József, a názáreti ács, Jézus nevelőapja volt. De ki volt Józsefnek az apja? Amikor Máté Jézus leszármazási vonaláról ír az evangéliumában, egy bizonyos Jákobot nevez meg József apjaként. Lukács viszont azt írta Józsefről, hogy „Héli fia”. Miért van ez az eltérés? (Lukács 3:23; Máté 1:16).

Máté beszámolójában ezt olvassuk: „Jákob nemzette Józsefet”. A görög szó, melyet Máté használt, világosan rámutat, hogy Jákob József vér szerinti apja volt. Tehát Máté József leszármazási vonalát vezeti le. József ősei Dávid királytól származtak, így nevelt fiának, Jézusnak törvényes joga volt a királyi trónra.

Lukács ellenben azt írta, hogy József „Héli fia” volt. Előfordult, hogy a „fia” szóval valakinek a vejére utaltak. Például a Lukács 3:27-ben Sealtiel úgy van megemlítve, hogy „Néri fia”, holott a vér szerinti apja Jekóniás volt (1Krónikák 3:17; Máté 1:12). Sealtiel valószínűleg Néri lányát vette feleségül, vagyis a veje lett. József ilyen értelemben volt „Héli fia”, miután elvette Héli lányát, Máriát. Vagyis Lukács azt írta le, kitől származott Jézus „test szerint”, tehát a vér szerinti anyjának, Máriának a leszármazási vonalát jegyezte fel (Róma 1:3). A Biblia így Jézus két különböző, de értékes információt tartalmazó leszármazási vonalát mutatja be.

A juhok gyapjából, valamint a kecskék és tevék szőréből az egész Közel-Keleten készítettek szöveteket. A legelterjedtebb a gyapjúszövet volt, így a Bibliában nemegyszer olvashatunk a juhokról, a nyírásukról és a gyapjúruháról (1Sámuel 25:2; 2Királyok 3:4; Jób 31:20). A lenből, melyet Egyiptomban és Izraelben is termesztettek, vásznat szőttek (1Mózes 41:42; Józsué 2:6). A bibliai időkben az izraeliták talán nem termesztettek gyapotot, ám a Szentírás megemlíti ezt a növényt, amikor Perzsiáról beszél (Eszter 1:6). A selyem drága luxuscikk volt, valószínűleg utazó kereskedők hozták Izraelbe a Távol-Keletről (Jelenések 18:11, 12).

„A gyapjúnak önmagában is többféle színe és árnyalata van, a hófehértől a sötétbarnáig” – mondja egy könyv (Jesus and His World). De volt, hogy befestették. A drága bíborszínt puhatestűekből nyerték ki. Különféle növényeket, gyökereket, leveleket és rovarokat is felhasználtak, hogy pirosra, sárgára, kékre, netán feketére színezzék a szöveteket.