1–3. a) Milyen helyzetekkel szemléltethetnénk Jézus két példázatának a lényegét? b) Milyen kérdésekre keressük a választ?

KÉPZELD EL, hogy egy magas rangú tisztviselő megkér téged, hogy vidd el az autódon egy fontos megbeszélésre. Ám néhány perccel azelőtt, hogy elindulnál, azzal szembesülsz, hogy nincs elég üzemanyag az autódban. Gyorsan el kell menned tankolni. Közben a tisztviselő megérkezik. Körülnéz, de nem talál téged. Mivel nem várhat, hív valaki mást, hogy vigye el őt. Hamarosan te is odaérsz, de azt látod, hogy a tisztviselő nem várt meg téged. Hogyan éreznél?

² Most pedig képzeld el azt, hogy te vagy a tisztviselő, és kiválasztasz három rátermett személyt, hogy végezzenek el néhány fontos munkát. Elmagyarázod nekik a feladatot, ők pedig mindhárman készségesen elvállalják azt. Mégis amikor visszatérsz később, azt látod, hogy csak ketten végezték el a feladatot. Sőt mi több, amelyik nem látta el a megbízatását, kifogásokat hoz fel. Valójában meg sem próbálta elvégezni a munkát. Hogyan éreznél?

³ Jézus a szüzekről, valamint a talentumokról szóló példázatában hasonló helyzetekkel szemléltette, hogy a vég idején néhány felkent keresztény miért fog hűnek és értelmesnek bizonyulni, míg mások nem (Máté 25:1–30). * A következőképpen emelte ki a lényeget: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” – vagyis azt, hogy Jézus mikor hajtja majd végre Isten ítéletét Sátán világa felett (Máté 25:13). Mi is alkalmazhatjuk ezt a tanácsot. Hogyan válik a javunkra, ha kitartóan virrasztunk, ahogyan erre Jézus buzdított minket? Kik virrasztottak kitartóan? És mit kell tennünk most, hogy mi is kitartóan virrasszunk?

4. Miért nem az jelenti az éberséget, hogy az órát nézegetjük?

⁴ Vannak olyan helyzetek, amikor megadott időpontokhoz kell igazodni, például ha valaki egy gyárban dolgozik, orvoshoz megy vagy tömegközlekedéssel utazik. Más esetekben viszont – mint amilyen a tűzoltás vagy egy katasztrófa utáni mentési munkálatok –, ha valaki az óráját nézegeti, elterelheti a figyelmét, vagy ami még rosszabb, veszélyt is okozhat. Az ilyen helyzetekben sokkal fontosabb az adott feladatra összpontosítani, mint egy időtervhez ragaszkodni. Amint egyre közelebb kerülünk ennek a rendszernek a végéhez, még fontosabb az a megbízatásunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Jehova hogyan gondoskodik megmentésről. Éber kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy az órát nézegetjük. Legalább öt előnye van annak, hogy nem tudjuk pontosan a napot és az órát, amikor a vég eljön.

5. Hogyan segít felszínre hozni azt, ami a szívünkben van, hogy nem tudjuk a napot és az órát?

⁵ Először is az, hogy nem tudjuk, mikor jön el a vég, segít felszínre hozni, hogy mi van ténylegesen a szívünkben. Valójában ezzel Jehova méltósággal ruház fel minket, hiszen engedi, hogy szabad akaratunkból legyünk hozzá lojálisak. Bár nagyon várjuk, hogy túléljük ennek a rendszernek a végét, nem csupán azért szolgáljuk Jehovát, mert élni szeretnénk, hanem azért, mert szeretjük őt. (Olvassátok fel: Zsoltárok 37:4.) Örömünket leljük abban, hogy az akaratát végezzük, és tisztában vagyunk azzal, hogy Isten arra tanít minket, ami a javunkra válik (Ézs 48:17). Egyáltalán nem találjuk megterhelőnek a parancsolatait (1Ján 5:3).

6. Hogyan érez Isten, amikor szeretetből szolgáljuk őt, és miért?

⁶ A második előnye annak, hogy nem tudjuk a napot és az órát, hogy így lehetőségünk van megörvendeztetni Jehova szívét. Ha szeretetből szolgáljuk őt – és nem egy dátum vagy csupán egy jutalom miatt –, hozzájárulunk ahhoz, hogy Jehova megválaszolhasson az ellenségének, Sátánnak az alaptalan gúnyolódásaira (Jób 2:4, 5; olvassátok fel: Példabeszédek 27:11). Látva azt a sok fájdalmat és bánatot, amelyet az Ördög okozott, örömmel foglalunk állást Jehova szuverenitása mellett, és utasítjuk el Sátán gonosz uralmát.

7. Miért gondolod úgy, hogy érdemes önfeláldozó életet élni?

⁷ Harmadszor, az, hogy nem egy meghatározott időpontra összpontosítva szolgálunk, arra késztet, hogy önfeláldozó életet éljünk. Még olyanok is, akik nem ismerik Istent, úgy tartják, hogy a jelenlegi világ nem maradhat fenn sokáig. Egy közelgő katasztrófától félve, így gondolkodnak: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” (1Kor 15:32). Mi azonban nem félünk. Nem szigeteljük el magunkat, hogy az önző vágyainknak éljünk (Péld 18:1). Ehelyett inkább megtagadjuk magunkat, és készségesen arra használjuk az időnket, az energiánkat és az anyagi javainkat, hogy megosszuk másokkal Isten Királyságának jó hírét. (Olvassátok fel: Máté 16:24.) Örömet találunk abban, hogy Istent szolgáljuk, különösen amikor másoknak segítünk megismerni őt.

8. Melyik bibliai példa mutatja, hogy még teljesebb mértékben Jehovára és a Szavára kell támaszkodnunk?

⁸ A negyedik előnye annak, hogy nem tudjuk a napot és az órát, hogy ez segít még inkább Jehovára támaszkodnunk, és még teljesebb mértékben alkalmazni az életünkben a Szavát. A bűnös emberi természetünk egyik fő vonása, hogy hajlamosak vagyunk magunkban bízni. Pál így figyelmeztette az összes keresztényt: „aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen.” Huszonháromezren vesztették el Jehova kegyét nem sokkal azelőtt,  hogy Józsué bevezette Isten népét az Ígéret földjére. „Ezek . . . a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a világrendszerek vége elérkezett” – mondja Pál (1Kor 10:8, 11, 12).

9. Hogyan tudják a megpróbáltatások finomítani a hitünket, és hogyan tudnak közelebb vinni Istenhez?

⁹ Az ötödik mód, ahogyan hasznot meríthetünk abból, hogy nem tudjuk, mikor jön el a vég, az, hogy a megpróbáltatások finomíthatják a hitünket. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:71.) E rendszer utolsó napjai valóban „nehezen elviselhető, válságos idők” (2Tim 3:1–5). Sátán világában sokan gyűlölnek minket, ezért előfordulhat, hogy üldöznek a hitünk miatt (Ján 15:19; 16:2). Ha megalázzuk magunkat, és keressük Isten vezetését az ilyen próbák alatt, a hitünk finomodik, mintha tűzben tisztulna meg. Nem adjuk fel, sőt a megpróbáltatások közelebb visznek Jehovához, mint amennyire valaha is gondoltuk volna, hogy ez lehetséges (Jak 1:2–4; 4:8).

10. Mikor tűnhet úgy, hogy az idő gyorsan múlik?

¹⁰ Az idő múlása viszonylagos. Amikor elfoglaltak és tevékenyek vagyunk, ahelyett hogy az órát nézegetnénk, szinte repül az idő. Hasonlóképpen, ha belemerülünk abba az izgalmas munkába, amellyel Jehova megbízott minket, előbb eljön az a nap és az az óra, mint gondolnánk. A legtöbb felkent testvérünk kiváló példa ebben. Tekintsük át röviden, mi történt azután, hogy Jézus Királyként be lett iktatva 1914-ben, és lássuk, hogyan álltak némelyek készen, míg mások nem.

11. Miért jutott arra a következtetésre néhány felkent 1914 után, hogy az Úr késik?

¹¹ Idézzük fel Jézusnak a szüzekről, valamint a talentumokról szóló példázatait. Ha a példázatokban szereplő szüzek vagy rabszolgák tudták volna, mikor érkezik meg a vőlegény, illetve az úr, nem kellett volna kitartóan virrasztaniuk. De mivel nem tudták, készen kellett állniuk. Bár a felkentek már évtizedekkel előbb tudták, hogy 1914 egy jelentőségteljes év lesz, nem értették pontosan, hogy mi fog akkor történni. Amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan ők azt várták, úgy tűnhetett, hogy a Vőlegény késik. Egy testvér így emlékszik erre: „Néhányan komolyan úgy gondoltuk, hogy azon év [1914] október első hetében felmegyünk az égbe.”

12. Hogyan bizonyultak a felkentek hűnek és értelmesnek?

¹² Gondolj csak bele, mennyire elcsüggedhettek, amikor várták, hogy eljön a vég, de nem így történt! Ezenkívül a testvéreknek ellenállással kellett szembenézniük az I. világháború alatt. Egy viszonylag tétlen, alváshoz hasonló időszak következett. De 1919-ben felszólítást kaptak, hogy ébredjenek fel. Jézus eljött Isten szellemi templomához, mivel itt volt a megvizsgálás ideje. Néhányan nem mentek át a próbán, és ezért elvesztették azt a kiváltságukat, hogy tovább kereskedjenek a Király javaival (Máté 25:16). Ez olyan volt, mintha nem gondoskodtak volna arról, hogy feltöltsék a készleteiket szellemi olajjal, akárcsak a bolond szüzek. Továbbá a rest rabszolgához hasonlóan nem voltak hajlandók áldozatokat hozni a Királyságért. Ám a felkentek többsége rendíthetetlenül lojális maradt, és erős vágyat érzett arra, hogy szolgálja az Urát, még a nehéz háborús évek alatt is.

13. Milyen hozzáállás jellemezte a rabszolga osztályt 1914 után, és mi jellemzi napjainkban?

¹³ 1914 után Az Őrtorony ezt a jelentőségteljes kijelentést tette: „Testvérek! Akik közülünk helyes szemlélettel vannak Isten iránt, azok nem csalódottak semmilyen elrendezésével kapcsolatban sem. Mi nem azt kívántuk, hogy a saját akaratunk legyen meg; ezért amikor rájöttünk, hogy téves dologra vártunk 1914 októberében, boldogok voltunk, hogy az Úr nem  változtatta meg a Tervét a mi kedvünkért. Nem kívántuk Tőle, hogy így tegyen. Csupán azt kívánjuk, hogy képesek legyünk megérteni terveit és szándékait.” Ilyen alázatosság és odaadás jellemzi a mai napig az Úr felkentjeinek hozzáállását. Nem állítják magukról, hogy ihletést kapnak, de elszántak abban, hogy kereskednek az Úr javaival a földön. És most a más juhokból álló „nagy sokaság”, akik földi reménységű keresztények, utánozzák az éberségüket és a buzgalmukat (Jel 7:9; Ján 10:16).

14. Miért védelem a számunkra, ha szorosan ragaszkodunk a hű és értelmes rabszolgához, mely által Isten szellemi eledelről gondoskodik?

¹⁴ Isten a hű és értelmes rabszolgát választotta, hogy szellemi eledelt adjon a népének. A felkent keresztényekhez hasonlóan a nagy sokaság éber tagjai is engedelmeskednek annak, amit a rabszolga tanít, és ragaszkodnak hozzá. Ezzel jelképesen szólva feltöltik a készleteiket szellemi olajjal Isten Szava és szelleme által. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:130; János 16:13.) Így megerősödve, róluk is elmondható, hogy készen állnak Krisztus visszatérésére, miközben a legnehezebb próbák közepette is tevékenyek maradnak. Például az egyik náci büntetőtáborban a testvéreknek eleinte csupán egy Bibliájuk volt. Imádkoztak hát, hogy kapjanak további szellemi eledelt. Röviddel ezután arról értesültek, hogy egy újonnan bebörtönzött testvérnek sikerült becsempésznie a falábában Az Őrtorony néhány új számát a táborba. A túlélők között volt Ernst Wauer, egy felkent testvér, aki később így beszélt erről: „Jehova csodálatos módon segített megőrizni emlékezetünkben a cikkekben levő, erősítésünkre szolgáló gondolatokat.” Majd hozzátette: „Manapság oly könnyű szellemi eledelhez jutni, de vajon mindig értékeljük ezt? Teljesen biztos vagyok afelől, hogy Jehova bőséges áldásokat tartogat azok számára, akik belé vetik bizodalmukat, akik lojálisak maradnak hozzá, és akik az ő asztalánál táplálkoznak.”

15–16. Hogyan részesült jutalomban egy házaspár a szolgálatban mutatott buzgalmáért, és mit tanulhatsz az ilyen tapasztalatokból?

¹⁵ A más juhok is elfoglaltak az Úr munkájában, teljes mértékben támogatva Krisztus testvéreit (Máté 25:40). Ellentétben a Jézus példázatában szereplő gonosz és rest rabszolgával, ők készségesen hoznak áldozatot, és tesznek erőfeszítést,  hogy első helyen legyen az életükben a Királyság. Például amikor meghívták Dzsónt és Maszakót, hogy segítsenek Kenyában a kínai nyelvű szántóföldön, eleinte voltak fenntartásaik, hogy elvállalják-e. De miután imával kísérve átgondolták a körülményeiket, úgy döntöttek, hogy odaköltöznek.

¹⁶ Bőséges jutalomban részesültek az erőfeszítéseikért. „Csodálatos itt a szolgálat!” – mondták. Hét bibliatanulmányozást kezdtek, amit még sok izgalmas tapasztalat követett. Így összegzik az érzéseiket: „Mindennap megköszönjük Jehovának, hogy itt lehetünk.” Természetesen sok más testvér és testvérnő is azt bizonyítja a döntéseivel, hogy szilárdan elhatározta, hogy teljesen kiveszi a részét Isten szolgálatából, bármikor jöjjön is el a vég. Gondolj arra a több ezer, Gileád Iskolát végzett testvérre, aki misszionáriusként szolgál. Bepillantást nyerhetsz ebbe a különleges szolgálati ágba, ha elolvasod „A tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk” című cikket Az Őrtorony 2001. október 15-ei számában. Amint áttekinted ezt a lenyűgöző beszámolót a misszionáriusi munka egy napjáról, gondold át, hogyan fokozhatod a szolgálatodat Isten dicsőségére, aminek következtében az örömöd is nőni fog.

17. Miért áldás számunkra, hogy nem tudjuk a napot és az órát?

¹⁷ Nyilvánvaló, hogy áldás számunkra, hogy nem tudjuk pontosan a napot és az órát, amikor eljön ennek a rendszernek a vége. Ahelyett, hogy kiábrándultak vagy csalódottak lennénk, egyre közelebb húzódunk Jehovához, szerető Atyánkhoz, azáltal, hogy belemerülünk az akaratának cselekvésébe. Bőséges örömet találunk az Urunk szolgálatában, ha jelképesen szólva folyamatosan az eke szarván tartjuk a kezünket, és ha nem engedjük, hogy bármi is elvonja a figyelmünket (Luk 9:62).

18. Miért akarunk hűségesen kitartani Isten szolgálatában?

¹⁸ Sebesen közeledünk Isten ítéletnapjához. Egyikünk sem akar csalódást okozni Jehovának és Jézusnak. Ők különleges szolgálati kiváltságokkal bíztak meg minket ezekben az utolsó napokban. Nagyra értékeljük az irántunk mutatott bizalmukat. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 1:12.)

19. Hogyan tudunk készen állni?

¹⁹ Függetlenül attól, hogy abban reménykedünk, hogy az égben fogunk örökké élni, vagy a paradicsomban a földön, határozzuk el, hogy hűségesen végezzük azt az Istentől kapott megbízatásunkat, hogy prédikáljunk és képezzünk tanítványokat. Még mindig nem tudjuk pontosan azt a napot és azt az órát, amikor Jehova napja eljön. De valójában nincs is szükség rá. Hiszen készen tudunk állni, és készen is fogunk állni (Máté 24:36, 44). Biztosak vagyunk abban, hogy amíg teljesen Jehovába vetjük a bizalmunkat, és első helyre tesszük a Királyságot, nem fogunk csalódni (Róma 10:11).