1–2. Milyen viszályokról olvashatunk a Mózes első könyvében, és miért foglalkozzunk velük?

GONDOLKODTÁL már azokon a konfliktusokon, amelyeket feljegyeztek a Bibliában? Nézzük csupán Mózes első könyvének az elejét. Káin megölte Ábelt (1Móz 4:3–8); Lámek megölt egy ifjút, mert az megütötte (1Móz 4:23); Ábrahám (Ábrám) és Lót pásztorai összevesztek (1Móz 13:5–7); Hágár megvetette Sárát (Szárait), ő pedig összezördült Ábrahámmal (1Móz 16:3–6); Ismáel mindenki ellen volt, és mindenkinek a keze őellene (1Móz 16:12).

² Miért kerültek bele a Bibliába ezek a történetek? Például azért, mert megtanítják a tökéletlen embereknek, hogy miért fontos megőrizni a békét. És azt is megmutatják, hogyan tudjuk ezt megtenni. Igazán hasznos, amikor valós személyek valós problémáiról olvashatunk a Bibliában. Láthatjuk, milyen eredménye lett az erőfeszítéseiknek, a tanulságokat pedig alkalmazni tudjuk, ha hasonló helyzetbe kerülünk. Végig tudjuk gondolni, hogy ilyenkor mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk (Róma 15:4).

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

 ³ Ebben a cikkben láthatjuk majd, hogy miért kell Jehova szolgáinak rendezniük a nézeteltéréseket, és hogyan tudják ezt megtenni. Ezenkívül olyan szentírási alapelvekről is fogunk beszélni, melyek segíthetnek megoldani a konfliktusokat, valamint megőrizni a jó kapcsolatot másokkal és Jehova Istennel.

4. Milyen gondolkodásmód terjedt el a világban, és hová vezetett ez?

⁴ Elsősorban Sátán a felelős azért, hogy viszályok dúlnak az emberek közt. Azt állította az Édenben, hogy minden ember el tudja dönteni Istentől függetlenül, hogy mi a jó és mi a rossz, és így is kell tennie (1Móz 3:1–5). Ennek jól látható következményei lettek. A világ tele van olyan emberekkel, akiket a független gondolkodásmód hajt. Ez pedig büszkeséghez, önzéshez és versengéshez vezet. Aki engedi, hogy ez a szemléletmód magával sodorja, valójában elfogadja Sátán gondolkodását. Szerinte ugyanis az a legjobb, ha a saját érdekeinket helyezzük előtérbe, nem törődve azzal, hogy ez hogyan fog hatni másokra. Ez az önző magatartás csak ellenségeskedést szül. Jó, ha észben tartjuk, hogy a „haragos ember viszályt szít, és sok a törvényszegése annak, aki hajlamos dühbe gurulni” (Péld 29:22).

5. Mit tanácsolt Jézus, hogyan viselkedjünk feszült helyzetekben?

⁵ Jézus ezzel ellentétben azt tanította, hogy törekedjünk a békére még akkor is, ha ez látszólag hátrányosan érint minket. A hegyi beszédben remek tanácsokat adott, hogy miként oldjuk meg a feszült helyzeteket. Például arra ösztönözte a tanítványait, hogy legyenek szelídek, békeszerzők, ne legyenek haragtartók, rendezzék hamar a dolgokat, és szeressék az ellenségeiket (Máté 5:5, 9, 22, 25, 44).

6–7. a) Miért kell minél hamarabb rendezni a nézeteltéréseket? b) Jehova szolgáiként milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

⁶ Hiába imádkozunk, veszünk részt az összejöveteleken és a prédikálómunkában, vagy teszünk egyéb erőfeszítéseket Isten imádatában, ha közben nem törekszünk békére másokkal (Márk 11:25). Csak akkor lehetünk Isten barátai, ha készek vagyunk megbocsátani mások hibáit. (Olvassátok fel: Lukács 11:4; Efézus 4:32.)

⁷ Mindannyiunknak őszintén el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyire vagyunk megbocsátóak, és mennyire békések a kapcsolataink. Könnyen megbocsátasz a hittársaidnak? Szívesen vagy a társaságukban? Jehova elvárja a szolgáitól, hogy legyenek elnézőek egymással. Ha úgy érzed, hogy lenne mit fejlődnöd ezen a területen, kérleld Jehovát, hogy segítsen neked. Égi Atyánk készséggel válaszol az ilyen alázatos imákra (1János 5:14, 15).

8–9. Mit tegyünk, ha megbántottak minket?

⁸ Mivel senki sem tökéletes, elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb valaki olyasmit mondjon vagy tegyen, amivel megbánt minket (Préd 7:20; Máté 18:7). Mit teszünk ilyenkor? Figyeld meg a következő esetet: Egy társas összejövetelen egy testvérnő úgy üdvözölt két testvért, hogy az az egyiküknek rosszulesett. Miután a testvérnő elment, a megbántott testvér elkezdte kritizálni  azért, amit mondott. De a másik testvér emlékeztette, hogy a testvérnő már 40 éve hűségesen szolgálja Jehovát nehéz körülmények között, és biztosan nem akarta megbántani. Miután ezt a sértett testvér átgondolta, erre jutott: „Igazad van.” Így az ügynek nem lett folytatása.

⁹ Mi a tanulság? Minden esetben, amikor vitává fajulhatna egy helyzet, rajtunk áll, hogyan viselkedünk. Ha van bennünk szeretet, fátylat borítunk az apró vétkekre. (Olvassátok fel: Példabeszédek 10:12; 1Péter 4:8.) Jehova szerint ékességünkre van, „ha szemet [hunyunk] a törvényszegés felett” (Péld 19:11; Préd 7:9). Tehát ha valaki látszólag tiszteletlenül vagy nem túl kedvesen bánik velünk, először is tegyük fel magunknak a kérdést: „Tudnék elnéző lenni? Feltétlen ügyet kell csinálni ebből?”

10. a) Mi volt az első reakciója egy testvérnőnek az őt ért bírálatra? b) Milyen szentírási gondolatok segítettek a testvérnőnek, hogy megőrizze a belső békéjét?

¹⁰ Nehéz lehet túllépni azon, ha kritizálnak minket. Nézzük egy úttörő esetét, akit most Lucynek fogunk nevezni. Néhányan bírálóan beszéltek a szolgálatáról és az időbeosztásáról. Mivel ez felzaklatta őt, tanácsot kért érett testvérektől. Ezt mondja: „A szentírási tanácsuk segített, hogy megfelelően lássam mások véleményét, és hogy mindig tudjam, mi számít igazán: az, hogy Jehova mit gondol rólam.” Lucynek sokat jelentettek a Máté 6:1–4 szavai. (Olvassátok fel!) Ezek a versek megerősítették abban, hogy az legyen a célja, hogy örömet szerezzen Jehovának. „Mivel tudom, hogy megteszem a tőlem telhetőt azért, hogy megfeleljek Jehovának, boldog vagyok még akkor is, ha mások kritizálnak” – összegzi Lucy. Ezután már nem vette a szívére a bántó megjegyzéseket.

11–12. a) Mit tegyen egy keresztény, ha úgy gondolja, hogy a testvérének „panasza van” ellene? b) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Ábrahám elrendezett egy vitát? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹¹ „Mindannyian sokszor megbotlunk” (Jak 3:2). Tegyük fel, hogy tudomásodra jut, hogy valami olyasmit mondtál vagy tettél, amivel megsértettél egy testvért. Mit tegyél ilyenkor? Jézus ezt tanácsolta: „Ha. . . ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és amikor visszajöttél, akkor ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Vagyis beszélj a testvéreddel, és tartsd szem előtt a célodat. Ne próbáld áthárítani a felelősséget, hanem ismerd el, hogy hibáztál, és igyekezz kibékülni vele. Az a legfontosabb, hogy békében legyünk a testvéreinkkel.

¹² Ábrahám és az unokaöccse, Lót története jó példa arra, amikor Isten szolgái békésen tudtak megoldani egy olyan helyzetet, amely éket verhetett volna közéjük. Mindkét férfinak voltak jószágai, és a pásztoraik összevesztek, feltehetően a legelők miatt. Mivel Ábrahám nagyon szerette volna elsimítani az ellentétet, felajánlotta Lótnak, hogy ő válasszon először területet a háznépének (1Móz 13:1, 2, 5–9). Milyen jó példa nekünk Ábrahám! A béke fontosabb volt neki, mint a saját érdekei. Vajon kárára volt a nagylelkűség? Egyáltalán nem. Közvetlenül ez után az eset után  Jehova gazdag áldásokat ígért Ábrahámnak (1Móz 13:14–17). Isten soha nem engedi, hogy a szolgáit maradandó veszteség érje azért, mert alkalmazzák a bibliai alapelveket, és szeretettel oldják meg a nézeteltéréseket. ¹

13. Hogyan reagált egy felvigyázó, mikor durván beszéltek vele, és mit tanulhatunk tőle?

¹³ Nézzünk egy mostani élethelyzetet. Egy kongresszusi osztály új felvigyázója telefonon megkérdezte egy testvértől, hogy tudna-e önkéntesként szolgálni. Erre a testvér néhány éles, bántó megjegyzés után lecsapta a telefont, mivel még mindig neheztelt az előző felvigyázóra. Az új felvigyázó nem vette magára a testvér durvaságát, de nem is tudta elfelejteni. Egy óra múlva újra felhívta, és azt javasolta, hogy személyesen beszéljék meg a dolgokat. A következő héten találkoztak az egyik királyságteremben. Imádkoztak, majd egy órán át beszélgettek, és a testvér elmesélte a vele történteket. A felvigyázó együttérzően végighallgatta, aztán megosztott vele néhány bibliai gondolatot. Végül jó érzésekkel váltak el egymástól. Ezután a testvér elvállalta a kongresszusi feladatot, és megköszönte a felvigyázónak, hogy higgadtan és kedvesen bánt vele.

14–15. a) Milyen helyzetekben alkalmazzuk a Máté 18:15–17-ben olvasható tanácsot? b) Milyen három lépésről beszélt Jézus, és mi legyen a célunk, amikor alkalmazzuk ezeket?

¹⁴ A keresztények közt felmerülő legtöbb nézeteltérést meg lehet, és meg is kell oldani négyszemközt. De Jézus szavai szerint vannak olyan helyzetek, amikor be kell vonni a gyülekezetet. (Olvassátok fel: Máté 18:15–17.) Mi a következménye annak, ha a vétkes fél  nem hallgat a testvérére, a tanúkra, és a vénekre sem? Jézus ezt mondta: „éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, és mint egy adószedő.” Ma ezt úgy mondanánk, hogy ki kell közösíteni. Ez a komoly lépés azt mutatja, hogy nem csak egy kis összezördülés történt. A vétkes olyan bűnt követett el, amelyet 1. az érintettek megbeszélhettek volna egymás közt, és 2. amely ugyanakkor elég komoly volt ahhoz, hogy kiközösítéshez vezessen, ha nincs rendezve. Ilyen lehet például, ha bizonyos fokú csalás történt, vagy ha rágalmazással tönkretették valakinek a hírnevét. A Jézus által vázolt három lépést csak ilyen esetekben lehet alkalmazni. Az olyan súlyos bűnökkel, amilyen például a házasságtörés, a homoszexualitás, a hitehagyás és a bálványimádás, minden esetben a gyülekezeti véneknek kell foglalkozniuk.

¹⁵ Jézus tanácsának az a célja, hogy szeretettel segítsünk a testvérünknek (Máté 18:12–14). Először meg kell próbálni mások bevonása nélkül megoldani az ügyet. Talán szükséges többször is beszélni a vétkessel. Ha ez nem segít, olyanok jelenlétében kell beszélni vele, akik tanúi voltak a helytelenségnek, vagy akik segíthetnek eldönteni, hogy valóban bűnt követett-e el. Ha így sikerül megoldani a helyzetet, „megnyerted a testvéredet”. Csak akkor fordulj a vénekhez, ha többszöri próbálkozás után sem tudsz segíteni neki.

16. Miért mondhatjuk, hogy a Jézus által vázolt eljárás hatékony és szeretetteljes?

¹⁶ Bátorító tudni, hogy ritkán van szükség arra, hogy valaki a Máté 18:15–17-ben említett mindhárom lépést megtegye. Ez azért van, mert a megoldás sokszor már azelőtt megszületik, hogy el kellene távolítani a gyülekezetből azt, aki nem tanúsít megbánást. Általában a helytelenséget elkövető személy elismeri a hibáját, és helyrehozza a dolgokat. A sértett fél pedig beláthatja, hogy többé nincs oka neheztelni, és megbocsáthat. Mindenesetre Jézus szavai szerint nem lenne jó túl korán bevonni a gyülekezetet az ügybe. A véneknek csak akkor kell beavatkozniuk, ha az érintettek már megtették az előző két lépést, és ha egyértelműen bizonyítani lehet a történteket.

17. Milyen áldásokra számíthatunk, ha törekszünk a békére?

¹⁷ Amíg ez a világ tart, az emberek tökéletlenek maradnak, és meg fogják bántani egymást. Jakab tanítvány találóan fogalmazott: „Ha valaki nem botlik meg szóban, az tökéletes ember, és képes az egész testét is megzabolázni” (Jak 3:2). Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a nézeteltéréseket, őszintén törekednünk kell a békére (Zsolt 34:14). Ha békeszerzők vagyunk, jó kapcsolatban lehetünk a hittársainkkal, és hozzájárulhatunk a gyülekezet egységéhez (Zsolt 133:1–3). És ami a legfontosabb, jó kapcsolatot ápolhatunk Jehovával, a békét adó Istennel (Róma 15:33). Ilyen áldásokat élvezhetnek mindazok, akik szeretettel oldják meg a nézeteltéréseket.