Volt, amikor te is Jehovát szolgáltad? Szeretnél ismét a szolgája lenni, de azon tűnődsz, örülne-e a közeledésednek? Kérjük, figyelmesen olvasd el ezt a cikket, és az utána következőt. Kimondottan neked írtuk őket.

„JEHOVÁHOZ imádkoztam, és arra kértem, hadd térjek vissza hozzá, bocsássa meg nekem, hogy megbántottam.” Ezeket a szavakat egy olyan asszony mondta, aki bár keresztényként nevelkedett, messze eltávolodott a helyes úttól. Átérzed a helyzetét? Kíváncsi vagy rá, hogyan érez Isten azok iránt, akik egykor a szolgái voltak? Vajon elfelejti őket? Vagy vágyik rá, hogy visszatérjenek hozzá? Jeremiás szavaiból megtudhatod. Kétségkívül örömmel tölt majd el a válasz. (Olvasd el: Jeremiás 31:18–20.)

Nézzük meg, miről is ír Jeremiás ezekben a versekben. Évtizedekkel Jeremiás napjai előtt, i. e. 740-ben Jehova megengedte, hogy az asszírok száműzetésbe vigyék Izrael tíz-törzs királyságát. * Azért fegyelmezte meg őket, mert súlyos bűnöket követtek el, és sorozatosan figyelmen kívül hagyták a prófétái figyelmeztetéseit (2Királyok 17:5–18). Milyen hatással volt rájuk, hogy Jehovától és az otthonuktól távol száműzetésben sínylődtek? Vajon Jehova teljesen elfeledte őket? Volt rá remény, hogy visszatérjenek hozzá és a szülőföldjükre?

„Sajnálatot éreztem”

A száműzetésben a nép észhez tért, és szívből megbánta bűneit. Bűnbánatuk nem kerülte el Jehova figyelmét. Figyeld meg, hogyan beszél Jehova Efraim, azaz a száműzött izraeliták szemléletmódjáról és érzéseiről.

„Bizony hallottam Efraim kesergését” – mondja Jehova (18. vers). Az izraeliták nagyon sajnálták, hogy bűnt követtek el. Makacs gyermekek voltak, de miután elgondolkodtak azon, milyen nagy bajt okoztak maguknak, mélységesen bánkódtak a tetteik miatt, és hazavágytak (Lukács 15:11–17). Milyen szavakkal keseregtek?

„Helyreigazítottál, hogy helyreigazítást kapjak, mint egy tanulatlan borjú” (18. vers). A nép elismerte, hogy megérdemli a büntetést, hiszen olyan volt, mint egy neveletlen borjú. Erről a hasonlatról az juthat eszünkbe, amit egy könyv is megjegyez: „ha a borjú nyugodtan viseli az igát, nincs szükség arra, hogy megfegyelmezzék az ösztökével.”

„Téríts vissza, és én készségesen visszatérek, mert te vagy Jehova, az én Istenem!” (18. vers). Az izraeliták megalázták magukat, és Istenhez kiáltottak. Azért könyörögtek, hogy segítsen nekik visszatérni hozzá bűnös útjukról.

 „Sajnálatot éreztem . . . szégyenkeztem, és megalázottnak éreztem magamat” (19. vers). A népet nagyon bántotta, hogy bűnt követett el. Elismerték, hogy vétkeztek. Mélységesen elszomorította őket, amit tettek, restellték magukat (Lukács 15:18, 19, 21).

Az izraeliták megbánták a bűneiket. Teljesen le voltak sújtva. Beismerték, hogy vétkeztek, és felhagytak a bűnnel. Vajon a bűnbánatuk megérintette Isten szívét? Visszatérhettek hozzá?

„Bizony megszánom őt”

Jehovát szoros kötelék fűzte az izraelitákhoz. Ezt mondta: „Atyja lettem Izraelnek, Efraim pedig elsőszülöttem” (Jeremiás 31:9). Elképzelhetetlen, hogy egy szerető apa ne fogadja szívesen a fiát, ha az őszintén megbánta a tetteit. Figyeld meg, hogyan önti szavakba atyai érzéseit Jehova.

„Vajon nem drága fiam nekem Efraim, avagy nem dédelgetett gyermekem? Mert ahogy ellene szólok, úgy meg is emlékezem még róla” (20. vers). Milyen kedves szavak! Isten olyan, mint egy szerető, ám határozott apa. Ezért ahogy a vers írja, a népe ellen szólt, vagyis újra és újra figyelmeztette őket. De mivel makacsul semmibe vették a szavait, száműzetésbe kellett menniük, el kellett hagyniuk a szülőföldjüket. Mindezek ellenére Jehova nem feledkezett meg róluk. Sosem tenne ilyet! Egy szerető apa soha nem felejti el a gyermekeit. De vajon mit érzett Jehova, amikor azt látta, hogy a gyermekei őszintén megbánják a bűneiket?

„[Megindult] érte a bensőm. Bizony megszánom őt” (20. vers). Jehovának nagyon hiányoztak a gyermekei. Őszinte bűnbánatuk megérintette a szívét. Nagyon vágyott rá, hogy visszatérjenek hozzá. Ahogy Jézus szemléltetésében a tékozló fiú apja, úgy Jehova is „szánalomra indult”, és örült a visszatérésüknek (Lukács 15:20).

„Visszatérhettem Jehovához”

A Jeremiás 31:18–20-ban bepillantást nyerhettünk abba, mennyire könyörületes és irgalmas Isten Jehova. Sosem felejti el azokat, akik egykor a szolgái voltak. Azt is láthattuk, mit érez, ha szeretnének visszatérni hozzá. Ő „kész . . . megbocsátani” (Zsoltárok 86:5). Nem fordít hátat azoknak, akik bűnbánó szívvel közelednek hozzá (Zsoltárok 51:17). Ellenkezőleg, örömmel fogadja őket (Lukács 15:22–24).

A bevezetőben említett asszony lépéseket tett azért, hogy visszatérjen Jehovához, és elment Jehova Tanúi helyi gyülekezetébe. Eleinte nehezen tudott felülkerekedni a rossz érzésein. „Nagyon értéktelennek éreztem magam” – meséli. De a felvigyázók buzdításának és segítségének köszönhetően sikerült megerősödnie szellemileg. Hálás szívvel ezt mondta: „Olyan boldog vagyok, hogy visszatérhettem Jehovához.”

Ha egykor te is Jehova szolgája voltál, és szeretnéd ismét szolgálni őt, arra buzdítunk, hogy látogass el Jehova Tanúi helyi gyülekezetébe. Ne feledd, Jehova könyörületesen és irgalmasan bánik azokkal, akik bűnbánó szívvel ezt kérik tőle: „Hadd térjek vissza hozzád!”

Javasolt bibliaolvasás áprilisra:

▪ Jeremiás 17–31

[Lábjegyzet]