1–2. a) Milyen képességet fontos elsajátítanunk, és miért? b) Miről tanulunk ebben a cikkben?

IGAZ keresztényekként fontos, hogy képesek legyünk felmérni az információk hitelességét, és helyes következtetésekre jutni (Péld 3:21–23; 8:4, 5). Különben sokkal sebezhetőbbek leszünk Sátánnal és a világával szemben, amely szeretné eltorzítani a gondolkodásunkat (Ef 5:6; Kol 2:8). Természetesen csak akkor lehetnek megfelelőek a következtetéseink, ha tisztában vagyunk a tényekkel. Ahogyan a Példabeszédek 18:13 fogalmaz, „ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná a tényeket, az butaság és megalázó”.

² Ebben a cikkben szemügyre vesszük, hogy mi minden akadályozhat minket abban, hogy a tények birtokába kerüljünk, és így a teljes képet lássuk. Ezenkívül megvizsgálunk hasznos bibliai alapelveket és példákat, amelyek segíthetnek csiszolni a józan ítélőképességünket.

3. Miért fontos alkalmaznunk a Példabeszédek 14:15-ben lévő alapelvet? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Napjainkban rengeteg információval bombáznak minket az interneten, a tévén és más tömegkommunikációs eszközökön keresztül. Ezenkívül sokakat a jó szándékú barátaik és ismerőseik e-mailekkel, szöveges üzenetekkel és különféle beszámolókkal árasztanak el. De mivel a világban sokan szándékosan terjesztenek hazugságokat és elferdített tényeket, jól tesszük, ha óvatosak vagyunk, és alaposan megvizsgáljuk, amit hallunk. Milyen bibliai alapelvek segíthetnek? Az egyik a Példabeszédek 14:15, amely így szól: „A naiv ember minden szót elhisz, de az okos meggondolja minden lépését.”

4. Hogyan segít a Filippi 4:8, 9 eldöntenünk, hogy mit olvassunk el, és miért létfontosságú tudni a tényeket? (Lásd még a „ Néhány eszköz, hogy ismerjük a tényeket” című részt.)

⁴ Ha szeretnénk jó döntéseket hozni, megalapozott információkra van szükségünk. Ezért gondosan meg kell válogatnunk, hogy milyen tartalmakat olvasunk el. (Olvassátok fel: Filippi 4:8, 9.) Ne pazaroljuk arra az időnket, hogy nem megbízható internetes híroldalakat nézegetünk, vagy kétes eredetű beszámolókat olvasunk, amelyek e-mailben keringenek. Különösen fontos, hogy óvakodjunk a hitehagyottak weboldalaitól. Nekik az a céljuk, hogy lerombolják Isten népének a hitét, és eltorzítsák a valóságot. A pontatlan információ rossz döntésekhez vezet. Sose becsüljük le, hogy mekkora hatással lehetnek ránk a félrevezető információk (1Tim 6:20, 21).

5. Milyen hamis beszámolót hallottak az izraeliták, és hogyan hatott az rájuk?

⁵ Egy téves beszámoló sok bajt szülhet. Gondoljunk arra, mi történt Mózes idejében. Az ígéret földjét felderítő 12 kém közül 10-en rossz híreket hoztak (4Móz 13:25–33). Túlzó és szörnyű képet tártak a nép elé, és ezzel teljesen elvették a bátorságukat (4Móz 14:1–4). Miért? Az izraeliták talán azt gondolták, hogy mivel a kémek többsége elkeserítőnek állította be a helyzetet, nekik van igazuk. Nem figyeltek arra, amit Józsué és Káleb, a két becsületes férfi mondott (4Móz 14:6–10). Nem kutattak a tények után, és nem bíztak Jehovában, hanem inkább elhitték a rossz híreket. Micsoda ostobaság!

6. Miért ne lepődjünk meg, ha felháborító beszámolókat hallunk Jehova népéről?

⁶ Különösen óvatosnak kell lennünk, amikor Jehova népéről szóló beszámolókkal találkozunk. Tartsuk észben, hogy Sátán folyton vádolja Isten hűséges szolgáit (Jel 12:10). Ezért Jézus figyelmeztette a követőit, hogy az ellenségeik „hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak” majd róluk (Máté 5:11). Vegyük komolyan ezt a figyelmeztetést, és akkor nem fogunk meglepődni, ha megrázó történeteket hallunk Jehova népéről.

7. Mit gondoljunk át, mielőtt elküldenénk egy üzenetet?

⁷ Te szeretsz e-maileket és üzeneteket küldeni a barátaidnak és ismerőseidnek? Lehet, hogy amikor rábukkansz egy friss hírre a médiában, vagy eljut hozzád egy különleges történet, úgy érzel, mint egy riporter, aki elsőként akarja értesíteni a többieket az izgalmas újdonságról. De mielőtt elküldenéd az üzenetet, gondold át a következőket: „Biztos vagyok benne, hogy ez az információ igaz? Tisztában vagyok a tényekkel?” Ha bizonytalan vagy, akaratlanul is hazugságokat terjeszthetsz a testvérek körében. Ilyenkor a „Küldés” helyett válaszd inkább a „Törlés” gombot.

8. Mit tesznek az ellenségeink néhány országban, és hogyan történhet meg, hogy akaratlanul is együttműködünk velük?

⁸ Van egy másik veszélye is annak, ha hamar továbbítjuk az üzeneteket. Néhány országban a tevékenységünket korlátozzák, vagy be is tiltották. Ezeken a helyeken az ellenségeink talán szándékosan terjesztenek olyan történeteket, amelyeknek a félelemkeltés a célja, vagy az, hogy ne bízzunk egymásban. Figyeljük meg, mi történt a Szovjetunióban. A titkosrendőrség, vagyis a KGB azt híresztelte, hogy több elismert testvér elárulta Jehova népét. * Sokan elhitték ezeket a rémhíreket, és ezért elszigetelték magukat Jehova szervezetétől. Milyen szomorú! Később jó néhányan visszatértek, de nem mindenki. Az ő hitük hajótörést szenvedett (1Tim 1:19). Hogyan kerülhetünk el egy ilyen katasztrófát? Úgy, ha nem továbbítunk negatív vagy megbízhatatlan beszámolókat. Ne legyünk naivak. Győződjünk meg a tényekről.

9. Mi nehezíti még meg, hogy pontos információhoz jussunk?

⁹ Az olyan beszámolók is megnehezítik, hogy helyes következtetésekre jussunk, amelyek féligazságokat tartalmaznak, vagy nem mondanak el minden részletet. Egy történet, amely csak 10%-ban igaz, 100%-osan félrevezető. Hogyan kerülhetjük el, hogy becsapjanak minket ilyen történetekkel? (Ef 4:14).

10. Miért akartak háborút indítani az izraeliták a testvéreik ellen, és hogyan kerülték el a szerencsétlenséget?

¹⁰ Érdemes megvizsgálni, hogy mi történt Józsué napjaiban az izraelitákkal, akik a Jordán nyugati oldalán telepedtek le (Józs 22:9–34). Azt a hírt kapták, hogy a Jordántól keletre élő testvéreik (Rúben, Gád, és Manassé fél törzse) építettek egy szembetűnően nagy oltárt közel a folyóhoz. Nos, ez eddig igaz is volt. De a többi részlet hiányában arra következtettek, hogy a Jordán túloldalán élő izraelita társaik fellázadtak Jehova ellen. Ezért összegyűltek, hogy megtámadják őket (Józs 22:9–12). De mielőtt elindították volna a háborút, egy megbízható férfiakból álló küldöttség elment, hogy megtudják a tényeket. Így kiderült, hogy Rúben, Gád és Manassé fél törzse nem azért építette az oltárt, hogy áldozatokat mutassanak be rajta. Az volt a céljuk, hogy az oltár később mindenkit emlékeztessen arra, hogy ők is hűségesen szolgálják Jehovát. A nyugati oldalon élő izraeliták biztosan nagyon örültek, hogy időt szántak rá, hogy megismerjék a tényeket, és így nem ölték meg a testvéreiket hiányos információk alapján.

11. a) Hogyan lett Mefibóset igazságtalanság áldozata? b) Hogyan kerülhette volna el Dávid ezt a hibát?

¹¹ Időnként mi is igazságtalanság áldozatai lehetünk amiatt, hogy féligazságok vagy hiányos információk keringenek rólunk. Vegyük például Dávid király és Mefibóset esetét. Dávid nagylelkűen és kedvesen visszaadta Mefibósetnek a nagyapja, Saul földjét (2Sám 9:6, 7). Ám később Dávid rosszat hallott Mefibósetről. Anélkül, hogy utánajárt volna a dolognak, elkobozta Mefibósettől a vagyonát (2Sám 16:1–4). Amikor később beszélt vele, felismerte, hogy tévedett, ezért a vagyon egy részét visszaadta neki (2Sám 19:24–29). Viszont az egész igazságtalanságot el lehetett volna kerülni, ha Dávid időt szán arra, hogy megtudja a tényeket, és nem dönt hirtelen a hiányos tudása alapján.

12–13. a) Mit tett Jézus, amikor megrágalmazták? b) Mit tehetünk, ha valaki hazugságot terjeszt rólunk?

¹² Mit tegyél, ha valaki megrágalmaz? Jézussal és Keresztelő Jánossal is történt ilyen (Máté 11:18, 19). Jézus nem fordította az összes idejét és erejét arra, hogy megvédje magát. Inkább arra ösztönözte az embereket, hogy figyeljék meg a tényeket, vagyis a viselkedését és a tanítását. „A bölcsességet igazságosnak bizonyítják a tettei” – mondta (Máté 11:19).

¹³ Ebből valami fontosat tanulhatunk. Időnként előfordul, hogy mások igazságtalanul bírálnak minket. Ilyenkor talán arra vágyunk, hogy orvosolva legyen a helyzetünk, és hogy valahogyan helyrehozhassuk a hírnevünkön esett csorbát. Mi az, amit tehetünk? Éljünk úgy, hogy senki ne higgye el a rólunk terjesztett hazugságot. Igen, ahogy Jézus példája is mutatja, ha becsületesen, keresztényi módon viselkedünk, azzal eloszlathatjuk a féligazságokat és a rágalmakat.

14–15. Miért lehet veszélyes, ha a saját értelmünkre támaszkodunk?

¹⁴ Nemcsak a megbízható információk hiánya nehezítheti meg, hogy helyes következtetésekre jussunk, hanem az is, hogy tökéletlenek vagyunk. Talán már évtizedek óta hűségesen szolgáljuk Jehovát, és bizonyos fokú bölcsességre és tisztánlátásra tettünk szert. Lehet, hogy mások is elismerik, hogy józanul szoktuk megítélni a dolgokat. Vajon ez veszélyes lehet?

¹⁵ Igen, ha túlságosan is a saját értelmünkre támaszkodunk, az érzéseink és a meglátásaink fognak minket irányítani. Még azt is gondolhatjuk, hogy nincs szükségünk minden tényre ahhoz, hogy rögtön átlássunk egy helyzetet. Ez bizony nagy csapda! A Biblia egyértelműen figyelmeztet minket, hogy ne a saját értelmünkre támaszkodjunk (Péld 3:5, 6; 28:26).

16. Mi történik az elképzelt jelenet szerint egy étteremben, és mire következtet azonnal Tamás?

¹⁶ Most vegyünk példaként egy elképzelt jelenetet. Egy tapasztalt vén, Tamás egyik este egy étteremben döbbenten látja, hogy János, a véntársa egy másik asztalnál ül egy hölggyel, aki nem a felesége. Láthatóan jól érzik magukat, nevetgélnek, és gyengéden megölelik egymást. Tamás egyre zaklatottabb. Lehet, hogy válás lesz a vége? Mi lesz János feleségével és a gyerekeikkel? Tamás sajnos már látott ilyen szomorú eseteket. Te mit éreznél a helyében?

17. Az elképzelt helyzetben mit tud meg Tamás, és mit tanulhatunk ebből?

¹⁷ De álljunk meg egy pillanatra. Tamás vajon tisztában van a tényekkel, amikor gyorsan arra a következtetésre jut, hogy János hűtlen lett a feleségéhez? Úgy dönt, hogy még aznap este felhívja Jánost. Képzelhetjük, mennyire megkönnyebbül, mikor megtudja, hogy a hölgy János húga volt, akivel sok-sok éve nem látták egymást. Egy másik városból jött látogatóba, de csak néhány órára. Ezért egy étteremben találkoztak, és János felesége nem tudott csatlakozni hozzájuk. Milyen jó, hogy Tamás nem beszélt másoknak a téves elképzeléséről! Mi a tanulság? Mindegy, hogy hány éve vagyunk keresztények, a tapasztalataink nem helyettesítik a tényeket.

18. Hogyan homályosíthatja el az ítélőképességünket az, ha nehezen jövünk ki valakivel?

¹⁸ Az is megnehezítheti, hogy pontosan mérjünk fel bizonyos helyzeteket, ha nehezen jövünk ki egy testvérrel. Ha folyton a köztünk lévő nézeteltéréseken rágódunk, talán gyanakvóvá válunk a testvérünkkel szemben. És emiatt, ha valamilyen rossz dolgot hallunk vele kapcsolatban, hajlamosak lehetünk azonnal elhinni. Mire kell hát ügyelnünk? Ha rossz érzéseket táplálunk magunkban egy testvérünk iránt, az eltorzíthatja az ítélőképességünket, és figyelmen kívül hagyhatjuk a tényeket (1Tim 6:4, 5). Ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor ne engedjük, hogy az irigység és a féltékenység gyökeret verjen a szívünkben. Ne felejtsük, hogy Jehova elvárja tőlünk, hogy szeressük a testvéreinket, és készségesen bocsássunk meg nekik. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:12–14.)

19–20. a) Mely bibliai alapelvek segítenek helyesen felmérni az információk hitelességét? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

¹⁹ A mai világban nem könnyű a tények birtokába jutni. Temérdek a pontatlan információ és a féligazságokkal tűzdelt történet, valamint a saját tökéletlenségünk is megnehezíti a dolgunkat. Mi segíthet? Ismernünk és alkalmaznunk kell a bibliai alapelveket. Az egyik ilyen alapelv, hogy butaság és megalázó, ha felelünk valamire, mielőtt hallanánk a tényeket (Péld 18:13). Aztán az is fontos, hogy ne higgyünk el kérdés nélkül minden szót (Péld 14:15). És végül, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk tapasztalt keresztények, vigyáznunk kell, nehogy a saját értelmünkre támaszkodjunk (Péld 3:5, 6). A bibliai alapelvek tehát megvédenek minket azáltal, hogy segítenek felmérni az információk hitelességét, helyes következtetéseket levonni, és jó döntéseket hozni.

²⁰ De az is problémát okozhat, ha pusztán az alapján alkotunk véleményt, amit látunk. A következő cikkben megvizsgálunk ezzel kapcsolatban néhány gyakori csapdát, és azt is, hogy hogyan kerülhetjük el őket.