Az emberek általában szeretnének békések, becsületesek és kedvesek lenni. De akkor miért látunk oly sok erőszakot, igazságtalanságot és kegyetlenséget? A szörnyű hírek szinte mindennaposak. Van esetleg valaki a háttérben, aki igyekszik rosszra ösztönözni az embereket? (Olvasd el: 1János 5:19.)

Vajon Isten ültette belénk a rosszra való hajlamot? Nem. Jehova Isten a hasonlatosságára teremtette meg az embert, hogy képes legyen ugyanúgy szeretni, mint ő (1Mózes 1:27; Jób 34:10). Viszont szabad akarattal is felruházta az emberiséget. Azzal, hogy az ősszüleink bűnt követtek el, és többé nem voltak hajlandók engedelmeskedni Istennek, elvesztették a tökéletességüket. Mi pedig örököltük tőlük a bűnre való hajlamot. (Olvasd el: 5Mózes 32:4, 5.)

Isten azt szeretné, hogy álljunk ellen a rossz hajlamoknak (Példabeszédek 27:11). Megtanítja nekünk, hogyan kerülhetjük el, hogy rosszat tegyünk, és hogyan lehetünk igazán boldogok. Ám még nem tudunk teljesen úgy szeretni, mint ő. (Olvasd el: Zsoltárok 32:8.)

A gonoszság mindenhol körülvesz minket. Isten azért engedi meg ezt egy időre, hogy láthassuk a szomorú következményeket (2Péter 3:7–9). De hamarosan a földön Istennek engedelmeskedő, boldog emberek laknak majd mindenütt. (Olvasd el: Zsoltárok 37:9–11.)