JÉZUS azt mondta Jehova templomáról, hogy nem marad ott kő kövön, melyet le ne rombolnának (Máté 24:2). Ez a prófécia akkor teljesedett be, amikor a római sereg Titus vezetésével elpusztította Jeruzsálemet i. sz. 70-ben. Később Julianus császár azt tervezte, hogy újjáépítteti a templomot.

Julianust Róma utolsó pogány császáraként tartják számon. Ő Nagy Konstantin unokaöccse volt, és „keresztény” oktatásban részesült. De miután i. sz. 361-ben kikiáltották császárnak, nyíltan elvetette a „keresztény” tanokat és a kereszténységnek ezt a hamis formáját, és a pogánysághoz pártolt. A történelemkönyvek az „Apostata” (’hitehagyott’) néven említik.

Julianus gyűlölte a kereszténységet. Ennek egyik oka minden bizonnyal az lehetett, hogy magukat kereszténynek valló emberek megölték az édesapját és más rokonait, amikor ő 6 éves volt. Az egyháztörténészek szerint Julianus biztatta a zsidókat, hogy építsék újjá a templomukat, mert úgy vélte, hogy ezzel azt bizonyíthatja, hogy Jézus hamis próféta volt. *

Julianus kétségtelenül újjá akarta építeni a templomot. A történészek körében vita tárgya, hogy vajon hozzákezdett-e az újjáépítéshez, és ha igen, akkor miért hagyott fel vele. Egy dolog azonban biztos: még két év sem telt el a hatalomra kerülése után, amikor megölték, így a templomépítési terveiből semmi sem lett.