Őrizzük meg a pozitív szellemet a gyülekezetben

„Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen az általatok tanúsított szellemmel!” (FIL 4:23)

HOGYAN TUDUNK HOZZÁJÁRULNI A GYÜLEKEZET EGÉSZSÉGES SZELLEMÉHEZ . . .

amikor együtt vagyunk a testvéreinkkel?

azáltal, hogy buzgón részt veszünk a szántóföldi szolgálatban?

azáltal, hogy jelentjük a súlyos helytelenséget?

1. Miért lettek megdicsérve a Filippiben és a Tiatirában lévő gyülekezetek?

A FILIPPIBEN élő első századi keresztények szegények voltak. Ennek ellenére nagylelkűek voltak, és rendkívüli szeretetet mutattak a hívőtársaik iránt (Fil 1:3–5, 9; 4:15, 16). Ezért az ihletett levele végén Pál apostol ezt írhatta nekik: „Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen az általatok tanúsított szellemmel!” (Fil 4:23). Mivel a Tiatirában lévő keresztények is hasonló szellemet mutattak, a megdicsőült Jézus Krisztus ezt mondta nekik: „Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat és kitartásodat, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál” (Jel 2:19).

2. Milyen szerepet játszunk abban, hogy milyen a gyülekezetünk szelleme?

² Ehhez hasonlóan ma is Jehova Tanúi minden gyülekezetére jellemző egy fajta szellem, vagyis uralkodó magatartás. Vannak gyülekezetek, amelyek arról ismertek, hogy melegséget és szeretetet árasztanak. Más gyülekezetek pedig rendkívül buzgók a Királyság-prédikáló munkában, és kiemelkedően támogatják a teljes idejű szolgálatot. Ha pozitív szellemet ápolunk magunkban, azzal hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez, továbbá ahhoz, hogy a gyülekezet általánosságban véve szellemileg előrehaladjon (1Kor 1:10). Ezzel szemben, ha negatív szellemet tanúsítunk, az szellemi álmossághoz, az imádathoz való langyos hozzáálláshoz és a helytelenség megtűréséhez vezethet a gyülekezetben (1Kor 5:1; Jel 3:15, 16). Milyen szellem jellemző a gyülekezetre, ahova jársz? Te, személy szerint hogyan erősítheted a pozitív szellemet a gyülekezetben?

 JÁRULJUNK HOZZÁ, HOGY POZITÍV SZELLEM LEGYEN A GYÜLEKEZETBEN

3–4. Hogyan tudjuk magasztalni Jehovát a „nagy gyülekezetben”?

³ A zsoltáríró ezt énekelte Jehovának: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, nagyszámú nép között dicsérlek téged” (Zsolt 35:18). A zsoltáríró, amikor egybegyűlt a szolgatársaival, bátran dicsérte Jehovát. A hetente megtartott gyülekezeti összejövetelek – ideértve az Őrtorony-tanulmányozást is – kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hozzászólásaink által kimutassuk a buzgalmunkat és a hitünket. Jó, ha mindannyian feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket: „Élek azzal a kiváltsággal, hogy hozzászólhatok az összejöveteleken? Jól felkészülök a hozzászólásaimra, és tartalmas válaszokat adok? Mint családfő segítek a gyermekeimnek előre felkészülni a hozzászólásokra, és megtanítom nekik, hogy a saját szavaikkal válaszoljanak?”

⁴ A zsoltáríró Dávid a szívünk rendíthetetlenségét azzal kapcsolta össze, ahogyan éneklünk. „Szívem rendíthetetlen, ó, Isten, szívem rendíthetetlen. Dalolni fogok, és éneket zengek” – mondta (Zsolt 57:7). A keresztény összejöveteleken való éneklés nagyszerű alkalmat ad arra, hogy rendíthetetlen szívvel daloljunk és zengjünk énekeket Jehovának. Ha vannak olyan énekek, amelyek még nem mennek elég jól, tudnánk gyakorolni őket a családi imádat estéjén? Legyünk mi is olyan elszántak, mint a zsoltáríró, aki ezt mondta: „Dalolni fogok Jehovának egész életemben, éneket zengek Istenemnek, amíg csak vagyok” (Zsolt 104:33).

5–6. Hogyan tudunk vendégszeretetet és nagylelkűséget mutatni mások iránt, és milyen hatással lesz ez a gyülekezetre?

⁵ Az is növelheti a szeretetet a gyülekezetben, ha vendégszeretőek vagyunk a testvéreink iránt. A hébereknek írt levél utolsó fejezetében Pál ezt a buzdítást írja: „Testvéri szeretetetek maradjon meg. A vendégszeretetről ne feledkezzetek meg” (Héb 13:1, 2). Egy kiváló módja annak, ahogy kimutathatjuk a vendégszeretetünket, az, ha meghívjuk egy étkezésre az utazófelvigyázót és feleségét vagy a gyülekezetben szolgáló teljes idejű szolgákat. De gondoljunk az özvegyekre, az egyszülős családokra vagy más olyan személyekre is, akik hasznot meríthetnek abból, ha időnként meghívjuk őket egy étkezésre vagy a családi imádatunkra.

 ⁶ Pál arra kérte Timóteuszt, hogy buzdítson másokat, „hogy a jóban munkálkodjanak, hogy jó cselekedetekben legyenek gazdagok, hogy bőkezűek legyenek, készek arra, hogy osztozzanak, biztonságban jó alapot gyűjtve maguknak kincsként a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet” (1Tim 6:17–19). Pál arra ösztönözte a hívőtársait, hogy legyenek nagylelkűek. Még nehéz gazdasági körülmények között is meg tudjuk ezt tenni. Például elvihetjük a szántóföldi szolgálatba vagy az összejövetelekre azokat, akik erre rászorulnak. És mit tehetnek azok a testvérek, akik iránt ilyen szerető-kedvességet mutatnak? Ők úgy járulhatnak hozzá a pozitív szellemhez a gyülekezetben, ha kifejezik a hálájukat, például úgy, hogy a tőlük telhető mértékben segítenek fedezni az egyre növekvő üzemanyagköltségeket. És ha törekszünk rá, hogy több időt töltsünk a testvéreinkkel, akkor érezni fogják, hogy szeretjük őket, és szükségünk van rájuk. Ha sok jót teszünk azokkal, „akik hozzánk tartoznak a hitben”, és készek vagyunk adni nekik az időnkből és az erőforrásainkból, akkor nemcsak az irántuk érzett szeretetünket mélyítjük el, hanem a gyülekezetben lévő szeretetteljes és pozitív szellemhez is hozzájárulunk (Gal 6:10).

7. Hogyan járulhat hozzá a gyülekezetben lévő jó légkör megőrzéséhez az, ha bizalmasan kezeljük mások személyes ügyeit?

⁷ Lássunk további két tényezőt, amelyek megerősíthetik a hívőtársainkkal ápolt szeretet kötelékét: a barátságot és a bizalmasságot. (Olvassátok fel: Példabeszédek 18:24.) Az igaz barátok bizalmasan kezelik a személyes ügyeket. Ha a barátaink feltárhatják előttünk a legbensőbb gondolataikat és érzéseiket, mert biztosak abban, hogy nem fogjuk azokat szétkürtölni, akkor a köztünk lévő szeretet köteléke tovább erősödik. Járuljunk hozzá a gyülekezetben a szeretetteljes és családias légkörhöz azáltal, hogy megbízható barátok vagyunk, akik bizalmasan tudják kezelni a dolgokat (Péld 20:19).

LEGYÜNK BUZGÓK A SZOLGÁLATBAN

8. Milyen tanácsot kaptak a laodiceaiak, és miért?

⁸ Jézus ezt mondta a laodiceai gyülekezetnek: „Ismerem tetteidet, tudom, hogy sem hideg, sem forró nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy pedig forró! Így, mivel langyos vagy, és se nem forró, se nem hideg, ki foglak köpni a számból” (Jel 3:15, 16). A laodiceaiakból hiányzott a keresztény szolgálat iránti buzgalom. Ez valószínűleg a személyes kapcsolataikra is hatással volt. Ezért Jézus szeretettel ezt a tanácsot adta nekik: „Mindazokat, akikhez vonzódom, megfeddem és megfegyelmezem. Ezért légy buzgó, és tanúsíts megbánást!” (Jel 3:19).

9. Hogyan befolyásolja a szántóföldi szolgálat iránti lelkesedésünk a gyülekezetben lévő szellemet?

⁹ Ha szeretnénk, hogy a gyülekezetben egészséges, pozitív szellem legyen, buzgóknak  kell lennünk a szántóföldi szolgálatban. A gyülekezetek megszervezésének egyik célja, hogy felkutassuk a területen élő juhszerű egyéneket, és megtanítsuk nekik az igazságot. Ezért olyan lelkesen kell végeznünk a tanítványképző munkát, mint ahogy Jézus tette (Máté 28:19, 20; Luk 4:43). Minél buzgóbbak vagyunk a szolgálatban, annál egységesebbek leszünk mint „Isten munkatársai” (1Kor 3:9). Miközben megfigyelünk másokat, ahogy a szántóföldi szolgálatban megvédik a hitüket, és kifejezik a szellemi dolgok iránti értékelésüket, még inkább szeretni és tisztelni fogjuk őket. Ha „vállvetve” végezzük a szolgálatot, az ahhoz is hozzájárul, hogy egységes szellem legyen a gyülekezetben. (Olvassátok fel: Sofóniás 3:9.)

10. Milyen hatással van másokra a gyülekezetben az, ha igyekszünk javítani a szántóföldi szolgálatunk minőségén?

¹⁰ Az is jó hatással van másokra, ha erőfeszítéseket teszünk, hogy javítsunk a szolgálatunk minőségén. Ha nagyobb érdeklődést mutatunk azok iránt az emberek iránt, akikkel találkozunk, és ha arra törekszünk, hogy még hatékonyabban tudjuk elérni a szívüket, nőni fog a szolgálat iránti lelkesedésünk (Máté 9:36, 37). A lelkesedésünk átragadhat a társainkra is. Jézus nem egyenként, hanem kettesével küldte ki a tanítványait prédikálni (Luk 10:1). Így nemcsak bátorították és képezték egymást, hanem a szolgálat iránti buzgalmuk is nőtt. Biztosan mi is nagyon élvezzük, hogy buzgó Királyság-hírnökökkel munkálkodhatunk együtt. A lelkesedésük bátorítóan hat ránk, és a prédikálómunka végzésére ösztönöz minket (Róma 1:12).

NE ZÚGOLÓDJUNK, ÉS NE NÉZZÜK EL A HELYTELENSÉGET

11. Milyen szellemet kezdett kinyilvánítani néhány izraelita Mózes napjaiban, és milyen következménye lett ennek a számukra?

¹¹ Az izraeliták még csak néhány hete lettek nemzetté, de máris engedetlenné váltak, és zúgolódni kezdtek. Ez a szellem ahhoz vezetett, hogy fellázadtak Jehova és a képviselői ellen (2Móz 16:1, 2). Az Egyiptomból kijövő izraeliták közül csak kevesen maradtak életben és látták meg az Ígéret földjét. Még Mózes sem mehetett be erre a földre, amiatt ahogyan Izrael gyülekezetének rossz szemléletmódjára reagált! (5Móz 32:48–52). Mit tehetünk, hogy rajtunk ne legyen úrrá a negatív szellem?

12. Hogyan tudunk résen lenni, hogy ne váljunk panaszkodóvá?

¹² Résen kell lennünk, nehogy mi is zúgolódóvá váljunk. Segít elkerülnünk ezt a hozzáállást, ha igyekszünk alázatosak lenni és tisztelni a hatalmat, valamint ha gondosan választjuk meg a társaságunkat. Keserű következményekkel jár, ha nem megfelelő szórakozást választunk, illetve ha túl sok időt töltünk a munkatársakkal vagy iskolatársakkal, akik nem követik az igazságos alapelveket. Bölcsen tesszük, ha minél kevesebb ideig vagyunk együtt olyanokkal, akik panaszkodóak, vagy akikre a függetlenség szelleme jellemző (Péld 13:20).

13. Milyen egyéb szellemileg káros viselkedéshez vezethet a gyülekezetben a zúgolódás?

¹³ A zúgolódásnak romboló hatása van, és egyéb szellemileg káros viselkedéshez is vezethet. A zúgolódás például megbonthatja egy gyülekezet békéjét és egységét. Továbbá ha panaszkodunk a hittársainkra, az nemcsak fájdalmat okozhat nekik, hanem olyan bűnökhöz is vezethet, mint a rágalmazás és a szidalmazás (3Móz 19:16; 1Kor 5:11). Néhány zúgolódó az első századi gyülekezetben „semmibe [vette] a felsőbbséget, és becsmérlően [beszélt] a dicsőségesekről” (Júd 8, 16). A gyülekezetben szolgáló felelős személyek elleni zúgolódást biztosan nem helyeselte Isten.

14–15. a) Milyen hatással lehet az egész gyülekezetre, ha engedjük, hogy egy helytelenséget tovább gyakoroljanak? b) Mit kell tennünk, ha tudomásunkra jut, hogy valaki eltitkolja a bűnét?

 ¹⁴ Mi a helyzet akkor, ha tudomást szerzünk arról, hogy valaki eltitkol egy súlyos bűnt, például túl sok alkoholt fogyaszt, pornográfiát nézeget, vagy erkölcstelenül él? (Ef 5:11, 12). Ha szemet hunyunk egy súlyos helytelenség felett, az gátolhatja Jehova szent szellemének szabad áramlását, és az egész gyülekezet békéjét veszélyeztetheti (Gal 5:19–23). Épp úgy, ahogy Korintuszban a korai keresztényeknek el kellett távolítaniuk a „kovászt” a gyülekezetből, ma is minden bomlasztó befolyást ki kell zárni, hogy megőrizhessük a gyülekezet egészséges, pozitív szellemét. Te hogyan járulhatsz hozzá a gyülekezet békéjéhez?

¹⁵ Ahogy a korábbiakban már említettük, fontos, hogy bizonyos dolgokat bizalmasan kezeljünk, különösen amikor mások megosztják velünk a gondolataikat és az érzéseiket. Mennyire helytelen és milyen nagy fájdalmat okoz az, ha valakiről bizalmas információkat adnak tovább! Viszont ha valaki súlyos bűnt követett el, tájékoztatni kell erről a gyülekezet véneit, mivel a Szentírás szerint az ő kötelességük foglalkozni az ilyen ügyekkel. (Olvassátok fel: 3Mózes 5:1.) Tehát ha tudomásunk van arról, hogy egy testvér ilyen helytelenséget követett el, akkor buzdítanunk kell őt, hogy forduljon a vénekhez, és kérjen tőlük segítséget (Jak 5:13–15). Ám ha ezt nem teszi meg egy ésszerű időn belül, akkor nekünk kell jelentenünk a helytelenséget.

16. Hogyan segít a gyülekezet szellemének megőrzésében, ha jelentjük a súlyos helytelenséget?

¹⁶ A keresztény gyülekezet egy szellemi menedék, melyet kötelességünk megvédeni azáltal, hogy jelentjük a súlyos helytelenséget. Ha a véneknek sikerül észre téríteni a helytelenül cselekvőt, és megbánást tanúsítva elfogadja a feddést és a helyreigazítást, akkor már nem veszélyezteti a gyülekezet szellemét. De mi a helyzet, ha az, aki súlyos bűnt gyakorol, nem tanúsít megbánást, és nem fogadja meg a vének szerető tanácsát? Akkor kiközösítik a gyülekezetből. Ezzel a romboló befolyás „elpusztul”, vagyis eltávolíttatik a gyülekezetből, és megmarad a gyülekezetben lévő szellem. (Olvassátok fel: 1Korintusz 5:5.) Igen, a gyülekezet szellemének megőrzése mindannyiunktól megköveteli, hogy megtegyük a megfelelő lépést, és hogy együttműködjünk a vének testületével, valamint hogy megvédjük a hittársaink szellemi jóllétét.

JÁRULJUNK HOZZÁ A SZELLEM EGYSÉGÉHEZ

17–18. Mi segít abban, hogy megtartsuk a „szellem egységét”?

¹⁷ Jézus korai követői „az apostolok tanításának . . . szentelték magukat”, így segíteni tudtak a gyülekezeten belüli egység megteremtésében (Csel 2:42). Értékeléssel fogadták a vénektől jövő, Szentíráson alapuló tanácsokat és vezetést. Mivel a vének napjainkban is követik a hű és értelmes rabszolga osztály irányítását, a gyülekezet megkapja az ahhoz szükséges segítséget és buzdítást, hogy az egység továbbra is fenn tudjon maradni (1Kor 1:10). Azzal, hogy alávetjük magunkat a Jehova szervezetétől kapott, Biblián alapuló vezetésnek, és követjük a vének irányítását, azt bizonyítjuk, hogy komolyan igyekszünk megtartani „a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében” (Ef 4:3).

¹⁸ Ezért hát tegyünk erőfeszítést, hogy a gyülekezetben megmaradjon az egészséges, pozitív szellem. Ha így teszünk, biztosak lehetünk abban, hogy „az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége [lesz az általunk] tanúsított szellemmel!” (Fil 4:23).

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 19. oldalon]

Hozzájárulsz a pozitív szellemhez azáltal, hogy felkészülsz, hogy tartalmasak legyenek a hozzászólásaid?

[Kép a 20. oldalon]

Járulj hozzá a pozitív szellemhez azáltal, hogy jól megtanulod az énekeinket