Ne a magunk értelmére támaszkodjunk!

„Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj” (PÉLD 3:5)

1–2. a) Milyen nehézségekkel találhatjuk magunkat szembe? b) Kire kell támaszkodnunk, amikor elcsüggesztő helyzetbe kerülünk, fontos döntés előtt állunk, vagy megpróbálunk ellenállni a kísértésnek? És miért?

SZILVIA * munkaadója felszámolta a vállalatának egyes részlegeit, és már számos alkalmazottját elbocsátotta. Szilvia attól tart, hogy ő lesz a következő. Mit tesz majd, ha elveszíti az állását? Miből fogja kifizetni a számláit? Egy testvérnő, Petra szeretne odaköltözni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre. De valóban megtegye? Egy fiatal férfi, Szabolcs másfajta gonddal küzd. Már nagyon fiatalon kapcsolatba került a pornográfiával, és most, hogy a 20-as éveiben jár, nagy kísértést érez arra, hogy visszatérjen ehhez a szokásához. Hogyan tud ellenállni a csábításnak?

² Kire támaszkodsz, amikor elcsüggesztő helyzetbe kerülsz, fontos döntés előtt állsz, vagy megpróbálsz ellenállni a kísértésnek? Kizárólag saját magadban bízol, vagy inkább Jehovára veted a terhed? (Zsolt 55:22). A Biblia ezt írja: „Jehova szeme az igazságosakon van, füle a segélykiáltásuk felé fordul” (Zsolt 34:15). Mennyire fontos hát, hogy teljes szívünkkel Jehovában bízzunk, és ne a magunk értelmére támaszkodjunk! (Péld 3:5).

3. a) Hogyan mutathatjuk ki, hogy bízunk Jehovában? b) Miért hajlanak néhányan arra, hogy a saját értelmükre támaszkodjanak?

³ Ha teljes szívvel bízunk Jehovában, akkor neki tetszően, az akaratával összhangban cselekszünk. Ehhez elengedhetetlen, hogy szüntelenül imádkozzunk hozzá, és őszintén kérjük a vezetését. Ám sokaknak nem könnyű teljes mértékben Jehovára támaszkodniuk. Például egy testvérnő, Linda bevallja: „A mai napig küzdelmet jelent, hogy megtanuljak teljesen Jehovában bízni.” Mi ennek az oka? Ezt mondja: „Édesapámmal nincs semmilyen kapcsolatom, édesanyám pedig nem törődött velem érzelmileg, és egyáltalán nem viselte gondomat. Ezért hamar megtanultam gondoskodni magamról.” Lindának a háttere miatt nehéz volt bárkiben is teljesen megbíznia. Az egyéni képességek és sikerek szintén ahhoz vezethetnek, hogy valaki kizárólag önmagában bízik. Előfordulhat, hogy egy vén a tapasztalataira támaszkodva elkezd foglalkozni a gyülekezetet érintő ügyekkel anélkül, hogy először Istenhez fordulna imában.

4. Miről lesz szó ebben a cikkben?

⁴ Jehova elvárja tőlünk, hogy őszintén igyekezzünk az imáinkkal összhangban élni, és az akarata szerint cselekedni. Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt aközött, hogy Istentől várjuk a megoldást a nehézségeinkre, és aközött, hogy erőfeszítést teszünk a súlyos gondjaink megoldására? Mire kell ügyelnünk, amikor döntés előtt állunk? Miért fontos imádkoznunk, amikor megpróbálunk ellenállni a kísértéseknek? Vizsgáljunk meg most néhány szentírási példát, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre.

Ha elcsüggedünk

5–6. Hogyan reagált Ezékiás, amikor Asszíria királya támadással fenyegette?

⁵ Ezékiásról, Júda királyáról a Biblia ezt írja: „Ragaszkodott Jehovához, nem tért el a követésétől,  hanem mindig megtartotta Jehova parancsolatait, amelyeket Mózesnek parancsolt.” Igen, „Jehovában, Izrael Istenében bízott” (2Kir 18:5, 6). Hogyan reagált Ezékiás, amikor Szanhérib, Asszíria királya elküldte a képviselőit, köztük a rabsakét is, Jeruzsálembe egy nagy hadsereggel? Az erős asszír sereg már elfoglalta Júda számos megerősített városát, és Szanhérib most Jeruzsálemet szerette volna bevenni. Ezékiás bement Jehova házába, és imádkozni kezdett: „ó, Istenünk, Jehova! Kérünk, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!” (2Kir 19:14–19).

⁶ Ezékiás az imájával összhangban cselekedett. Még mielőtt a templomba ment volna imádkozni, meghagyta a népnek, hogy ne feleljenek a rabsaké gúnyolódására. Ezenkívül követeket küldött Ézsaiás prófétához, hogy tanácsot kérjen tőle (2Kir 18:36; 19:1, 2). Ezékiás mindent megtett, ami a hatalmában állt. De nem próbált olyan megoldáshoz folyamodni, mely nincs összhangban Jehova akaratával, és ezért nem kért segítséget Egyiptomtól vagy a szomszédos nemzetektől. Ahelyett, hogy a saját értelmére támaszkodott volna, inkább Jehovában bízott. Miután Jehova angyala lesújtott Szanhérib seregéből 185 000 emberre, Szanhérib „elvonult”, és visszatért Ninivébe (2Kir 19:35, 36).

7. Miért vigasztaló számunkra Anna és Jónás imája?

⁷ Anna, a lévita Elkána felesége is Jehovára támaszkodott, amikor nagyon bánkódott amiatt, hogy nem lehet gyermeke (1Sám 1:9–11, 18). Jónás próféta megszabadult a nagy hal gyomrából, miután így imádkozott: „Jehovához kiáltottam nyomorúságomból, és ő válaszolt nekem. A seol gyomrából kiáltottam segítségért, és meghallottad hangomat” (Jón 2:1, 2, 10). Milyen vigasztaló tudni, hogy bármilyen kilátástalan is a helyzetünk, Jehovához kiálthatunk a kegyéért esengve! (Olvassátok fel: Zsoltárok 55:1, 16.)

8–9. Milyen aggodalmának adott hangot az imájában Ezékiás, Anna és Jónás? És mi mit tanulhatunk ebből?

⁸ Ezékiás, Anna és Jónás példája egy további létfontosságú tanulsággal szolgál arról, hogy mit ne felejtsünk el, amikor próbák idején imádkozunk. Mindhárman érzelmileg lesújtottak voltak, amikor nehéz helyzetbe kerültek. Ám az imájukból kiderül, hogy nem csak magukkal törődtek, és azzal, hogy megszabaduljanak a problémáiktól. Isten neve, az imádata és az akaratának a cselekvése volt a legfontosabb számukra. Ezékiás gyötrődött amiatt, hogy Jehova nevét gyalázat érte. Anna megígérte, hogy a fiát, akire annyira vágyott, felajánlja, hogy a hajléknál szolgáljon Silóban. Jónás pedig ezt mondta: „Teljesítem, amit fogadtam” (Jón 2:9).

⁹ Amikor azért imádkozunk, hogy megszabaduljunk egy próbateljes helyzetből, bölcsen tesszük, ha megvizsgáljuk az indítékainkat. Vajon kizárólag amiatt aggódunk, hogy hogyan tudnánk megszabadulni a problémánktól, vagy Jehovát és a szándékát tartjuk szem előtt? Ha szenvedünk valami miatt, könnyen előfordulhat, hogy csak a körülményeinkkel vagyunk elfoglalva, a szellemi dolgok pedig a háttérbe szorulnak. Amikor Istenhez imádkozunk segítségért, összpontosítsunk Jehovára, nevének a megszentelésére és szuverenitásának az igazolására. Ez segíthet megőriznünk a pozitív szemléletmódunkat, még akkor is, ha az általunk remélt megoldás nem vált valóra. Lehet, hogy Jehova úgy válaszol az imánkra, hogy megadja a kitartáshoz szükséges erőt. (Olvassátok fel: Ézsaiás 40:29; Filippi 4:13.)

Ha döntés előtt állunk

10–11. Mit tett Josafát, amikor tanácstalan volt egy helyzetben?

¹⁰ Hogyan hozod meg a nagy horderejű döntéseket az életedben? Talán először  döntesz, és utána imádkozol Jehovához, hogy áldja meg a döntésedet? Vizsgáljuk meg, hogy mit tett Josafát, Júda királya, amikor a moábiták és az ammoniták egyesített erőkkel feljöttek ellene harcolni. Júda nem volt elég erős, hogy szembeszálljon velük. Mit készült tenni ekkor Josafát?

¹¹ A Biblia ezt írja: „Josafát ekkor megijedt, és arra fordította arcát, hogy keresse Jehovát”. Böjtöt hirdetett egész Júdának, és egybegyűjtötte a népet, „hogy megkérdezzék Jehovát”. Ezután Josafát felállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, és imádkozott. A kérése részben így hangzott: „Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük? Hisz nincs bennünk erő e nagy tömeggel szemben, amely ellenünk jön; mi nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintenek szemeink.” Az igaz Isten meghallgatta Josafát imáját, és csoda útján megszabadította őket (2Krón 20:3–12, 17). Amikor döntéseket hozunk, különösen ha azok a szellemiségünket érinthetik, vajon nem kellene nekünk is a saját értelmünk helyett inkább Jehovára támaszkodni?

12–13. Mit tanulhatunk Dávidtól a döntések meghozatalával kapcsolatban?

¹² Mit tegyünk, ha olyan helyzetbe kerülünk, mely látszólag könnyen megoldható, például a múltbeli tapasztalataink alapján hamar eszünkbe jut egy megoldás? Segít tisztábban látnunk ebben a kérdésben az, ha megvizsgáljuk, mi történt Dávid királlyal. Amikor az amálekiták betörtek Ciklág városába, fogságba vitték Dávid feleségeit, gyermekeit és az ottani embereit. Dávid megkérdezte Jehovát: „Üldözőbe vegyem-e ezt a rablócsapatot?” Jehova ezt válaszolta neki: „Vedd üldözőbe, mert bizonyosan utoléred, és bizonyosan szabadítást szerzel.” Dávid engedelmeskedett, és „mindent megmentett, amit az amálekiták elvittek” (1Sám 30:7–9, 18–20).

¹³ Valamivel az amálekiták támadása után a filiszteusok feljöttek Izrael ellen. Dávid ekkor ismét megkérdezte Jehovát, és egyértelmű választ kapott tőle. Isten ezt mondta neki: „Vonulj föl, mert bizony kezedbe adom a filiszteusokat” (2Sám 5:18, 19). Röviddel ezután a filiszteusok megint feljöttek Dávid ellen. Mit tesz ezúttal Dávid? Vajon úgy érvel, hogy már kétszer is került hasonló helyzetbe, ezért felmegy Isten ellenségei ellen, mint korábban? Vagy inkább Jehova útmutatását keresi? Dávid nem a múltbeli tapasztalataiban bízott. Újra Jehovához fordult imában. Mennyire örülhetett, hogy így tett! Ezúttal ugyanis más útmutatást kapott (2Sám 5:22, 23). Amikor egy korábbihoz hasonló nehéz helyzetbe kerülünk, vigyáznunk kell, nehogy kizárólag a múltbeli tapasztalatainkban bízzunk. (Olvassátok fel: Jeremiás 10:23.)

14. Milyen tanulságot vonhatunk le abból, ahogyan Józsué és Izrael vénei bántak a gibeoniakkal?

¹⁴ Mivel egyikünk sem tökéletes, mindannyiunknak – még a tapasztalt véneknek is – ügyelniük kell rá, hogy ne felejtsék el Jehova vezetését keresni, ha döntést hoznak. Nézzük meg, hogy hogyan reagált Mózes utódja, Józsué, és Izrael vénei, amikor felkeresték őket az eszes gibeoniak, akik álruhába öltöztek, és úgy tettek, mintha messzi vidékről jöttek volna. Józsué és a vének habozás nélkül békét kötöttek a gibeoniakkal, és szövetségre léptek velük, anélkül hogy megkérdezték volna Jehovát. Jehova végül támogatta a megegyezést, de azt feljegyeztette a Szentírásban, hogy elmulasztották keresni a vezetését. Azért íratta le, hogy mi tanuljunk belőle (Józs 9:3–6, 14, 15).

Ha megpróbálunk ellenállni a kísértéseknek

15. Magyarázd el, miért fontos imádkozni ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek.

¹⁵ A bűn tagjainkban levő törvénye miatt kemény harcot kell vívnunk a bűnös hajlamaink ellen (Róma 7:21–25). Ám meg tudjuk nyerni ezt a harcot. Hogyan? Jézus azt mondta a követőinek, hogy az ima létfontosságú ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a kísértéseknek.  (Olvassátok fel: Lukács 22:40.) Még ha nem is múlnak el azonnal a helytelen vágyaink és gondolataink, miután imádkoztunk Istenhez, továbbra is kitartóan kérjünk bölcsességet tőle, hogy meg tudjunk birkózni a próbáinkkal. Biztosak lehetünk benne, hogy „ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek” bölcsességet (Jak 1:5). Jakab ezt is írja: „Beteg valaki köztetek [szellemileg]? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt” (Jak 5:14, 15).

16–17. Mikor lenne a legjobb imádkoznunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek?

¹⁶ Az ima elengedhetetlen ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, de tisztában kell lennünk azzal, hogy a megfelelő időben kell imádkoznunk. Vizsgáljuk meg egy ifjú esetét, akiről a Példabeszédek 7:6–23 ír. Alkonyatkor egy olyan utcán sétál, ahol köztudott, hogy egy erkölcstelen asszony lakik. Az asszony félrevezeti őt meggyőzőerejével, és elcsábítja őt hízelgő ajkaival. Az ifjú pedig követi őt, mint a bika, amely levágásra megy. Miért ment ez az ifjú arra? Mert „nem volt értelem szívében”, vagyis tapasztalatlan volt, és valószínűleg helytelen vágyakkal küzdött (Péld 7:7). Mikor lett volna a legjobb imádkoznia? Természetesen az asszonnyal való találkozása során bármikor hasznos lett volna imádkoznia, hogy ellen tudjon állni a kísértésnek. Ám a legjobb az lett volna, ha akkor imádkozik, amikor először felmerült benne a gondolat, hogy abba az utcába megy.

¹⁷ Ma előfordulhat, hogy egy férfi komolyan igyekszik ellenállni annak, hogy pornográfiát nézzen. Azonban tegyük fel, hogy olyan internetes oldalakra látogat, ahol tudja, hogy provokatív képek vagy videók lehetnek. Vajon nem hasonló helyzetbe kerülne, mint a Példabeszédek könyve 7. fejezetében említett ifjú? Milyen veszélyes útra lépne! Ahhoz, hogy ellen tudjunk állni annak, hogy pornográfiát nézzünk, Jehovához kell imádkoznunk segítségért még azelőtt, hogy veszélyes internetes oldalakra lépnénk.

18–19. a) Miért lehet nehéz ellenállni a kísértésnek, de hogyan tudunk megküzdeni ezzel a nehézséggel? b) Mit határoztál el?

¹⁸ Nem könnyű ellenállni a kísértésnek vagy leküzdeni a rossz szokásokat. „A test a maga kívánságában ellene van a szellemnek, a szellem pedig ellene a testnek” – írta Pál apostol. Ezért amiket tenni szeretnénk, éppen azokat nem tesszük (Gal 5:17). Ahhoz, hogy megküzdjünk ezzel a nehézséggel, buzgón kell imádkoznunk, amikor először merülnek fel bennünk a helytelen gondolatok vagy vágyak, majd összhangban kell cselekednünk az imáinkkal. Nem ér bennünket más kísértés, „csak ami általános az embereknél”, és Jehova  segítségével hűségesek tudunk maradni hozzá (1Kor 10:13).

¹⁹ Akár egy nehéz helyzetben vagyunk, akár egy nagy horderejű döntés előtt állunk, vagy megpróbálunk ellenállni a kísértésnek, javunkra fordíthatjuk azt az értékes ajándékot, melyet Jehova adott nekünk, mégpedig az ima csodálatos kiváltságát. Az ima által kifejezhetjük, hogy bízunk Istenben. Ezenkívül állandóan kérnünk kell a szent szellemét, mely irányít és megerősít minket (Luk 11:9–13). Ezért hát bízzunk Jehovában, és ne a magunk értelmére támaszkodjunk!

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Milyen tanulságot vonhatunk le Ezékiás, Anna és Jónás példájából a Jehovába vetett bizalomról?

• Hogyan emeli ki Dávid és Józsué példája azt, hogy elővigyázatosnak kell lennünk, amikor döntést hozunk?

• Különösen mikor kell imádkoznunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 9. oldalon]

Mikor lenne a legjobb imádkoznunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek?