1–2. a) Miért vagyunk képesek kialakítani az új egyéniséget? b) Az új egyéniség mely vonásairól olvashatunk a Kolosszé 3:10–14-ben?

AZ „ÚJ EGYÉNISÉG” kifejezés kétszer fordul elő A Szentírás új világ fordításában (Ef 4:24; Kol 3:10). Azt olvassuk róla, hogy „Isten akarata szerint teremtetett”. Bármelyikünk képes kialakítani ezt az új egyéniséget. Miért lehetünk ebben biztosak? Azért, mert Jehova a saját képmására alkotott minket, így vissza tudjuk tükrözni az ő megnyerő tulajdonságait (1Móz 1:26, 27; Ef 5:1).

² El kell ismerni, hogy vannak bennünk helytelen vágyak az ősszüleinktől örökölt tökéletlenség miatt. Ráadásul a környezetünk is erősen befolyásolhat minket. De Jehova segítségével sikerülhet olyan emberekké formálódnunk, hogy a kedvét lelje bennünk. Most áttekintjük az új egyéniség néhány vonását, amelyről Pál apostol ihletés alatt írt. Ez megerősíti majd az elhatározásunkat, hogy szeretnénk Jehovának tetszően élni. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:10–14.) Azt is megbeszéljük, hogy hogyan mutathatjuk ki ezeket a tulajdonságokat a szolgálatban.

3. Mi az új egyéniség egyik kiemelkedő vonása?

³ Miután Pál az új egyéniség felöltésére ösztönözte a keresztényeket, kiemelte a pártatlanságot mint ennek az egyéniségnek az egyik fontos vonását. Kijelentette, hogy „nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegen, szkíta *, rabszolga, szabad”. Miért nem lenne helyénvaló, ha a gyülekezetben megkülönböztetnénk másokat a bőrszínük, a nemzetiségük vagy a társadalmi helyzetük alapján? Azért, mert Krisztus igaz követői „mindnyájan egyek” (Kol 3:11; Gal 3:28).

4. a) Hogyan kell bánniuk másokkal Jehova szolgáinak? b) Milyen helyzet nehezítheti meg az egységünk megőrzését?

⁴ Akik felöltötték az új egyéniséget, azok méltósággal bánnak a testvéreikkel és a kívülállókkal, függetlenül a bőrszínüktől és a társadalmi helyzetüktől (Róma 2:11). Ezt a világ egyes részein igencsak nehéz lehet kivitelezni. Például a Dél-afrikai Köztársaságban a kormány korábban arra kényszerítette a különböző bőrszínű embereket, hogy egymástól elkülönítve lakjanak. A legtöbben, így Jehova Tanúi is, még mindig így élnek. Ezért a vezetőtestület 2013 októberében jóváhagyott egy különleges intézkedést, hogy a testvérek kitárhassák a szívüket, és jobban megismerhessék egymást (2Kor 6:13).

5. Hogyan próbálták erősíteni a gyülekezetek közti egységet a Dél-afrikai Köztársaságban? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁵ Megszervezték, hogy néhány hétvégén összejöjjön két különböző nyelvű vagy bőrszínű testvérekből álló gyülekezet. A hírnökök együtt mentek a szolgálatba és az összejövetelre, és meghívták egymást az otthonaikba. Több száz gyülekezet vett részt ebben a kezdeményezésben, és a fiókhivatal számos pozitív visszajelzést kapott, még kívülállóktól is. Például egy lelkész így nyilatkozott: „Nem vagyok Tanú, de el kell ismernem, hogy fantasztikusan van megszervezve a prédikálómunkájuk, és önöknél egység van a különböző rasszok között.” Vajon milyen hatással volt ez a program a testvérekre?

6. Mit eredményezett ez a program?

⁶ Egy xhosza nyelvű testvérnő, Noma eleinte vonakodott fehér testvéreket meghívni a szerény otthonába. De miután együtt prédikált az egyik angol gyülekezet tagjaival, és élvezte az ottani testvérek vendégszeretetét, erre a felismerésre jutott: „Pont ugyanolyan emberek, mint mi!” Így amikor a xhosza nyelvű gyülekezeten volt a sor, hogy vendégül lássa az angol gyülekezetet, ő is meghívott néhányakat egy étkezésre, köztük egy fehér bőrű vén testvért is. Noma ezt mondta: „Nagyon tetszett, hogy nem volt neki gond, hogy egy kis műanyag rekeszen üljön.” Ennek az intézkedésnek köszönhetően számos testvér és testvérnő új barátokra tett szert, és elhatározta, hogy továbbra is ki fogja tárni a szívét a hittársai előtt.

7. Miért fontos, hogy mindig könyörületesek legyünk?

⁷ Amíg tart ez a sátáni világ, mindig lesznek nehézségeink. Érinthet például a munkanélküliség, súlyos betegségek, üldözés, természeti katasztrófák, vagy elveszíthetjük a javainkat egy bűncselekmény miatt. Ahhoz, hogy az ilyen megpróbáltatásokban támogatni tudjuk egymást, őszinte könyörületet kell éreznünk. A gyengéd könyörület pedig kedves tettekre fog indítani (Ef 4:32). Ha megvannak bennünk az új egyéniségnek ezek a vonásai, utánozni tudjuk Istenünket, és megvigasztalhatunk másokat (2Kor 1:3, 4).

8. Mit eredményezhet az, ha a gyülekezetben mindenkivel könyörületesen és kedvesen bánunk? Mondj el egy megtörtént esetet.

⁸ Hogyan tudunk jobban odafigyelni a gyülekezetünkben azokra, akik külföldről költöztek hozzánk, vagy hátrányos helyzetben vannak? Barátkozzunk velük, hogy érezzék, hogy értékes tagjai a gyülekezetnek (1Kor 12:22, 25). Nézzünk egy példát. Dannykarl a Fülöp-szigetekről Japánba költözött. A munkahelyén nem bántak vele olyan jól, mint a helyi alkalmazottakkal. De aztán elment Jehova Tanúi egyik összejövetelére. Elmeséli, mit tapasztalt: „Szinte mindenki japán volt, mégis barátságosan üdvözöltek, mintha régóta ismernének.” A testvérek kedvessége később is segített neki, hogy közeledjen Jehovához. Megkeresztelkedett, és most vénként szolgál. A véntársai úgy vélik, hogy Dannykarl és a felesége, Jennifer igazi áldás a gyülekezetnek. Így jellemzik őket: „Nagyon egyszerűen élnek, és úttörőkként szép példát mutatnak azzal, hogy első helyre teszik a királyságot” (Luk 12:31).

9–10. Milyen áldások származnak abból, ha könyörületesek vagyunk a szolgálatban? Mondj példákat.

⁹ Arra, hogy mindenkivel jót tegyünk, remek lehetőségünk nyílik, amikor elmondjuk másoknak a királyságról szóló üzenetet (Gal 6:10). A bevándorlók iránti könyörület sok hírnököt arra indít, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet (1Kor 9:23). Ez ragyogó eredményekhez vezet. Például Ausztráliában egy úttörő testvérnő, Tiffany megtanult szuahéliül, hogy egy ilyen nyelvű gyülekezetet tudjon támogatni Brisbane-ben. A nyelvtanulás nem volt könnyű, Tiffany mégis úgy érzi, hogy gazdagabb lett az élete. Ezt mondja: „Ha izgalmas szolgálatra vágysz, akkor az idegen nyelvű terület éppen neked való. Olyan, mintha úgy utaznál, hogy közben el sem hagyod a városodat. Első kézből tapasztalhatod, hogy milyen egységes a nemzetközi testvériségünk. Ez fantasztikus!”

¹⁰ Nézzünk egy másik példát is, Japánból. Egy testvérnő, Szakiko elmeséli, hogy mit tapasztalt a szüleivel: „Az 1990-es években gyakran találkoztunk brazil bevándorlókkal a szolgálatban. Amikor a portugál Bibliából olyan verseket mutattunk nekik, mint a Jelenések 21:3, 4 vagy a Zsoltárok 37:10, 11 és 29, nagyon figyeltek, sőt némelyikük el is érzékenyült.” Ezt a japán családot a könyörülete arra indította, hogy elkezdjen portugálul tanulni, később pedig részt vettek egy portugál nyelvű gyülekezet megalapításában. Az évek során számos bevándorlónak segítettek Jehova szolgájává válni. Szakiko ezt mondja: „Sokat kellett foglalkoznunk a portugál nyelvvel, de az áldások messze felülmúlták az erőfeszítéseinket. Nagyon hálásak vagyunk Jehovának.” (Olvassátok fel: Cselekedetek 10:34, 35.)

11. Miért olyan fontos, hogy helyes indítékból öltsük fel az új egyéniséget?

¹¹ Az új egyéniséget nem azért öltjük magunkra, hogy kivívjuk mások elismerését, hanem azért, hogy tiszteletet szerezzünk Jehovának. Gondoljunk arra, hogy még egy tökéletes szellemteremtmény is bűnbe esett, mert hagyta, hogy eluralkodjon rajta a büszkeség. (Vesd össze: Ezékiel 28:17.) Akkor mennyivel nehezebb a bűnös embereknek leküzdeni a büszkeséget és a gőgöt! De azért nem lehetetlen magunkra ölteni az alázatosságot. Mi segíthet ebben?

12. Mi segíthet alázatosnak maradni?

¹² Ha szeretnénk alázatosak maradni, időt kell szánnunk arra, hogy naponta olvassuk Isten Szavát, és elmélkedjünk rajta (5Móz 17:18–20). Különösen Jézus tanításain érdemes elgondolkodni, valamint az alázatos szolgálatban mutatott kitűnő példáján (Máté 20:28). Ő még arra is kész volt, hogy megmossa az apostolai lábát (Ján 13:12–17). Ezenkívül rendszeresen kérnünk kell Istent, hogy a szellemével segítsen változtatni a gondolkodásunkon, ha esetleg úgy éreznénk, hogy mások felett állunk (Gal 6:3, 4; Fil 2:3).

13. Mit eredményez az alázat?

¹³ Jehova elvárja az imádóitól, hogy alázatosak legyenek (Péld 22:4). Az alázat sok jó eredményt szül: békét és egységet teremt a gyülekezetben, és lehetővé teszi, hogy megkapjuk Isten ki nem érdemelt kedvességét. Péter apostol ezt írta: „Mindannyian övezzétek fel pedig magatokat alázatossággal egymás iránt, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Pét 5:5).

14. Ki a legjobb példa a szelídségben és a türelemben?

¹⁴ A mai világban a szelídséget és a türelmet általában a gyengeség jelének tartják. Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól. Ezek a szép tulajdonságok a világegyetem leghatalmasabb személyétől, Jehova Istentől származnak, hiszen ő mutatja a legjobb példát a szelídségben és a türelemben (2Pét 3:9). Gondoljunk csak arra, hogy hogyan reagált az őt képviselő angyalok által, amikor Ábrahám és Lót ellenkezni próbált vele (1Móz 18:22–33; 19:18–21). Később több mint 1500 éven át eltűrte Izrael nemzetének a makacsságát (Ez 33:11).

15. Hogyan mutatkozott meg Jézus életében a szelídség és a türelem?

¹⁵ Jézus is szelíd volt (Máté 11:29). Igazán türelmesen viselte a követői hibáit. A földi szolgálata során a vallási ellenfelei gyakran kritizálták, ő mégis szelíd és türelmes maradt, még akkor is, amikor jogtalanul kivégezték. Miközben a kínoszlopon szörnyű fájdalmakat élt át, azért imádkozott az Atyjához, hogy bocsásson meg a kivégzőinek, „mert nem tudják, mit tesznek” (Luk 23:34). Micsoda szelídség és türelem! (Olvassátok fel: 1Péter 2:21–23.)

16. Többek között hogyan lehetünk szelídek és türelmesek?

¹⁶ Mi hogyan lehetünk szelídek és türelmesek? Pál apostol ezt írta a hittársainak: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kol 3:13). Ahhoz, hogy megtartsuk ezt a parancsot, valóban szelídségre és türelemre van szükség. De ha megbocsátunk másoknak, azzal hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez.

17. Miért fontos a szelídség és a türelem?

¹⁷ Egy keresztény számára nem választás kérdése, hogy felölti-e a szelídséget és a türelmet. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek a megmentésünkhöz (Máté 5:5; Jak 1:21). És ami még fontosabb, tiszteletet szerzünk velük Jehovának, és segíthetünk másoknak, hogy megfogadják a Biblia tanácsait (Gal 6:1; 2Tim 2:24, 25).

18. Hogyan függ össze a szeretet és a pártatlanság?

¹⁸ Az eddig megvizsgált tulajdonságok mindegyike szorosan összefügg a szeretettel. Jakab tanítványnak tanácsot kellett adnia a testvéreinek, mivel kivételeztek a gazdagokkal. Jakab rámutatott, hogy ezzel megsértik a királyi törvényt, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Majd hozzátette: „ha továbbra is kivételeztek, bűnt követtek el” (Jak 2:8, 9). A szeretet viszont arra indít minket, hogy mindenkivel egyformán bánjunk, függetlenül az iskolázottságától, a bőrszínétől vagy a társadalmi helyzetétől. És feltétlenül kerüljük, hogy csupán látszatból legyünk pártatlanok. Ennek a szívünkből kell fakadnia.

19. Miért fontos felöltenünk a szeretetet?

¹⁹ A szeretetről az is elmondható, hogy „hosszútűrő és kedves”, és „nem fuvalkodik fel” (1Kor 13:4). Valóban türelemre, kedvességre és alázatra van szükség ahhoz, hogy megosszuk másokkal a jó hírt (Máté 28:19). Ezek a tulajdonságok abban is segítenek, hogy a gyülekezetünkben mindegyik testvérrel és testvérnővel jól kijöjjünk. Ha ilyen szeretettel bánunk egymással, a gyülekezeteink egységesek lesznek, jó fényt vetnek majd Jehovára, és az érdeklődők szívesen jönnek el közénk. Nem véletlen, hogy az új egyéniségről szóló bibliai rész ezzel a magvas kijelentéssel zárul: „Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:14).

20. a) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak, és miért? b) Mire számíthatunk a jövőben?

²⁰ Mindannyian kérdezzük meg magunktól: „Mit tehetnék még, hogy végleg levessem a régi egyéniséget?” Imádkozzunk buzgón Isten segítségéért, és minden erőnkkel dolgozzunk azon, hogy leküzdjük az olyan viselkedésformákat és szokásokat, amelyek miatt nem örökölhetnénk Isten királyságát (Gal 5:19–21). Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy állandóan megújulunk-e az elménket mozgató erőben, vagyis a ránk jellemző gondolkodásban (Ef 4:23, 24). Az új egyéniség felöltésén és megőrzésén mindnyájunknak folyamatosan dolgoznunk kell, méghozzá egészen addig, amíg ezt teljes mértékben meg nem tudjuk valósítani. Milyen csodálatos lesz, amikor mindenki maradéktalanul kimutatja majd az új egyéniség valamennyi vonását!