1–2. a) Milyen megpróbáltatásokon megy át néhány hittársunk? b) Milyen kérdésekről fogunk beszélni?

„ÉPP egy kongresszuson voltunk, amikor elkezdődött a polgárháború Burundiban – meséli egy testvér, Lije. – Rohanó embereket láttunk, és mindenfelé lövöldöztek. A szüleimmel és a tíz testvéremmel menekülni kezdtünk. Alig volt nálunk valami a ruhánkon kívül. Néhányan végül eljutottunk egy több mint 1500 km-re lévő menekülttáborba, Malawiba. De a többiek szétszóródtak.”

² Világszerte 65 milliónál is többen vannak, akiknek háború vagy üldözés miatt el kellett hagyniuk az otthonukat. Soha nem volt még ennyi menekült. * Közülük több ezren Jehova Tanúi. Sokuk elvesztette a szeretteit, és szinte minden vagyonát is. Milyen további nehézségekkel kell megküzdeniük? Hogyan segíthetünk ezeknek a testvéreinknek, hogy a próbáik közepette is örömmel szolgálhassák Istent? (Zsolt 100:2). És hogyan tanúskodhatunk hatékonyan azoknak a menekülteknek, akik még nem ismerik Jehovát?

3. Hogyan vált menekültté Jézus, illetve a tanítványai?

³ Miután Jehova angyala figyelmeztette Józsefet, hogy Heródes király meg akarja ölni Jézust, a család Egyiptomba menekült, és ott is maradtak egészen Heródes haláláig (Máté 2:13, 14, 19–21). Évtizedekkel később Jézus első követői „szétszóródtak Júdea és Szamária tájékain mindenfelé”, mivel üldözésnek voltak kitéve (Csel 8:1). Jézus jól tudta, hogy sok tanítványa arra kényszerül majd, hogy elhagyja az otthonát. Ezt mondta: „Amikor üldöznek benneteket az egyik városban, meneküljetek a másikba” (Máté 10:23). Az igazság az, hogy bármilyen okból kell is valakinek elmenekülnie, ez sosem könnyű.

4–5. a) Milyen veszélyekkel kell szembenézniük a menekülteknek útközben? b) Miért nem biztonságosak a menekülttáborok?

⁴ Sokan komoly veszélyeknek vannak kitéve menekülés közben, és a menekülttáborban is. „Hetekig gyalogoltunk, és közben több száz holttestet láttunk – idézi fel Gad, Lije öccse. – Tizenkét éves voltam. A lábam annyira bedagadt, hogy arra kértem a családomat, hogy inkább nélkülem menjenek tovább. De apukám nem akart hátrahagyni, mert féltett a lázadóktól, ezért felvett, és úgy folytattuk az utat. Napról napra éltünk, sokat imádkoztunk, és Jehovára bíztuk magunkat. Volt, hogy csak az út szélén termő mangót ettük” (Fil 4:12, 13).

⁵ Lije családjából a legtöbben éveken át az ENSZ menekülttáboraiban laktak. Ám ott sem voltak biztonságban. Lije, aki most körzetfelvigyázó, ezt mondja: „Sokan munkanélküliek voltak. Egész nap trécseltek, ittak, szerencsejátékoztak, és elterjedt volt a lopás és az erkölcstelenség.” A Tanúk úgy tudtak ellenállni a rossz befolyásnak, hogy teljesen lefoglalták magukat a keresztényi tevékenységekkel (Héb 6:11, 12; 10:24, 25). Hogy erős maradjon a hitük, igyekeztek hasznosan tölteni az idejüket, például úttörőzéssel. Segített nekik derűlátóan gondolkodni, hogy az izraeliták pusztai vándorlásához hasonlították a helyzetüket, bízva abban, hogy egyszer ők is felhagyhatnak a sátorlakó életmóddal (2Kor 4:18).

6–7. a) Mire indít minket az Isten iránti szeretetünk? b) Említs meg egy példát.

⁶ Az Isten iránti szeretetünk arra késztet minket, hogy bánjunk szeretettel a testvéreinkkel, különösen a nehéz időkben. (Olvassátok fel: 1János 3:17, 18.) Amikor az első században a júdeai keresztényeket éhínség fenyegette, a hívőtársaik megszervezték, hogy segítséget kapjanak (Csel 11:28, 29). Pál és Péter apostol is felszólította a keresztényeket, hogy legyenek vendégszeretőek (Róma 12:13; 1Pét 4:9). Ha a vendégként érkező testvéreket szeretettel kell fogadnunk, mennyivel inkább így kell bánnunk azokkal a keresztény társainkkal, akiknek veszélyben van az életük, vagy akiket üldöznek a hitükért. (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:27.) *

⁷ Kelet-Ukrajnából nemrégiben több ezer Jehova Tanújának, férfiaknak, nőknek és gyermekeknek kellett elmenekülniük a harcok és az üldözés miatt. Sajnos voltak, akik az életüket vesztették. De a legtöbben menedékre leltek a hívőtársaiknál Ukrajna más részein, és az oroszországi Tanúk is sokakat fogadtak be. A testvérek mindkét országban semlegesek maradnak politikailag, és nem válnak a világ részévé, hanem buzgón folytatják a jó hír prédikálását (Ján 15:19; Csel 8:4).

8–9. a) Milyen nehézségekkel néznek szembe a menekültek egy új országban? b) Miért segítsünk türelemmel a hittársainknak?

⁸ Vannak, akik országon belül kényszerülnek máshová költözni, míg mások egy új országba menekülnek, ahol teljesen ismeretlen környezet fogadja őket. Bár az állam gondoskodhat számukra némi élelemről, ruházatról és lakóhelyről, lehet, hogy nem jutnak hozzá a megszokott ennivalókhoz. Akik forróbb klímájú országból származnak, talán nem is tudják, miként öltözzenek fel hidegebb időben. És ha vidéken éltek, valószínűleg nem ismerik a modern háztartási eszközöket.

⁹ Néhány helyen kormányprogramok segítik a menekülteket a beilleszkedésben. Ám a hatóságok sokszor elvárják tőlük, hogy pár hónap elteltével már saját magukról gondoskodjanak. Ez a hirtelen váltás sokkoló lehet. Gondolj csak bele, mi mindenhez kell egyszerre alkalmazkodniuk, és mennyi újat kell tanulniuk: új nyelv, szokások és törvények, másfajta pénzügyi és adózási rendszer, valamint eltérő gondolkodásmód például a pontosságról, a gyermeknevelésről vagy az oktatásról. Tudnál türelmesen és tiszteletet mutatva segíteni a testvéreidnek, hogy megküzdjenek mindezzel? (Fil 2:3, 4).

10. Hogyan tudjuk erősíteni a menekültként érkező testvéreink hitét? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁰ A hatóságok időnként megnehezítik a menekültként érkező testvéreinknek, hogy felvegyék a kapcsolatot a gyülekezettel. Némelyik szervezet azzal fenyegeti őket, hogy megvonja tőlük a támogatást, illetve elutasítja a menedékjogi kérelmüket, ha nem fogadják el a nekik ajánlott munkát. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben néhány testvér félelmében olyan munkát is elvállal, amely akadályozza őt az összejövetelek látogatásában. Ezért létfontosságú, hogy amilyen hamar csak lehet, találkozzunk a menekült hittársainkkal. Szükségük van rá, hogy érezzék a törődésünket. Az együttérzésünk és a gyakorlati segítségnyújtásunk megerősítheti a hitüket (Péld 12:25; 17:17).

11. a) Miről kell elsőként gondoskodni a menekültek számára? b) Mivel mutathatják ki a menekültek a hálájukat?

¹¹ Mindenekelőtt alighanem a testvéreink alapvető szükségleteiről kell gondoskodnunk, például ennivalóról vagy ruháról. * Még egy apró ajándék is sokat jelenthet, mondjuk egy nyakkendő. Ha a menekült testvérek hálásak az adományokért, és semmit sem követelnek ki, akkor a vendéglátó hittársaik átélhetik az adakozás örömét. Persze az is tény, hogy ha valaki örökké mások támogatásától függ, akkor sérülhet az önbecsülése, és megromolhat a testvérekkel való kapcsolata (2Tessz 3:7–10). Viszont a menekülteknek mindenképp szükségük van a gyakorlati segítségünkre.

12–13. a) Hogyan segíthetünk gyakorlati módon a menekülteknek? b) Mondj el egy megtörtént esetet.

¹² Ahhoz, hogy gyakorlati segítséget adjunk a menekülteknek, nem feltétlenül sok pénzre van szükség, hanem inkább az időnkre és a figyelmünkre. Talán olyan egyszerű dolgokban segíthetünk nekik, mint például hogy hogyan utazhatnak tömegközlekedéssel, hol vehetnek olcsó, de jó minőségű élelmet, és hol szerezhetnek be olyan eszközöket, amelyekkel kereshetnek némi pénzt, például varrógépet vagy  fűnyírót. Ennél is fontosabb, hogy segítsünk nekik részt venni a gyülekezeti életben. Ha módunkban áll, felajánlhatnánk nekik, hogy elvisszük őket az összejövetelre. Azt is elmagyarázhatjuk, hogy nálunk hogyan lehet beszélgetést kezdeni az emberekkel Isten királyságáról, és el is hívhatjuk őket a szolgálatba.

¹³ Amikor egy gyülekezetbe négy tizenéves testvér érkezett menekültként, a vének megtanították őket autót vezetni, gépelni, önéletrajzot írni, és hatékonyan beosztani az idejüket, hogy többet tehessenek Jehováért (Gal 6:10). Kis idő múlva mindegyikük elkezdte az úttörőszolgálatot. A vénektől kapott segítségnek és a szellemi célkitűzéseiknek köszönhetően sokat fejlődtek, és így elkerülték, hogy Sátán világa magával sodorja őket.

14. a) Mire kell ügyelniük a menekülteknek? b) Említs meg egy példát.

¹⁴ Mint minden kereszténynek, a menekülteknek is ügyelniük kell arra, hogy ne váljon fontosabbá az életükben a fizikai dolgok megszerzése, mint a Jehovával ápolt kapcsolatuk. * Lije, akit már korábban említettünk, jól emlékszik rá, mit tanított neki és a testvéreinek az édesapjuk menekülés közben. „Sorra eldobálta azokat a nélkülözhető dolgokat, amelyeket magunkkal vittünk. Végül mosolyogva felmutatta az üresen maradt táskát, és így szólt: »Látjátok? Ez minden, amire szükségünk van!«” (Olvassátok fel: 1Timóteusz 6:8.)

15–16. a) Hogyan nyújthatunk szellemi segítséget a menekülteknek? b) Hogyan támogathatjuk őket érzelmileg?

¹⁵ A menekülteknek a fizikai segítségnyújtásnál is nagyobb szükségük van szellemi és érzelmi támogatásra (Máté 4:4). A vének gondoskodhatnak kiadványokról a menekülteknek az anyanyelvükön, és megszervezhetik, hogy kapcsolatba lépjenek olyan testvérekkel, akik beszélik a nyelvüket. Sok menekült ki lett szakítva a családja köréből, a helyi közösségből és a gyülekezetéből. Ezért nagy szükségük van arra, hogy érezzék Jehova szeretetét és törődését a hittestvéreik között. Ha ezt nem tapasztalják, akkor könnyen lehet, hogy a nem Tanú rokonaik és honfitársaik társaságát kezdik keresni, mivel ők megértik a kultúrájukat, és azt, hogy min mentek keresztül (1Kor 15:33). Éreztessük velük, hogy ők  is valóban a gyülekezetünkhöz tartoznak. Ezáltal Jehova példáját követhetjük, aki „őrködik a jövevények felett” (Zsolt 146:9).

¹⁶ Jézushoz és a szüleihez hasonlóan számos menekült ma sem térhet haza, amíg az elnyomó hatalom uralmon van. És ahogy Lije megjegyzi, „sok szülő képtelen rá, hogy visszavigye a gyermekeit oda, ahol a családtagjait a szeme láttára lemészárolták vagy megerőszakolták”. Létfontosságú, hogy az ilyen szörnyű traumát átélt testvéreinkkel legyünk „együttérzők, testvéri vonzalommal élők, gyengéden könyörületesek, alázatosak” (1Pét 3:8). Az üldözés hatására a menekültek visszahúzódókká válhatnak, és talán nem szívesen beszélnek a szenvedéseikről, különösen a gyerekeik előtt. Ezért jó, ha mindig átgondoljuk, hogy mi milyen bánásmódnak örülnénk a helyükben (Máté 7:12).

17. Miért jelenthet felüdülést a menekülteknek a prédikálómunkánk?

¹⁷ Sok menekült olyan országból jön, ahol korlátozva van a prédikálómunkánk. A befogadó országokban szolgáló buzgó Tanúknak köszönhetően menekültek ezrei végre hallhatják „a királyság szavát” (Máté 13:19, 23). Sokan közülük, akik meg vannak terhelve, felüdülést találnak az összejöveteleinken, és felismerik: „Valóban köztetek van az Isten” (1Kor 14:25; Máté 11:28–30).

18–19. Hogyan lehetünk körültekintőek, amikor menekülteknek prédikálunk?

¹⁸ Amikor menekülteknek tanúskodunk, körültekintőnek kell lennünk (Péld 22:3; Máté 10:16). Türelmesen hallgassuk meg őket, de ne menjünk bele politikai témák megvitatásába. Kövessük a fiókhivataltól és a hatóságoktól kapott útmutatásokat, és kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek veszélybe sodorhatnának minket vagy másokat. Ismerjük meg jobban a menekültek vallási és kulturális hátterét, és tartsuk tiszteletben az érzéseiket. Például bizonyos nemzetiségű embereknek határozott véleményük van arról, hogy milyen öltözet elfogadható a nők számára. Ezért fontos, hogy amikor menekülteknek tanúskodunk, ne botránkoztassuk meg őket a megjelenésünkkel.

¹⁹ Szeretnénk a Jézus példázatában szereplő irgalmas szamáriai férfi példáját követni, és azoknak a szenvedő embereknek is segíteni, akik nem Tanúk (Luk 10:33–37). Ennek az a legjobb módja, ha megosztjuk velük a jó hírt. Egy vén, aki már sokat foglalkozott menekültekkel, megjegyzi: „Fontos, hogy rögtön egyértelművé tegyük, hogy Jehova Tanúi vagyunk, és hogy elsősorban szellemi értelemben szeretnénk segíteni, nem pedig anyagilag. Máskülönben lehet, hogy csak érdekből hallgatnak meg minket.”

20–21. a) Milyen eredménye van annak, ha szeretettel bánunk a menekültekkel? b) Mit tudhatunk meg a következő cikkből?

²⁰ Sok jó származik abból, ha keresztényi szeretetet tanúsítunk a menekültek iránt. Egy testvérnő elmesélte, hogy a családjának el kellett menekülnie az eritreai üldözés miatt. Négy gyermeke egy kimerítő, nyolcnapos utat tett meg a sivatagon keresztül, mire megérkeztek Szudánba. A testvérnő ezt mondja: „A testvérek úgy fogadták őket, mintha közeli rokonaik lennének. Ételről, ruháról és szállásról gondoskodtak, és a közlekedésben is segítettek nekik. Ki más fogadna be idegeneket az otthonába csupán azért, mert ugyanazt az Istent imádják? Ez csak Jehova Tanúi közt lehetséges!” (Olvassátok fel: János 13:35.)

²¹ És mit mondhatunk azokról a gyermekekről, akik menekültekként vagy bevándorlókként érkeznek a szüleikkel? A következő cikk arról szól, hogyan kaphatnak ők is segítséget, hogy örömmel szolgálhassák Jehovát.