MIVEL az utolsó napokban egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk, még inkább szükségünk van türelemre, mint eddig bármikor (2Tim 3:1–5). A körülöttünk élő emberek gyakran önmagukat szeretik, nem készek semmilyen megegyezésre, és önuralom nélküliek. Mindent el lehet mondani róluk, csak azt nem, hogy türelmesek. Ezért jó, ha megkérdezzük magunktól: „Rám is átragadt az emberek türelmetlensége? Igazából mit jelent türelmesnek lenni? És mit tehetek, hogy mindig jellemző legyen rám ez a kiváló keresztényi tulajdonság?”

Bibliai értelemben a türelem többet jelent annál, mint hogy valaki elvisel egy nehéz helyzetet. Egy türelmes ember valamilyen cél érdekében tart ki. Amikor sérelem vagy provokáció éri, nem adja fel a megromlott kapcsolat javulásába vetett reményét. Túl tud lépni a saját érzésein, és a kellemetlen helyzet előidézőjének a javát keresi. Nem meglepő hát, hogy a Biblia elsőként említi a türelmet a szeretetből * fakadó tulajdonságok között (1Kor 13:4). A türelem ezenkívül a szellem gyümölcsének az egyik vonása (Gal 5:22, 23). De hogyan tudunk fejlődni ebben a szép tulajdonságban?

Ha szeretnénk türelmesebbek lenni, imádkozzunk Jehova szelleméért, amelyből ő szívesen ad azoknak, akik bíznak benne (Luk 11:13). De bármilyen hatalmas is ez az erő, az is fontos, hogy összhangban cselekedjünk az imáinkkal (Zsolt 86:10, 11). Ez azt jelenti, hogy törekednünk kell rá, hogy nap mint nap türelmesek legyünk, és a személyiségünk részévé tegyük ezt a tulajdonságot. De persze van, hogy mégis elveszítjük a türelmünket. Mi segíthet még?

Biztosan fejlődni fogunk a türelemben, ha megvizsgáljuk Jézus tökéletes példáját, és igyekszünk követni azt. Amikor Pál apostol ihletés alatt az új egyéniségről írt, amelyhez a türelem is hozzátartozik, erre szólította fel a keresztényeket: „uralja a szíveteket Krisztus békéje” (Kol 3:10, 12, 15). Ez úgy valósulhat meg, ha Jézushoz hasonlóan mi is rendíthetetlenül hiszünk abban, hogy Isten az általa jónak látott időben mindent rendbe hoz majd. Ha utánozzuk Jézus példáját, nem fogjuk elveszíteni a türelmünket, bármi történjen is körülöttünk (Ján 14:27; 16:33).

Már alig várjuk, hogy eljöjjön Isten megígért új világa. De segít türelmesnek lenni, ha elmélkedünk azon, hogy milyen türelmes  hozzánk Jehova. A Szentírás leszögezi: „Jehova nem késlekedik, hogy beteljesítse az ígéretét, mint ahogy azt némelyek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Arra gondolva, hogy milyen türelmes velünk Jehova, sokkal könnyebb nekünk is türelmesnek lenni másokkal (Róma 2:4). Milyen helyzetekben lehet fontos a türelem?

A hétköznapokban sokféle helyzetben van szükség türelemre. Például amikor valami fontosat szeretnél mondani, türelmesnek kell lenned, ha nem akarsz félbeszakítani másokat (Jak 1:19). Az is próbára teheti a türelmedet, ha idegesítenek némelyik testvérnek a szokásai. De ahelyett, hogy túl nagy ügyet csinálnál az ilyesmiből, inkább gondold végig, hogyan tekint Jehova és Jézus a te hibáidra. Nem az apró hiányosságaidra összpontosítanak, hanem a jó tulajdonságaidra, és türelmesen figyelik, amint igyekszel változni (1Tim 1:16; 1Pét 3:12).

Az is a türelem próbája lehet, ha azt állítják rólunk, hogy valami rosszat mondtunk vagy tettünk. Ilyenkor könnyen megsértődhetünk, és hajlamosak lehetünk igazolni magunkat. Isten Szava azonban mást tanácsol. Ezt írja: „Jobb türelmesnek lenni, mint gőgösnek. Ne legyél sértődékeny, mert a sértődés az ostobákra jellemző” (Préd 7:8, 9, lábj.). Még akkor is türelmesen gondoljuk végig a válaszunkat, ha teljesen alaptalanul vádolnak minket. Jézus is így tett, amikor megrágalmazták (Máté 11:19).

A szülőknek különösen fontos türelemmel bánni a gyermekükkel, ha azt veszik észre, hogy rosszul kezd gondolkodni, vagy helytelen vágyak alakulnak ki benne. Nézzünk egy példát. Mattiast, aki most a skandináv Bétel-család tagja, tizenévesként folyton gúnyolták az iskolában a hite miatt. A szülei eleinte nem is tudtak erről. De aztán szembesülniük kellett azzal, amit a gúnyolódás kiváltott a fiukból. Mattias kételkedni kezdett, hogy valóban az igazságban hisznek-e. „Óriási türelemre volt szükség” – emlékszik vissza az apukája, Gillis. Mattias ilyen kérdéseket tett fel: „Kicsoda Isten? Mi van, ha a Biblia nem is Isten Szava? Honnan tudjuk, hogy tényleg Isten kéri tőlünk ezt vagy azt?” Ezt is megkérdezte az édesapjától: „Miért baj az, ha nem hiszek abban, amiben te, vagy ha én másképp érzek?”

„A fiunk néha dühösen tette fel a kérdéseit, de nem rám vagy az anyukájára haragudott, hanem az igazságra, mert az szerinte csak megnehezítette az életét” – meséli Gillis. Hogyan próbált segíteni Mattiasnak? „Sokszor órákig ültünk és beszélgettünk. Az idő nagy részében csak hallgattam, és néha feltettem egy-egy kérdést, hogy megértsem, mit gondol és érez. Volt, hogy elmagyaráztam neki valamit, aztán megkértem, hogy aludjon rá egyet, és  másnap folytassuk a beszélgetést. Máskor magamnak kértem néhány nap gondolkodási időt. A beszélgetéseink hatására Mattias szép lassan egyre jobban megértett és elfogadott olyan tanításokat, mint a váltság, Isten uralkodási joga és az ő szeretete. Idő kellett hozzá, és sokszor nem volt könnyű, de fokról fokra megszerette Jehovát. A feleségemmel együtt nagyon boldogok vagyunk, hogy a türelmünknek meglett a gyümölcse, és végül sikerült hatnunk a tizenéves fiunkra.”

Gillis és a felesége bíztak benne, hogy Jehova támogatni fogja őket, miközben türelmesen segítenek a fiuknak. Gillis felidéz egy részletet: „Gyakran mondtam Mattiasnak, hogy nagyon szeretjük, és ezért buzgón kérjük Jehovát, hogy segítsen neki megérteni az igazságot.” Milyen jó, hogy Mattias szüleinek sikerült kimutatniuk ezt a létfontosságú tulajdonságot, a türelmet!

Az igaz keresztényeknek akkor is szeretetre és türelemre van szükségük, ha egy olyan családtagjukat vagy barátjukat ápolják, aki krónikus beteg. Ott van például Ellen *, aki szintén Skandináviában él.

Körülbelül nyolc évvel ezelőtt Ellen férje két stroke-ot is kapott, melyek tartósan károsítottak bizonyos agyfunkciókat. Emiatt képtelen a szánalomra, és nem érez sem boldogságot, sem szomorúságot. Ellennek ez hatalmas próba. Ezt mondja: „Nagyon türelmesnek kell lennem, és sokat imádkozom.” Hozzáteszi még: „A Filippi 4:13 a kedvenc bibliaversem. Úgy megnyugtat! Így szól: »Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem.«” Ennek az erőnek köszönhetően Ellen türelmesen ki tud tartani, bízva Jehova támogatásában (Zsolt 62:5, 6).

Természetesen Jehova a legkiválóbb példa a türelemben (2Pét 3:15). A Bibliában sok olyan helyzetről olvashatunk, amikor Jehova nagy türelmet tanúsított (Neh 9:30; Ézs 30:18). Például hogyan reagált, amikor Ábrahám kérdéseket tett fel neki Szodoma elpusztításával kapcsolatban? Először is, nem szakította félbe, hanem türelmesen végighallgatta, amint elsorolja a kérdéseit és az aggodalmait. Annak bizonyítására pedig, hogy figyelt, megismételte Ábrahám gondolatait, és megígérte neki, hogy ha csupán tíz igazságos embert talál Szodomában, nem pusztítja el a várost (1Móz 18:22–33). Milyen szép példát mutat Jehova azzal, hogy türelmesen figyel, és nem reagál hevesen!

A türelem szorosan hozzátartozik az új egyéniséghez, amelyet a keresztényeknek fel kell ölteniük. Ha mindent megteszünk, hogy fejlődjünk ebben az értékes tulajdonságban, tiszteletet szerzünk törődő és türelmes égi Atyánknak, és azok között leszünk, akik „hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héb 6:10–12).