Tudtad?

Miért voltak pénzváltók a jeruzsálemi templomban?

▪ Röviddel a halála előtt Jézus fellépett egy súlyos igazságtalanság ellen. A Biblia ezt írja: „kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait. És ezt mondta nekik: »Meg van írva: ’A házamat imádság házának fogják hívni’, de ti rablók barlangjává teszitek«” (Máté 21:12, 13).

Az első századi zsidók és prozeliták sokfelől érkeztek a jeruzsálemi templomba, és természetesen a náluk használt érméket hozták magukkal. Ám az éves templomi adót csak a helyi érmékkel lehetett befizetni, mint ahogy az áldozatok és önkéntes felajánlások vásárlásához is a helyi pénzre volt szükség. Ezért a pénzváltók bizonyos díj ellenében átváltották a különféle érméket. A zsidó ünnepek előtt asztalokat állítottak fel a templomban, a pogányok udvarában.

Jézus nyilvánvalóan azért mondta bírálóan a pénzváltókról, hogy a templomot „rablók barlangjává” teszik, mert túl nagy összeget számoltak fel a szolgálatukért.

Miért volt olyan értékes az olajfa a bibliai időkben?

▪ Isten megígérte a népének, hogy ha hűségesek lesznek hozzá, akkor egyebek közt olajfákat és szőlőket kapnak áldásként (5Mózes 6:10, 11). Az olajfát a termőterületén mind a mai napig értékesnek tartják. Több száz éven át is bőségesen terem, és nem igényel különösebb gondozást. Sziklás talajon is jól érzi magát, és jól tűri a gyakori szárazságot. Ha a fát kivágják, a gyökértörzs számos hajtást hoz, melyekből új törzsek fejlődnek.

A bibliai időkben az olajfa kérgét és levelét lázcsillapító hatása miatt tartották értékesnek. Az öreg ágakból szivárgó, vanília illatú gyantát illatszerekhez használták. De az olajfa elsősorban táplálékforrás volt, a bogyóját és a belőle nyert olajat fogyasztották. Az érett olajbogyó húsának majd ötven százaléka olaj.

Egy bő termésű fa közel 60 liter olajat is adott évente. Az olajat világításhoz, szertartási és vallási célokra, bőr- és hajápolásra és gyógyszerként sebekre és zúzódásokra is felhasználták (2Mózes 27:20; 3Mózes 2:1–7; 8:1–12; Ruth 3:3; Lukács 10:33, 34).