Osszuk meg egymással az örömünket!

A BOLDOGSÁG és az öröm egyre elérhetetlenebb. Sokak számára már-már lehetetlennek tűnik az, hogy megosszák másokkal a kellemes érzéseiket. A modern életvitel következményeként, különösen a nagyvárosokban, az emberek visszahúzódóvá válnak, és elszigetelődnek egymástól.

„A magányosság igen elterjedt jelenség . . . és semmi kétség afelől, hogy a nagyvárosok jelentősen hozzájárulnak az elszigetelődéshez. Sok esetben ez az oka annak, hogy nem érdeklődünk egy munkatársunk, egy szomszédunk vagy a közeli szupermarketben dolgozó egyik pénztáros hogyléte iránt” – állapítja meg Alberto Oliverio pszichobiológia-professzor. Ez az elszigetelődés pedig gyakran depresszióhoz vezet.

Velünk, keresztényekkel azonban más a helyzet, nekünk más a beállítottságunk. Pál apostol ezt írta: „Mindig örvendezzetek” (1Tessz 5:16). Nagyon sok okunk van az örömre és arra, hogy megosszuk azt egymással: A legfelségesebb  Istent, Jehovát imádjuk. Ismerjük az igazság bibliai üzenetét. Reményünk van a megmentésre és az örök életre. És segíthetünk másoknak, hogy ők is részesülhessenek ezekben az áldásokban (Zsolt 106:4, 5; Jer 15:16; Róma 12:12).

Az örvendezés és az öröm másokkal való megosztása az igaz keresztények jellemzője. Így nem meglepő, hogy Pál ezt írta a filippieknek: „örvendek, és örvendezek mindnyájatokkal. Ugyanígy pedig ti magatok is örvendjetek, és örvendezzetek velem” (Fil 2:17, 18). Ebben a rövid részben Pál kétszer is beszél az örvendezésről és annak másokkal való megosztásáról.

Természetesen a keresztényeknek oda kell figyelniük arra, hogy ne szigetelődjenek el másoktól. Ha valaki elzárkózik a hittársaitól, az nem tud együtt örülni velük. Hogyan tudunk hát Pál felszólításával összhangban továbbra is örvendezni az Úrban a testvéreinkkel együtt? (Fil 3:1).

Örvendezzünk együtt a hittársainkkal

Amikor Pál megírta a levelét a filippieknek, valószínűleg fogságban volt Rómában a prédikálótevékenysége miatt (Fil 1:7; 4:22). Ám az, hogy fogoly volt, nem törte le a szolgálat iránti lelkesedését. Épp ellenkezőleg, örvendezett, hogy a lehető legteljesebb mértékben szolgálhatja Jehovát, és hogy „[kiöntetik], mint egy italfelajánlás” (Fil 2:17). Pál szemléletmódja azt bizonyítja, hogy az öröm nem függ a körülményektől. Bár fogságban volt, ezt mondta: „továbbra is örvendezni fogok” (Fil 1:18).

Pál alapította meg a gyülekezetet Filippiben, és mindig közel álltak a szívéhez az ottani testvérek. Tudatában volt annak, hogy ha megosztja velük az örömet, melyet Jehova szolgálatában talál, azzal buzdítani tudja őket is. Ezért ezt írta: „Kívánom pedig, hogy tudjátok, testvérek, hogy az én dolgaim inkább a jó hír előmenetelére váltak, semmint másra, úgyhogy a bilincseim, melyeket azért viselek, mert Krisztushoz tartozom, közismertté lettek az egész Pretoriánus Gárda körében, s mindenki más előtt is” (Fil 1:12, 13). Pál örömét fokozta az, hogy beszámolhatott erről a buzdító tapasztalatról a testvéreinek, és hogy megoszthatta velük az örömét. A filippi keresztények pedig biztosan együtt örültek Pállal. Azonban ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, nem volt szabad elcsüggedniük amiatt, ami Pállal történt. Inkább utánozniuk kellett a példáját (Fil 1:14; 3:17). Ezenkívül továbbra is imádkozniuk kellett Pálért, és minden módon segíteniük és támogatniuk kellett őt (Fil 1:19; 4:14–16).

Bennünket is az az örömteli szellem jellemez, mint ami Pált? Igyekszünk meglátni az  életkörülményeink és a keresztény szolgálatunk pozitív oldalait? Amikor együtt vagyunk a testvéreinkkel, jó, ha megosztjuk egymással a tanúskodómunkából fakadó örömünket. Nem kell várnunk egy szenzációs tapasztalatra ehhez. Lehet, hogy fel tudtuk kelteni valakinek az érdeklődését a Királyság-üzenet iránt egy hatásos bevezetővel vagy érvelési menettel. Talán volt egy jó beszélgetésünk az egyik házigazdával egy kiválasztott bibliavers alapján. Vagy esetleg egyszerűen abból lett egy jó tanúskodás, hogy valaki a területünkön felismerte, hogy Jehova Tanúi vagyunk. Ha megosztjuk egymással az ilyen tapasztalatokat, akkor együtt tudunk örülni.

Jehova népéből már eddig is sokan hoztak áldozatokat azért, hogy a prédikálómunka el legyen végezve, és jelenleg is sokan teszik ezt. Úttörők, utazófelvigyázók, Bétel-szolgák, misszionáriusok és nemzetközi szolgák végzik buzgón és örvendezve a teljes idejű szolgálatot. Vajon mi örülünk ennek, és együtt örvendezünk velük? Ha igen, fejezzük ki a hálánkat nekik, akik drága munkatársaink az Isten Királyságáért (Kol 4:11). Amikor összejövetelen vagy kongresszuson veszünk részt, szeretettel buzdíthatjuk őket. Emellett utánozhatjuk buzgó példájukat. Továbbá alkalmat teremthetünk rá, hogy meghallgassuk a tapasztalataikat és építő gondolataikat, ha vendégszeretők vagyunk, és meghívjuk őket például egy étkezésre (Fil 4:10).

Örvendezzünk azokkal, akik próbát élnek át

Azáltal, hogy Pál kitartott az üldözés és a próbák közepette, megerősödött az elhatározása, hogy hűséges marad Jehovához (Kol 1:24; Jak 1:2, 3). Tudta, hogy a Filippiben élő testvérek valószínűleg hasonló próbákon mennek át, és hogy az állhatatossága buzdítóan hat rájuk, ezért örült és megosztotta velük ezt az örömét. Ezt írta nekik: „nektek megadatott az a kiváltság Krisztusért, hogy ne csak higgyetek benne, hanem szenvedjetek is érte. Mert ugyanolyan küzdelmetek van, mint amilyet az én esetemben láttatok, és amilyenről most az én esetemben hallotok” (Fil 1:29, 30).

Ehhez hasonlóan a keresztényeknek napjainkban is ellenségeskedést kell elszenvedniük a tanúskodásuk miatt. Olykor az üldözők a tettlegességtől sem riadnak vissza, ám gyakoribb, hogy szóban bántalmaznak minket. Például lehet, hogy a hitehagyottak hamisan megvádolnak bennünket, a családtagjaink ellenségesen bánnak velünk, illetve a munkatársaink vagy az iskolatársaink kigúnyolnak minket. Jézus azonban figyelmeztetett rá, hogy ezeknek a próbáknak nem szabad sem meglepnie, sem elcsüggesztenie minket, inkább örülnünk kell nekik. Ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:11, 12).

Nem kell megijednünk vagy megrettennünk, amikor arról értesülünk, hogy a testvéreinknek ádáz üldözéssel kell szembenézniük bizonyos országokban. Épp ellenkezőleg, örvendeznünk kell az állhatatosságuk miatt. Imádkozhatunk értük, és kérhetjük Jehovát, hogy segítsen nekik megőrizni a hitüket, és kitartónak lenni (Fil 1:3, 4). Talán nem sokat tehetünk ezekért a drága testvérekért, viszont a gyülekezetünkben segíthetünk azoknak, akik próbákat élnek át. Érdeklődhetünk irántuk, és támogathatjuk őket. Alkalmat teremthetünk rá, hogy megosszuk egymással az örömünket, ha időnként meghívjuk őket magunkhoz a családi imádatra, ha részt veszünk velük a prédikálómunkában, és ha közösen kikapcsolódunk.

Számos okunk van rá, hogy megosszuk egymással az örömünket! Ezért álljunk ellen a világ elszigetelődésre hajló szellemének, és továbbra is osszuk meg az örömünket a testvéreinkkel. Így nemcsak a szeretetet és az egységet mozdítjuk elő a gyülekezetben, hanem teljes mértékben örömet találunk majd a keresztény testvériségben (Fil 2:1, 2). Igen, fogadjuk meg Pál ösztönzését: „Mindig örvendezzetek az Úrban. Még egyszer mondom: örvendezzetek!” (Fil 4:4).

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

Földgömb: Courtesy of Replogle Globes