1. Miért sürgette Pál apostol a héber keresztényeket arra, hogy bátorítsák egymást?

MIÉRT kell egyre jobban odafigyelnünk rá, hogy bátorítsuk egymást? Pál apostol héber keresztényeknek írt leveléből kiderül. Erre ösztönözte őket: „figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást, és ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot” (Héb 10:24, 25). Öt éven belül a Jeruzsálemben élő zsidó keresztények látták Jehova napját közeledni, és felismerték a jelet, amelyet Jézus adott. Tudták, hogy az életük védelmében el kell hagyniuk a várost (Luk 21:20–22; Csel 2:19, 20). Jehovának az a napja i. sz. 70-ben jött el, amikor a rómaiak végrehajtották Jehova ítéletét Jeruzsálemen.

2. Miért kell még inkább törekednünk rá, hogy bátorítsuk egymást?

² Tisztában vagyunk vele, hogy Jehova nagy és „igen félelmetes”  napja közel van (Jóel 2:11). Sofóniás próféta ezt mondta: „Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon gyorsan eljön” (Sof 1:14). Ez a prófétai figyelmeztetés nekünk is szól. Mivel Jehova napja így közeleg, Pál arra buzdít minket, hogy „törődjünk egymással, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük egymást” (Héb 10:24, lábj.). Ahhoz, hogy bátorítani tudjuk a testvéreinket, amikor csak szükségük van rá, még jobban oda kell figyelnünk rájuk.

3. Mit mondott Pál a bátorításról? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ „A szív aggodalma lesújtja az embert, de a jó szó megvidámítja” (Péld 12:25). Ez bizony mindenkire igaz. Időnként mindannyiunkra ráfér egy bátorító szó. Pál rámutatott, hogy még azoknak is szükségük van buzdításra, akiknek felelősségük másokat bátorítani. A Rómában élő keresztényeknek ezt írta: „nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítselek titeket szellemi ajándékokkal, vagy inkább, hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást a hitünk által, ti engem a tiétek, én pedig titeket az enyém által” (Róma 1:11, 12). Igen, Pál sokakat bátorított, de időnként neki is jólesett, ha buzdították. (Olvassátok fel: Róma 15:30–32.)

4–5. Kiket bátoríthatunk, és miért?

⁴ Megérdemlik a dicséretet mindazok, akik önfeláldozóan élnek. Ilyenek például a hűséges úttörők, akik közül sokan nagy lemondások árán alakították úgy a körülményeiket, hogy teljes időben szolgálhassanak. Ugyanez mondható el a misszionáriusokról, a körzetfelvigyázókról és a feleségeikről, valamint a fiókhivatalokban és a kihelyezett fordítóirodákban dolgozókról. Ők azért hoztak áldozatokat, hogy több időt szentelhessenek a szolgálatnak. Ezért igazán megérdemlik a bátorítást. És azokról se feledkezzünk meg, akiknek a szíve még mindig a teljes idejű szolgálatért dobog, de különböző okokból már nem tudnak annyit tenni.

⁵ Jó, ha buzdítjuk azokat a testvéreket és testvérnőket, akik engedelmesen „csak az Úrban” szeretnének házasságot kötni, és ezért még egyedülállók (1Kor 7:39). A szorgalmas feleségek is nagyon értékelik, ha a férjük megdicséri őket (Péld 31:28, 31). És azoknak is nagy szükségük van bátorításra, akik kitartanak az üldözés dacára vagy egy betegséggel küzdve (2Tessz 1:3–5). Jehova és Krisztus minden ilyen hűséges szolgájának vigaszt nyújt. (Olvassátok fel: 2Tesszalonika 2:16, 17.)

6. Mi a feladatuk a véneknek az Ézsaiás 32:1, 2 szerint?

⁶ (Olvassátok fel: Ézsaiás 32:1, 2.) Jézus Krisztus a „fejedelmek”, vagyis a felkent testvéreihez és a más juhokhoz tartozó vének által bátorításról és vezetésről gondoskodik azoknak, akik elcsüggednek ezekben a nehéz időkben. A vének nem uralkodnak a hitünkön; ők a munkatársaink, hogy örömet szerezzenek nekünk (2Kor 1:24).

7–8. Hogyan bátoríthatnak másokat a vének a szavaikon kívül?

⁷ Pál apostol követésre méltó példát állított a vének elé. Ezt írta a Tesszalonikában élő keresztényeknek, akik üldözést álltak ki a hitükért: „mivel gyengéd érzések fűznek minket hozzátok, elhatároztuk, hogy nemcsak elmondjuk nektek Isten jó hírét, hanem a lelkünket is kitesszük értetek, mert annyira megszerettünk titeket” (1Tessz 2:8).

 ⁸ Pál tudta, hogy nem mindig elég szavakkal bátorítani másokat, ezért azt tanácsolta az efézusi véneknek, hogy keményen fáradozva segítsék a gyengéket, és tartsák elméjükben Jézus szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35). Pál azon túl, hogy készségesen bátorított másokat a szavaival, szívesen hozott áldozatot a testvéreiért, és önmagát is feláldozta értük (2Kor 12:15). Fontos, hogy hozzá hasonlóan a vének se csak a szavaikkal buzdítsák a gyülekezet tagjait, hanem őszintén törődjenek velük (1Kor 14:3).

9. Hogyan adhatnak a vének tanácsot úgy, hogy az bátorító legyen?

⁹ Ha a vének szeretnének buzdítani valakit, talán arra is szükség van, hogy tanácsot adjanak. Ahhoz, hogy célt érjenek, fontos megfigyelniük a bibliai mintát. Például sokat tanulhatnak abból, amit Jézus üzent a feltámadása után néhány kis-ázsiai gyülekezetnek. Határozott tanácsot kellett adnia az efézusi, a pergamoni és a tiatirai gyülekezetnek, de előtte szeretettel megdicsérte őket (Jel 2:1–5, 12, 13, 18, 19). A laodiceai gyülekezetnek ezt mondta: „Mindazokat, akiket szeretek, megfeddem és megfegyelmezem. Ezért legyél buzgó, és bánd meg a bűneidet!” (Jel 3:19). A vének jól teszik, ha utánozzák Krisztus példáját, amikor tanácsot adnak.

10. Hogyan építhetjük egymást?

¹⁰ Nem csak a vének felelősek a hittársaik buzdításáért. Pál minden keresztényt arra ösztönzött, hogy csak olyat mondjon, „ami építő, ahogy a szükség kívánja, hogy hasznukra váljon azoknak, akik hallják” (Ef 4:29). Mindannyiunknak élénken figyelnünk kell, hogy mire van szükségük a hittársainknak. Pál ezt a tanácsot adta a héber keresztényeknek: „Erősítsétek hát meg a lelankadt kezeket és az erőtlen térdeket, és továbbra is egyengessétek el az ösvényeket a lábatok  előtt, hogy ami sánta, ne ficamodjon ki, hanem inkább gyógyuljon meg” (Héb 12:12, 13). A gyülekezet minden tagja, így a fiatalok is bátoríthatnak másokat a szavaikkal.

11. Hogyan kapott segítséget Marthe, amikor nagyon el volt csüggedve?

¹¹ Egy testvérnő, Marthe *, aki egy időben nagyon lehangolt volt, ezt írja: „Egyik nap, amikor bátorításért imádkoztam, találkoztam egy idősebb testvérnővel, aki gyengéden és együttérzően bánt velem. Pontosan erre volt szükségem! Elmondta, hogy ő is keresztülment hasonló nehézségen, és így már nem éreztem magam annyira egyedül.” Talán ez az idős testvérnő nem is sejtette, milyen jó hatással lesznek a szavai Marthéra.

12–13. Hogyan alkalmazhatjuk a Filippi 2:1–4-ben lévő tanácsot?

¹² Pál a következő tanácsot adta a Filippiben lévő gyülekezet minden tagjának: „Mivel keresztényekként bátorítjátok egymást, mivel szeretettel vigasztaljátok egymást, mivel törődtök egymással, mivel bensőségesen szeretitek egymást és könyörületesek vagytok egymással, ezért tegyétek teljessé az örömömet azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtok, egyformán szeretitek egymást, teljesen egységesek vagytok, és egy a célotok. Semmit se tegyetek azért, mert veszekedést akartok szítani, vagy mert önteltek vagytok, hanem alázatosan tartsátok többre magatoknál a többieket, miközben nemcsak a magatok érdekeit keresitek, hanem a másokéit is” (Flp 2:1–4).

¹³ Igen, törekedjünk rá, hogy bátorítsuk a hittársainkat azáltal, hogy keressük az érdekeiket, szeretettel vigasztaljuk őket, törődünk velük, bensőségesen szeretjük őket, és könyörületesen bánunk velük.

14. Egyebek közt mivel bátoríthatunk másokat?

¹⁴ Nagyon bátorító, amikor arról értesülünk, hogy akiknek korábban segítettünk megismerni Jehovát, megőrizték a hűségüket. János apostol is így érzett, hiszen ezt írta: „Az szerzi nekem a legnagyobb örömet, amikor azt hallom, hogy a gyermekeim az igazságban járnak” (3Ján 4). Sok úttörő tudna mesélni arról, hogy mennyire fellelkesíti, amikor megtudja, hogy akivel régebben tanulmányozott, az kitartott az igazságban, sőt talán még úttörőként is szolgál. Sokszor már azzal is új erőt önthetünk egy elcsüggedt úttörőbe, ha emlékeztetjük rá, hogy a múltban milyen örömöket élt át a szolgálatban.

15. Hogyan buzdíthatjuk azokat, akik hűségesen szolgálnak?

¹⁵ A körzetfelvigyázók közül sokan elmondták, hogy mennyire bátorítja őket és a feleségüket, ha kapnak egy pár soros köszönőlevelet egy gyülekezetnél tett látogatás után. A véneknek, misszionáriusoknak, úttörőknek és Bétel-szolgáknak is sokat jelent, ha elmondjuk nekik, mennyire értékeljük a hűséges szolgálatukat.

16. Milyen egyszerű dolgokkal bátoríthatunk másokat?

¹⁶ Hiba lenne azt hinni, hogy mivel nem vagyunk túl nyitottak és beszédesek, nem is tudunk bátorítani másokat. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk; néha talán egy kedves köszöntés és egy mosoly is sokat jelenthet a másiknak. És ha a testvérünk nem mosolyog vissza, mert talán valamilyen gondja van, már az is vigasztaló lehet a számára, ha egyszerűen meghallgatjuk őt (Jak 1:19).

17. Hogyan kapott segítséget egy fiatal testvér?

 ¹⁷ Egy fiatal testvért, Henrit mélyen érintette, hogy elhagyták az igazságot a családtagjai, köztük az édesapja is, akit vénként sokan tiszteltek. Ezért nagyon jólesett neki, hogy kiönthette a szívét a körzetfelvigyázónak, aki elvitte őt egy kávézóba. Ez a fiatal testvér felismerte, hogy csak akkor tud segíteni a családjának visszatérni Jehovához, ha ő maga hűséges marad. Igazán vigasztalónak találta a 46. zsoltárt, a Sofóniás 3:17-et és a Márk 10:29, 30-at.

18. a) Mit figyelt meg Salamon király? b) Mit tanácsolt Pál apostol?

¹⁸ Marthe és Henri példája mutatja, hogy mindannyian bátoríthatjuk a testvéreinket, amikor szükségük van rá. Salamon király ezt írta: „mennyire jó a megfelelő időben mondott szó!” „A vidám tekintet felvidítja a szívet, és a jó hír újult erőt ad a csontoknak” (Péld 15:23, 30, lábj.). Azzal is megvigasztalhatunk egy csüggedt személyt, ha az Őrtoronyból vagy a honlapunkról olvasunk neki valamit. Pál szavaiból kiderül, hogy az is a buzdítás forrása lehet, ha királyságénekeket éneklünk együtt. Ezt írta: „Továbbra is tanítsátok és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, Istennek szóló dicséretekkel, szellemi hálaénekekkel, és közben énekeljetek szívetekben Jehovának” (Kol 3:16; Csel 16:25).

19. Miért válik egyre fontosabbá, hogy bátorítsuk egymást, és ezért mit tegyünk?

¹⁹ A kölcsönös bátorítás egyre fontosabb lesz, ahogy látjuk közeledni Jehova napját (Héb 10:25). Fogadjuk hát meg Pál szavait, amelyeket a keresztény társainak írt: „állandóan bátorítsátok és építsétek egymást, mint ahogy teszitek is” (1Tessz 5:11).