1. Hogyan fejezte ki az értékelését egy szamáriai, akit Jézus meggyógyított?

A TÍZ férfi elkeserítő helyzetben volt. Leprásak voltak, és nem láttak semmi reményt a gyógyulásra. De egy nap távolról megpillantották a nagy tanítót, Jézust. Hallották, hogy mindenféle betegséget meggyógyít, és biztosak voltak benne, hogy őket is meg tudná. Így kiáltottak hozzá: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!” A tíz férfi teljesen meggyógyult. Nem fér hozzá kétség, hogy mindannyian hálásak voltak Jézus kedvességéért. Ám az egyikük nem csupán hálát érzett, hanem ki is fejezte az értékelését * Jézusnak. Ezt a szamáriai férfit arra indította a hálája, hogy „hangos szóval [dicsőítse] Istent” (Luk 17:12–19).

2–3. a) Miért mulaszthatjuk el kifejezni az értékelésünket? b) Miről fogunk beszélni ebben a cikkben?

² A szamáriai férfihoz hasonlóan szeretnénk kimutatni a hálánkat mások kedvességéért. De időnként elfelejtünk hangot adni az érzéseinknek, vagy kifejezni azokat a tetteinkkel.

³ Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy miért fontos a szavainkkal és a tetteinkkel kimutatni az értékelésünket. Hasznos tanulságokat vonhatunk majd le olyan bibliai szereplők példájából, akik hálásak voltak, és olyanokéból, akik hálátlanok. Majd áttekintjük, hogy konkrétan milyen területeken fejezhetjük ki a hálánkat.

4–5. Miért fontos kimutatni az értékelésünket?

⁴ Jehova kitűnő példát állít elénk az értékelés kimutatásában. Például megjutalmazza azokat, akik örömet szereznek neki (2Sám 22:21; Zsolt 13:6; Máté 10:40, 41). A Szentírás pedig arra ösztönöz minket, hogy „[utánozzuk] Istent mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1). Tehát az az egyik legfőbb ok, amiért fontos kifejeznünk az értékelésünket, hogy így Jehova példáját követjük.

⁵ Nézzünk egy további okot. Az értékelés olyan, mint egy finom étel: még több örömet ad, ha megosztjuk valakivel. Amikor érezzük, hogy értékelnek minket, az nekünk okoz örömet. Ha pedig kifejezzük az értékelésünket, azzal a másik embernek szerezhetünk örömet. Ezáltal tudatjuk vele, hogy nem volt hiábavaló az erőfeszítése, amikor segített nekünk, vagy adott valamit, amire szükségünk volt. Mindez szorosabbra fűzi a baráti szálakat.

6. Miért hasonlíthatjuk aranyalmákhoz az értékelő szavakat?

⁶ Nagyon értékes, ha kifejezzük a hálánkat. A Biblia kijelenti: „Mint aranyalmák ezüsttálakban, olyan a megfelelő időben mondott szó” (Péld 25:11). Képzeld csak el, hogy milyen jól mutat egy aranyból készült alma egy ezüsttálban! És milyen értékes! Mit éreznél, ha egy ilyen ajándékot kapnál? Nos, hasonlóan értékesek lehetnek a szavaid, amikor kifejezed valakinek a háládat. És azt se felejtsük el, hogy egy aranyalma örökké értékes marad. Ugyanígy, az, akinek kifejezed az értékelésedet, talán egész életében emlékezni fog rá.

7. Hogyan fejezte ki az értékelését Dávid a Zsoltárok 27:4-ben? Más zsoltárírók hogyan mutatták ki a hálájukat?

⁷ Istennek sok régen élt szolgája mutatta ki a háláját. Az egyikük Dávid volt. (Olvassátok fel: Zsoltárok 27:4.) Szívből értékelte az igaz imádatot, és ezt ki is fejezte: hatalmas adománnyal támogatta a templom építését. Asáf leszármazottai úgy mutatták ki az értékelésüket, hogy zsoltárokat, vagyis dicsérő énekeket írtak. Az egyikben hálát adtak Istennek, és elmondták, hogy mennyire értékelik a csodálatos tetteit (Zsolt 75:1). Egyértelmű, hogy Dávid, illetve Asáf utódai ki akarták mutatni, hogy milyen hálásak Jehovának a tőle kapott áldásokért. Te milyen módokon tudnád követni ezeknek a zsoltáríróknak a példáját?

8–9. Hogyan fejezte ki Pál apostol az értékelését a testvérei iránt, és mi volt ennek az eredménye?

⁸ Pál apostol nagyra értékelte a testvéreit és testvérnőit, és ezt ki is fejezte azzal, ahogyan beszélt róluk. Mindig hálát adott értük az imáiban. És akkor is kimutatta az értékelését, amikor írt nekik. A rómaiaknak küldött levelében, a 16. fejezet első 15 versében 27 hittársát név szerint említette. Kiemelte, hogy Priszka és Akvila „az életüket kockáztatták” érte, Főbéről pedig úgy beszélt, mint aki „sokakat pártfogol”, köztük Pált is. Megdicsérte ezeket a szorgalmas testvéreket, akiket nagyon szeretett (Róma 16:1–15).

⁹ Pál tudta, hogy a hittársai nem tökéletesek, de a rómaiaknak írt levelét azzal zárta, hogy a jó tulajdonságaikról beszélt. Képzelhetjük, mennyire bátorító volt, amikor a szavait felolvasták a gyülekezetben! Ez biztos megerősítette Pál barátságát a testvérekkel. Te rendszeresen kifejezed az értékelésedet a gyülekezetben azokért a jó dolgokért, amelyeket a hittársaid mondanak és tesznek?

10. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus kimutatta az értékelését a követői iránt?

¹⁰ Amikor Jézus üzenetet küldött néhány kis-ázsiai gyülekezetnek, kifejezte, hogy értékeli a követői által végzett munkát. Például a tiatirai gyülekezetnek szóló üzenetét így kezdte: „Tudok a tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálatodról és kitartásodról, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál” (Jel 2:19). Jézus nemcsak megemlítette, hogy többet tesznek, mint korábban, hanem meg is dicsérte őket azokért a jó tulajdonságaikért, amelyek buzgalomra ösztönözték őket. És bár néhányaknak tanácsot kellett adnia, az üzenetét bátorítással kezdte és fejezte be (Jel 2:25–28). Gondoljunk bele, hogy Jézusnak milyen nagy hatalma van, hiszen ő a gyülekezetek feje. Nem köteles megköszönni a munkát, amelyet neki végzünk. Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy kifejezze az értékelését. Milyen nagyszerű példa ez a véneknek!

11. Hogyan gondolkozott Ézsau a szent dolgokról, ahogy arra a Héberek 12:16 rávilágít?

¹¹ Sajnos olyanokról is olvashatunk a Bibliában, akik hálátlanok voltak. Például Ézsaut olyan szülők nevelték, akik szerették és tisztelték Jehovát, a fiuk mégsem értékelte a szent dolgokat. (Olvassátok fel: Héberek 12:16.) Hogyan vált ez nyilvánvalóvá? Úgy, hogy könnyelműen  eladta az elsőszülöttségi jogát az öccsének, Jákobnak mindössze egy tál lencséért (1Móz 25:30–34). Később ugyan bánkódott a döntése miatt, de mivel nem becsülte azt, amije volt, alaptalanul sérelmezte, hogy végül nem kapta meg az elsőszülöttségi joggal járó áldást.

12–13. Hogyan bizonyultak hálátlannak az izraeliták, és mi lett ennek a következménye?

¹² Az izraelitáknak bőven volt okuk a hálára. Jehova kiszabadította őket a rabszolgasorból, miután tíz csapással sújtotta Egyiptomot. Aztán megmentette őket, amikor az egész egyiptomi sereget elpusztította a Vörös-tengerben. Az izraeliták annyira hálásak voltak, hogy egy győzelmi énekkel dicsérték Jehovát. De vajon később is hálásnak bizonyultak?

¹³ Amint újabb nehézségekkel néztek szembe, hamar megfeledkeztek róla, hogy mennyi jót köszönhetnek Jehovának (Zsolt 106:7). A hálátlanságuk akkor vált szembetűnővé, amikor az egész közösség „zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen”. Valójában Jehova ellen zúgolódtak! (2Móz 16:2, 8). Nagyon bántotta őt, hogy a népéből ennyire hiányzik az értékelés. Később megjövendölte, hogy az az egész nemzedék meg fog halni a pusztában, kivéve Józsuét és Kálebet (4Móz 14:22–24; 26:65). Lássuk, mit tehetünk, hogy ne a rossz példákat kövessük, hanem a jókat.

14–15. a) Hogyan mutathatják ki a házastársak, hogy értékelik egymást? b) Hogyan taníthatják meg a szülők a gyermeküknek, hogy legyen hálás?

¹⁴ A családban. Az egész családnak a javára válik, ha mindenki kimutatja az értékelését. A házastársak annál közelebb kerülnek egymáshoz, minél inkább kifejezik egymás iránt az értékelésüket. Így az is könnyebb lesz, hogy megbocsássák egymás hibáit. Ha a férj értékeli a feleségét, akkor nemcsak észreveszi, hogy milyen jó dolgokat mond és tesz, hanem „felkel, és dicséri őt” (Péld 31:10, 28). És fontos, hogy a feleség is tudassa a férjével, hogy pontosan mit értékel benne.

¹⁵ Szülők, hogyan taníthatjátok meg a gyermeketeknek, hogy legyen hálás? Ne feledjétek, hogy azt fogja utánozni, amit tőletek lát. Ezért mutassatok jó  példát, és köszönjétek meg, amikor megtesz nektek valamit. Ezenkívül tanítsátok meg neki, hogy mondjon köszönetet mások kedvességéért. Magyarázzátok el, hogy a valódi hála szívből fakad, és hogy a köszönő szavaik nagyon sokat jelenthetnek másoknak. Például egy fiatal nő, Clary ezt mondja: „Amikor anya 32 éves volt, magára maradt, és egyedül kellett nevelnie engem és a két testvéremet. Amikor én is 32 éves lettem, belegondoltam, milyen nehéz lehetett neki annak idején. Megköszöntem neki a sok áldozatot, amit azért hozott, hogy felneveljen minket. Nemrég elmondta, hogy azóta is kincsként őrzi a szavaimat. Sokszor felidézi őket, és ez mindig bearanyozza a napját.”

16. Mondj példát, hogy hogyan bátoríthatunk másokat azzal, ha kifejezzük az értékelésünket.

¹⁶ A gyülekezetben. Bátoríthatjuk a testvéreinket, ha kifejezzük irántuk az értékelésünket. Például Jorge, egy 28 éves vén súlyosan megbetegedett. Egy hónapig nem tudott részt venni az összejöveteleken, és még utána sem tudott programokat tartani. Ezt mondja: „Értéktelennek éreztem magam a korlátaim miatt, és azért, mert nem tudtam ellátni a gyülekezeti feladataimat. De az egyik összejövetel után egy testvér ezt mondta nekem: »Szeretném megköszönni, hogy ilyen jó példát mutatsz a családomnak. Nem is sejted, mennyire élveztük az elmúlt évek alatt az előadásaidat. Megerősítették a hitünket.« Teljesen meghatódtam, és könnybe lábadt a szemem. Pontosan erre a bátorításra volt szükségem.”

17. Mire ösztönöz minket a Kolosszé 3:15, és hogyan fogadhatjuk meg ezt a tanácsot?

¹⁷ A nagylelkű Istenünknek. Jehova bőségesen ellát minket szellemi táplálékkal. Például hasznos képzést kapunk az összejövetelek, a folyóiratok és a weboldalaink által. Érezted már úgy, hogy egy előadás, cikk vagy havi adás pont neked szól? Hogyan mutathatod ki érte a háládat Jehovának? (Olvassátok fel: Kolosszé 3:15.) Ennek az az egyik módja, ha rendszeresen megköszönöd ezeket az ajándékokat imában (Jak 1:17).

18. Hogyan mutathatjuk ki, hogy megbecsüljük a királyságtermünket?

¹⁸ Azzal is kifejezhetjük Jehovának az értékelésünket, ha hozzájárulunk, hogy  az imádati helyünk tiszta és rendezett legyen. Rendszeresen részt veszünk a királyságtermünk takarításában és karbantartásában, és akik az elektromos berendezéseket használják, vigyáznak rájuk. Ha odafigyelünk a terem állapotára, hosszabb lesz az élettartama, és kevesebb javításra lesz szükség. Ez lehetővé teszi, hogy az adományokból más királyságtermeket építsenek vagy újítsanak fel.

19. Mit tanultál abból, ami egy körzetfelvigyázóval és a feleségével történt?

¹⁹ Azoknak, akik keményen fáradoznak értünk. Ha kifejezzük másoknak az értékelésünket, azzal átsegíthetjük őket egy-egy nehéz helyzeten. Ez történt egy körzetfelvigyázóval és a feleségével. Az egyik télen, miután egy egész napot a szolgálatban töltöttek, kimerülten értek haza a szállásukra. Annyira hideg volt, hogy a feleség kabátban aludt. Reggel azt mondta a férjének, hogy képtelen tovább folytatni az utazómunkát. De aztán még ugyanaznap érkezett egy levél a fiókhivataltól, amelyet a feleségnek címeztek. A levélben kedvesen megdicsérték őt a szolgálatban való fáradozásáért és a kitartásáért, valamint elismerték, milyen nehéz lehet minden héten más ágyban aludni. A férje ezt meséli: „Annyira meghatotta a dicséret, hogy utána egyszer sem beszélt az utazómunka befejezéséről. Sőt, még ő buzdított a kitartásra, amikor én már feladtam volna.” Ez a házaspár majdnem 40 éven át végezte a szolgálatnak ezt az ágát.

20. Mire törekedjünk nap mint nap, és miért?

²⁰ Bárcsak mindennap kimutatnánk a hálánkat a szavainkkal és a tetteinkkel! Ha kifejezzük az értékelésünket, azzal segíthetünk másoknak, hogy megküzdjenek a gondjaikkal ebben a hálátlan világban. Mi több, a hálánk kinyilvánításával örökké tartó barátságokat köthetünk. És ami a legfontosabb, így nagylelkű Atyánkat, Jehovát utánozzuk, aki mindig kimutatja az értékelését.