IDÉN lesz 100 éve, hogy először bemutatták A teremtés története képekben című filmet. Ez a monumentális alkotás azért készült, hogy megerősítse: a Biblia Isten Szava. Abban a korban, amikor az evolúció, a történetkritika és a szkepticizmus aláásta az Istenbe vetett hitet, a Fotodráma a Teremtő, Jehova Isten védelmére kelt.

Charles T. Russell, aki a Bibliakutatók munkáját irányította, mindig is kereste a módját, hogyan lehet a Biblia üzenetét a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban eljuttatni az emberekhez. A Bibliakutatók már több mint 30 éve eredményesen használták erre a célra a nyomtatott oldalakat, amikor is egy új lehetőség keltette fel az érdeklődésüket, mégpedig a mozgókép.

Az 1890-es években a nagyközönség megismerkedhetett a némafilmmel. Nem sokkal később, 1903-ban már bemutattak egy vallásos témájú filmet egy New York-i templomban. A mozgókép gyártása még igencsak gyerekcipőben járt, amikor 1912-ben Russell testvér bátran belevágott a Fotodráma előkészületeibe. Felismerte, hogy ezzel az eszközzel még hatékonyabban tudják átadni a Biblia üzenetét.

A nyolcórás Fotodrámát általában négy részben vetítették le. A film 96, előre felvett, rövid bibliai előadásból állt, és a kor egyik leghíresebb színésze adta hozzá a hangját. Sok jelenet alatt klasszikus zene szólt. A hangfelvételeket és a zenét hozzáértő testvérek játszották le gramofonon. Ők hangolták össze a híres bibliai történeteket bemutató, színes diaképeket és filmjeleneteket a hanganyaggal.

A film nagy részének és sok diának az elkészítésével filmstúdiókat bíztak meg. Az üvegdiákat és a filmkockákat kézzel festették philadelphiai, New York-i, párizsi és londoni festőművészek. A Bétel művészeti részlegén is sok képet készítettek, illetve gyakran pótolták az összetört diákat.  Az egyik jelenetet a testvérek vették filmre a közeli Yonkers városában (New York állam). A Bétel-család tagjai adták elő azt a történetet, melyben az angyal megakadályozza Ábrahámot, hogy feláldozza a fiát, Izsákot (1Móz 22:9–12).

Russell testvér egyik társa azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a Fotodráma ezrek érdeklődését fogja felkelteni a Szentírás iránt, hatékonyabb lesz minden addigi eszköznél. Vajon a papság lelkesen fogadta, hogy egy ilyen újszerű eszközzel tömegeket szeretnének a Biblia megismerésére ösztönözni? Éppen ellenkezőleg! A kereszténység képviselői egységesen elítélték a Fotodrámát, sőt, néhányuk alattomosan és arcátlanul igyekezett megakadályozni, hogy az emberek megnézhessék. Az egyik helyszínen például kikapcsoltatták az áramot.

Mindezek ellenére a színházak zsúfolásig megteltek a Fotodráma ingyenes előadásaira. Az Egyesült Államokban naponta legalább 80 városban vetítették a lenyűgöző élményt nyújtó Fotodrámát. Sokan ekkor láttak először „beszélő filmet”. Egy különleges technika segítségével – melynek lényege, hogy a hosszú szünetekkel készített fotókat filmként gyorsítva játsszák le – láthatták, amint egy kiscsibe kikel a tojásból, és egy virág kinyílik. Ezenkívül a film sok tudományos információt közölt, mely Jehova páratlan bölcsességét dicsérte. Ráadásul Russell testvér annyira élethűnek tűnt a vásznon, hogy amint a cikk bevezetőjében említettük, az egyik néző megjegyezte: „Szakasztott olyan, mint a valóságban!”

Tim Dirks író és filmtörténész azt mondta, hogy a Fotodráma volt „az első jelentős film, mely ötvözte a szinkront, a mozgófilmet és a laterna magicával [korabeli vetítőgéppel] vetített színes diákat”. A korábban készült filmekben is alkalmazták ezeket, de nem együttesen, különösen nem egy bibliai témájú filmben. Egyetlen addigi film sem csalogatott be annyi nézőt a színházakba, mint a Fotodráma. Csak az első évben összesen mintegy 9 millióan látták Észak-Amerikában, Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon.

A Fotodrámát először 1914. január 11-én mutatták be New Yorkban. Noha hét hónappal később kitört az I. világháború, a Fotodrámát továbbra is nagyon sokan tekintették meg világszerte. A Királyság jövőbeli áldásairól szóló, megkapó jelenetei reményt nyújtottak az embereknek. Igen, bármilyen szempontból nézzük is, a Fotodráma 1914-ben igazi remekműnek számított.