A Biblia képes megváltoztatni az életünket

MI ADOTT valódi értelmet egy olyan fiatalasszony életének, akinek szörnyű gyermekkora volt? Miért lett békés, istenfélő ember egy olyan férfi, aki erőszakkal küzdött országának a politikai rendszere ellen? A történetükből kiderül.

„Szeretet és gyengédség után sóvárogtam” (INNA LEZSNYINA).

SZÜLETÉSI ÉV: 1981

SZÜLETÉSI HELY: OROSZORSZÁG

HÁTTÉR: SZÖRNYŰ GYERMEKKORA VOLT

A MÚLTAM: A szüleim siketek, és én is siketként születtem. Életem első hat éve gondtalanul telt, de azután a szüleim elváltak. Noha még kislány voltam, értettem, mi történik, és nagyon fájt, hogy a családunk széthullott. Apukám a bátyámmal Troickban maradt, anyukám és én pedig Cseljabinszkba költöztünk. Idővel férjhez ment egy alkoholista férfihoz. A mostohaapám gyakran megverte az anyukámat, és engem is.

1993-ban nagy tragédia érte a családunkat. Szeretett bátyám vízbe fulladt. Anyukám is inni kezdett, és most már ő is gyakran bántalmazott. Szebb életre vágytam. Szeretet és gyengédség után sóvárogtam. Az egyházaknál kerestem vigaszt, de nem találtam.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Tizenhárom éves voltam, amikor az egyik osztálytársam, aki Jehova Tanúja volt, bibliai történeteket mesélt nekem. Megragadott az olyan szereplők története, mint Noé és Jób, akik a nehéz körülményeik ellenére hűségesen szolgálták Istent. Hamarosan tanulmányozni kezdtem a Bibliát a Tanúkkal, és eljártam az összejöveteleikre.

A tanulmányozás során csodálatos igazságokat ismertem meg. Amikor megtudtam, hogy Istennek van neve, elérzékenyültem (Zsoltárok 83:18). Amikor láttam, hogy a Biblia jóval előre pontosan feltárta, milyen állapotok lesznek „az utolsó napokban”, szóhoz sem jutottam (2Timóteusz 3:1–5). És amikor fény derült arra, hogy a halottak feltámadhatnak, öröm töltötte el a szívem. Beleborzongtam, hogy viszontláthatom a bátyámat (János 5:28, 29).

Ám a lelkesedésemben nem mindenki osztozott. Az anyukám és a mostohaapám ellenségesek voltak Jehova Tanúival. Azt akarták, hogy hagyjak fel a Biblia tanulmányozásával. De én ragaszkodtam a megismert  igazságokhoz, és eltökéltem, hogy nem engedek nekik.

Nem volt könnyű kiállnom az ellenségeskedésüket. Ráadásul újabb csapás ért. Az öcsém, aki mindig elkísért Jehova Tanúi összejöveteleire, szintén vízbe fulladt. De a Tanúk ekkor is mellettem álltak. Szeretettel és gyengéden törődtek velem. Tőlük megkaptam, ami után mindig is sóvárogtam. Miután meggyőződtem arról, hogy övék az igaz vallás, 1996-ban megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Hat évvel ezelőtt férjhez mentem az én drága Dmitrijemhez. Jehova Tanúi szentpétervári fiókhivatalában dolgozunk. A szüleim ellenségeskedése mára alábbhagyott.

Hálás vagyok, hogy megismerhettem Jehovát. Az, hogy őt szolgálhatom, valódi értelmet adott az életemnek.

„Sok-sok gondolat kavargott bennem” (RAUDEL RODRÍGUEZ RODRÍGUEZ).

SZÜLETÉSI ÉV: 1959

SZÜLETÉSI HELY: KUBA

HÁTTÉR: ORSZÁGÁNAK A POLITIKAI RENDSZERE ELLEN KÜZDÖTT

A MÚLTAM: Havannában születtem. A város szegények lakta részén nőttem fel, ahol az utcákon mindennaposak voltak a verekedések. Cselgáncsoztam, és más küzdősportokat is kipróbáltam.

Jó tanuló voltam, ezért a szüleim támogatták, hogy egyetemre menjek. Egyetemista koromban úgy éreztem, hogy a hazámnak politikai változásokra van szüksége, ezért ellenálló lettem. Az egyik hallgatóval  megtámadtunk egy rendőrt, hogy megszerezzük a fegyverét. A rendőr súlyos fejsérülést szenvedett. Börtönbe zártak minket, és az ítéletünk szerint arra vártunk, hogy kivégzőosztag elé állítsanak. Még csak 20 éves voltam.

A cellám magányában újra meg újra átgondoltam, mit fogok tenni a kivégzőosztag előtt. Nem akartam, hogy akár csak halvány jele is mutatkozzon rajtam a félelemnek. Sok-sok gondolat kavargott a fejemben. Egyre csak azon töprengtem, miért van annyi igazságtalanság a világon, és hogy vajon az életet ilyennek kell-e elfogadni.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? A halálbüntetésünket végül 30 évi szabadságvesztésre változtatták. A börtönben megismertem néhány Jehova Tanúját, akiket a vallási meggyőződésük miatt zártak be. Elgondolkodtam azon, hogyan lehetnek egyszerre bátrak és békések is. Noha jogtalanul kerültek börtönbe, nem emésztette őket harag vagy keserűség.

A Tanúktól megtudtam, hogy Istennek szándéka van az emberiséggel. Megmutatták a Bibliából, hogy Isten paradicsomi állapotokat fog teremteni a földön. Nem lesz bűnözés és igazságtalanság. Mindenütt tisztességes emberek fognak lakni, és örökké élhetnek tökéletes körülmények közt (Zsoltárok 37:29).

Megfogott, amit a Tanúktól hallottam, de tisztában voltam azzal, hogy merőben más vagyok, mint ők. Elképzelhetetlen volt a számomra, hogy politikailag semleges legyek, és hogy ha az egyik arcomat ütik, a másikat is odatartsam. De azért elhatároztam, hogy elolvasom a Bibliát. Mikor a végére értem, felismertem, hogy egyedül Jehova Tanúi olyanok, mint a korai keresztények.

A Bibliából megértettem, hogy néhány dologban gyökeresen meg kell változnom. Például folyamatosan káromkodtam, így hát alaposan meg kellett tisztítanom a „szótáramat”; le kellett szoknom a dohányzásról; és többé nem foglaltam állást politikailag. Mindezeket nem volt könnyű megtennem, de Jehova segített, és így szép lassan megváltoztam.

A legnehezebb az volt, hogy megtanuljak uralkodni magamon. A mai napig imádkozok önuralomért. Sokat segítenek az olyan bibliai gondolatok, mint amilyen a Példabeszédek 16:32-ben található: „Jobb a haragra lassú ember annál, aki erős, és aki uralkodik szellemén annál, aki várost foglal el.”

1991-ben lettem Jehova Tanúja. A börtönben egy hordóban keresztelkedtem meg. A következő évben néhány rabot szabadon engedtek, köztük engem is, de Spanyolországba küldtek minket, mivel ott éltek a rokonaink. Miután megérkeztem, rögtön felkerestem Jehova Tanúit, és rendszeresen részt vettem az összejöveteleken. A Tanúk szeretettel fogadtak, mintha már régóta ismertek volna, és segítettek új életet kezdeni.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Boldog vagyok, hogy a feleségemmel és a két lányommal Istent szolgálhatom. Az időm legjavát azzal töltöm, hogy megismertetem másokkal a Bibliát. Időnként eszembe jut az a fiatalember, aki szembekerült a halállal, és hálásan veszem számba azt a sok jót, amiben részem van. Nemcsak hogy életben maradtam, de még reményt is kaptam egy jobb jövőre. Nagyon várom a megígért paradicsomot, azt a földet, ahol nem lesz igazságtalanság, és ahol „nem lesz többé halál” (Jelenések 21:3, 4).

[Oldalidézet a 19. oldalon]

„Amikor megtudtam, hogy Istennek van neve, elérzékenyültem”

[Kép a 20. oldalon]

Férjem és én örömmel mutatjuk meg a jelnyelvű kiadványokat a siket embereknek