MIVEL zűrzavaros világban élünk, csak komoly erőfeszítések árán tudunk szert tenni békére. És még ha sikerül is, gyakran igazi küzdelem megőrizni a belső békénket. Mit tanulhatunk Isten Szavából az igazi, tartós békéről? És hogyan segíthetünk másoknak békére lelni?

Ahhoz, hogy valódi békénk legyen, feltétlen szükséges, hogy biztonságban érezzük magunkat, és nyugalom hasson át. Az is fontos, hogy szoros barátságokat alakítsunk ki. De a legfontosabb az, hogy bensőséges kapcsolatot ápoljunk Istennel. Hogyan tehetjük ezt meg?

Ha Jehova igazságos parancsai és alapelvei szerint élünk, azzal kimutatjuk, hogy bízunk benne, és szeretnénk békés kapcsolatban lenni vele (Jer 17:7, 8; Jak 2:22, 23). Ő pedig ezt látva közeledik hozzánk, és belső békével áld meg minket. Az Ézsaiás 32:17 ezt mondja: „A valódi igazságosság eredménye béke lesz, és a valódi igazságosság gyümölcse maradandó nyugalom és biztonság.” Tehát úgy tehetünk szert belső békére, ha szívből engedelmeskedünk Jehovának (Ézs 48:18, 19).

Égi Atyánk egy különleges ajándékkal is segít nekünk tartós békére lelni: a szent szellemével (Csel 9:31).

Pál apostol a szellem gyümölcsének vonásai között harmadikként említette a békét (Gal 5:22, 23). Mivel az igazi békét Isten szelleme termi meg bennünk, engednünk kell, hogy hatással legyen ránk. Most nézzük meg két módját annak, ahogyan Isten szelleme segíthet nekünk békére találni.

 Először is, sokat jelent, ha rendszeresen olvassuk Isten ihletett Szavát (Zsolt 1:2, 3). Amikor a Biblia üzenetén elmélkedünk, Isten szelleme segít nekünk megérteni, hogyan gondolkodik Jehova különböző dolgokról. Például láthatjuk, hogyan tudja megőrizni a nyugalmát, és hogy miért tartja olyan fontosnak a békét. Az ilyen tanulságok alkalmazása által nagyobb béke hatja át az életünket (Péld 3:1, 2).

Másodszor, imádkoznunk kell Isten szent szelleméért (Luk 11:13). Jehova azt ígéri, hogy ha segítséget kérünk tőle, akkor az ő „békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni [szívünket és gondolkodóképességünket] Krisztus Jézus által” (Flp 4:6, 7). Hogyha imában rendszeresen kérjük Jehovától a szellemét, ő olyan békével tölt el minket, amilyen csak a barátainak lehet (Róma 15:13).

Sokat tanulhatunk azoknak a példájából, akik már sikeresen alkalmazták ezeket a szentírási tanácsokat, és megtették a szükséges változtatásokat azért, hogy békében lehessenek Jehovával, saját magukkal és a környezetükben élőkkel.

A gyülekezeteinkben többen is szolgálnak, akik régebben haragos természetűek voltak, de most meggondoltan, kedvesen *, türelmesen és nyugodtan viselkednek másokkal (Péld 29:22). Figyeljük meg, hogyan tudott két hittársunk megváltozni, hogy a harag helyett a béke jellemezze őket.

David, mielőtt átadta az életét Istennek, gyakran kritizált másokat, és durván beszélt a családtagjaival. Idővel felismerte, hogy változnia kell. Hogyan sikerült békésebbé válnia? Ezt mondja: „Elkezdtem saját magamra alkalmazni a bibliai alapelveket, és ez segített, hogy jobban tiszteljük egymást a családban.”

Rachelre nagy hatással volt a neveltetése. Elismeri: „Még most is küzdelmet jelent,  hogy uralkodjak magamon, mivel egy indulatos családból jöttem.” Mi segít neki, hogy nyugodtabb legyen? Ezt válaszolja: „Imában Jehovára támaszkodom.”

David és Rachel esete csupán két példa arra, hogy mit eredményez, ha alkalmazzuk a Biblia tanácsait, és igénybe vesszük Isten szellemének a segítségét. Biztosak lehetünk benne, hogy egy barátságtalan világban is tartós békénk lehet, és így hozzájárulhatunk a családunk és a gyülekezetünk egységéhez. Ezenfelül Jehova arra ösztönöz minket, hogy „minden emberrel békében” legyünk (Róma 12:18). Vajon képesek vagyunk erre? És milyen jó származhat az erőfeszítéseinkből?

A szolgálatunk során lehetőséget adunk az embereknek, hogy hasznot merítsenek az Isten királyságáról szóló békés üzenetből (Ézs 9:6, 7; Máté 24:14). Nagy örömünkre sokan kedvezően reagálnak, és így többé már nem vesz erőt rajtuk a kétségbeesés és a düh a világ rossz állapota miatt. Biztos reménnyel tekintenek a jövőbe, és törekszenek a békére (Zsolt 34:14).

Azonban nem mindenkit érdekel az üzenetünk, legalábbis pillanatnyilag (Ján 3:19). Isten szelleme segít nekünk, hogy az ilyen személyekkel is békésen és tisztelettel beszéljünk a jó hírről. Követjük Jézus útmutatását, melyet a Máté 10:11–13-ban olvashatunk: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet. Ha szívesen fogadnak titeket, szálljon rájuk a béke, de ha nem fogadnak szívesen, térjen vissza rátok a béke.” Ez a tanács segít nekünk, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, és bizakodóak maradjunk a házigazdával kapcsolatban.

Azáltal is törekedhetünk a békére, ha tisztelettel beszélünk a kormánytisztviselőkkel, még azokkal is, akik ellenzik a munkánkat. Az egyik afrikai országban a kormány az előítélet miatt nem adott engedélyt a királyságtermek építésére. Megbíztak egy testvért, aki korábban ebben az országban szolgált misszionáriusként, hogy látogassa meg az országot képviselő főbiztost Londonban, hátha sikerül valamilyen békés megoldást találni a problémára. Az volt a célja, hogy tájékoztassa a tisztviselőt Jehova Tanúi békés munkájáról. Hogy sikerült a találkozó?

„Miután megérkeztem – meséli a testvér –, észrevettem, hogy a recepciós hölgy az öltözete alapján ahhoz a törzshöz tartozik, amelyiknek a nyelvét én is megtanultam, ezért az anyanyelvén üdvözöltem őt. Eléggé meglepődött, és megkérdezte, hogy miért vagyok ott. Udvariasan elmondtam, hogy szeretnék találkozni a főbiztossal. A hölgy telefonon jelezte az érkezésemet, mire a főbiztos kijött a recepcióra, és a törzsi nyelven üdvözölt. Ezután figyelmesen végighallgatta, amit a Tanúk békés tevékenységéről mondtam neki.”

A testvérünk a tiszteletteljes szavaival elérte, hogy a főbiztosban több félreértés is tisztázódjon, és hogy a munkánkkal szembeni előítélete is enyhüljön. Valamivel később ennek az afrikai országnak a kormánya feloldotta az építkezéseinkre vonatkozó korlátozást, aminek a testvérek nagyon örültek. Igen, ha tisztelettel bánunk másokkal, abból sok jó származhat.

Jehova népe ma szellemi paradicsomban él, melyet áthat a béke. Mindannyian hozzájárulhatunk ehhez a békéhez, ha dolgozunk azon, hogy minket is jellemezzen a szellem gyümölcsének ez a vonása. És ami ennél is értékesebb, Jehova örömét leli bennünk, és az új világban bőséges, örökké tartó békénk lehet (2Pét 3:13, 14).