1. a) Mi volt a közös Jeftében és Annában? (Lásd a képeket a cikk elején.) b) Milyen kérdésekre kapunk választ ebben a cikkben?

JEFTE bátor harcos és bíró volt, Anna pedig Elkána alázatos és dolgos felesége. Mi lehetett közös bennük azon kívül, hogy Jehova imádói voltak? Mindketten fogadalmat tettek Istennek, és hűségesen teljesítették is azt. Kitűnő példát mutattak azoknak a férfiaknak és nőknek, akik ma úgy döntenek, hogy valamilyen fogadalmat tesznek Jehovának. De felmerül néhány fontos kérdés: Mit nevezünk fogadalomnak? Mennyire kell komolyan vennünk az Istennek tett fogadalmainkat? És mit tanulhatunk Jeftétől és Annától?

2–3. a) Mit nevezünk fogadalomnak? b) Mit mond a Biblia az Istennek tett fogadalmakról?

² A bibliai szóhasználatban a fogadalom egy Istennek tett ünnepélyes ígéret, melyben valaki megfogadja, hogy megtesz vagy ajándékba ad valamit, elkezd egy szolgálatot, vagy tartózkodik bizonyos dolgoktól. Bár a fogadalmat önként, szabad akaratból teszik, szent és kötelező érvényű Isten előtt, mivel egyenértékű azzal, mint amikor valaki megesküszik, hogy megtesz, vagy hogy nem tesz meg valamit (1Móz 14:22, 23; Héb 6:16, 17). Mit mond a Biblia az Istennek tett fogadalmakról?

³ A mózesi törvényben ez állt: „Ha egy férfi fogadalmat tesz Jehovának, vagy esküt tesz. . . fogadalomra kötelezve a lelkét, akkor nem szabad megszegnie szavát. Mind aszerint cselekedjen, ami elhagyta ajkait” (4Móz 30:2). Később Salamon ihletés alatt a következőket írta: „Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni, mert senki sem leli gyönyörűségét az ostobákban. Amit fogadsz, azt add is meg” (Préd 5:4). Jézus is megerősítette, hogy a fogadalmakat komolyan kell venni. Kijelentette: „megmondatott a régieknek: »Ne esküdjél úgy, hogy nem teljesíted, hanem teljesítsed fogadalmaidat Jehovának«” (Máté 5:33).

4. a) Mennyire kell komolyan venni az Istennek tett fogadalmakat? b) Miről fogunk beszélni Jeftével és Annával kapcsolatban?

⁴ Világos tehát, hogy nagyon komolyan kell vennünk az Istennek tett ígéreteinket, mivel ez hatással van a vele ápolt kapcsolatunkra. Dávid ezt írta: „Ki juthat fel Jehova hegyére, és ki mehet fel az ő szent helyére? Az, akinek ártatlan a keze, és tiszta a szíve, aki. . . nem esküszik csalárdul” (Zsolt 24:3, 4). Milyen fogadalmat tett Jefte és Anna, és miért nem volt könnyű teljesíteniük, amit ígértek?

5. Milyen fogadalmat tett Jefte, és hogyan alakultak az események?

⁵ Jefte hűségesen megtartotta, amit akkor ígért Jehovának, amikor kivonult az Isten népét már jó ideje rettegésben tartó ammoniták ellen (Bír 10:7–9). Égett a vágytól, hogy legyőzze őket, ezért megfogadta Jehovának: „Ha a kezembe adod Ammon fiait, akkor az, aki kijön, igen, aki kijön elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek Ammon fiaitól, legyen Jehováé”. Hogyan alakultak az események? Az ammoniták vereséget szenvedtek, és amikor Jefte visszatért a csatából, a szeretett lánya jött ki eléje. Így hát ő lett az, akit Jefte odaígért Jehovának (Bír 11:30–34). Mit jelentett ez a lányára nézve?

6. a) Miért volt nehéz Jeftének és a lányának megtartani a fogadalmat, melyet Jefte tett Istennek? b) Mit tanulhatunk a fogadalmakról az 5Mózes 23:21, 23-ból és a Zsoltárok 15:4-ből?

⁶ A fogadalom értelmében Jefte lányának teljes időben kellett szolgálnia Jehovát a szentélynél. Vajon Jefte meggondolatlanul tett fogadalmat? Nem, hiszen bizonyára tudta, hogy akár a lánya is lehet az, aki elsőként jön ki a házából az üdvözlésére. Mindenesetre így sem volt könnyű sem neki, sem a lányának. Mindketten nagy áldozatot hoztak. Amikor Jefte meglátta a lányát, összetört a szíve, és „megszaggatta ruháját”. A lánya pedig azt kérte, hogy hadd sirassa el a szüzességét. Miért? Jeftének nem volt fia, és az egyetlen lánya soha nem mehetett férjhez, így Jeftének nem születhetett unokája. Nem volt senki, aki által fennmaradhatott volna a család neve, és akire szállhatott volna az örökség. De számukra nem ez volt a legfontosabb szempont. Jefte így szólt: „megnyitottam számat Jehovának, és nem vonhatom vissza.” A lánya erre ezt mondta: „tégy velem aszerint, ami elhagyta ajkaid” (Bír 11:35–39). Mindketten fontosnak tartották a hűséget, és meg sem fordult a fejükben, hogy megszegjenek egy fogadalmat, melyet a legfelségesebb Istennek tettek, bármilyen nehéz is állni a szavukat. (Olvassátok fel: 5Mózes 23:21, 23; Zsoltárok 15:4.)

7. a) Milyen fogadalmat tett Anna, és miért? Hogyan teljesült a kívánsága? b) Milyen hatással volt Sámuel életére Anna fogadalma? (Lásd a lábjegyzetet.)

⁷ Anna szintén hűségesen megtartotta a Jehovának tett fogadalmát. Azért tett ígéretet, mert nagyon elkeserítette őt a meddősége, és a folytonos zaklatás, amelynek ki volt téve (1Sám 1:4–7, 10, 16). Kiöntötte a szívét Istennek, és megfogadta: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét” (1Sám 1:11). * Jehova teljesítette Anna kérését, így megszületett az első gyermeke, egy kisfiú. Milyen boldog lehetett! De azért nem feledkezett meg a fogadalmáról. Amikor világra hozta a gyermekét, így szólt: „Jehovától kértem őt” (1Sám 1:20).

8. a) Miért nem volt könnyű Annának teljesítenie a fogadalmát? b) Miért emlékeztet Anna jó példájára az, amit Dávid a 61. zsoltárban írt?

⁸ Miután a kis Sámuelt úgy hároméves korában elválasztották, Anna pontosan azt tette, amit Istennek fogadott. Eszébe sem jutott, hogy kibújjon az ígérete alól. Elvitte Sámuelt Éli főpaphoz a silói hajlékba, és ezt mondta neki: „Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet, amit kértem tőle. Én pedig kölcsönadom őt Jehovának. Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek” (1Sám 1:24–28). Ezután „Sámuel tovább növekedett Jehovánál” (1Sám 2:21). Mit élhetett át Anna? Szívéből szerette a kisfiát, de le kellett mondania arról, hogy napról napra vele legyen. Biztosan vágyott rá, hogy megölelgesse, játsszon vele, és gondoskodjon róla, egyszóval átélhesse azokat a boldog pillanatokat, amelyekben minden anyának része van, miközben látja a gyermekét felnőni. Ennek ellenére nem bánta meg, amit Istennek ígért. A szíve ujjongott Jehovában (1Sám 2:1, 2; olvassátok fel: Zsoltárok 61:1, 5, 8).

9. Milyen kérdésekről fogunk még beszélni?

⁹ Láttuk tehát, hogy milyen komoly dolog fogadalmat tenni Istennek. Most vizsgáljuk meg a következő kérdéseket: Ma milyen fogadalmakat teszünk keresztényekként? És mennyire kell ragaszkodnunk ezekhez?

10. Melyik a legfontosabb fogadalom, melyet egy keresztény tehet, és mit foglal magában?

¹⁰ A legfontosabb fogadalom, melyet egy keresztény tehet, az, hogy átadja az életét Istennek. Ilyenkor egy személyes imában ünnepélyesen megígéri Jehovának, hogy egész életében őt fogja szolgálni, bármi történjék is. Jézus úgy fogalmazott, hogy az ember ezzel megtagadja magát, azaz lemond egyéni vágyairól, céljairól és törekvéseiről, és megfogadja, hogy Isten akarata mindennél fontosabb lesz számára (Máté 16:24). Attól a naptól kezdve Jehovához tartozik (Róma 14:8). Aki átadja magát Istennek, annak nagyon komolyan kell vennie a fogadalmát. A zsoltáríró is így gondolkodott. Ezt mondta: „Mivel fizessek Jehovának mindazért a jóért, amit értem tett?” „Teljesítem fogadalmaimat Jehovának, igen, egész népe előtt” (Zsolt 116:12, 14).

11. Mit fejeztél ki a keresztelkedéseddel?

¹¹ Te már átadtad az életed Jehovának, és megkeresztelkedtél ennek jelképeként? Ha igen, az nagyszerű! Biztosan emlékszel rá, hogy a keresztelkedésed napján feltették neked a kérdést, hogy átadtad-e magad Jehovának, és megértetted-e, hogy az „önátadásod és keresztelkedésed Jehova Tanújaként, Isten szellemtől irányított szervezetének tagjaként azonosít téged”. Mivel igennel válaszoltál, nyilvánosan kijelentetted, hogy feltétel nélkül átadtad magad Istennek, és ezzel alkalmassá váltál arra, hogy megkeresztelkedj Jehova felszentelt szolgájaként. Ő kétségtelenül nagyon örült a döntésednek.

12. a) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak? b) Péter szerint mely tulajdonságainkon kell csiszolnunk?

¹² A keresztelkedés azonban csupán a kezdet. Szeretnénk utána is folyamatosan az önátadási fogadalmunknak megfelelően élni mint Isten hűséges szolgái. Ezért kérdezzük meg magunktól: „Fejlődtem a keresztelkedésem óta? Még most is teljes szívvel szolgálom Jehovát? (Kol 3:23). Rendszeresen imádkozom, olvasom Isten Szavát, részt veszek az összejöveteleken, és elmegyek a szolgálatba? Vagy már kevésbé lelkesen végzem ezeket a tevékenységeket?” Péter apostol kifejtette, hogy ha nem akarunk tétlenné válni a szolgálatban, a hitünkhöz ismeretet, kitartást és Isten iránti odaadást kell adnunk. (Olvassátok fel: 2Péter 1:5–8.)

13. Mivel legyen tisztában egy önátadott és megkeresztelt személy?

¹³ Az önátadási fogadalmat nem lehet visszavonni. Ha valaki belefárad Jehova szolgálatába vagy a keresztényi életmódba, nem mondhatja azt, hogy igazából nem is adta át magát Istennek, és így érvénytelen a keresztelkedése. * Elvégre mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy teljesen átadta magát Istennek. Ennélfogva számot kell adnia Jehova és a gyülekezet előtt, ha súlyos bűnt követ el (Róma 14:12). Bárcsak sohase lenne ránk igaz, hogy elhagytuk az első szeretetünket! Milyen jó lenne, ha Jézus inkább rólunk is ezt mondhatná: „Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat és kitartásodat, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál” (Jel 2:4, 19). Legyünk hát minden erőnkkel azon, hogy az önátadási fogadalmunkhoz méltón éljünk, megörvendeztetve ezzel Jehovát.

14. Mi a második legfontosabb fogadalom az ember életében, és miért?

¹⁴ A második legfontosabb fogadalom az ember életében a házassági fogadalom. Hogy miért? Mert a házasság szent. A vőlegény és a menyasszony Isten és emberek előtt tesz fogadalmat. Általában azt ígérik, hogy szeretni és tisztelni fogják egymást, valamint gyöngéden bánnak egymással „mindaddig, amíg együtt [élnek] a földön Isten házassági elrendezése szerint”. Időnként talán más szavakkal tesznek fogadalmat, de az akkor is Isten előtt hangzik el. Ezután férjnek és feleségnek nyilvánítják a párt, és a házasságuk életre szóló köteléknek számít (1Móz 2:24; 1Kor 7:39). Ezért – ahogy Jézus mondta – „amit. . . Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza”, se a férj, se a feleség, se senki más. Akik tehát házasságot kötnek, azok nem gondolkodhatnak úgy, hogy a válás megoldás lehet a problémáikra (Márk 10:9).

15. Miért ne vegyék át a keresztények a világ könnyelmű szemléletmódját a házasságról?

¹⁵ Természetesen nincs tökéletes házasság, hiszen mindig két tökéletlen ember kapcsolatáról beszélhetünk. Ezért jelenti ki a Biblia, hogy akik házasságban élnek, azoknak időnként „nyomorúságuk lesz” (1Kor 7:28). A világban sajnos sokan félvállról veszik a házasságot. Ha feszültté válik a kapcsolatuk, egyszerűen feladják, és cserbenhagyják a házastársukat. A keresztények azonban másképp gondolkodnak. Ha valaki megszegi a házassági fogadalmát, az felér azzal, mintha hazudott volna Istennek. Ő pedig gyűlöli a hazugokat (3Móz 19:12; Péld 6:16–19). Pál apostol ezt írta: „Feleséghez vagy kötve? Ne keress tovább szabadulást” (1Kor 7:27). Azért mondhatta ezt, mert tudta, hogy Jehova azt is gyűlöli, ha valaki alattomos indítékból válik el (Mal 2:13–16).

16. Mit ír a Biblia a válásról és a különélésről?

¹⁶ Jézus azt tanította, hogy az egyetlen szentírási alap a házassági fogadalom felbontására az, ha házasságtörés történik, és az ártatlan fél úgy dönt, hogy nem bocsát meg (Máté 19:9; Héb 13:4). A Biblia a különélésről is egyértelmű útmutatást ad. (Olvassátok fel: 1Korintusz 7:10, 11.) A Szentírás nem sorolja fel azokat a körülményeket, amelyek indokot adhatnak rá, hogy a férj és a feleség külön éljen. De vannak bizonyos helyzetek, amelyekben némelyik keresztény úgy ítéli meg, hogy külön kell élnie a házastársától, például ha az erőszakos vagy hitehagyott, és rendkívüli mértékben veszélyezteti a testi épségét vagy a szellemiségét. *

17. Mit tehet egy keresztény házaspár, hogy tartósan boldog legyen a kapcsolatuk?

¹⁷ Ha egy házaspár a vénekhez fordul tanácsért, mert gondok vannak a házasságukban, a vének megkérdezhetnék tőlük, hogy megnézték-e mostanában a Mi az igaz szerelem? című filmet, és átvették-e együtt a Hogyan élhetünk boldog családban? című füzetet. Mindkettő olyan bibliai alapelveket emel ki, amelyek már sok házaspárnak segítettek megerősíteni a kapcsolatukat. Egy házaspár így nyilatkozott: „Amióta áttanulmányoztuk ezt a füzetet, boldogabbak vagyunk, mint valaha.” Egy feleség, akinek 22 év után majdnem felbomlott a házassága, ezt mesélte: „Mindketten meg vagyunk keresztelkedve, de nem voltunk egy hullámhosszon. A film épp időben jött! Most már sokkal harmonikusabb a kapcsolatunk.” Te is házasságban élsz? Akkor feltétlenül szívleld meg Jehova tanácsait. Így könnyebb lesz megtartanod a házassági fogadalmadat, méghozzá örömmel.

18–19. a) Mit tesz sok keresztény szülő? b) Mit mondhatunk azokról, akik a különleges teljes idejű szolgálatban vannak?

¹⁸ Megfigyelted, hogy még mi volt a közös Jeftében és Annában? A fogadalmuk értelmében Jefte lánya és Anna fia különleges, szent szolgálatra lett elkülönítve a hajléknál. Így nagyon tartalmas életet élhettek. Ma sok keresztény szülő arra buzdítja a gyermekét, hogy Jehova szolgálata legyen az élete középpontjában, és kezdje el a teljes idejű szolgálatot. Az ilyen családok őszinte dicséretet érdemelnek (Bír 11:40; Zsolt 110:3).

¹⁹ Jelenleg mintegy 67 000-en tartoznak Jehova Tanúi különleges teljes idejű szolgáinak világméretű rendjéhez. Vannak, akik a Bételben szolgálnak, mások építkezéseken vagy a körzetmunkában fáradoznak, illetve oktatókként, különleges úttörőkként, misszionáriusokként, kongresszusiterem-szolgákként vagy oktatásiépület-szolgákként tevékenykednek. Mindegyikük tett egy úgynevezett engedelmességi és szegénységi fogadalmat, amelyben beleegyeztek, hogy minden rájuk bízott feladatot ellátnak, amivel támogathatják a királyságot, egyszerű életet élnek, és nem vállalnak világi munkát engedély nélkül. Nem ők maguk a különlegesek, hanem a megbízatásuk. Eltökélt szándékuk, hogy alázatosan megtartják a fogadalmukat, amíg csak a különleges teljes idejű szolgálatban vannak.

20. Mit tegyünk nap nap után, és miért?

²⁰ Te hány fogadalmat tettél Istennek a cikkben említettek közül? Egyet, kettőt, vagy esetleg mind a hármat? Biztosan átérzed, hogy nem veheted könnyelműen ezeket a fogadalmakat (Péld 20:25). Ha valaki nem tartja meg a Jehovának tett ígéretét, annak súlyos következményei lehetnek (Préd 5:6). Zengjünk hát örömmel éneket Jehova nevének mindörökké, amint nap nap után teljesítjük fogadalmainkat (Zsolt 61:8).