1–2. a) Foglald össze Jézusnak a szőlősgazdáról szóló szemléltetését. b) Hogyan jelenik meg ebben a történetben a nagylelkűség és a ki nem érdemelt kedvesség?

EGY szőlősgazda kora reggel kimegy a piactérre, hogy munkásokat keressen. Talál is néhány jelentkezőt, megegyeznek a bérben, és a munkások elmennek a szőlőbe. De aztán a gazda látja, hogy még több munkásra van szükség, ezért a nap folyamán többször is visszamegy a piacra. Még azoknak a munkásoknak is szép összeget ajánl, akiket a nap vége felé fogad fel. Este összehívja az embereket, hogy kifizesse őket, és mindenkinek egyenlő bért ad, akár egész nap dolgoztak, akár csak egy órát. Akiket az elsők között fogadott fel, azoknak ez nem tetszik. A szőlősgazda azonban ezt mondja nekik: „De hát megegyeztetek velem a bérben, nem? Nincs jogom annyit adni a munkásaimnak, amennyit akarok? Azért irigykedtek, mert én nagylelkű vagyok?” (Máté 20:1–15).

² Jézus példázatáról eszünkbe juthat Jehova egyik tulajdonsága, melyet a Biblia gyakran említ: a ki nem érdemelt kedvessége. ¹ (Olvassátok fel: 2Korintusz 6:1.) Azok a munkások, akik csupán egy órát dolgoztak, látszólag nem érdemelték  meg a teljes bért, de a szőlősgazda rendkívül kedvesen bánt velük. A „ki nem érdemelt kedvesség” kifejezésről, melyet sok bibliafordítás a „kegyelem” szóval ad vissza, egy tudós ezt írta: „A szó legalapvetőbb jelentése ingyenajándék vagy ki nem érdemelt ajándék, valami olyan, amit érdemtelenül kap meg valaki úgy, hogy nem a munkájával szerezte meg.”

3–4. Miért és hogyan mutatott ki nem érdemelt kedvességet Jehova az emberiség iránt?

³ A Bibliában megtalálható az „Isten ki nem érdemelt kedvességének ajándéka” kifejezés (Ef 3:7). Miért és hogyan ad Jehova ilyen ajándékot? Ha maradéktalanul eleget tennénk Jehova összes követelményének, akkor megérdemelnénk a kedvességét. De jól tudjuk, hogy ez nem így van. A bölcs Salamon király megállapította: „nincs a földön igazságos ember, aki csak jót tesz, és nem vétkezik” (Préd 7:20). Pál apostol is hasonlót írt: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől”, és „a bűn zsoldja a halál” (Róma 3:23; 6:23a). Ez minden, amit érdemlünk.

⁴ Jehova azonban kifejezte a szeretetét a bűnös emberek iránt, amikor a ki nem érdemelt kedvességét páratlan módon tette nyilvánvalóvá. Minden ajándéka közül az volt a legnagyobb, amikor „az ő egyszülött Fiát” elküldte a földre, hogy meghaljon értünk (Ján 3:16). Ezért Pál azt írta Jézusról, hogy „dicsőséggel és tisztességgel [lett] megkoronázva a halál elszenvedéséért, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességéből minden emberért megízlelje a halált” (Héb 2:9). Igen, „az ajándék. . ., amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” (Róma 6:23b).

5–6. a) Mihez vezet, ha a bűn uralkodik felettünk? b) Mit eredményez, ha a ki nem érdemelt kedvesség uralkodik felettünk?

⁵ Hogyan örököltük a bűnt és a halált, melyek mindannyiunkat sújtanak? A Biblia ezt így magyarázza meg: „egy ember [Ádám] vétsége folytán a halál királyként uralkodott” Ádám leszármazottai felett (Róma 5:12, 14, 17). Ámde dönthetünk úgy, hogy a bűn többé ne uralkodjon felettünk. Ha hiszünk Krisztus váltságáldozatában, akkor Jehova ki nem érdemelt kedvessége fog uralkodni felettünk. Mit jelent ez? „Ahol a bűn bőséges volt, a ki nem érdemelt kedvesség még bőségesebb volt. Mi végett? Hogy amiképpen a bűn királyként uralkodott a halállal, ugyanúgy a ki nem érdemelt kedvesség is királyként uralkodjon igazságosság révén az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által” (Róma 5:20, 21).

⁶ Persze bűnös emberek maradunk, de nem kell beletörődnünk, hogy a bűn uralja az életünket. Ha mégis vétkeznénk, kérjük Jehova bocsánatát. Pál így figyelmeztette a keresztényeket: „a bűnnek nem szabad úrnak lennie fölöttetek, tekintve, hogy nem törvény alatt, hanem ki nem érdemelt kedvesség alatt vagytok” (Róma 6:14). Vagyis a ki nem érdemelt kedvesség gyakorol hatalmat felettünk. Mit eredményez ez? Pál így fogalmazott: „Isten ki nem érdemelt kedvessége. . . arra [oktat] bennünket, hogy mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk e jelenlegi világrendszer közepette” (Tit 2:11, 12).

7–8. Mit jelent az, hogy Jehova ki nem érdemelt kedvessége különféle módokon fejeződik ki? (Lásd a képeket a cikk elején.)

⁷ Péter apostol ezt írta: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint Isten különféle módokon  kifejezett ki nem érdemelt kedvességének jó sáfárai” (1Pét 4:10). Mit jelent ez? Azt, hogy bármilyen jellegű próbával nézzünk is szembe, Jehova képessé tud tenni minket arra, hogy megbirkózzunk vele (1Pét 1:6). Az ő kedvességének mindig van egy olyan megnyilvánulása, amely éppen megfelel az adott próbának.

⁸ Jehova ki nem érdemelt kedvessége valóban sokféle módon fejeződik ki. János apostol azt írta, hogy „mindnyájan az ő teljességéből kaptunk, igen, ki nem érdemelt kedvességet ki nem érdemelt kedvességre” (Ján 1:16). Az, hogy Jehova sokféleképpen fejezi ki a kedvességét, számos szempontból a javunkra válik. Nézzük, hogyan.

9. Hogyan fordíthatjuk a javunkra Jehova ki nem érdemelt kedvességét, és hogyan fejezhetjük ki érte a hálánkat?

⁹ Isten megbocsátja a bűneinket. Jehova ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően megbocsáttatnak a bűneink, amennyiben megbánjuk őket, és keményen küzdünk a bűnös hajlamaink ellen. (Olvassátok fel: 1János 1:8, 9.) Isten irgalma hálával tölt el minket, és arra indít, hogy dicsőítsük őt. Pál ezt írta a felkent keresztény társainak: „[Jehova] megszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt minket szeretett Fiának királyságába; őáltala van a mi váltság általi szabadításunk, bűneink megbocsátása” (Kol 1:13, 14). Az, hogy Jehova megbocsátja a bűneinket, számos további áldást tesz lehetővé.

10. Mit tesz lehetővé Isten ki nem érdemelt kedvessége?

¹⁰ Békés kapcsolatban lehetünk Istennel. Mivel bűnösnek születünk, alapvetően Isten ellenségei vagyunk. Pál is elismerte ezt: „amikor ellenségek voltunk, megbékéltettünk az Istennel a Fia halála révén” (Róma 5:10). Ennek köszönhetően békés kapcsolatban lehetünk Jehovával. Pál ezt a kivételes lehetőséget Jehova ki nem érdemelt kedvességével kapcsolja össze: „most, hogy a hit eredményeként igazságossá nyilvánítottak minket [Krisztus felkent testvéreit], örvendjünk békének az Istennel Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki által szabad utunkat is nyertük a hit révén e ki nem érdemelt kedvességbe, amelyben most állunk” (Róma 5:1, 2). Milyen nagyszerű áldás!

11. Hogyan hozzák igazságosságra a felkentek a más juhokat?

¹¹ Igazságosak lehetünk Isten előtt. Bűnös természetünknél fogva mind igazságtalanok vagyunk. Dániel próféta azonban megjövendölte, hogy a vég idején azok, „akiknek éleslátásuk van”, vagyis a felkentek, „sokakat az igazságosságra hoznak”. (Olvassátok fel: Dániel 12:3.) A prédikáló- és tanítómunkájuk által már más juhok millióinak tudtak segíteni, hogy igazságosak lehessenek Jehova előtt (Ján 10:16). Ám ez csakis Jehova ki nem érdemelt kedvessége által vált lehetővé. Pál így fejtette ki ezt: „ajándék az, hogy igazságossá nyilváníttatnak [Isten] ki nem érdemelt kedvességéből, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén” (Róma 3:23, 24).

12. Hogyan függ össze az ima Isten ki nem érdemelt kedvességével?

¹² Imában Isten trónja elé járulhatunk. Jehova az ő ki nem érdemelt kedvességéből fakadóan lehetővé teszi, hogy imában közeledjünk hozzá. Pál úgy nevezi Jehova trónját, hogy „a ki nem érdemelt kedvesség trónja”, és arra ösztönöz minket, hogy járuljunk oda „beszédbeli nyíltsággal” (Héb 4:16a). Jehova ezt a lehetőséget a Fia által nyitotta meg előttünk, „aki által megvan e beszédbeli nyíltságunk, és bizalommal való szabad utunk van a belé vetett hitünk révén” (Ef 3:12). Az, hogy szabadon közeledhetünk  Jehovához imában, valóban az ő ki nem érdemelt kedvességének az egyik csodálatos kifejeződése.

13. Hogyan segíthet nekünk a megfelelő időben Isten ki nem érdemelt kedvessége?

¹³ Segítséget kapunk a megfelelő időben. Pál arra buzdított minket, hogy bátran forduljunk Jehovához imában, „hogy irgalmasságot nyerjünk, és ki nem érdemelt kedvességet találjunk megfelelő időben jövő segítségül” (Héb 4:16b). Bármikor, amikor elárasztanak minket a próbák és a gondok, könyöröghetünk Jehovához, hogy irgalmasan segítsen nekünk. Bár nem érdemeljük meg, ő válaszol a kérésünkre, gyakran a hittársaink által. „Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm; nem fogok félni. Mit árthat nekem ember?«” (Héb 13:6).

14. Hogyan válik még a javunkra Jehova ki nem érdemelt kedvessége?

¹⁴ Vigaszra lelhet a szívünk. Jehova ki nem érdemelt kedvességének köszönhetjük azt is, hogy csüggedt szívünk vigaszra találhat (Zsolt 51:17). Pál ezt írta a tesszalonikai keresztényeknek, akiket üldöztek: „maga Jézus Krisztus, a mi Urunk, és az Isten, az Atyánk, aki szeretett minket, és ki nem érdemelt kedvesség által örök vigasztalást és jó reménységet adott, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg titeket” (2Tessz 2:16, 17). Milyen vigasztaló tudni, hogy Jehovát arra indítja a rendkívüli kedvessége, hogy szeretettel törődjön velünk.

15. Miben reménykedhetünk Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően?

¹⁵ Örök életben reménykedhetünk. Mivel bűnösök vagyunk, semmi reményünk sem lehetne. (Olvassátok fel: Zsoltárok 49:7, 8.) Jehova azonban ragyogó reménységet ad nekünk. Jézus ezt ígérte a követőinek: „az az én Atyám akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hitet gyakorol benne, örök élete legyen” (Ján 6:40). Igen, az örök élet reménysége ajándék, Isten ki nem érdemelt kedvességének  a csodálatos kifejeződése. Pál, aki tisztában volt ezzel, kijelentette: „Isten ki nem érdemelt kedvessége, amely megmentést hoz mindenfajta embernek, nyilvánvalóvá lett” (Tit 2:11).

16. Hogyan élt vissza néhány első századi keresztény Isten ki nem érdemelt kedvességével?

¹⁶ Igaz, hogy sok mindent köszönhetünk Jehova ki nem érdemelt kedvességének, de nem gondolhatjuk elbizakodottan azt, hogy ő mindent megbocsát. Az első században voltak olyan keresztények, akik „a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé [változtatták]” (Júd 4). Ezek a hűtlen keresztények nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy nyugodtan vétkezhetnek, Jehova úgyis megbocsát nekik. Sőt, ami még rosszabb, a testvéreiket is megpróbálták rávenni, hogy ugyanilyen könnyelműen gondolkodjanak. Ma is igaz, hogy ha valaki hasonló magatartást tanúsít, akkor ezáltal „megvetéssel [bántalmazza] a ki nem érdemelt kedvesség szellemét” (Héb 10:29).

17. Milyen határozott tanácsot adott Péter?

¹⁷ Sátánnak sikerült elhitetnie néhány kereszténnyel, hogy visszaélhetnek Isten irgalmával, és büntetlenül vétkezhetnek. Persze Jehova kész megbocsátani nekünk, ha megbánjuk a vétkünket, de azt elvárja tőlünk, hogy küzdjünk a bűnös hajlamaink ellen. Pétert a következők megírására ihlette: „szeretteim, előre tudva ezt, legyetek résen, nehogy elragadjon benneteket velük együtt a törvénnyel dacolók tévelygése, és kiessetek rendíthetetlenségetekből. Ne, hanem továbbra is növekedjetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében” (2Pét 3:17, 18).

18. Mire kötelez minket Jehova ki nem érdemelt kedvessége?

¹⁸ Mivel nagyra értékeljük Jehova kedvességét, kötelesek vagyunk őt dicsérni és az embertársainkat szolgálni mindazzal, ami megadatott nekünk. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Pál így válaszol erre: „Mivel tehát olyan ajándékaink vannak, melyek különböznek a nekünk adott ki nem érdemelt kedvesség szerint. . . ha szolgálat, szenteljük magunkat ennek a szolgálatnak, ha tanít valaki, szentelje magát a tanításnak, ha buzdít valaki, szentelje magát a buzdításnak. . . aki irgalmasságot tanúsít, vidámsággal tegye” (Róma 12:6–8). Jehova ki nem érdemelt kedvessége arra kötelez minket, hogy szorgalmasan végezzük a keresztényi szolgálatunkat, tanítsunk másokat a Bibliából, buzdítsuk a hittársainkat, és bocsássunk meg mindenkinek, aki megbánt minket.

19. Melyik kötelességünkről szól a következő cikk?

¹⁹ Igazán hálásak vagyunk Isten nagy-nagy szeretetéért, ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy „alaposan [tanúskodjunk] az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett” (Csel 20:24). Erről a kötelességünkről lesz szó bővebben a következő cikkben.