1–2. a) Miért fontos a keresztények számára az Isten iránti lojalitás, és hogyan függ össze a semlegességgel? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Mi mindenhez ragaszkodnak sokan, és hová vezethet ez?

NEKÜNK, igaz keresztényeknek a lojalitás és a semlegesség nem csak háborús időkben fontos kérdés. Miért? Mert amikor átadtuk magunkat Jehovának, megígértük, hogy szeretni fogjuk, lojálisak leszünk hozzá, és engedelmeskedünk neki (1Ján 5:3). Bárhol élünk, bármilyen neveltetésben részesültünk, és bármilyen nemzetiséghez vagy kultúrához tartozunk is, szeretnénk megfelelni Isten igazságos követelményeinek. A Jehova és a Királysága iránti lojalitásunk minden más köteléknél erősebb (Máté 6:33). Éppen ezért el kell határolódnunk a világ konfliktusaitól és vitáitól (Ézs 2:4; olvassátok fel: János 17:11, 15, 16).

² Sokan, akik nincsenek velünk egy hiten, nagyon ragaszkodnak az országukhoz, a vidékükhöz, a kultúrájukhoz vagy a nemzeti válogatotthoz. Ez a fajta lojalitás sokszor versengéshez, szélsőséges esetekben pedig vérontáshoz és népirtáshoz vezetett. Az emberek próbálnak így vagy úgy megoldást keresni  ezekre a problémákra, és mivel mi is ebben a társadalomban élünk, ez minket és a családunkat is közelről érinthet. Isten igazságérzettel alkotta meg az embert, ezért előfordul, hogy nem érezzük helyesnek vagy tisztességesnek az emberi kormányzatok döntéseit (1Móz 1:27; 5Móz 32:4). De mit teszünk ilyenkor? Nagyon is könnyű lenne állást foglalni, és belesodródni egy vitába.

3–4. a) Miért nem foglalnak állást a keresztények a világ vitás ügyeiben? b) Mivel foglalkozik ez a cikk?

³ Az emberi társadalmat irányító intézmények nyomást gyakorolhatnak az állampolgárokra, hogy foglaljanak állást bizonyos vitás ügyekben. Az igaz keresztények azonban nem tehetik meg ezt. Mi nem veszünk részt a világ politikai konfliktusaiban, és fegyvert sem fogunk (Máté 26:52). Nem engedjük, hogy rávegyenek minket, hogy Sátán világának bármely részét felsőbbrendűnek tartsuk egy másiknál (2Kor 2:11). Mivel nem vagyunk része a világnak, felülemelkedünk a versengésein. (Olvassátok fel: János 15:18, 19.)

⁴ Ám lehetnek közöttünk olyanok, akik korábban negatív érzéseket tápláltak a tőlük különböző emberekkel szemben, és a tökéletlenség miatt nagyon nehéz teljesen megszabadulniuk ettől a szemléletmódtól (Jer 17:9; Ef 4:22–24). Ez a cikk olyan alapelveket vesz nagyító alá, amelyek segíthetnek leküzdeni ezeket a hajlamokat. Azt is megvizsgáljuk, hogy hogyan csiszolhatjuk a gondolkodásunkat és a lelkiismeretünket, hogy lojálisak tudjunk maradni Isten Királyságához.

5–6. Mi volt Jézus álláspontja, és miért?

⁵ Ha bizonytalan vagy, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, kérdezd meg magadtól: „Mit tett volna Jézus?” A nép, amelyhez Jézus tartozott, különböző vidékekről – Júdeából, Galileából, Szamáriából és máshonnan – származó emberekből állt. A Bibliából kiderül, hogy ezek között a csoportok között voltak feszültségek (Ján 4:9). Továbbá voltak ellentétek a farizeusok és a szadduceusok között (Csel 23:6–9), a nép és az adószedők között (Máté 9:11), valamint azok között, akiket a rabbik oktattak, és azok között, akik nem részesültek ilyen oktatásban (Ján 7:49). Az első században Izrael római uralom alatt volt, és a zsidókat irritálta a rómaiak jelenléte. Bár Jézus kiállt a vallási igazság mellett, és elismerte, hogy a megmentés a zsidók közül támadt, soha nem buzdította a tanítványait arra, hogy versengéseket szítsanak (Ján 4:22). Ellenkezőleg, azt mondta nekik, hogy minden embert a felebarátjukként szeressenek (Luk 10:27).

⁶ Miért nem azonosult Jézus az akkoriban elterjedt előítéletekkel? Azért, mert sem ő, sem az Atyja nem foglal állást a világ vitáiban. Amikor Jehova a Fia által megteremtette az első férfit és nőt, az volt a szándéka, hogy töltsék be a földet (1Móz 1:27, 28). Úgy alkotta meg az embereket, hogy különböző bőrszínű utódok származhattak tőlük. Jehova és Jézus egyik rasszt, nemzetiséget vagy nyelvet sem tartja felsőbbrendűnek a többinél (Csel 10:34, 35; Jel 7:9, 13, 14). Kövessük a tökéletes példájukat! (Máté 5:43–48).

7–8. a) Melyik kérdésben kell állást foglalniuk a keresztényeknek? b) Mit ismernek fel a keresztények?

⁷ Van azonban egy olyan kérdés, amelyben mindenképpen állást kell foglalnunk: el kell ismernünk, hogy Jehova a legfőbb Úr. Sátán már az Éden-kertben kétségbe  vonta, hogy Jehovának joga van uralkodni. Így hát mindenkinek el kell döntenie, hogy szerinte Isten a jobb uralkodó vagy Sátán. Gondold végig: Bizonyítod, hogy Jehova mellett foglalsz állást, azzal hogy betartod a törvényeit és az alapelveit, és nem a magad feje után mész? Hiszed, hogy a Királyság az egyedüli megoldás az emberiség bajaira? Vagy inkább úgy gondolod, hogy az ember képes irányítani magát? (1Móz 3:4, 5).

⁸ Az álláspontod hatással lesz arra, hogy mit felelsz, ha megkérdezik a véleményedet valamilyen sokat vitatott témáról. Politikusok, aktivisták és reformerek már régóta próbálnak megoldást találni az embereket megosztó problémákra, és talán jó szándék vezérli őket. De a keresztények felismerik, hogy csak Isten Királysága képes megoldani az emberiség gondjait, és valódi igazságosságot biztosítani. Jehovára kell bíznunk ezt a dolgot. Hiszen gondoljunk bele: ha minden keresztény az általa jónak ítélt megoldást népszerűsítené, nem válnának megosztottá a gyülekezeteink?

9. Mi okozott gondot a korintuszi gyülekezetben, és milyen megoldást javasolt Pál apostol?

⁹ Figyeljük meg, hogyan foglaltak állást az első századi korintuszi gyülekezet tagjai egy vitás kérdésben. Ilyeneket mondtak: „Én Pálhoz tartozom!” „Én meg Apollóshoz!” „Én meg Kéfáshoz!” „Én meg Krisztushoz!” Bármi váltotta is ezt ki, Pál apostol mélyen felháborodott. Úgy tűnt, hogy „meg van osztva a Krisztus”. Pál rámutatott, hogyan lehet megszüntetni a megosztottságot: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban.” Napjainkban sem lenne jó, ha bármi megosztaná a keresztény gyülekezetet (1Kor 1:10–13; olvassátok fel: Róma 16:17, 18).

10. Hogyan szemléltette Pál apostol, hogy egy kereszténynek semlegesnek kell maradnia a világ vitáiban?

¹⁰ Pál arra ösztönözte a felkent keresztényeket, hogy ne a földön levő dolgokra összpontosítsanak, hanem az égi állampolgárságukra (Fil 3:17–20). * Krisztust helyettesítő nagykövetekként kellett tevékenykedniük. Egy nagykövet nem szól bele annak az országnak az ügyeibe, ahol kiküldetésben van, hiszen ő a saját hazája iránt lojális (2Kor 5:20). A földi reménységű keresztények is Isten Királyságának az alattvalói, ezért nekik sem szabad állást foglalniuk a világ vitáiban.

11–12. a) Milyen környezetben lehet nehéz egy kereszténynek lojálisnak maradnia Isten Királyságához? b) Mivel kellett megküzdenie egy testvérnőnek, és hogyan sikerült neki?

¹¹ A világ nagy részén az emberek olyan közösségekben élnek, melyeket összeköt a közös múlt, a kultúra és a nyelv, és erre nagyon büszkék. A keresztényeknek ebben a környezetben csiszolniuk kell a gondolkodásukat és a lelkiismeretüket, hogy helyesen tudjanak reagálni, amikor próba alá kerül a semlegességük. Hogyan tehetik ezt meg?

¹² Nézzük meg Mirjeta * esetét, aki a volt Jugoszlávia területén él. Már gyermekként belenevelték a szerbek elleni  gyűlöletet. Miután megtudta, hogy Jehova nem részrehajló, és hogy Sátán az oka a nemzetiségi ellentéteknek, igyekezett megszabadulni a nacionalista érzésektől. De amikor azon a vidéken, ahol élt, etnikai harcok robbantak ki, újra felszínre törtek benne a korábbi érzései, és nehezére esett szerbeknek prédikálni. Felismerte, hogy nem várhatja, hogy csak úgy maguktól elmúlnak ezek a negatív érzések. Könyörgött Jehovához, hogy segítsen neki leküzdenie őket, és többet menni a szolgálatba, mert úttörő szeretne lenni. „Az volt a legnagyobb segítség, hogy a szolgálatra koncentráltam – mondja. – Igyekszem Jehova szeretetét utánozni, amikor tanúskodom, és így eltűnt belőlem minden előítélet.”

13. a) Mi esett rosszul egy testvérnőnek, és mit tett? b) Milyen tanulságot vonhatunk le Zoila esetéből?

¹³ Nézzünk egy másik történetet. Zolia Mexikóból Európába költözött. A gyülekezetében néhány testvér, aki Latin-Amerika különböző részeiről származik, tapintatlan, sértő megjegyzéseket tett a szülőföldjére, a szokásaikra, sőt még a zenéjükre is. Rád milyen hatással lett volna ez? Zoilának nagyon rosszulesett, ami teljesen érthető. De kérte Jehovát, hogy segítsen neki leküzdeni a rossz érzéseit. El kell ismernünk, hogy néhányan közülünk hasonló küzdelmet vívnak. Soha nem szeretnénk semmi olyasmit mondani vagy tenni, amivel azt a gondolkodásmódot erősítenénk a testvéreinkben – vagy bárki másban –, hogy az egyik nemzet vagy kultúra magasabb rendű a másiknál (Róma 14:19; 2Kor 6:3).

14. Hogyan csiszolhatják a keresztények a gondolkodásukat és a lelkiismeretüket a lojalitás kérdésében?

¹⁴ Olyan családban nőttél fel, melyben fontos volt a haza iránti ragaszkodás? Vagy olyan emberek vesznek körül, akikre a nacionalista gondolkodás a jellemző? Benned is vannak még ilyen érzések? A keresztényeknek nem szabad engedniük, hogy a nacionalista szenvedély eltorzítsa a másokról alkotott véleményüket. De mit tehetsz, ha mások nemzetiségével, kultúrájával, nyelvével vagy bőrszínével kapcsolatban mégis rossz érzések vannak benned? Érdemes elgondolkodnod azon, hogy hogyan vélekedik Jehova a nacionalizmusról és az előítéletekről. Hasznos lehet, ha a családi imádaton vagy a személyes tanulmányozásod során kutatást végzel ilyen témákban. Emellett imádkozz Jehovához, hogy segítsen neked elsajátítani az ő gondolkodásmódját. (Olvassátok fel: Róma 12:2.)

15–16. a) Mire számíthatunk másoktól, ha lojálisak vagyunk Istenhez? b) Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek?

¹⁵ Előbb vagy utóbb Jehova minden szolgája kerül olyan helyzetbe, amikor a lelkiismeretére hallgatva fel kell vállalnia, hogy más, mint az őt körülvevő emberek, például a munkatársai, az osztálytársai, a szomszédai vagy a rokonai (1Pét 2:19). Igen, ki kell állnunk az elveink mellett! Ne lepődjünk meg azon, hogy a világ gyűlöl minket ezért, hiszen Jézus figyelmeztetett erre. A legtöbben, akik nem értenek velünk egyet, nem tartják fontosnak a keresztényi semlegességet. Nekünk viszont nagyon is fontos!

¹⁶ A Jehova iránti lojalitás megköveteli tőlünk, hogy ne riadjunk meg a fenyegetésektől (Dán 3:16–18). Az emberektől való félelem mindenféle korosztályhoz tartozó emberre hatással lehet, de különösen a fiataloknak okozhat gondot, hogy kilógjanak a sorból. Ha a gyermeked olyan helyzetbe kerülhet, hogy  részt kellene vennie a himnusz éneklésében, zászló előtti tisztelgésben vagy egy nemzeti ünnepen, a családi imádaton segíts neki, hogy jól megértse ezt a témakört, és bátran ki tudjon állni. Az a cél, hogy érthetően és tisztelettudóan el tudja mondani, hogy miben hisz (Róma 1:16). Ha szükségesnek érzed, azzal is támogathatod, hogy beszélsz erről a tanáraival.

17. Milyen szemléletmódot kerüljünk, és miért?

¹⁷ Érthető, hogy bizonyos mértékig kötődünk a szülőföldünkhöz, a kultúránkhoz, a nyelvünkhöz és az ételeinkhez. De nem lenne jó, ha ezek miatt felsőbbrendűnek éreznénk magunkat másoknál. Jehova teremtésművét a változatosság jellemzi, amiben örömünket leljük (Zsolt 104:24; Jel 4:11). Semmi okunk hát azt bizonygatni, hogy minden úgy a legjobb, ahogyan mi megszoktuk.

18. Mi lesz az eredménye annak, hogy elsajátítjuk Jehova gondolkodásmódját?

¹⁸ Isten azt szeretné, hogy mindenfajta ember az igazság pontos ismeretére jusson, és örök életet nyerjen (Ján 3:16; 1Tim 2:3, 4). Ha sokféle elfogadható elképzelésre nyitottak vagyunk, az szélesíti a látókörünket, és megóvja a keresztényi egységünket. Maradjunk lojálisak Jehovához, és ne folyjunk bele a világ vitás ügyeibe. Közöttünk nincs helye az elfogultságnak. Hálásak vagyunk Jehovának, hogy megszabadított a Sátán világára jellemző megosztottságtól, büszkeségtől és versengéstől. Határozzuk el, hogy ugyanolyan fontosnak fogjuk tartani a békét, mint a zsoltáríró, aki kijelentette: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek együtt laknak, egységben!” (Zsolt 133:1).