1–2. Miért nem könnyű hazatérniük azoknak, akik külföldön dolgoznak? (Lásd a képet a cikk elején.)

„AMIKOR külföldön dolgoztam, jól fizető, felelősségteljes állásom volt – meséli Eduardo. * – Majd elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és rájöttem, hogy nemcsak anyagilag kell gondoskodnom a családomról, hanem arra is oda kell figyelnem, hogy jó kapcsolatuk legyen Istennel. Így hát hazaköltöztem” (Ef 6:4).

² Eduardo tudta, hogy Jehova örül annak, hogy visszatért a családjához. De Marilynhez hasonlóan, akiről az előző cikkben volt szó, ő is tisztában volt vele, hogy időbe fog telni, hogy újra közel kerüljön a szeretteihez. Az sem lesz könnyű, hogy a családját sokkal szegényebb országban kell majd eltartania. Hogyan fognak kijönni a fizetéséből? Számíthatnak majd mások segítségére a gyülekezetben?

3. Milyen hatással van a gyermekekre, ha az egyik szülő nem él otthon?

³ Eduardo ezt mondja: „Rájöttem, hogy éppen akkor nem voltam a lányaimmal, amikor a legnagyobb szükségük lett volna a szeretetemre és a tanácsaimra. Nem olvastam nekik bibliai történeteket, nem imádkoztam velük, nem öleltem meg őket, és nem  játszottam velük” (5Móz 6:7). A legidősebb lánya, Anna megjegyzi: „Kiegyensúlyozatlan voltam érzelmileg, mert apa nem élt velünk. És miután hazaköltözött, csak az arca és a hangja volt ismerős. Furcsa volt, amikor megölelt.”

4. Ha az apa távol él a családjától, miért nehéz eleget tennie a családfői szerepének?

⁴ Ha az apa távol él a családjától, nehezen tud eleget tenni a családfői szerepének is. Eduardo felesége, Ruby ezt így magyarázza: „Egyszerre voltam anya is, és apa is. Hozzászoktam, hogy én hozom meg a családot érintő döntéseket. Amikor Eduardo hazajött, meg kellett tanulnom, mit is jelent valójában az, hogy a feleségnek alá kell rendelnie magát a férjének. Néha még most is emlékeztetnem kell magamat arra, hogy itthon van a férjem” (Ef 5:22, 23). Eduardo pedig így folytatja: „A lányok megszokták, hogy az anyukájuktól kérjenek engedélyt, ha valamit szeretnének. A feleségemmel azonban felismertük, hogy a gyerekeknek azt kell látniuk, hogy mi közösen hozunk döntéseket. Nekem pedig meg kellett tanulnom, hogy mi a dolga egy keresztény családfőnek.”

5. Mit tett Eduardo, hogy a családja újra összekovácsolódjon, és mi lett ennek az eredménye?

⁵ Eduardo mindent meg akart tenni azért, hogy a családja újra összekovácsolódjon, és hogy mindegyiküknek szoros legyen a kapcsolata Jehovával. Elmondja, mi volt a célja: „Nemcsak a szavaimmal, hanem a tetteimmel is szerettem volna a gyermekeim szívébe vésni az igazságot. Azt akartam, hogy lássák a tetteimen, hogy szeretem Jehovát” (1Ján 3:18). Vajon Jehova megáldotta Eduardo erőfeszítéseit? Anna ezt mondja: „Sokat jelentett, hogy láttuk apán a törekvést, hogy mennyire szeretne jó apa lenni, és közel kerülni hozzánk. A gyülekezetben is igyekezett minél több feladatot ellátni, ezért nagyon büszkék voltunk rá. A világ azon volt, hogy eltávolítson minket Jehovától, de a szüleink az igazság köré építették az életüket, és mi is ezt akartuk tenni. Apu megígérte, hogy soha nem fog újra elmenni tőlünk. És állta a szavát! Ha elment volna, valószínűleg ma nem lennék Jehova szervezetében.”

6. Mit értett meg sok szülő a balkáni háború idején?

⁶ Néhány példa azt mutatja, hogy Jehova Tanúinak a gyermekei a Balkán országaiban boldogok voltak a háború alatt, annak ellenére, hogy nehéz körülmények közt éltek. Miért? Sok szülő nem tudott elmenni dolgozni, hanem otthon volt, és együtt tanult, játszott és beszélgetett a gyermekeivel. Mit mutat ez? A gyermekeknek sokkal nagyobb szükségük van a szüleikre, mint a pénzre vagy az ajándékokra. Ez összecseng Isten Szavával, mely azt mondja, hogy a gyermekeknek nagy hasznuk származik abból, ha a szüleik időt töltenek velük, és tanítják őket (Péld 22:6).

7–8. a) Milyen hibát követ el néhány szülő, aki hazatér? b) Mit tehet a szülő, hogy megnyerje a gyermekeit?

⁷ Van, hogy az a szülő, aki hazatér, azt tapasztalja, hogy a gyermekei közönyösek, vagy neheztelnek rá. Ilyenkor így reagálhat: „Hogy lehettek ilyen hálátlanok? Pedig mennyi áldozatot hoztam értetek!” De meglehet, hogy pont azért viselkednek így a gyermekek, mert távol volt tőlük. Ha ilyen helyzetben vagy, mit tehetsz, hogy megnyerd a gyermekeidet?

⁸ Mindenekelőtt kérd Jehovát, hogy segítsen megértőbbnek lenned a családoddal! Aztán beszélj a családoddal, és ismerd el, hogy te is hibás vagy! Jó, ha őszintén bocsánatot kérsz. Ha a házastársad és a gyermekeid látják a kitartásodat, tudni fogják, hogy őszinte az igyekezeted. Ha kitartó vagy és türelmes, akkor lépésről lépésre vissza fogod nyerni a családod szeretetét és tiszteletét.

9. Miért nem szükséges jobb életkörülményekre törekednünk ahhoz, hogy gondoskodni tudjunk a családunkról?

⁹ Pál apostol azt írta, hogy ha az idősebb keresztények nem tudnak önerőből megélni, a gyermekeik és az unokáik adják meg nekik „az őket megillető viszonzást”. Majd Pál minden kereszténynek azt tanácsolta, hogy elégedjen meg azzal, ha van élelme, ruházata és hajléka. Nem szabad folyton jobb életkörülményekre vagy anyagi biztonságra törekednünk. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:4, 8; 6:6–10.) Ahhoz, hogy gondoskodni tudjunk a családunkról, nem szükséges a pénzt hajszolnunk egy olyan világban, mely hamarosan elmúlik (1Ján 2:15–17). Vigyázzunk, nehogy „ennek a világrendszernek az aggodalmai” vagy „a gazdagság megtévesztő hatalma” miatt a családtagjaink ne tudják szilárdan megragadni „a valódi életet”, mely Isten igazságos új világában lesz! (Márk 4:19; Luk 21:34–36; 1Tim 6:19).

10. Mi mutatja, hogy Isten nézőpontjából tekintjük az adósságot?

¹⁰ Jehova tudja, hogy pénzre szükségünk van. De az Istentől származó bölcsességgel ellentétben a pénz nem tud megvédeni vagy fenntartani minket (Préd 7:12; Luk 12:15). Sokan alábecsülik, milyen költségekkel jár egy külföldi munkavállalás, és nincs semmi garancia arra, hogy sok pénzt fognak keresni. Sőt, gyakran egy ilyen próbálkozás többet árt, mint használ. Egyesek sokszor nemhogy kevesebb adóssággal térnek haza, hanem többel. És Isten szolgálatára sem jut több idejük, mert annak a személynek a szolgájává válnak, akinek tartoznak. (Olvassátok fel: Példabeszédek 22:7.) Persze az a legbölcsebb, ha nem is keveredünk adósságba.

11. Miért hasznos, ha költségvetést készítünk, és ragaszkodunk hozzá?

¹¹ Eduardo tudta, hogy ha ragaszkodni akar a döntéséhez, és a családjával akar maradni, akkor ügyesen kell gazdálkodniuk a pénzzel. A feleségével készítettek egy költségvetést, és csak azokat a kiadásokat foglalták bele, melyek mindenképpen szükségesek. Természetesen a költségvetés sokkal szűkösebb volt annál, mint amihez hozzászoktak. De mindenki együttműködött, és nem költöttek lényegtelen dolgokra. * Ezt mondja Eduardo: „Például kivettem a lányokat a magániskolákból, és jó állami iskolákat kerestem nekik.” Az egész család azért imádkozott, hogy Eduardo olyan munkát találjon, mely nem akadályozza őt Jehova szolgálatában. Hogyan válaszolt Jehova az imáikra?

12–13. a) Mit tett Eduardo, hogy gondoskodni tudjon a családjáról? b) Hogyan áldotta meg Jehova Eduardót, amiért egyszerű életre törekedett?

¹² „Az első két évben éppen hogy csak megéltünk – meséli Eduardo. – A tartalékaink leapadtak, a keresetem olyan kevés volt, hogy nem mindig fedezte a kiadásainkat, és nagyon fáradt is voltam. De minden összejövetelen ott voltunk, és el tudtunk menni együtt a szolgálatba.” Eduardo elhatározta, hogy még csak gondolkodni sem fog olyan állásajánlaton, amely azt követelné, hogy hónapokra vagy évekre külön legyen a családjától. Akkor hogyan tudta eltartani a családját? „Nem válogattam a munkák között. Ha egy munka megszűnt, akkor elvállaltam egy másikat.”

¹³ Mivel Eduardo csak apránként tudta törleszteni a kölcsönt, rengeteg kamatot kellett fizetnie. De úgy érezte, ez nem nagy ár azért, hogy ne maradjon le a családja életének egyetlen fontos pillanatáról se. Tudta, hogy Jehova is azt várja el a szülőktől, hogy együtt legyenek a gyermekeikkel. „Most még a tizedét sem keresem annak, amit külföldön kaptam a munkámért – mondja –, de éheznünk sosem kellett. Tapasztaltuk, hogy Jehova keze nem túl rövid.  Idővel elkezdtük az úttörőszolgálatot. Érdekes módon ezt követően a gazdasági helyzet javult, és sokkal könnyebb volt gondoskodni a családomról” (Ézs 59:1).

14–15. a) Mit tehetnek a családok, ha a rokonaik azt szeretnék, hogy Jehova helyett a pénzt válasszák? b) Mihez vezethet a jó példájuk?

¹⁴ Sok országban az emberek kötelességüknek érzik, hogy pénzt és ajándékokat adjanak a rokonaiknak és a barátaiknak. Eduardo ezt mondja erről: „Ilyen a kultúránk. Szeretünk adni másoknak. A lehetőségeink azonban végesek. Tapintatosan elmagyaráztam a rokonaimnak, hogy támogatom őket anyagilag, ha ez nem hátráltatja a Jehovának végzett szolgálatunkat.”

¹⁵ Nem könnyű azoknak, akik hazatérnek külföldről, vagy nem vállalnak külföldön munkát. A rokonaik gyakran haragszanak rájuk, gúnyolják őket, és csalódnak bennük, mert nem fognak pénzt kapni tőlük. Van, hogy még azt is mondják nekik, hogy nincs bennük szeretet (Péld 19:6, 7). Eduardo lánya, Anna ezt mondja: „Ha nem a pénzt választjuk, hanem Jehova imádatát, akkor talán néhány rokonunk idővel rájön, mennyire fontos ragaszkodni Jehovához. Hogyan értenék ezt meg, ha mindig eleget tennénk az elvárásaiknak?” (Vesd össze: 1Péter 3:1, 2.)

16. a) Milyen érveléssel ámíthatja magát valaki? (Jak 1:22). b) Milyen döntéseket áld meg Jehova?

¹⁶ Egy testvérnő hátrahagyva a családját, gazdagabb országba költözött. Amikor megérkezett, ezt mondta az ottani véneknek: „Nagy áldozatokat kellett hoznunk, hogy itt lehessek. A férjemnek még a véni feladatait is vissza kellett adnia. Szóval, nagyon remélem, hogy Jehova megáldja, hogy itt vagyok.” Jehova mindig megáldja azokat a döntéseinket, amelyeket hittel hozunk meg. De hogyan tudna megáldani egy olyan döntést, amely ellentétben áll az akaratával, különösen ha szükségtelenül mondunk le a tőle kapott megbízatásainkról? (Olvassátok fel: Héberek 11:6; 1János 5:13–15.)

17. Miért kell még azelőtt Jehova irányítását keresnünk, hogy döntést hoznánk, és hogyan tehetjük ezt meg?

¹⁷ Még azelőtt keresd Jehova irányítását, mielőtt döntenél, vagy elköteleznéd magad  valami mellett! Imádkozz szent szellemért, bölcsességért és vezetésért! (2Tim 1:7). Kérdezd meg magadtól: „Bármilyen körülmények között engedelmeskednék Jehovának? Még üldözés alatt is?” És ha arról van szó, hogy alacsonyabb életszínvonalon élj? Akkor is kész volnál engedelmeskedni neki? (Luk 14:33). Kérj a vénektől Szentíráson alapuló tanácsot! Jehova megígérte, hogy segít neked. Bizonyítsd be, hogy hiszel és bízol az ígéretében, és fogadd meg a tanácsait! A felvigyázók nem dönthetnek helyetted, de segíthetnek olyan döntést hoznod, amely hosszú távon boldogságot eredményez (2Kor 1:24).

18. a) Kinek a felelőssége, hogy gondoskodjon a családról? b) Milyen helyzetek adnak lehetőséget arra, hogy segítsünk másoknak?

¹⁸ Jehova a családfőre bízta azt a felelősséget, hogy nap mint nap gondoskodjon a családjáról. Dicsérjük meg azokat, akik úgy tesznek eleget ennek a feladatnak, hogy nem hagyják el munka miatt a családjukat, még akkor sem, ha nyomás alatt vannak, vagy kecsegtető ajánlatokat kapnak! Imádkozzunk értük! És ha váratlan helyzetek adódnak, például egy természeti katasztrófa vagy egy betegség, lehetőségünk van arra, hogy kimutassuk a szeretetünket és az együttérzésünket a keresztény társaink iránt (Gal 6:2, 5; 1Pét 3:8). Vészhelyzetben tudnánk élelemmel, pénzzel vagy mással segíteni egy testvérünknek? Vagy tudnánk munkát szerezni neki a környéken? Ha igen, kevésbé fogja úgy érezni, hogy el kell hagynia a családját, és máshol kell munkát keresnie (Péld 3:27, 28; 1Ján 3:17).

19–20. Miért lehetnek a keresztények biztosak abban, hogy Jehova segíti őket?

¹⁹ A Szentírás erre ösztönöz: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, és elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert [Isten] megmondta: »Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen.« Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm; nem fogok félni. Mit árthat nekem ember?«” (Héb 13:5, 6). Mit jelent ez a gyakorlatban?

²⁰ Egy fejlődő országban élő, régóta vénként szolgáló testvér ezt mondja: „Az emberek sokszor megjegyzik, milyen boldogok Jehova Tanúi. Arra is felfigyelnek, hogy még a szegény Tanúk is mindig szépen vannak felöltözve, és látszólag jobban megy a soruk, mint másoknak.” Pontosan ezt ígérte Jézus azoknak, akik első helyre teszik az életükben a Királyságot (Máté 6:28–30, 33). Igen, égi Atyád, Jehova szeret téged, és a legjobbat akarja neked és a gyermekeidnek. „Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta” (2Krón 16:9). A parancsolatai a javunkra válnak, így azok a tanácsai is, hogy hogyan lehet boldog a családunk, vagy hogyan gondoskodhatunk arról. Ha megfogadjuk ezeket, kimutatjuk, hogy szeretjük őt, és bízunk benne. „Az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek” (1Ján 5:3).

21–22. Miért határoztad el, hogy bízni fogsz Jehovában?

²¹ Eduardo ezt mondja: „Azon már nem tudok változtatni, hogy egy ideig nem voltam együtt a családommal. De ezen nem rágódom. A volt kollégáim közül sokan gazdagok, de nem boldogok. Komoly problémák vannak a családjukban. A mi családunk viszont rendkívül boldog! És olyan jó érzés látni, hogy itthon a testvéreinknek Jehova az első, még ha szegények is. Mindannyian a saját bőrünkön érezzük, hogy Jézus szavai igazak.” (Olvassátok fel: Máté 6:33.)

²² Légy bátor! Dönts úgy, hogy engedelmeskedni fogsz Jehovának, és bízni fogsz benne! Ha szereted Istent, a házastársadat és a gyermekeidet, jó családfő leszel. És tapasztalni fogod, hogy Jehova melletted áll!