mit tanulhatsz mindebből. Gondolj arra, hogy Dávid egyebek közt azért örvendett meghitt kapcsolatnak Jehovával, és azért volt Jehova „szíve szerint való” férfi, mert elmélyedve gondolkodott Isten alkotásain és a hozzá fűződő kapcsolatán. Te is fontosnak tartod ezt?

Előfordult már veled, hogy miután megvizsgáltad a Teremtő valamelyik alkotását, arra éreztél késztetést, hogy dicsőítsd őt? Megesett már, hogy miután elgondolkodtál azon, hogyan bánik Jehova az emberiséggel, és hogy milyen Isten ő, úgy érezted, túlcsordul a szíved az iránta érzett szeretettől? Ahhoz, hogy így érezz, természetesen időt kell találnod arra, hogy nyugodt körülmények között, imával kísérve elmélkedj az alkotásain és azon, amit a Szava ír. Ez segíteni fog, hogy még közelebb kerülj hozzá, és hogy megszeresd őt. Fiatalok és idősek egyaránt lehetőséget kapnak erre. Dávid minden bizonnyal már egészen fiatalon ilyen közeli kapcsolatban volt Jehovával. De honnan tudjuk ezt?

Jehova felkentje lesz

Saul király egy idő után már nem volt alkalmas arra, hogy Isten népét vezesse. Jehova ezért ezt mondta Sámuel prófétának: „Meddig keseregsz még Saul miatt, ha én egyszer elvetettem, hogy ne uralkodjon királyként Izrael felett? Töltsd meg a szarudat olajjal, és menj. A betlehemi Isaihoz küldelek, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt” (1Sámuel 16:1).

Miután Sámuel próféta megérkezett Betlehembe, azt mondta Isainak, hogy hívja össze a fiait. Vajon melyiküket kell királlyá kennie? Amikor Sámuel meglátta a legidősebb fiút, a jó megjelenésű Eliábot, azt gondolta, hogy biztosan ő lesz a választott. Jehova azonban ezt mondta a prófétájának: „Ne tekints a külsejére, se magas termetére, mert elvetettem őt. Mert nem úgy lát az Isten, ahogy az ember lát. Az ember ugyanis azt nézi, amit a szeme lát, Jehova ellenben azt nézi, hogy milyen a szív.” Jehova Abinádábot, Sammahot és Dávid másik négy bátyját is elvetette. A beszámoló így folytatódik: „Sámuel végül így szólt Isaihoz: »Ez az összes fiú?« Erre ő ezt mondta: »A legfiatalabb még hátravan, és íme, a juhokat legelteti«” (1Sámuel 16:7, 11).

Úgy tűnik, Isai elképzelhetetlennek tartotta, hogy Dávid is számításba jöhet. Mivel Dávid volt a család legfiatalabb és legjelentéktelenebbnek tartott tagja, ő vigyázott a nyájra. Istennek azonban ő volt a választottja. Jehova belelát az emberek szívébe, és kétségkívül valami nagyon értékeset látott ebben az ifjúban. Isai tehát elhozatta Dávidot. Jehova pedig így szólt Sámuelhez: „»Kelj fel, és kend fel, mert ő az!« Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei között. Attól a naptól fogva Jehova szelleme működni kezdett Dávidon” (1Sámuel 16:12, 13).

Arról nem esik szó, hogy hány éves volt ekkor Dávid. Ám nem sokkal később a három legidősebb bátyja, Eliáb, Abinádáb és Sammah már Saul seregében szolgált. Isai másik öt fia valószínűleg túl fiatal volt ahhoz, hogy csatlakozzon hozzájuk. Feltehetően még nem töltötték be a 20. életévüket, a férfiak ugyanis Izraelben ekkortól lehettek a hadsereg tagjai (4Mózes 1:3; 1Sámuel 17:13). Bárhogy volt is, Dávid még nagyon fiatal volt, amikor Jehova kiválasztotta. Ám fiatal kora ellenére fontosnak tartotta az Istennel ápolt kapcsolatát. Mivel rendszeresen elmélkedett arról, amit róla tudott, nagyon közel került hozzá.

Fontos, hogy a fiatalokat ma is arra buzdítsuk, hogy elmélkedjenek. Szülők, arra ösztönzitek a gyermekeiteket, hogy elmélkedjenek bibliai témákon, hogy vizsgálják meg Isten alkotásait, és azt, hogy mit mond a Biblia a Teremtőről? (5Mózes 6:4–9). És ti, fiatalok, önállóan is szoktatok elmélkedni? A Biblián alapuló kiadványok, mint amilyen Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok, * azért készülnek, hogy segítsenek ebben.

Ügyesen játszott a hárfán

Ahogy Dávid számos zsoltárának a szövege, úgy minden bizonnyal azok dallama is sokat elárulhatott arról, milyen volt Dávid élete pásztorként. Igaz, ezeknek az Istent dicsőítő énekeknek a dallamát ma már nem ismerjük. Azt viszont tudjuk, hogy a szerzőjük kiváló zenész volt. Dávidot azért hívták el a nyáj mellől Saul király szolgálatába, mert nagyon ügyesen játszott a hárfán (1Sámuel 16:18–23). *

Hol és mikor tanult meg így hárfázni? Valószínűleg akkor, amikor a juhokat legeltette. És hát nem nehéz elképzelni róla, hogy már ilyen fiatalon Istent dicsőítő énekeket énekelt. Végtére is Jehova azért választotta ki őt királynak, mert hűségesen és odaadóan szolgálta őt.

Dávid életén még nagyon sokat lehetne időzni. Az azonban biztos, hogy egész életében jellemző volt rá, amit az egyik zsoltárában megfogalmazott. Ezek a szavak valószínűleg a Betlehem körüli mezőkön töltött éveinek az emlékeit idézik. Képzeld magad elé, amint Dávid a következőket énekli Jehovának: „Megemlékeztem a régi napokról, elgondolkodtam minden cselekedeteden, készségesen foglalkoztam kezed munkájával” (Zsoltárok 143:5). Ennek és még sok másik zsoltárának a kedves hangvétele mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy Jehova szíve szerint valók legyünk.

[Lábjegyzetek]

^ 9. bek. A szíriai barna medve, mely korábban honos volt Palesztinában, körülbelül 140 kg-ot nyomott, és mancsának egyetlen ütése is végzetes lehetett. Szintén ezen a vidéken egykor rengeteg oroszlán is élt. Az Ézsaiás 31:4 azt írja, hogy a fiatal sörényes oroszlánt még a pásztorok egész serege sem tudta elzavarni a zsákmányától.

^ 20. bek. Jehova Tanúi kiadványa.

^ 22. bek. Az a tanácsadó, aki beajánlotta a királynak Dávidot, még ezt is mondta róla: „értelmes beszédű és szép termetű ember. Jehova vele van” (1Sámuel 16:18).