Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

13. TANULMÁNYOZÁSI CIKK

Legyünk együttérzők a szolgálatban!

Legyünk együttérzők a szolgálatban!

„Megszánta őket. . . És kezdte őket sok mindenre tanítani” (MÁRK 6:34)

70. ÉNEK Keressük a jó hírre méltókat!

ÁTTEKINTÉS *

1. Mi Jézus egyik legvonzóbb tulajdonsága? Fejtsd ki!

JÉZUSNAK az az egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy meg tudja érteni, milyen gondokkal küzdünk mi, tökéletlen emberek. A földön létekor együtt örült azokkal, akik örültek, és sírni is tudott azokkal, akik sírtak (Róma 12:15). Amikor például 70 tanítványa örömmel számolt be az eredményeiről, amelyeket a jó hír hirdetése közben ért el, Jézust „túláradó öröm töltötte el. . . a szent szellem által” (Luk 10:17–21). Amikor pedig azt látta, hogy mennyire lesújtja Lázár halála a szeretteit, „sóhajtott magában, és zaklatott lett” (Ján 11:33).

2. Miért tudott Jézus együttérezni az emberekkel?

2 Miért tudott Jézus ennyire irgalmasan és könyörületesen bánni a bűnös emberekkel, noha ő maga tökéletes volt? Legfőképp azért, mert szerette őket. Ahogy az előző cikkben már említettük, „különösen az embereket [szerette]” (Péld 8:31). Ez arra indította, hogy alaposan megismerje, hogy hogyan gondolkodnak. János apostol azt írta róla, hogy tudta, „mi van az emberekben” (Ján 2:25). Jézus gyengéden törődött másokkal. Az emberek érezték ezt, és odafigyeltek a királyságról szóló üzenetre. Minél inkább sikerül nekünk is gyengéd érzéseket táplálnunk az emberek iránt, annál hatékonyabbak leszünk a szolgálatban (2Tim 4:5).

3–4. a) Hogyan fogunk gondolkodni a szolgálatról, ha van bennünk együttérzés? b) Miről tanulunk ebben a cikkben?

3 Pál apostol tudta, hogy kötelessége hirdetni a jó hírt, és ez velünk sincs másképp (1Kor 9:16). De ha van bennünk együttérzés, nem pusztán kötelességtudatból fogjuk végezni a szolgálatot, hanem azért, mert törődünk az emberekkel, és vágyunk rá, hogy segítsünk nekik. Tudjuk, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35). Ha erre összpontosítunk a szolgálat közben, jobban fogjuk élvezni azt.

4 Ebben a cikkben arról fogunk beszélni, hogy hogyan lehetünk együttérzők a szolgálatban. Először megvizsgáljuk, hogy mit tanulhatunk Jézustól, aztán négy javaslatot kapunk, ahogyan követhetjük a példáját (1Pét 2:21).

JÉZUS EGYÜTTÉRZŐ VOLT A SZOLGÁLATBAN

Az együttérzés arra indította Jézust, hogy vigasztaló üzenetet hirdessen (Lásd az 5. és 6. bekezdést.)

5–6. a) Kikkel érzett együtt Jézus? b) Miért szánta meg Jézus az embereket, akiknek prédikált, ahogyan arról az Ézsaiás 61:1, 2 jövendölt?

5 Nézzünk egy példát arra, amikor Jézus együttérzést mutatott. Egyszer ő és a tanítványai nagyon elfáradtak, mert megállás nélkül hirdették a jó hírt, „és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek”. Ezért Jézus elvitte őket „egy elhagyatott helyre”, hogy egyedül legyenek, és egy kicsit pihenjenek. Csakhogy az emberek is odasiettek, és még előttük odaértek. Vajon mit tett Jézus, amikor meglátta a tömeget? „Megszánta * őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:30–34).

6 Miért szánta meg Jézus ezeket az embereket, vagyis mi váltott ki belőle együttérzést? Megfigyelte, hogy „olyanok. . ., mint a pásztor nélküli juhok”. Jézus tudhatta, hogy vannak közöttük szegény emberek, akiknek keményen kell dolgozniuk, hogy eltartsák a családjukat. Mások talán egy szeretett hozzátartozójukat gyászolták. Jézus valószínűleg bele tudta élni magát a helyzetükbe. Az előző cikkben már volt róla szó, hogy ő is átélt ehhez hasonló nehézségeket. Törődött másokkal, és szerette volna megvigasztalni őket. (Olvassátok fel: Ézsaiás 61:1, 2.)

7. Hogyan követhetjük Jézus példáját?

7 Mit tanulhatunk Jézus példájából? A körülöttünk élő emberek is olyanok, „mint a pásztor nélküli juhok”. Sokszor ki se látszanak a gondokból. Mi pedig olyasminek vagyunk a birtokában, amire nagy szükségük van: a királyságról szóló üzenetnek (Jel 14:6). Tehát Jézushoz hasonlóan mi is azért hirdetjük a jó hírt, mert szánalmat érzünk az alacsony sorúak és a szegények iránt (Zsolt 72:13). Sajnáljuk az embereket, és szeretnénk segíteni nekik.

HOGYAN LEHETÜNK EGYÜTTÉRZŐK?

Vegyük figyelembe az egyes emberek szükségleteit (Lásd a 8. és 9. bekezdést.)

8. Többek között hogyan tanúsíthatunk együttérzést a szolgálatban? Szemléltesd!

8 Mi segíthet együttérzően bánni azokkal, akikkel a szolgálatban találkozunk? Az, ha beleképzeljük magunkat a helyzetükbe, és úgy viselkedünk velük, ahogy nekünk is jólesne (Máté 7:12). * Nézzünk négy javaslatot. Először is, gondoljuk át, hogy mire lehet szüksége az adott személynek. A prédikálást egy orvos munkájához hasonlíthatjuk. Egy jó orvos minden betegével személyre szabottan foglalkozik. Kérdéseket tesz fel, és figyelmesen meghallgatja a beteget, amikor az a tüneteiről beszél. Az orvos nem írja fel rögtön azt, ami elsőre eszébe jut, hanem talán további vizsgálatokat végez, hogy lássa, mi lenne a legmegfelelőbb gyógymód. Mi sem ugyanazt a módszert alkalmazzuk mindenkinél a szolgálatban. Inkább igyekszünk figyelembe venni a házigazda körülményeit és véleményét.

9. Mit ne próbáljunk meg kitalálni? Fejtsd ki!

9 Ne próbáljuk meg magunktól kitalálni, hogy milyenek a körülményei annak, akivel a szolgálatban találkozunk, vagy azt, hogy miben hisz, és miért (Péld 18:13). Ehelyett tegyünk fel tapintatos kérdéseket (Péld 20:5). Ha a mi kultúránkban nem sértő, kérdezgessük a beszélgetőpartnerünket a munkájáról, a családjáról, a tapasztalatairól és a véleményéről. A kérdések által megtudhatjuk, hogy miért van szüksége a jó hírre. Így együtt tudunk majd érezni vele, és személyre szabottan segíthetünk neki, ahogy Jézus is tette. (Vesd össze: 1Korintusz 9:19–23.)

Próbáljuk elképzelni, hogy milyen lehet azoknak az élete, akiknek tanúskodunk (Lásd a 10. és 11. bekezdést.)

10–11. 2Korintusz 4:7, 8-cal összhangban még hogyan mutathatunk együttérzést? Mondj el egy megtörtént esetet!

10 Másodszor, próbáljuk meg elképzelni, hogy milyen lehet az emberek élete. Bizonyos fokig meg tudjuk érteni a helyzetüket, hiszen mint minden tökéletlen embernek, nekünk is vannak problémáink (1Kor 10:13). Tisztában vagyunk vele, hogy ebben a rendszerben az élet néha nagyon nehéz. Csak Jehova segítségével vagyunk képesek elviselni a bajokat. (Olvassátok fel: 2Korintusz 4:7, 8.) De gondoljunk bele, milyen lehet úgy küzdeni mindezzel, hogy közben valaki nem élvezi Jehova barátságát! Jézushoz hasonlóan mi is sajnáljuk az embereket, és szeretnénk nekik „jó hírt [hozni] valami jobbról” (Ézs 52:7).

11 Nézzünk egy példát. Mielőtt Szergej megismerte az igazságot, nagyon zárkózott volt, és nehezen fejezte ki magát. Idővel tanulmányozni kezdte a Bibliát. „A Biblia tanulmányozása során megtudtam, hogy a keresztényeknek kötelességük beszélni a hitükről másoknak – meséli. – Határozottan úgy véltem, hogy én sosem leszek képes erre.” De aztán elgondolkodott rajta, hogy milyen lehet azoknak az élete, akik még nem hallottak az igazságról, és nem ismerik Jehovát. Ezt mondja: „nagyon boldoggá tett, és belső békét adott mindaz, amit megtanultam. Tudtam, hogy másoknak is hallaniuk kell ezekről az igazságokról”. Minél inkább beleképzelte magát mások helyzetébe, annál bátrabban prédikált. Így beszél az érzéseiről: „Legnagyobb meglepetésemre ez növelte az önbizalmamat, és megerősítette a hitemet is.” *

Időbe telhet, amíg valaki előrehalad (Lásd a 12. és 13. bekezdést.)

12–13. Miért legyünk türelmesek azokkal, akiket tanítunk? Szemléltesd!

12 Harmadszor, legyünk türelmesek azokkal, akiket tanítunk. Ne felejtsük el, hogy talán még soha nem gondolkodtak azokról a bibliai tanításokról, amelyeket mi jól ismerünk. Ráadásul sokan nagyon kötődnek a hitnézeteikhez. Úgy érezhetik, hogy azok összekötik őket a családjukkal, a kultúrájukkal és a közösséggel, ahol élnek. Hogyan segíthetünk nekik?

13 Vegyünk egy szemléltetést. Amikor egy roskadozó híd helyett újat kell építeni, az építkezés alatt sokszor még használják a régi hidat. De miután elkészül az új híd, a régit le lehet bontani. Ehhez hasonlóan, ha szeretnénk, hogy valaki szakítson a dédelgetett „régi” hitnézeteivel, előbb segítenünk kell neki, hogy megszeresse azokat az „új” bibliai igazságokat, amelyeket előtte nem ismert. Ekkor talán már hajlandó lesz változtatni a nézőpontján, de ehhez időre lehet szükség (Róma 12:2).

14–15. Hogyan segíthetünk azoknak, akik szinte semmit sem tudnak a paradicsomi örök élet reménységéről? Mondj egy példát!

14 Ha türelmesek vagyunk az emberekkel a szolgálatban, nem fogjuk elvárni, hogy rögtön megértsenek vagy elfogadjanak egy olyan bibliai tanítást, amelyről először hallanak. Az együttérzés arra indít minket, hogy kitartóan segítsünk nekik elgondolkodni a Biblia mondanivalóján. Például hogyan érvelhetnénk valakinek arról a reménységről, hogy örökké élhetünk a paradicsomi földön? Sokan szinte semmit sem tudnak erről a tanításról. Úgy gondolják, hogy a halállal mindennek vége, vagy pedig abban hisznek, hogy minden jó ember a mennybe megy. Hogyan segíthetünk nekik?

15 Egy testvérnek jól bevált a következő módszer: Először felolvassa az 1Mózes 1:28-at, majd megkérdezi a házigazdát, hogy mi volt Isten szándéka, hol és milyen körülmények között éljen az emberi család. A legtöbben azt válaszolják, hogy a földön, méghozzá boldogan. A testvér ekkor az Ézsaiás 55:11-et olvassa fel, és megkérdezi, hogy vajon megváltozott-e Isten szándéka. A házigazda általában nemmel válaszol. Végül a testvér felolvassa a Zsoltárok 37:10, 11-et, és megkérdezi, hogy milyen jövőre számíthat az emberiség. Ezzel az érveléssel már sokaknak segített megérteni, hogy Isten még mindig azt akarja, hogy a jó emberek örökké éljenek paradicsomi körülmények között a földön.

Sokat jelenthet egy látszólag apró kedvesség, például egy bátorító levél (Lásd a 16. és 17. bekezdést.)

16–17. Hogyan lehetünk figyelmesek a szolgálatban, ha észben tartjuk a Példabeszédek 3:27 szavait? Mondj egy példát!

16 Negyedszer, legyünk figyelmesek. Ha például rosszkor érkezünk, kérjünk bocsánatot, és ajánljuk fel, hogy egy alkalmasabb időpontban visszamegyünk. Az is előfordulhat, hogy a házigazdának segítségre van szüksége egy kisebb munka elvégzésében, vagy nem tud kimozdulni otthonról, és el kellene intézni neki valamit. Ilyenkor miért ne segítenénk? (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:27.)

17 Egy látszólag apró kedvesség is sokat jelenthet. Például egy testvérnő levélben kifejezte az együttérzését egy családnak, amikor meghalt a kisbabájuk. Bibliai gondolatokkal vigasztalta őket. Milyen hatással volt rájuk a levele? Az anyuka ezt írta: „Tegnap borzalmas napom volt. El sem tudja képzelni, milyen sokat segített a levele. Nem győzöm eléggé megköszönni, és nem találok rá szavakat, hogy mennyire jókor jött. Tegnap legalább 20-szor elolvastam. Annyira, de annyira kedves, figyelmes és vigasztaló volt! Nagyon-nagyon köszönjük!” Nem kérdés, hogy jó eredményekre számíthatunk, ha beleképzeljük magunkat azoknak a helyébe, akik szenvednek valami miatt, és igyekszünk segíteni nekik.

GONDOLKODJUNK KIEGYENSÚLYOZOTTAN A SZEREPÜNKRŐL

18. Az 1Korintusz 3:6, 7 fényében mit jelent kiegyensúlyozottan gondolkodni a szolgálatunkról?

18 Természetesen szeretnénk kiegyensúlyozottan gondolkodni a szolgálatunkról. Igaz, tudunk segíteni másoknak megismerni Istent, de ebben nem a miénk a fő szerep. (Olvassátok fel: 1Korintusz 3:6, 7.) Jehova az, aki vonzza az embereket (Ján 6:44). És az, hogy ki hogyan reagál a jó hírre, végső soron azon múlik, hogy milyen a szíve (Máté 13:4–8). A legtöbb ember még Jézus üzenetét sem fogadta el, pedig ő a legjobb tanító volt, aki valaha élt. Ezért ne keseredjünk el, ha sokan, akiknek segíteni szeretnénk, nem érdeklődnek a jó hír iránt.

19. Mit eredményez az, ha együttérzők vagyunk a szolgálatban?

19 Sok jót eredményez az, ha együttérzők vagyunk a szolgálatban. Jobban fogjuk élvezni a tanúskodómunkát, átélhetjük az adakozásból fakadó örömet, és azoknak, „akik helyesen [viszonyulnak] az örök élethez”, megkönnyítjük, hogy elfogadják a jó hírt (Csel 13:48). „Ezért tehát, amíg lehetőségünk van rá, tegyünk jót mindenkivel” (Gal 6:10). Így abban az örömben lesz részünk, hogy dicsőséget szerezhetünk égi Atyánknak (Máté 5:16).

64. ÉNEK Vegyünk részt boldogan az aratásban!

^ 5. bek. Ha együttérzők vagyunk a szolgálatban, több örömünk lesz, és valószínűleg jobb eredményeket is fogunk elérni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy miért van ez így, és hogy mit tanulhatunk Jézustól ezen a területen. Ezenkívül négy javaslatot kapunk arra, hogy miként mutathatunk együttérzést azok iránt, akikkel a szolgálatban találkozunk.

^ 5. bek. KIFEJEZÉS MAGYARÁZATA: A Bibliában a szánalom azt jelenti, hogy valaki gyöngéd könyörületet érez olyanok iránt, akik szenvednek, vagy akikkel rosszul bánnak. Ez az érzés arra indíthatja, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, hogy segítsen rajtuk.

^ 8. bek. Lásd a „Prédikáljunk az aranyszabály szellemében!” című cikket az Őrtorony 2014. május 15-ei számában.