EGY roppant fontos eseményre gyülekeznek Jeruzsálemben. Dávid király összehívott minden fejedelmet, udvari tisztviselőt és más befolyásos férfit. Izgatottan várják, hogy milyen különleges bejelentésre készül a király. Jehova megbízta Dávid fiát, Salamont, hogy építsen fel egy rendkívüli épületet, amelyet az igaz imádatnak szentelnek majd. Izrael idősödő királya ihletés által megkapta a terveket, és átadta őket Salamonnak. „A munka pedig nagy – jelenti ki Dávid –; mert nem embernek lesz a [templom], hanem Jehova Istennek” (1Krón 28:1, 2, 6, 11, 12; 29:1).

Ezután Dávid megkérdezi: „Ki ajánlkozik önként, hogy megtöltse ma a kezét Jehovának szánt ajándékkal?” (1Krón 29:5). Hogyan reagáltál volna, ha te is ott vagy? Ösztönzést éreztél volna, hogy támogasd ezt a nagyszabású munkát? Az izraeliták nem késlekedtek az adakozással. A beszámolóban ezt olvashatjuk: „örvendezett a nép, hogy önkéntes felajánlásokat adtak, mert teljes szívvel adták az önkéntes felajánlásokat Jehovának” (1Krón 29:9).

Évszázadokkal később Jehova gondoskodott arról, hogy Jézus váltságáldozata által az emberek jó kapcsolatba kerülhessenek vele. Így Isten imádatát már egy jelképes, szellemi templom teszi lehetővé, amelynek sokkal nagyobb a jelentősége, mint amekkora a fizikai templomnak volt (Héb 9:11, 12). Hogyan segít Jehova napjainkban az embereknek, hogy megbékéljenek vele? A tanítványképző munkánkon keresztül (Máté 28:19, 20). Ennek köszönhetően évente több millió személy tanulmányozza a Bibliát, ezrek keresztelkednek meg, és új gyülekezetek százai jönnek létre.

Ez a hatalmas növekedés sok mindent magával hoz. Például egyre nagyobb mennyiségben nyomtatunk bibliai témájú kiadványokat. Újabb és újabb királyságtermeket építünk, amelyeknek a karbantartásáról is gondoskodni kell. És az is fontos, hogy megfelelő helyszínt találjunk a kongresszusoknak. Biztosan te is úgy érzed, hogy a jó hír prédikálása bámulatos eredményekkel jár (Máté 24:14).

A keresztények szeretik Istent és az embertársaikat, valamint azt is tudják, hogy mennyire sürgető a királyságról prédikálni. Ez mindegyiküket arra indítja, hogy „megtöltse. . . a kezét Jehovának szánt ajándékkal”, azaz önkéntes adományokkal. És nagyszerű érzés látni, hogy a Jehovának felajánlott értékeinket bölcsen és lelkiismeretesen használják fel, hogy előmozdítsák a valaha folyt legnagyobb munkát (Péld 3:9).