Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Engedelmeskedjünk Jehova pásztorainak!

Engedelmeskedjünk Jehova pásztorainak!

„Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek” (HÉB 13:17)

1–2. Miért hasonlítja magát Jehova pásztorhoz?

JEHOVA pásztorhoz hasonlítja magát (Ez 34:11–14). Ez a hasonlat segít jobban megismernünk őt. Egy szerető pásztor jól gondját viseli a rábízott juhoknak, szívén viseli a sorsukat. Legelőkre és vízforrásokhoz vezeti őket (Zsolt 23:1, 2), éjjel-nappal figyel rájuk (Luk 2:8), megvédi őket a ragadozóktól (1Sám 17:34, 35), ölében viszi az újszülötteket (Ézs 40:11), megkeresi az elkóborolt juhokat, és gondozza a sérülteket (Ez 34:16).

2 Mivel az izraeliták az ókori időkben alapvetően pásztorkodással és földműveléssel foglalkoztak, rögtön értették, miért hasonlítja magát Jehova Isten szerető pásztorhoz. Tudták, hogy a nyájnak gondoskodásra és figyelemre van szüksége, hogy szép, egészséges legyen. Bizonyos szempontból ez az emberekre is igaz (Márk 6:34). Jehova útmutatása és gondoskodása nélkül sanyarú a sorsuk, mint azoknak „a [juhoknak], amelyeknek nincsen pásztoruk”. Nem tudják, mi helyes, és mi helytelen, és nincs, aki megvédje őket (1Kir 22:17). Ám Jehova szeretetteljesen gondoskodik a népéről.

3. Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

3 A ma emberének sem nehéz megértenie, miért olyan Jehova, mint egy pásztor. Jehova még mindig gondoskodik a népéről. Vizsgáljuk meg, hogyan vezeti és látja el a juhait! Azt is megtudjuk majd, mit kell tenniük a juhoknak, hogy a javukra fordítsák Jehova szerető törődését.

A JÓ PÁSZTOR ALPÁSZTOROKAT JELÖL KI

4. Hogyan gondoskodik Jézus Jehova nyájáról?

4 Jehova Jézust nevezte ki a keresztény gyülekezet fejének (Ef 1:22, 23). Jézus, „a jó pásztor” pontosan olyan, mint az Atyja. Szereti a juhait,  és törődik velük. Még a lelkét is odaadta értük (Ján 10:11, 15). Krisztus váltságáldozata páratlan áldás az emberiségnek (Máté 20:28). Jehovának az a szándéka, „hogy mindaz, aki hitet gyakorol [Jézusban], el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16).

5–6. a) Kikre bízta Jézus a juhait, és mit kell tenniük a juhoknak? b) Elsősorban miért engedelmeskedünk a véneknek?

5 Mit tesznek a jó pásztor, Jézus Krisztus juhai? Jézus ezt mondta: „Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (Ján 10:27). A juhok azzal mutatják ki, hogy hallgatnak a jó pásztorra, hogy mindenben követik az irányítását. Ez magában foglalja, hogy együttműködnek azokkal, akiket alpásztoroknak nevezett ki. Jézus meghagyta az apostolainak és a követőinek, hogy folytassák a munkáját, vagyis hogy tanítsák és legeltessék a juhocskáit (Máté 28:20; olvassátok fel: János 21:15–17). A jó hír terjedésével a tanítványok száma növekedett, ezért Jézus érett keresztényeket nevezett ki pásztorokul a gyülekezetekbe (Ef 4:11, 12).

6 Pál apostol ezt írta az első századi efézusi gyülekezet véneinek: „a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét” (Csel 20:28). Ugyanígy van ez napjainkban is. A felvigyázókat a szent szellem által ihletett, szentírási követelmények alapján nevezik ki. Tehát ha engedelmeskedünk nekik, azt fejezzük ki, hogy tiszteljük Jehovát és Jézust, a két legnagyobb pásztort (Luk 10:16). Elsősorban emiatt kell készségesen alávetni magunkat a véneknek. De nem csak ezért bölcs így tennünk.

7. Hogyan segítenek neked a vének, hogy megőrizd a jó kapcsolatod Jehovával?

7 Amikor a vének útmutatást nyújtanak a hittársaiknak, tanácsukat és buzdításukat a Szentírásra alapozzák. Nem mondják meg nekik, hogyan éljék az életüket, hanem felhívják a figyelmüket a bibliai alapelvekre, hogy saját maguk tudjanak bölcs döntéseket hozni (2Kor 1:24). A vének ezzel hozzájárulnak a gyülekezet egységéhez és békéjéhez (1Kor 14:33, 40). Őrködnek a lelkünk felett, vagyis mindannyiunknak szeretnének segíteni, hogy továbbra is jó kapcsolatunk legyen Jehovával. Ha azt látják, hogy valamelyikünk rossz irányba tart, vagy valamilyen „hibás lépést” tett, a segítségünkre sietnek (Gal 6:1, 2; Júd 22). Ezek az okok kétségkívül arra ösztönöznek, hogy megfogadjuk a következő szavakat: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést”. (Olvassátok fel: Héberek 13:17.)

8. Hogyan védik meg a vének Isten nyáját?

8 Pál apostol, aki maga is törődő pásztor volt, ezt írta a Kolosszéban élő testvéreinek: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kol 2:8). Szavai rámutatnak, milyen további okból kell hallgatnunk a vének Szentíráson alapuló tanácsára. A felvigyázók szeretnék megvédeni a testvéreket, ezért felhívják a figyelmüket arra, hogy vannak, akik el akarják távolítani őket Jehovától. Péter apostol óva intett a hamis prófétáktól és tanítóktól, akik „állhatatlan  lelkeket csábítanak el” (2Pét 2:1, 14). Ha szükséges, a vének ma is figyelmeztetik a testvéreket. Érett, tapasztalt keresztények, akik már a kinevezésük előtt bizonyították, hogy világosan értik az Írásokat, és alkalmasak a tanításra (1Tim 3:2; Tit 1:9). Az érettségük, kiegyensúlyozottságuk és Biblián alapuló bölcsességük képessé teszi őket arra, hogy megfelelően vezessék a nyájat.

Ahogy a pásztor megvédi a nyájat, úgy óvják a vének a rájuk bízott juhokat (Lásd a 8. bekezdést.)

A JÓ PÁSZTOR TÁPLÁLJA ÉS VÉDELMEZI A NYÁJAT

9. Hogyan irányítja és táplálja Jézus a keresztény gyülekezetet?

9 A szervezetén keresztül Jehova bőven gondoskodik szellemi táplálékról a világszerte élő szolgáinak. A kiadványokban számtalan szentírási tanácsot olvashatunk. Emellett a vének időnként közvetlenül is kapnak útmutatást a szervezettől levélben vagy az utazófelvigyázókon keresztül. A juhok így világos irányítást kapnak.

10. Mi a felelősségük a véneknek, ha valaki eltávolodott a gyülekezettől?

10 A pásztoroknak az a felelősségük, hogy védelmezzék és gondját viseljék a gyülekezet tagjainak. Külön figyelmet fordítanak azokra, akiknek meggyengült a hitük, vagy súlyos hibát követtek el. (Olvassátok fel: Jakab 5:14, 15.) Néhány ilyen személy talán eltávolodott a gyülekezettől, és már  nem vesz részt a keresztény tevékenységekben. Mit csinál ilyenkor egy szerető pásztor? Mindent megtesz, hogy megtalálja és visszahozza őket a gyülekezetbe. Jézus ezt mondta: „nem kívánatos az én égi Atyám előtt, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül” (Máté 18:12–14).

NE AKADJUNK FENN AZ ALPÁSZTOROK HIBÁIN!

11. Miért nehéz néhányaknak engedelmeskedni a véneknek?

11 Jehova és Jézus tökéletes pásztorok, viszont az alpásztorok, akikre a gyülekezeteket bízták, nem azok. Emiatt néhányan nehéznek találják, hogy engedelmeskedjenek a véneknek. Talán így érvelnek: „Ők is csak gyarló emberek, mint mi. Miért hallgassunk rájuk?” Az igaz, hogy nem tökéletesek, ám nem lenne jó, ha csak a hibáikat és a gyengeségeiket látnánk.

12–13. a) Milyen hibákat követtek el a múltban néhányan, akiket Jehova a népe vezetésével bízott meg? b) Miért jegyeztette fel Jehova a felelősséget viselő szolgái hibáit?

12 Az Írások nyíltan elismerik azoknak a hibáit, akiket Jehova a múltban a népe vezetésével bízott meg. Például Dávid, aki Izrael felkent királya és vezetője volt, engedett a kísértésnek, és házasságtörést, majd pedig gyilkosságot követett el (2Sám 12:7–9). Vagy gondoljunk Péter apostolra! Noha felelősségteljes feladatokat látott el az első századi keresztény gyülekezetben, súlyos hibákat vétett (Máté 16:18, 19; Ján 13:38; 18:27; Gal 2:11–14). Ádám és Éva óta Jézus kivételével egyetlen tökéletes ember sem élt a földön.

13 Miért íratta le Jehova a Biblia íróival azoknak a hibáit, akik az ő megbízásából valamilyen felelősséget viseltek? Többek között azért, hogy rámutasson, esendő emberekkel is képes vezetni a népét. Valójában mindig is ezt tette. Éppen ezért nem lenne helyénvaló, ha panaszkodnánk rájuk, vagy nem ismernénk el a hatalmukat a hibáik miatt. Jehova elvárja tőlünk, hogy tiszteljük a felvigyázókat, és engedelmeskedjünk nekik. (Olvassátok fel: 2Mózes 16:2, 8.)

14–15. Hogyan adott Jehova a múltban utasításokat a népének, és mit tanulhatunk ebből?

14 Nagyon fontos, hogy engedelmeskedjünk a véneknek. Gondoljunk arra, hogyan adott utasításokat Jehova a szolgáinak sorsdöntő helyzetekben a múltban! Amikor az izraeliták elhagyták Egyiptomot, Isten utasításai Mózesen és Áronon keresztül jutottak el hozzájuk. Hogy túléljék a tizedik csapást, le kellett vágniuk egy bárányt, a vérével meg kellett hinteniük a házuk ajtófélfáját és szemöldökfáját, és különleges étkezést kellett tartaniuk. A részletes útmutatást nem az égből hallották, hanem Izrael véneitől, akik Mózestől értesültek a teendőkről (2Móz 12:1–7, 21–23, 29). Jehova Mózest és a véneket használta fel arra, hogy irányítsák a népét. Napjainkban a felvigyázók ugyanilyen fontos szerepet töltenek be.

15 Minden bizonnyal sok más bibliai példát tudnál még mondani, amikor Jehova emberek vagy angyalok által közölte az életmentő utasításait. Minden ilyen esetben felhatalmazta őket, hogy a nevében beszéljenek, és közöljék a népével, hogyan maradhatnak életben. Jehova kétségkívül ugyanígy  fog eljárni Armageddonkor is. Természetesen a véneknek, akik napjainkban Jehovát és a szervezetét képviselik, rendkívül óvatosnak kell lenniük, nehogy visszaéljenek a rájuk ruházott hatalommal.

EGY NYÁJ, EGY PÁSZTOR

16. Milyen „szót” kell meghallanunk?

16 Jehova népe egy nyájat alkot, és egy pásztoruk van, Jézus Krisztus (Ján 10:16). Jézus kijelentette, hogy a tanítványaival lesz „minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Égi királyként hatalmában áll irányítani azokat az eseményeket, melyeknek meg kell történniük, mielőtt elpusztítja Sátán világát. Hogyan őrizhetjük meg az egységünket, és maradhatunk Isten biztonságot nyújtó nyájában? A Biblia ezt mondja: „Füleid meghallják a szót, amely mögötted szól: »Ez az út. Ezen járjatok!«” A „szót” Isten szent szelleme közli velünk a Biblia lapjain, illetve Jehova és Jézus az alpásztorokon keresztül. (Olvassátok fel: Ézsaiás 30:21; Jelenések 3:22.)

A vének mindent megtesznek, hogy megvédjék az egyszülős családokat az ártalmas társaságtól (Lásd a 17–18. bekezdést.)

17–18. a) Milyen veszély fenyegeti a nyájat, de miben lehetünk biztosak? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

17 A Biblia azt írja, hogy Sátán „fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Pét 5:8). Mint valami kiéhezett ragadozó, a nyáj közelébe lopódzik, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphasson az óvatlan és a nyájtól elszakadt juhokra. Ez még egy nyomós ok arra, hogy kicsit se távolodjunk el a nyájtól, és közel húzódjunk Jehovához, „[lelkünk] pásztorához és felvigyázójához” (1Pét 2:25). A Jelenések 7:17 ezt írja a nagy nyomorúság túlélőiről: „a Bárány [Jézus] . . . terelgetni fogja őket, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez. És az Isten letöröl minden könnyet a szemükről.” Milyen csodálatos ígéret!

18 Most, hogy megvizsgáltuk, milyen fontos szerepük van a véneknek, vagyis az alpásztoroknak, felmerül a kérdés: „Hogyan bánhatnak megfelelően ezek a kinevezett férfiak Jézus juhaival?” A következő cikk erre ad választ.