Árulás és hűtlenség, az utolsó napok aggasztó vonása

„Lojálisnak, igazságosnak és feddhetetlennek bizonyultunk” (1TESSZ 2:10)

EZEKRE A FŐ PONTOKRA ÖSSZPONTOSÍTS:

Milyen intő példával szolgál Delila, Absolon és Iskariót Júdás hűtlensége, és mit tanulhatunk ebből?

Hogyan utánozhatjuk Jonatán és Péter lojalitásban mutatott példáját?

Hogyan tudunk megingathatatlanul lojálisak maradni a házastársunkhoz és Jehovához?

1–3. a) Mi az utolsó napok egyik aggasztó vonása, és mit foglal ez magában? b) Melyik három kérdésre kapunk majd választ?

MI A közös Delilában, Absolonban és Iskariót Júdásban? Mindannyian hűtlennek bizonyultak. Delila ahhoz a férfihoz, aki szerette őt, Sámson bíróhoz; Absolon az apjához, Dávid királyhoz; Júdás pedig az Urához, Krisztus Jézushoz. Mindhárman sok kárt és gyötrelmet okoztak másoknak a becstelen tetteikkel. De miért kell hogy foglalkoztasson ez minket?

² Korunk egyik írója a hűtlenséget napjaink leggyakoribb bűnei közé sorolja, de ez nem lep meg minket. Amikor Jézus a „világrendszer befejezésének” jeléről beszélt, ezt mondta: „sokan . . . elárulják egymást” (Máté 24:3, 10). Az „elárul” ige azt jelenti, hogy ’valaki hűtlenül, illojálisan felad valakit, vagy átad valakit az ellenségnek’. A lojalitás hiánya azt bizonyítja, hogy „az utolsó napokban” élünk, hiszen Pál megjövendölte, hogy ebben az időszakban az emberek „illojálisak . . . , árulók” lesznek (2Tim 3:1, 2, 4). Még ha az írók és a forgatókönyvírók a hűtlenséget gyakran izgalmasnak és romantikusnak tüntetik is fel a regényekben és a filmekben, a valóságban az illojalitás és az árulás fájdalmat és szenvedést okoz. Ezek a tettek tényleg az utolsó napok aggasztó jelei!

³ Mit tanulhatunk azoknak a Bibliában található személyeknek a példáiból, akik hűtlenek és árulók voltak? Kik mutattak követendő példát abban, hogy lojálisak voltak másokhoz? És kikhez kell megingathatatlanul lojálisnak lennünk? Lássuk!

INTŐ PÉLDÁK A MÚLTBÓL

4. Hogyan árulta el Delila Sámsont, és miért volt ez annyira aljas tett?

⁴ Elsőként nézzük meg az álnok Delila esetét, akibe  Sámson bíró beleszeretett. Sámson teljes erőbedobással harcolt Isten népéért a filiszteusok ellen. Öt filiszteus fejedelem, talán tudva, hogy Delila nem érez lojális szeretetet Sámson iránt, nagy összeget ajánlott neki, hogy fejtse meg Sámson természetfeletti erejének titkát, hogy megölhessék. A pénzsóvár Delila elfogadta az ajánlatukat, de háromszor is kudarcot vallott az a próbálkozása, hogy kiderítse Sámson titkát. Ezért „minduntalan zaklatta szavaival, és unszolta” Sámsont, mígnem Sámson lelke „halálosan belefáradt”. Így hát Sámson elmondta neki, hogy sosem volt még levágva a haja, de ha levágnák, elveszítené az erejét. * Amikor Delila ezt megtudta, leborotváltatta Sámson haját, amíg ő a térdén aludt, majd az ellenség kezére adta, hogy azt tegyék vele, amit csak akarnak (Bír 16:4, 5, 15–21). Mennyire aljas tett volt ez a részéről! Pusztán a kapzsisága miatt Delila elárulta azt, aki őt szerette.

5. a) Hogyan bizonyult Absolon illojálisnak Dáviddal szemben, és mit árult el ez róla? b) Hogyan érintette Dávidot az, hogy Ahitófel áruló lett?

⁵ Most vizsgáljuk meg a hűtlen Absolon példáját, aki becsvágytól fűtve el akarta bitorolni apjának, Dávid királynak a trónját. Absolon először is „ellopta Izrael embereinek a szívét” azzal, hogy hízelegve elnyerte a bizalmukat, ravasz ígéreteket téve, és megjátszva, hogy szereti őket. Megölelte és megcsókolta őket, mintha őszintén törődne velük és a szükségleteikkel (2Sám 15:2–6). Absolon még Dávid bizalmasát, Ahitófelt is megnyerte, aki így áruló lett, és csatlakozott az összeesküvéshez (2Sám 15:31). Dávid a 3. és az 55. zsoltárban szavakba öntötte, hogyan érintette az, hogy nem voltak lojálisak hozzá (Zsolt 3:1–8; olvassátok fel: Zsoltárok 55:12–14). Absolon becsvágyó cselszövése és gyalázatos összeesküvése Jehova kinevezett királya ellen leleplezte, hogy szégyentelenül semmibe veszi az Ő szuverenitását (1Krón 28:5). Végül a lázadás kudarcot vallott, és továbbra is Dávid uralkodott Jehova felkentjeként.

6. Hogyan árulta el Júdás Jézust, és minek lett a szinonimája Júdás neve?

⁶ Most gondoljunk arra, hogy az áruló Iskariót Júdás mit tett Krisztussal. Jézus a 12 apostolával töltött utolsó pászkáján így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem” (Máté 26:21). Azon az éjszakán később Jézus a következőt adta tudtára Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Gecsemáné-kertben: „Íme, közel van már, aki elárul engem.” Rögtön ezután megjelent Júdás a cinkostársaival, „és egyenest Jézushoz menve így szólt: »Légy üdvözölve, Rabbi!«, és nagyon gyöngéden megcsókolta” (Máté 26:46–50; Luk 22:47, 52). Júdás „igazságos vért” árult el, amikor átadta Jézust az ellenségeinek. És mennyiért árulta el Jézust ez a pénzéhes férfi, Júdás? Mindössze 30 ezüstért! (Máté 27:3–5). Júdás neve azóta az „áruló” szinonimája lett, és különösen azokra a hamis barátokra mondják ezt, akik elárulják a társaikat. *

7. Milyen tanulságot vonhatunk le a) Absolon és Júdás példájából, b) és mit tanulhatunk Delila példájából?

⁷ Mit tanulhatunk ezekből az intő példákból? Mind Absolonnak, mind Júdásnak szégyenteljes vége lett, amiért elárulta Jehova egyik felkentjét (2Sám 18:9, 14–17; Csel 1:18–20). Delila neve örökre az áruláshoz és a színlelt szerelemhez fog kötődni (Zsolt 119:158). Mennyire létfontosságú hát, hogy gyökerestül kiirtsunk magunkból minden becsvágyra vagy  kapzsiságra irányuló hajlamot, amely Jehova kegyének az elvesztéséhez vezethetne. Vajon kell ezeknél erőteljesebb példa arra, hogy kerüljük az illojalitást, ezt a visszataszító tulajdonságot?

UTÁNOZZUK AZOKAT, AKIK LOJÁLISNAK BIZONYULTAK

8–9. a) Miért fogadta meg Jonatán, hogy mindig lojális lesz Dávidhoz? b) Hogyan tudjuk utánozni Jonatán példáját?

⁸ A Bibliában sok lojális személyről is olvashatunk. Most vizsgáljunk meg közülük kettőt, és lássuk, mit tanulhatunk tőlük. Először egy olyan férfi példáját nézzük meg, aki lojálisnak bizonyult Dávidhoz. Ő Jonatán volt, Saul király legidősebb fia. Valószínűleg ő követte volna apját Izrael trónján, de Jehova Dávidot választotta következő királynak. Jonatán tiszteletben tartotta Isten döntését. Ahelyett, hogy féltékeny lett volna Dávidra vagy vetélytársat látott volna benne, „Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével”, és megfogadta, hogy mindig lojális lesz hozzá. Még a ruháját, kardját, íját és övét is odaadta Dávidnak, királyi méltósággal ruházva fel őt (1Sám 18:1–4). Jonatán minden tőle telhetőt megtett, „hogy megerősítse [Dávid] kezét”, még az életét is kockáztatta, hogy megvédje őt Saullal szemben. Jonatán lojalitását tükrözte, amikor ezt mondta Dávidnak: „Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad” (1Sám 20:30–34; 23:16, 17). Nem csoda, hogy Jonatán halála után Dávid egy gyászdalban fejezte ki a szomorúságát és az iránta érzett szeretetét (2Sám 1:17, 26).

⁹ Jonatán számára nem volt kérdéses, hogy kihez kell lojálisnak lennie. Teljes mértékben alárendelte magát a Szuverén Úrnak, Jehovának, és teljes lélekkel támogatta Dávidot, Jehova felkentjét. Hasonlóképpen napjainkban, még ha nem kaptunk is különleges kiváltságot a gyülekezetben, készségesen támogatnunk kell azokat a testvéreket, akik arra lettek kinevezve, hogy vezetést nyújtsanak nekünk (1Tessz 5:12, 13; Héb 13:17, 24).

10–11. a) Miért maradt Péter lojálisan Jézussal? b) Hogyan tudjuk utánozni Pétert?

¹⁰ Most nézzünk meg egy másik jó példát, Péter apostolt, aki kifejezte a Jézus iránti lojalitását. Amikor Krisztus jelképes nyelvezettel hangsúlyozta, mennyire fontos hitet gyakorolni a hamarosan feláldozásra kerülő testében és vérében, sok tanítvány megbotránkozott és otthagyta (Ján 6:53–60, 66). Majd Jézus a 12 apostolához fordult, és ezt kérdezte tőlük: „Talán ti is el akartok menni?” Péter így válaszolt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad; mi pedig elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje” (Ján 6:67–69). Vajon ez azt jelentette, hogy Péter teljesen megértette, amit Jézus az imént a közelgő áldozatáról mondott? Valószínűleg nem. Ennek ellenére  eltökélt volt abban, hogy lojális marad Isten felkent Fiához.

¹¹ Péter nem érvelt úgy, hogy Jézus biztosan rosszul látja a dolgokat, és majd idővel visszavonja, amit mondott. Nem, Péter alázatosan elismerte, hogy Jézusnál „örök élet beszédei” vannak. És mi hogyan reagálunk, amikor a „hű sáfár” kiadványaiban olyasmit olvasunk, ami nehezen érthető, vagy amiről más a véleményünk? Ahelyett, hogy azt várnánk, hogy ezek majd ki lesznek igazítva a mi nézőpontunk szerint, tegyünk meg mindent azért, hogy megértsük őket. (Olvassátok fel: Lukács 12:42.)

MARADJUNK LOJÁLISAK A HÁZASTÁRSUNKHOZ

12–13. Hogyan tud beférkőzni a hűtlenség egy házasságba, és miért nem mentség erre az életkor?

¹² A hűtlenség minden formája aljas tett. Nem szabad engednünk, hogy ez tönkretegye a keresztény családok és a gyülekezet békéjét, egységét. Ezt észben tartva vizsgáljuk meg, hogyan tudunk megingathatatlanul lojálisak maradni a házastársunkhoz és Jehovához.

¹³ A házasságtörés a hűtlenség egyik legfájdalmasabb formája. A házasságtörő fél megszegi a házastársi hűséget, egy másik személyre fordítva a figyelmét. A megcsalt fél hirtelen magára marad, és az élete a feje tetejére áll. Hogyan történhet ez meg két olyan személlyel, akik egykor szerették egymást? Az ehhez vezető első lépés gyakran az, hogy a házastársak érzelmileg eltávolodnak egymástól. Gabriella Turnaturi szociológiaprofesszor kifejti, hogy „a hűtlenség akkor tud beférkőzni egy párkapcsolatba, ha a felek nem mindig vannak teljesen jelen a kapcsolatban”. Még néhány középkorú személynél is előfordult, hogy elhidegült a házastársától. Például egy 50 éves férfi 25 évi házasság után elvált a hűséges feleségétől azért, hogy egy másik, számára vonzó nővel legyen együtt. Néhányan azt hozzák fel mentségként, hogy ez a „középkorúak válságának”, más néven a „kapuzárási pániknak” tudható be. De ahelyett, hogy úgy tekintenénk erre, mint ami normális és az élet velejárója, nevezzük csak a nevén: ez nem más, mint a „középkorúak hűtlensége”. *

14. a) Hogyan érez Jehova a házastársi hűtlenséggel kapcsolatban? b) Mit mondott Jézus a házastársi hűségről?

¹⁴ Hogyan érez Jehova, amikor valaki szentírási alap nélkül elhagyja a házastársát? Istenünk gyűlöli a válást, és kemény szavakkal illeti azokat, akik durván bánnak a házastársukkal, és elhagyják őt. (Olvassátok fel: Malakiás 2:13–16.) Jézus szívből egyetértett Atyjával. Azt tanította, hogy senki sem küldheti el vagy taszíthatja el magától az ártatlan házastársát, és nem viselkedhet úgy, mintha ezzel semmi rosszat nem tenne. (Olvassátok fel: Máté 19:3–6, 9.)

15. Hogyan tudják a házas személyek megerősíteni a társuk iránti lojalitásukat?

¹⁵ Hogyan tudnak a házas személyek lojálisak maradni a társukhoz? Isten Szava ezt mondja: „örvendezz ifjúságod feleségével [vagy férjével]”, és „élvezd a te életedet feleségeddel [vagy férjeddel], akit szeretsz” (Péld 5:18; Préd 9:9). A házastársaknak a koruk előrehaladtával is mind fizikailag, mind érzelmileg teljesen jelen kell lenniük a kapcsolatukban. Ez azt jelenti, hogy a házaspárnak közel kell maradnia egymáshoz azáltal, hogy kedvesek egymással, gondoskodnak egymás szükségleteiről, és időt töltenek egymással. A házasságuk és a Jehovával ápolt jó  kapcsolatuk megőrzésére kell összpontosítaniuk. Ennek érdekében a házaspárok tanulmányozzák együtt a Bibliát, vegyenek részt rendszeresen együtt a szolgálatban, és imádkozzanak együtt Jehova áldásáért.

MARADJUNK LOJÁLISAK JEHOVÁHOZ

16–17. a) Hogyan kerülhet próba alá az Isten iránti lojalitásunk a családban és a gyülekezetben? b) Milyen példa igazolja, hogy jó eredményekhez vezethet, ha engedelmeskedünk Isten azon parancsának, hogy ne ápoljunk kapcsolatot a kiközösített rokonainkkal?

¹⁶ A gyülekezetben vannak olyanok, akik súlyos bűnöket követtek el, és „szigorúsággal [megfeddték őket], hogy egészségesek legyenek a hitben” (Tit 1:13). Néhányakat a viselkedésük és a megbánás hiánya miatt ki kellett közösíteni. Ugyanakkor a fegyelmezés segített szellemileg helyreállni „azoknak, akik általa megedződtek” (Héb 12:11). Mi a helyzet akkor, ha az egyik rokonunkat vagy közeli barátunkat kiközösítették? Ebben az esetben próbára van téve a lojalitásunk, mégpedig az Isten iránti, és nem a személy iránti lojalitásunk. Jehova figyel, hogy vajon hűek vagyunk-e ahhoz a parancsához, hogy kerüljük a kapcsolatot mindenkivel, aki ki van közösítve. (Olvassátok fel: 1Korintusz 5:11–13.)

¹⁷ Most nézzünk egy példát arra, hogy milyen áldásokkal járhat, ha egy család lojálisan tartja magát Jehova azon utasításához, hogy ne ápoljon kapcsolatot a kiközösített rokonaival. Egy fiatalember több mint tíz évig ki volt közösítve, és ezalatt az édesapja, az édesanyja és négy testvére „[nem keveredett] egy társaságba” vele. Bár idővel megpróbált részt venni a családi tevékenységekben, dicséretes módon a család összes tagja megingathatatlan volt abban, hogy kerülje a vele való kapcsolatot. Miután visszafogadták, azt mondta, hogy mindig is hiányzott neki a családjával való együttlét, főleg esténként, amikor egyedül volt. De elismerte, hogy ha a családja csak egy kicsit is tartja vele a kapcsolatot, az már csillapította volna a hiányérzetét. Mivel a családtagok még a legcsekélyebb mértékben sem kommunikáltak vele, egyebek közt az égető vágy, hogy velük lehessen, indította arra, hogy helyreállítsa a kapcsolatát Jehovával. Ez jusson eszünkbe, amikor kísértést érzünk arra, hogy megszegjük Istennek azt a parancsát, hogy ne ápoljunk kapcsolatot a kiközösített rokonainkkal.

18. Mit határoztál el, miután megvizsgáltuk, milyen előnyökkel jár az, ha lojálisak vagyunk, és milyen következményekkel az, ha nem?

¹⁸ Olyan világban élünk, ahol az emberek hűtlenek és illojálisak egymáshoz. De a gyülekezetben sok olyan testvér vesz körül bennünket, akik követésre méltó példát mutatnak a lojalitásban. Az életútjuk alapján ők is elmondhatják magukról: „Tanúk vagytok rá, és az Isten is az, hogy mennyire lojálisnak, igazságosnak és feddhetetlennek bizonyultunk irántatok, hívők iránt” (1Tessz 2:10). Bárcsak mindannyian örökre lojálisak maradnánk Istenhez és egymáshoz!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

Péter még akkor is lojális maradt Isten felkent Fiához, amikor mások elvetették