Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért olyan fontos kitartóan virrasztani?

Miért olyan fontos kitartóan virrasztani?

Miért olyan fontos kitartóan virrasztani?

„MI LESZ a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” – kérdezték a tanítványok (Máté 24:3). Jézus a válaszában egy egyértelmű, részletes, felismerhető és félreérthetetlen jelt adott meg, melyről a Máté evangéliumának a 24. fejezetében, a Márk evangéliumának a 13. fejezetében és a Lukács evangéliumának a 21. fejezetében olvashatunk. Jézus még ezt is hozzáfűzte: „Kitartóan virrasszatok” (Máté 24:42).

Miért van szükség külön figyelmeztetésre, ha ennyire nyilvánvaló a jel? Nézzünk meg két lehetséges választ erre a kérdésre. Egyrészt némelyek figyelme elterelődhet a jelről, és emiatt meggyengülhet a szellemiségük és lankadhat az éberségük. Másrészt előfordulhat, hogy egy keresztény felismeri a jel egyes jellegzetességeit, de a közvetlen környezetében nem tapasztalja őket. Ezért úgy érvelhet, hogy a „nagy nyomorúság” – Jézus próféciájának a tetőpontja – még elég messze van, és ezért nem szükséges kitartóan virrasztani (Máté 24:21).

„Semmit nem vettek észre”

Jézus emlékeztette a követőit Noé kortársaira. Noé prédikálását és a hatalmas méretű bárka építését, valamint az azokban a napokban megnyilvánuló erőszakosságot nem lehetett nem észrevenni. Mindezek ellenére a legtöbben „semmit nem vettek észre” (Máté 24:37–39). Napjainkban is hasonlóan állnak hozzá a figyelmeztetésekhez az emberek. Például, bár a sebességkorlátozást jelző táblák félreérthetetlen üzenetet közvetítenek, sokan figyelmen kívül hagyják azokat. Ezért a hatóságok gyakran kénytelenek úgynevezett fekvőrendőröket telepíteni a városok utcáin, hogy a gépkocsivezetőket rávegyék a lassításra. Ehhez hasonlóan, lehet, hogy egy keresztény tisztában van az utolsó napok jelével, mégis olyan tevékenységekkel foglalja el magát, melyek nincsenek összhangban ezzel az ismeretével. Arielle-lel, egy nyugat-afrikai tizenéves lánnyal is ez történt.

Arielle nagyon szerette nézni a női kézilabda-mérkőzéseket a tévében. Amikor az iskolában megszerveztek egy csapatot, lehetőséget kapott, hogy ő is játsszon. Emiatt már nem figyelt éberen a szellemiségét fenyegető veszélyekre. Ő lett a kapus a csapatban. Mi történt ezután? Így mesél róla: „Néhány csapattársam olyan fiúkkal járt, akik cigiztek és kábítószereztek. A lányok folyton piszkáltak amiatt, hogy kilógok a sorból, de azt gondoltam, hogy elég erős vagyok, nem lesz ebből probléma. Meglepő módon maga a játék gyengítette meg a szellemiségemet. A kézilabda körül forgott minden. Az összejöveteleken gyakran máshol járt az eszem, és képzeletben már rég nem a Királyság-teremben, hanem a kézilabdapályán voltam. Idővel a keresztény tulajdonságaim is meggyengültek. Eleinte a játék vonzott, később viszont mindenáron győzni akartam. Egyre jobban hajtott a versenyszellem, és ezért keményen edzettem. Egyre nagyobb lett a stressz. Még a barátaimmal sem foglalkoztam a kézilabdázás miatt.

Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor az egyik meccsen az ellenfélnek büntetődobást ítéltek meg. Készen álltam, hogy kivédjem a gólt. Mielőtt észbe kaptam volna, hogy mit teszek, Jehovához imádkoztam segítségért, hogy a labda ne kerüljön a hálóba. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen szellemi állapotba jutottam. Hogyan tudtam megerősödni újra?

Korábban már láttam a Fiatalok kérdezik: Mit kezdjek az életemmel? * című DVD-t. Elhatároztam, hogy ismét megnézem, és most jobban odafigyelek rá, hiszen ugyanabban a cipőben jártam, mint André, a fiatal főszereplő. Különösen arra figyeltem fel, amit egy vén javasolt Andrénak: olvassa el a Filippi 3:8-at, és gondolkodjon el rajta. Ez rám is hatott. Otthagytam a csapatot.

Minden megváltozott! A versenyszellem és a velejáró stressz a múlté lett. Sokkal boldogabb lettem, ráadásul közelebb éreztem magam a keresztény barátaimhoz. Fontosabbá váltak számomra a szellemi tevékenységek. Odafigyeltem az összejöveteleken, és újra élveztem őket. A szolgálatom is javult. Most már folyamatosan kisegítő úttörő vagyok.”

Ha valami kezdi elterelni a figyelmedet arról a jelről, melyet Jézus adott, akkor neked is komoly változtatásokat kell tenned, akárcsak Arielle-nek. Kipróbálhatod a következő javaslatokat. Fordulj tanácsért az Őrtorony-kiadványok indexéhez. Erre a kiadványra az előbb említett filmben úgy utaltak, mint ami egy fajta térkép, rejtett kincsekhez. A hivatkozások segítségével megtalálod azokat a kiadványokat, melyekben ésszerű tanácsokat kaphatsz a nehézségeddel kapcsolatban, illetve mások életből vett tapasztalataira lelhetsz, akik hasonló kísértésekkel néztek szembe, mint te. Teljes mértékben fordítsd javadra az összejöveteleket azáltal, hogy jól felkészülsz rájuk, és jegyzeteket készítesz a programokon. Vannak, akik úgy találják, ha az emelvényhez közel foglalnak helyet, az segít nekik, hogy figyelni tudjanak. Azokon a programrészeken, melyeken közre lehet működni, már az elején próbálj meg hozzászólni. Ezenkívül maradj szellemileg éber azáltal, hogy nyomon követed, hogy az aktuális események hogyan teljesítik be a Jézus által adott jel egyes vonásait és az utolsó napok más jellegzetességeit (2Tim 3:1–5; 2Pét 3:3, 4; Jel 6:1–8).

„Legyetek készen”

Az utolsó napok jele nemzetközi méretekben, „az egész lakott földön” teljesedik (Máté 24:7, 14). Sok millióan élnek olyan területeken, melyeket járványos betegségek, élelmiszerhiányok, földrengések sújtanak, vagy ahol más megjövendölt események súlyos következményeit tapasztalják. Ezzel szemben mások viszonylag békében és nyugalomban élnek. Lehet, hogy még nem tapasztaltad saját magad a jel néhány vonását, ezért talán úgy gondolkodsz, hogy a nagy nyomorúság még sokára jön el. De nem lenne bölcs így vélekedni.

Figyeld meg például azt, hogy mit jövendölt Jézus a járványos betegségekkel és az élelmiszerhiányokkal kapcsolatban (Luk 21:11). Egyrészt nem azt mondta, hogy ezek mindenhol egyszerre és ugyanolyan mértékben fogják éreztetni a hatásukat, hanem azt jövendölte, hogy „egyik hely után a másikon” történnek majd. Így nem kell azt gondolnunk, hogy ugyanazok az események mindenütt a földön egyazon időben mennek végbe. Másrészt röviddel azután, hogy az élelmiszerhiányokról beszélt, Jézus arra is rámutatott, hogy a követői közül némelyeknek oda kell figyelniük arra, hogy ne egyenek túl sokat. Így figyelmeztetett: „Ügyeljetek . . . magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől” (Luk 21:34). Ezért nem kell azt várnunk, hogy minden keresztény tapasztalni fogja a jel összes részletét. Ezzel szemben Jézus ezt mondta: „amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok meg, hogy közel az Isten királysága” (Luk 21:31). A modern tömegtájékoztatás révén mindannyian láthatjuk a jel minden vonását, függetlenül attól, hogy személyesen tapasztaljuk-e a környezetünkben.

Emlékezz arra is, hogy Jehova már kitűzte „azt a napot és azt az órát”, amikor a nagy nyomorúság elkezdődik (Máté 24:36). Az, hogy hogyan alakulnak az események a földön, nem változtat ezen a dátumon.

Jézus a következőkre figyelmeztette a keresztényeket, bárhol éljenek is a földön: „legyetek készen” (Máté 24:44). Mindig készen kell állnunk. Természetesen nem tölthetünk minden egyes napot reggeltől estig teokratikus tevékenységekkel. Ráadásul egyikünk sem tudja, hogy mivel lesz elfoglalva abban a pillanatban, amikor kitör majd a nagy nyomorúság. Lehet, hogy néhányan éppen a munkahelyükön lesznek, mások pedig talán valamilyen házimunkát végeznek akkor (Máté 24:40, 41). Mit tehetünk hát, hogy készen álljunk?

Emmanuel és Victorine hat lányukkal együtt Afrikában élnek. Azon a vidéken, ahol laknak, nem tapasztalható a megjövendölt jel összes vonása. Ezért úgy döntöttek, hogy minden egyes nap időt szánnak arra, hogy valamilyen szellemi témáról beszélgessenek, és így készen álljanak. Emmanuel ezt mondja: „Nehéz volt olyan időpontot találni, amelyik mindegyikünknek megfelel. Végül úgy döntöttünk, hogy reggel hat és fél hét között fordítunk időt erre. Miután megvizsgáljuk a napiszöveget, felkészülünk néhány bekezdésre az egyik kiadványunkból, melyet azon a héten tanulmányozunk át majd az egyik összejövetelen.” Segített nekik ez a program ébernek maradni? De még mennyire! Emmanuel a vének testületének koordinátora a gyülekezetben. Victorine gyakran elvállalja a kisegítőúttörő-szolgálatot, és sokaknak segített már elfogadni az igazságot. A lányaik is mind szépen haladnak előre szellemileg.

Jézus a következőkre szólít fel bennünket: „Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren” (Márk 13:33). Vigyázzunk, nehogy valami elterelje a figyelmünket, és így veszítsünk a szellemi éberségünkből. Inkább szívleljük meg a kiadványainkban megjelenő és az összejöveteleinken elhangzó hasznos tanácsokat, ahogyan Arielle is tette. Emmanuel családjához hasonlóan, mi is mindennap tegyünk valamit azért, hogy készen álljunk, és kitartóan virrasszunk.

[Lábjegyzet]

^ 8. bek. Ez egy napjainkban játszódó történet, melyben egy keresztény fiatal küzd azért, hogy azt tegye, ami helyes Jehova szemében.

[Kép a 4. oldalon]

Emmanuelnek és a családjának az segít, hogy készen álljanak, hogy mindennap beszélgetnek szellemi témákról