1–2. a) Mondj egy példát, amelyből kiderül, hogy jó, ha ügyesen kérdezünk! (Lásd a képet a cikk elején.) b) Miért ne ijedjünk meg, ha olyan témák jönnek szóba, amelyek feladhatják a leckét?

ÉVEKKEL ezelőtt egy testvérnő a nem Tanú férjével bibliai témáról beszélgetett. A férje korábban névlegesen egy keresztény egyházhoz tartozott. A beszélgetés közben a férj elmondta, hogy hisz a Szentháromságban. A testvérnő látta, hogy a férje nem igazán tudja, mit jelent a Szentháromság, ezért tapintatosan megkérdezte tőle: „Elhiszed, hogy Isten az Isten, hogy Jézus is Isten, és a szent szellem is Isten? Abban is hiszel, hogy ez a három egy?” A férje meglepetten így felelt: „Dehogy hiszek ebben!” Élénk beszélgetés kerekedett kettejük között Isten természetéről.

² Ez a példa is mutatja, milyen jó, ha tapintatosan és ügyesen kérdezünk. És levonhatunk belőle még egy fontos tanulságot: Nem szabad megijednünk, ha olyan témák jönnek szóba, amelyek feladhatják a leckét, például a Szentháromság, a pokoltűz, vagy az, hogy van-e Teremtő. Ha Jehovára támaszkodunk és a tőle jövő oktatásra, akkor sikerülhet meggyőző érvekkel előhozakodnunk, és az emberek szívéhez szólnunk  (Kol 4:6). Vizsgáljuk most meg, hogy ha ilyen témákról van szó, hogyan szoktak érvelni azok a Tanúk, akik jó eredményeket érnek el a szolgálatban. A példájukon keresztül megtanuljuk: hogyan kérdezzünk úgy, hogy megnyíljon a beszélgetőpartnerünk; hogyan alapozhatjuk az érveinket a Szentírásra; és hogyan taníthatunk szemléltetésekkel.

3–4. Miért fontos kérdésekkel felszínre hozni, hogy miben hisz valaki? Mondj rá egy példát!

³ A kérdések segítenek felszínre hozni, hogy miben hisz valaki. De miért fontos ez? A Példabeszédek 18:13 ezt írja: „Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve.” Mielőtt belemélyednénk annak elemzésébe, hogy mit mond a Biblia valamiről, igyekezzünk megtudni, miben hisz a beszélgetőpartnerünk. Így elkerülhetjük, hogy hosszasan cáfoljunk olyasmit, amiben egyáltalán nem is hisz (1Kor 9:26).

⁴ Tegyük fel, hogy a pokolról beszélgetünk valakivel. Nem mindenki hisz abban, hogy a pokol szó szerinti hely, ahol tűzben kínozzák az embereket. Éppen ezért feltehetnénk a kérdést: „Mivel az embereknek különféle elképzeléseik vannak a pokolról, megkérdezhetem, hogy ön mit gondol róla?” Ha meghallgatjuk a véleményét, jobban tudunk segíteni neki, hogy megértse, mit mond a Biblia.

5. Hogyan segítenek a kérdések kideríteni, hogy miért hisz valaki valamiben?

⁵ A tapintatos kérdések abban is segíthetnek, hogy megtudjuk, miért hisz valaki valamiben. Vegyük azt az esetet, amikor a házigazda azt mondja, hogy nem hisz Istenben. Könnyen gondolhatnánk, hogy biztos azért nem hisz benne, mert valamilyen népszerű nézet, mondjuk az evolúció tanítása befolyásolja (Zsolt 10:4). Igen ám, de vannak, akik azért nem hisznek már Istenben, mert mérhetetlen szenvedést éltek át, vagy látták, hogy mások szenvednek. Nehezen tudják elképzelni, hogy ha létezik egy szerető Teremtő, miért szenvednek annyit az emberek. Ha tehát egy házigazda elmondja, hogy kételkedik Isten létezésében, kérdezzük meg tőle: „Mindig így érzett?” Ha azt mondja, hogy nem, megkérdezhetjük tőle, van-e valami konkrét oka, ami miatt nem hisz már Istenben. A válasza megmutatja, hogyan folytassuk a beszélgetést, hogy segíteni tudjunk neki visszanyerni az Istenbe vetett hitét. (Olvassátok fel: Példabeszédek 20:5.)

6. Mit tegyünk, miután feltettünk egy kérdést?

⁶ Ha feltettünk egy kérdést, figyelmesen hallgassuk végig, mit mond a beszélgetőpartnerünk, és biztosítsuk arról, hogy megértjük őt. Talán elmondja, hogy amiatt nem hisz egy szerető Teremtő létezésében, mert valamilyen tragédiát élt át. Mielőtt bizonyítékokat hoznánk fel arra, hogy van Isten, jobb lenne, ha kifejeznénk az együttérzésünket, és elmondanánk neki, hogy nem baj, ha felvetődött benne, miért van annyi szenvedés (Hab 1:2, 3). Ha türelmesek és kedvesek vagyunk, valószínűleg szívesen folytatja a beszélgetést. *

7. Leginkább min múlik, hogy sikeresek leszünk-e a szolgálatban?

⁷ Most vizsgáljuk meg, hogyan alapozhatjuk az érveinket a Szentírásra! A szolgálatunkban főként a Bibliát használjuk, hiszen segít, hogy „teljesen  alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített” hírnökök legyünk (2Tim 3:16, 17). Ám nem attól leszünk eredményesek, ha számtalan írásszöveget felolvasunk, hanem attól, hogy milyen érveket sorakoztatunk fel, és hogyan magyarázzuk a felolvasott bibliaverseket. (Olvassátok fel: Cselekedetek 17:2, 3.) Az alábbi három példa megmutatja, hogyan tehetjük ezt meg.

8–9. a) Hogyan érvelhetünk valakinek, aki abban hisz, hogy Jézus az Isten? b) Milyen érveket találtál még meggyőzőnek ebben a témában?

⁸ Első példa: Olyan valakivel találkozunk a szolgálatban, aki szerint Jézus az Isten. Milyen bibliaversekre alapozhatjuk az érveinket? Megkérhetnénk, hogy olvassa fel a János 6:38-at, ahol Jézus ezt mondja: „nem azért szálltam alá az égből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” Ezután kérdezzük meg tőle: „Ha Jézus az Isten, akkor ki küldte őt le az égből? Vajon aki elküldte, nem nagyobb nála? Elvégre aki elküld valakit, annak nagyobb a hatalma annál, akit elküldött.”

⁹ Nézzünk egy másik érvet! Olvassuk fel a Filippi 2:9-et, ahol Pál apostol arról beszél, mit tett Isten, miután feltámasztotta Jézust: „magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll”. Hogy segítsünk megérteni ezt a bibliaverset, ezt mondhatnánk: „Ha Jézus egyenlő volt Istennel a halála előtt, és Isten később magasabb állásba emelte, akkor ez nyilván azt jelentené, hogy Istennél magasabb pozícióba került. De állhat bárki is Isten fölött?” Ha a házigazda tiszteli Isten Szavát, és nyitott arra, hogy megvizsgálja, mit ír, akkor ez az érv segíthet neki, hogy tovább vizsgálódjon (Csel 17:11).

10. a) Hogyan érvelhetünk valakinek, aki hisz a pokolban? b) Milyen érvet találtál még meggyőzőnek ebben a témában?

¹⁰ Második példa: Egy mélyen vallásos házigazdának nehéz elfogadnia, hogy a gonosz embereket nem kínozzák örökké a pokolban. Talán azért hisz abban, hogy van pokol, mert szeretné, ha a gonoszok megkapnák méltó büntetésüket. Hogyan érveljünk neki? Először is nyugtassuk meg, hogy a gonoszok igenis meg fogják kapni a büntetésüket (2Tessz 1:9). Ezután megkérhetnénk, hogy olvassa fel az 1Mózes 2:16, 17-et, amelyből kiderül, hogy a bűnért járó büntetés a halál. Mondjuk el neki, hogy Ádám bűne miatt mindannyian bűnösként születünk (Róma 5:12). De rávilágíthatunk, hogy Isten egy szót sem szólt arról, hogy a pokolban bünteti a bűnösöket. Ezután megkérdezhetnénk: „Ha Ádámra és Évára örök gyötrelem várt, nem az lett volna az igazságos,  hogy Isten ezt közli velük?” Majd olvassuk fel az 1Mózes 3:19-et. Ez a vers kimondja a bűnért járó ítéletet, de semmit sem ír a pokolról, csak arról, hogy Ádám vissza fog térni a porba. Kérdezzük meg tőle: „Vajon igazságosan járt volna el Isten, ha azt mondja Ádámnak, hogy a földbe tér vissza, közben pedig a tüzes pokolba kerül?” Ha a házigazda elfogulatlan, ez a kérdés el fogja gondolkodtatni.

11. a) Hogyan érvelhetünk valakinek, aki szerint minden jó ember az égbe megy? b) Még milyen érvet találtál meggyőzőnek ebben a témában?

¹¹ Harmadik példa: Olyan házigazdával találkozunk, aki szerint minden jó ember a mennybe megy. Ez az elképzelése hatással lehet arra, hogy miként értelmezi a Bibliát. Tegyük fel, megvizsgáljuk vele a Jelenések 21:4-et. (Olvassátok fel!) A házigazda feltehetően úgy gondolja, hogy ez a vers az égi életről szól. Milyen érveket hozhatnánk fel neki? Ahelyett, hogy újabb bibliaverseket olvasnánk fel bizonyítékként, inkább emeljük ki ennek a versnek egy részletét. A versben arról olvashatunk, hogy nem lesz többé halál. Megkérdezhetnénk a házigazdától, hogy egyetért-e velünk abban, hogy megszűnni csak az tud, ami létezik. Minden bizonnyal azt fogja mondani, hogy igen. Ekkor rávilágíthatnánk, hogy az égben sosem volt halál, csak a földön halnak meg az emberek. Nyilvánvaló tehát, hogy a Jelenések 21:4 arról szól, milyen áldások várnak ránk a földön (Zsolt 37:29).

12. Miért használt Jézus szemléltetéseket?

¹² Jézus szemléltetéseket is használt, amikor prédikált. (Olvassátok fel: Máté 13:34, 35.) Így felszínre tudta hozni, milyen indítékok vannak az emberekben (Máté 13:10–15). Jézus azért is használt szemléltetéseket, hogy az embereknek könnyebb legyen emlékezniük arra, amit tanított, és hogy élvezettel hallgassák őt. Hogyan használhatunk mi is szemléltetéseket, amikor másokat tanítunk?

13. Hogyan szemléltethetnénk, hogy Isten felette áll Jézusnak?

¹³ Gyakran az egyszerű szemléltetések a legtalálóbbak. Ha mondjuk azt szeretnénk elmagyarázni, hogy Isten felette áll Jézusnak, megemlíthetnénk, hogy Isten is, és Jézus is egy családi kapcsolattal szemléltette kettejük viszonyát. Isten azt mondta, hogy Jézus a Fia, Jézus pedig az Atyjának nevezte Istent (Luk 3:21, 22; Ján 14:28). Ezután megkérdezhetnénk: „Ha arról van szó, hogy két ember egyenlő, ön milyen rokoni kapcsolathoz hasonlítaná a kettejük viszonyát?” Talán azt mondja, hogy testvérekhez, mondjuk ikrekhez. Megjegyezhetnénk, mennyire találó ez a hasonlat. Ezután ezt mondhatnánk: „Mivel mindkettőnknek azonnal ez a szemléltetés jutott az eszébe, akkor vajon Jézus, a Nagy Tanító nem gondolt volna erre? Csakhogy ő azt mondta, hogy Isten az Atyja. Ezzel érzékeltette, hogy Isten idősebb nála, és nagyobb a hatalma.”

14. Mivel szemléltethetnénk, hogy Isten nem bízhatta meg Sátánt azzal, hogy tüzes pokolban kínozza az embereket?

¹⁴ Vegyünk egy másik példát! Néhányan abban hisznek, hogy a tüzes pokol Sátán „birodalma”. Hogyan segíthetnénk egy szülőnek meglátni, mennyire ésszerűtlen az a feltételezés, hogy Isten az Ördögöt kérte meg, hogy kínozza az embereket a pokolban? Elmondhatnánk a következő szemléltetést: „Tegyük fel, hogy a fia nem fogad szót, és sok rosszat csinál. Mit tenne ekkor?” Valószínűleg azt mondja, hogy megpróbálná észhez téríteni a gyermekét, és akár többször is segítene neki, hogy hagyjon fel a rossz viselkedésével (Péld 22:15). Ekkor  kérdezzük meg tőle, hogy mit tenne, ha a gyermeke minden segítséget visszautasítana. A legtöbb szülő erre azt felelné, hogy akkor nincs más hátra, meg kell büntetnie a gyermekét. Ezután feltehetnénk a kérdést: „De mit érezne akkor, ha kiderülne, hogy egy gonosz ember befolyásolja a fiát, és ő veszi rá, hogy rossz dolgokat tegyen?” A szülő nyilván nagyon dühös lenne erre az emberre. Most pedig rámutatva a szemléltetés lényegére, ezt mondhatnánk: „Kíváncsi vagyok, hogy segítséget kérne-e ettől a gonosz embertől, és megkérné-e arra, hogy ő büntesse meg a fiát maga helyett.” A szülő minden bizonnyal azt mondja, hogy nem. Ezt mondhatnánk neki: „Akkor vajon Isten megkérné Sátánt, az Ördögöt, aki rosszra befolyásolja az embereket, hogy büntesse meg őket?”

15–16. a) Miért ne lepődjünk meg azon, hogy nem mindenki fogadja szívesen a Királyságról szóló üzenetet? b) Csak akkor lehetünk eredményesek a szolgálatban, ha jó tanítók vagyunk? Magyarázd meg! (Lásd a „ Beszélgetés egy bibliai témáról” című kiemelt részt.)

¹⁵ Tisztában vagyunk vele, hogy a Királyságról szóló üzenetet nem mindenki fogja szívesen fogadni (Máté 10:11–14). Még a legkiválóbb kérdés, érv vagy szemléltetés is hiábavaló lehet. Jézus tanítását is csak viszonylag kevesen fogadták el, pedig nála nagyobb tanító nem élt a földön (Ján 6:66; 7:45–48).

¹⁶ Előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem mi vagyunk a legjobb tanítók. De ettől még lehetünk eredményesek. (Olvassátok fel: Cselekedetek 4:13.) Isten Szava arról biztosít minket, hogy cseppet sem kell kételkednünk abban, hogy „mindazok, akik helyesen [viszonyulnak] az örök élethez”, el fogják fogadni a jó hírt (Csel 13:48). Ezért gondolkodjunk kiegyensúlyozottan magunkról, és azokról, akiknek elvisszük a Királyság jó hírét! Fordítsuk javunkra azt az oktatást, amelyet Jehovától kapunk, és bízzunk abban, hogy ez nekünk is, és azoknak is a hasznára lesz, akik meghallgatnak minket! (1Tim 4:16). Jehova segítségével tudni fogjuk, hogy „miként kell kinek-kinek választ [adnunk]”. Ahogy a következő cikkben látni fogjuk, a szolgálatunk sikere többek közt abban rejlik, hogy alkalmazzuk-e az úgynevezett aranyszabályt.