BETLEHEMBEN már leszállt az éj. József felrak még egy csomagot a szamár hátára. Körbenéz, majd megpaskolja a szívós kis állatot. Alighanem az előttük álló hosszú út jár a fejében. Egyiptomba mennek egy idegen nép közé, amelynek ismeretlen a nyelve és ismeretlenek a szokásai. József azon tűnődik, hogyan tud majd megküzdeni a családjuk ezzel a sok változással.

Józsefnek nem volt könnyű tudatnia szeretett feleségével, Máriával a rossz hírt. De leküzdötte a félelmeit, és elmondta, hogy álmában egy angyal jelent meg neki, hogy átadja Isten üzenetét: Heródes király a fiuk életére akar törni, ezért haladéktalanul menekülniük kell (Máté 2:13, 14). Mária teljesen megrémül a hír hallatán. Sem ő, sem József nem tudja elképzelni, hogy bárki is meg akarná ölni ártatlan gyermeküket. De mivel bíznak Jehovában, azonnal szedelődzködnek.

Miközben Betlehem mélyen alszik, mit sem sejtve a történtekről, József, Mária és Jézus az éj leple alatt elhagyja a falut. Ahogy József dél felé vezeti a családját, a keleti égbolt lassan világosodni kezd. József bizonyára azon töpreng, mi vár rájuk. Egyszerű ácsként hogyan tudja majd megvédeni a családját ilyen hatalmas ellenségektől? Hogy fog gondoskodni róluk? Hogy lesz képes hűségesen ellátni a feladatot, melyet Jehova Isten bízott rá, vagyis azt, hogy viselje gondját ennek a különleges gyermeknek és nevelje fel? Mindez félelmetesnek tűnik előtte. Miközben megvizsgáljuk, hogyan tett eleget mindegyik feladatának, látni fogjuk, miért utánzásra méltó József hite az édesapáknak, és mindannyiunknak.

Védelmezte a családját

József élete teljesen megváltozott, mikor hónapokkal ezelőtt szülővárosában, Názáretben eljegyezte Héli leányát. Máriát jó hírű, istenfélő lánynak ismerte, de aztán megtudta, hogy terhes. Titokban el akart válni tőle, mert nem akarta kitenni az emberek megvetésének. * Ám egy angyal megjelent neki álomban, és elmondta, hogy Jehova szent szelleme idézte elő, hogy Mária állapotos legyen, és hogy a fiú, akit a szíve alatt hord, megmenti majd népét a bűneitől. Ezekkel a szavakkal bátorította Józsefet: „ne félj otthonodba vinni feleségedet, Máriát” (Máté 1:18–21).

József igazságos és engedelmes férfi lévén úgy cselekedett, ahogy az angyal mondta. Magára vállalta azt a rendkívül súlyos felelősséget, hogy felneveli és gondját viseli egy fiúnak, aki nem az övé, ám aki oly sokat jelent Istennek. Később egy császári rendeletnek engedelmeskedve, összeírás végett Betlehembe ment a várandós feleségével. Itt született meg a gyermek. *

Nem mentek vissza Názáretbe, hanem Betlehemben maradtak, mely csupán néhány kilométerre feküdt Jeruzsálemtől. Szegények voltak, de József mindent megtett, hogy Máriának és Jézusnak ne kelljen nélkülöznie.  Rövid idő elteltével egy szerény otthonra is szert tettek. Jézus már egyéves is elmúlhatott, mikor az életük ismét váratlan fordulatot vett.

Asztrológusok érkeztek kelet felől, valószínűleg a távoli Babilonból. Ezeket a tisztelettudó férfiakat egy csillag vezette József és Mária otthonához, és egy gyermeket kerestek, aki majd a zsidók királya lesz.

Hogy tudták-e vagy sem, az asztrológusok komoly veszélybe sodorták a kis Jézust. Ugyanis a csillag először nem Betlehembe, hanem Jeruzsálembe vezette őket a gonosz Heródes királyhoz. Az asztrológusok elmondták neki, hogy egy gyermek után, a zsidók leendő királya után kutatnak. Heródes féltékenységében éktelen haragra gerjedt. (Lásd az „Olvasóink kérdezik – Ki irányította a csillagot?” című cikket a 29. oldalon.)

Ám valakinek, akinek még Heródesnél is nagyobb hatalma volt, nem kerülte el a figyelmét a király haragja. Ki volt az, és mit tett? Nos, a látogatók „aranyat, tömjént és mirhát” adtak ajándékba József családjának, és semmit sem vártak cserébe. József és Mária bizonyára furcsán érezte magát, hogy egyszeriben ilyen értékes javakhoz jutott. Az asztrológusok vissza akartak menni Heródeshez, hogy elmondják neki, hol találták meg a gyermeket. De Jehova közbelépett. Álomban figyelmeztette őket, hogy másik útvonalon térjenek haza (Máté 2:1–12).

Röviddel azután, hogy az asztrológusok elmentek, József ezt a figyelmeztetést kapta Jehova angyalától: „Kelj fel, fogd a kisgyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked; mert Heródes keresni készül a kisgyermeket, hogy elpusztítsa” (Máté 2:13). Ahogy a bevezetőben láttuk, József késedelem nélkül engedelmeskedett. Gyermekének a biztonsága mindennél fontosabb volt neki, ezért Egyiptomba vitte a családját. Az értékes kincsek, melyeket a pogány asztrológusoktól kaptak, alighanem segítettek megalapozni az egyiptomi tartózkodásukat.

Apokrif legendák később kiszínezték az egyiptomi útjukat. Például az áll bennük, hogy a kis Jézus csodát tett, hogy lerövidítse az utat; ártalmatlanná tett banditákat; sőt arra késztette a datolyapálmákat, hogy hajoljanak meg az anyja előtt, hogy fogyaszthasson a gyümölcsükből. * Az igazság azonban az, hogy Józsefnek és a családjának hosszú, kimerítő utat kellett megtennie az ismeretlenbe.

 A szülők sokat tanulhatnak Józseftől. József kész volt otthagyni a munkáját és feláldozni a kényelmét, hogy megvédje a családját a veszélytől. Úgy tekintett rájuk, mint Jehovától kapott szent ajándékra. A szülőknek ma veszélyes világban kell felnevelniük a gyermekeiket. A világ képes megrontani a fiatalokat, és tönkretenni vagy még el is venni az életüket. Ezért hát tiszteletet érdemelnek azok az édesanyák és édesapák, akik Józsefhez hasonlóan határozottan cselekednek, hogy megóvják gyermekeiket a világ ártalmas befolyásától.

Gondoskodott a családjáról

A család nem marad sokáig Egyiptomban, mert az angyal hamarosan értesíti Józsefet, hogy Heródes meghalt. József ezért visszaviszi a családját a szülőföldjükre. Egy régi prófécia szerint Jehova Egyiptomból hívja majd ki a fiát (Máté 2:15). József pedig az engedelmességével hozzájárul ennek a próféciának a beteljesedéséhez. De hová is menjenek most?

József elővigyázatos. Jó okkal tart Heródes utódától, Arkelausztól, aki szintén kegyetlen és vérengző ember hírében áll. És mivel ismét figyelmeztetést kap Istentől, szülővárosában, az északon fekvő galileai Názáretben telepednek le, távol Jeruzsálemtől és annak minden ármánykodásától (Máté 2:19–23).

Az életük egyszerű, mégsem könnyű. A Bibliából megtudjuk, hogy József ácsként dolgozik. Az ácsok akkoriban sokféle munkát végeztek: kivágták, szállították és szárították a fát, melyet házakhoz, csónakokhoz, kisebb hidakhoz, kocsikhoz, kerekekhez, jármokhoz és földművelő eszközökhöz használtak fel (Máté 13:55). Nehéz, fizikai munkát végeztek. Általában a házuk bejáratánál vagy a házuk mellé épített műhelyben dolgoztak.

Józsefnek sokféle szerszáma van, és némelyiket valószínűleg az apjától örökölte. Dolgozik például ácsderékszöggel, mérőónnal, mérőfonallal, bárddal, fűrésszel, fejszével, különféle kalapácsokkal, vésőkkel, enyvekkel, valamint fúróval, melyet úgy működtet, hogy íjszerű keretét előre-hátra mozgatja. Használ még szögeket is, bár ezek elég drágák.

Képzeld magad elé, ahogy Jézus a nevelőapját figyeli munka közben. A kisfiú tágra nyílt szemmel lesi József minden mozdulatát, csodálja erős vállát, izmos karját, ámul ügyességén. Lenyűgözi apja értelmet sugárzó tekintete. József megtanítja egyszerű feladatokra, például arra, hogyan kell szárított halbőrrel simára csiszolni a fát. Elmagyarázza neki, melyik fát mire lehet használni, például a szikormórfát, a tölgyfát és az olajfát.

Jézus tudja, hogy ezek az erős kezek nemcsak arra képesek, hogy kivágják a fát, és megmunkálják a hatalmas rönköket, hanem arra is, hogy gyengéden megsimogassák és megvigasztalják őt, édesanyját és testvéreit. Igen, József és Mária családja szépen gyarapodik, Jézuson kívül még legalább hat gyermekük születik (Máté 13:55, 56). Józsefnek ezért egyre keményebben kell dolgoznia, hogy gondoskodni tudjon róluk.

 Ám tudja, hogy a családja szellemisége mindennél előbbre való. Ezért időt szán arra, hogy Jehova Istenről és a törvényeiről tanítsa a gyermekeit. Máriával rendszeresen elviszik őket a helyi zsinagógába, hogy meghallgathassák a Törvény egy-egy részletének a felolvasását és magyarázatát. Az ilyen alkalmak után Jézus tele van kérdésekkel, József pedig igyekszik csillapítani a fia szellemi éhségét. József ezenkívül elviszi a családot a vallási ünnepekre Jeruzsálembe. Hogy részt tudjanak venni az évenkénti pászkán, mintegy 110 kilométeres utat kell megtenniük. Az oda- és visszaúttal együtt úgy két hétig vannak távol az otthonuktól.

A keresztény családfők ma is önfeláldozóan mindent megtesznek azért, hogy Istenről tanítsák a gyermekeiket, mert tudják, hogy ez előbbre való minden másnál, így az anyagi kényelemnél is. Sok áldozatot hoznak azért, hogy mind a kisebb, mind a nagyobb Istent dicsőítő összejöveteleken ott legyenek a gyermekeik. Józsefhez hasonlóan tudják, hogy ez a legjobb, amit értük tehetnek.

„Kétségbeesetten kerestünk”

Amikor Jézus 12 éves, József a szokásához híven elviszi a családját Jeruzsálembe, a pászka ünnepére. A családok hosszú karavánokban utaznak a zöldellő tavaszi tájon át. Ahogy a magasan fekvő Jeruzsálemhez közelednek, melynek környékén már kopárabb a vidék, sokan a híres fölmeneteli zsoltárokat éneklik (Zsoltárok 120–134). A város zsúfolásig tele van a több százezer látogatóval. Az ünnep után a családok visszaindulnak. József és Mária azt hiszi, hogy Jézus másokkal, talán a rokonaikkal halad, de a sok teendő miatt erről nem győződik meg. Csak akkor veszik észre, hogy Jézus eltűnt, mikor már egynapi járásra vannak Jeruzsálemtől (Lukács 2:41–44).

Rémülten és kétségbeesetten visszasietnek Jeruzsálembe. Képzelhetjük, milyen üresnek és különösnek tűnik most számukra a város,  miközben az utcákat járják, és hangosan szólongatják a fiukat. Vajon hol lehet a gyermekük? József a háromnapi keresés után talán úgy érzi, hogy kudarcot vallott, nem vigyázott eléggé a Jehovától kapott szent ajándékra. József és Mária végül a templomba mennek. Az egyik teremben tanult, a Törvényben jártas férfiak gyűltek össze, és lám, Jézus ott ül közöttük. Mennyire megkönnyebbülnek! (Lukács 2:45, 46).

Jézus figyelmesen hallgatja a tanult férfiakat, és kíváncsian kérdezgeti őket. A férfiak ámulnak az értelmén és a válaszain, József és Mária viszont csak döbbenten áll. József nem mond semmit, Mária szavai azonban jól kifejezik mindkettejük érzéseit: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk” (Lukács 2:47, 48).

Ezzel a néhány szóval Isten Szava valósághű képet fest a szülői feladatról. Igen, még egy tökéletes gyermek nevelése is aggodalmakkal jár. Ebben a veszélyes világban leírhatatlanul nehéz szülőnek lenni, ám az édesapák és édesanyák erőt meríthetnek abból, hogy a Biblia elismeri, nagy nehézségekkel néznek szembe.

A szülők örömére Jézus a templomban maradt. Szeretett volna a lehető legközelebb lenni égi Atyjához, Jehovához, és égett a vágytól, hogy minél többet tanulhasson róla. Így hát gyermeki őszinteséggel ezt mondja a szüleinek: „Miért kellett keresnetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49).

Józsefet alighanem büszkeséggel töltik el ezek a szavak, s a későbbiekben újra és újra eszébe jutnak. Elvégre azért tanította olyan kitartóan nevelt fiát, hogy ilyen erősen kötődjön Jehova Istenhez. Bár Jézus még csak gyermek, mély érzéseket kelt benne az a szó, hogy „Atyám”, és ebben kétségkívül nagy szerepe van a Józsefhez fűződő kapcsolatának.

Ha te is apa vagy, átérzed, milyen fontos szereped van abban, hogy megtanítsd a gyermekeidnek, milyen egy szerető, törődő apa? Ha neked is vannak nevelt vagy örökbe fogadott gyermekeid, Józsefhez hasonlóan tartsd őket értékesnek és különlegesnek. Segíts nekik közel kerülni égi Atyjukhoz, Jehova Istenhez.

Hűségesen kitartott

A Biblia ezután már nem sokat ír József életéről, azonban ez a néhány részlet is  figyelemre méltó. Azt olvassuk, hogy Jézus „továbbra is alárendelte magát nekik”, vagyis a szüleinek, és hogy „növekedett bölcsességben, termetben és az Isten és emberek előtti kegyben” (Lukács 2:51, 52). Mit tudhatunk meg ebből Józsefről? Több mindent is. Például azt, hogy továbbra is megfelelő vezetést nyújtott a családjának, hiszen még tökéletes fia is tisztelte a családfői hatalmát, és alárendelte magát neki.

Józsefnek biztosan abban is nagy szerepe volt, hogy Jézus tovább növekedett bölcsességben. Akkoriban volt egy réges-régi mondás a zsidók körében. Eszerint csak azok lehetnek igazán bölcsek, akiknek nem kell dolgozniuk; azok, akik kétkezi munkát végeznek, például az ácsok, földművesek vagy kovácsok „nem értenek a törvénykezéshez . . . , nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban”. Ám Jézus példája megcáfolta ezt a mondást. Hiszen hányszor, de hányszor hallgatta élvezettel nevelőapját, az egyszerű ácsot, amint Jehova igazságosságáról és ítéleteiről beszél neki!

Józsefnek nagy szerepe volt abban is, hogy Jézusból erős, kiegyensúlyozott fiatalember lett. Gondja volt rá, hogy Jézus gyakorlatot szerezzen a fizikai munkában. Jézust nemcsak az ács fiaként ismerték, hanem az ácsként (Márk 6:3). József tehát jó szülőnek bizonyult. A családfők bölcsen teszik, ha József példáját követve gyakorlatias dolgokra is megtanítják a gyermekeiket, hogy később gondoskodni tudjanak magukról.

Amikor a Bibliában arról olvasunk, hogy Jézus 30 éves korában megkeresztelkedik, és elkezdi a szolgálatát, Józsefről nem esik több szó. Tehát Mária addigra már özvegy lehetett. (Lásd a „ Mikor halt meg József?” című kiemelt részt a 27. oldalon.) Ám ami keveset tudunk Józsefről, abból egyértelműen kiderül, mennyire jó apa volt. Példaértékű, hogy mindvégig hűségesen védelmezte a családját, és gondoskodott róla. A hithű József minden apa, minden családfő és minden keresztény számára követendő példa.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

 Mikor halt meg József?

Tudjuk, hogy József még élt, amikor Jézus 12 éves volt. A zsidó fiúk többnyire 12 évesen kezdték kitanulni az apjuk szakmáját, és 15 éves koruktól már inasként dolgoztak. József valószínűleg elég hosszú ideig élt ahhoz, hogy megtanítsa Jézusnak az ácsmesterséget. De vajon élt még, amikor Jézus úgy 30 éves korában elkezdte a szolgálatát? Nem valószínű. Amikor a Biblia Jézus életének erről az időszakáról ír, megemlíti az édesanyját és a testvéreit, de Józsefet nem. Sőt, ezután egyszer azt mondja Jézusról, hogy „Mária fia”, és nem azt, hogy József fia (Márk 6:3). Máriát pedig úgy mutatja be, mint aki önállóan, a férje megkérdezése nélkül cselekszik és hoz döntéseket (János 2:1–5). A bibliai időkben ez nem volt szokás, csak akkor, ha egy asszony özvegy volt. És végül gondoljunk arra, hogy amikor Jézus haldoklott, édesanyját János apostol gondjaira bízta (János 19:26, 27). Erre viszont nem lett volna szükség, ha József él. Tehát Jézus még fiatalember lehetett, amikor József meghalt. Mivel Jézus volt a legidősebb fiú, valószínűleg ő vitte tovább az üzletet, és ő gondoskodott a családról egészen a keresztelkedéséig.

[Kép a 24. oldalon]

József határozottan és önzetlenül cselekedett, hogy megvédje a gyermekét

[Kép a 25. oldalon]

József keményen dolgozott, hogy gondoskodjon a családjáról

[Kép a 26. oldalon]

József rendszeresen elvitte a családját a jeruzsálemi templomba

[Kép a 28. oldalon]

József megtanította a fiát az ácsmesterségre