1. Mit jövendölt Jehova napjainkra?

JEHOVA a következőt jövendölte a mi időnkre: „mindenféle nyelvet beszélő nemzetekből tíz ember ragadja meg, igen, megragadja egy zsidó férfi ruháját, és ezt mondja: »Veletek szeretnénk menni, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!«” (Zak 8:23). A „zsidó férfi” azokat jelképezi, akiket Isten felkent szent szellemmel. Ők más néven Isten Izraele (Gal 6:16). A „tíz ember” pedig azokat szemlélteti, akiknek földi örök életre van kilátásuk. Tudják, hogy Jehova áldása van a felkentek csoportján, és megtiszteltetésnek érzik, hogy velük együtt imádhatják őt.

2. Mit jelent az, hogy a „tíz ember” a felkentekkel tart?

² Noha nem lehet biztosan tudni az összes ma élő felkent nevét *, a földi reménységű személyek jelképesen mégis velük mehetnek. Hogyan lehetséges ez? A Biblia szerint a „tíz ember. . . megragadja egy zsidó férfi ruháját, és ezt mondja: »Veletek szeretnénk menni, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!«” A versben egyetlen zsidó férfiról olvashatunk, de a „veletek” szó több emberre utal. Tehát ez a zsidó férfi nemcsak egyetlen személyt jelképez, hanem a felkentek egész csoportját. Azok, akik nem felkentek, együtt szolgálják Jehovát a felkentekkel. Mégsem tekintik őket a vezetőiknek, hiszen tudják, hogy ezt a szerepet Jézus tölti be (Máté 23:10).

3. Milyen kérdésekkel fogunk foglalkozni?

³ Mivel még napjainkban is élnek felkent keresztények Isten népe közt, néhányan talán ezeken a kérdéseken tűnődnek: 1. Hogyan gondolkodjanak magukról a felkentek? 2. Hogyan viselkedjünk azokkal, akik az emlékünnepen magukhoz veszik az emlékjegyeket? 3. Aggódnunk kell amiatt, ha még többen fogyasztanak az emlékjegyekből? A cikkben választ kapunk ezekre a kérdésekre.

4. Milyen figyelmeztetést kell megszívlelniük a felkenteknek az 1Korintusz 11:27–29 szerint, és miért?

⁴ A felkenteknek komolyan kell venniük az 1Korintusz 11:27–29-ben olvasható figyelmeztetést. Hogyan fordulhat elő, hogy egy felkent „méltatlanul” vesz részt az emlékünnepen? Úgy, ha fogyaszt az emlékjegyekből, de közben nem él összhangban Jehova igazságos elvárásaival (Héb 6:4–6; 10:26–29). A felkentek tisztában vannak vele, hogy hűségesnek kell maradniuk, ha szeretnék elnyerni „az égi elhívás díját, amelyet Isten ad Krisztus Jézus által” (Flp 3:13–16).

5. Hogyan gondolkodjanak magukról a felkentek?

⁵ Jehova szent szelleme arra készteti a keresztényeket, hogy alázatosak legyenek, ne pedig büszkék (Ef 4:1–3; Kol 3:10, 12). Ezért a felkentek nem gondolják azt, hogy jobbak másoknál. Tudják, hogy Jehova nem feltétlenül ad több szent szellemet nekik, mint más szolgáinak. Nem is gondolkodnak úgy, hogy jobban értik a bibliai tanításokat, mint mások. És soha nem mondanák azt egy hittársuknak, hogy ő is fel lett kenve, és hogy fogyasztania kellene az emlékjegyekből. Inkább alázatosan elismerik, hogy csakis Jehova hív el embereket az égbe.

6. Hogyan viselkedjenek a felkentek az 1Korintusz 4:7, 8 fényében?

⁶ Noha a felkentek átérzik, hogy az égi elhívás megtiszteltetés, nem várják el másoktól, hogy megkülönböztetett módon bánjanak velük (Flp 2:2, 3). Tudják, hogy amikor Jehova felkente őket, senki mással nem tudatta ezt. Ezért egy felkent megérti, ha mások eleinte nem hiszik el, hogy fel lett kenve. Tisztában van azzal, hogy a Biblia szerint nem szabad könnyelműen elhinni, ha valaki azt állítja, hogy Isten különleges felelősséget bízott rá (Jel 2:2). Mivel egy felkent keresztény nem szeretné magára irányítani a figyelmet, nem beszél az égi elhívásáról rögtön mindenkinek, akivel csak megismerkedik. És persze nem is dicsekszik vele. (Olvassátok fel: 1Korintusz 4:7, 8.)

7. Milyen viselkedést kerülnek a felkentek, és miért?

⁷ A felkentek nem érzik úgy, hogy kizárólag más felkentekkel kellene időt tölteniük, mintha ők egy zárt körű klub tagjai lennének. Nem próbálnak felkutatni más felkenteket, hogy beszélgethessenek egymással a felkenetésükről, vagy hogy külön bibliatanulmányozó csoportokat hozzanak létre (Gal 1:15–17). Ha így viselkednének, nem maradna egységes a gyülekezet. Valójában a szent szellem ellen dolgoznának, amely a békét és az egységet mozdítja elő Isten népében (Róma 16:17, 18).

8. Miért legyünk körültekintőek abban, ahogyan a felkentekkel bánunk? (Lásd a lábjegyzetet is.)

⁸ Hogyan bánjunk a felkent testvérekkel és testvérnőkkel? Nem helyénvaló túlzottan csodálni valakit, még akkor sem, ha Krisztus felkent testvére (Máté 23:8–12). A Biblia a vénekről beszélve arra buzdít, hogy legyen olyan hitünk, mint nekik, de azt nem mondja, hogy bármelyik embert is a vezetőnkké tehetnénk (Héb 13:7). És bár az is benne van a Bibliában, hogy néhányan „kétszeres megbecsülést érdemelnek”, erre az ad alapot, hogy „megfelelő vezetést nyújtanak”, és „keményen dolgoznak”, nem pedig az, hogy felkentek (1Tim 5:17). Ha túlzott figyelemmel és csodálattal vennénk körbe a felkenteket, azzal zavarba hoznánk őket. * Sőt, ami még rosszabb, büszkévé válhatnának (Róma 12:3). Egyikünk sem szeretne bármi olyasmit tenni, ami miatt Krisztus egyik felkent testvére súlyos hibát vétene (Luk 17:2).

9. Hogyan tudunk tisztelettel bánni a felkent keresztényekkel?

⁹ Hogyan bánhatunk tisztelettel azokkal, akiket Jehova felkent? Ne kérdezgessük őket arról, hogy hogyan lettek felkentek. Ez rájuk tartozik, nekünk pedig nincs jogunk ismerni a részleteket (1Tessz 4:11; 2Tessz 3:11). Továbbá ne feltételezzük, hogy a házastársuk, a szüleik vagy más családtagjaik szintén felkentek. Senki sem örökli az égi reménységét a családjától, hiszen Istentől kapja (1Tessz 2:12). Olyan kérdéseket se tegyünk fel, amelyek bántóak lehetnek. Például ne kérdezzük meg egy felkent testvér feleségétől, hogy milyen érzés arra gondolnia, hogy a férje nélkül él majd örökké a földön. Elvégre teljesen biztosak lehetünk abban, hogy az új világban Jehova „minden élőnek [megadja], amire vágyik” (Zsolt 145:16).

10. Miért jelent védelmet, ha nem csodálunk egyéniségeket?

¹⁰ Ha nem tekintjük a felkenteket fontosabbnak másoknál, azzal magunkat is megvédjük. Miért? A Biblia feltárja, hogy lehetnek olyan felkentek, akik nem maradnak hűségesek (Máté 25:10–12; 2Pét 2:20, 21). De ha nem csodálunk egyéniségeket, akkor sohasem fogunk embereket követni, még felkenteket, közismert testvéreket vagy régóta hűségesen szolgáló keresztényeket sem (Júd 16, lábj.). Így pedig, ha valamelyikük hűtlenné válna, vagy elhagyná a gyülekezetet, nem veszítjük el a Jehovába vetett hitünket, és nem hagyunk fel a szolgálatával.

11. Mi figyelhető meg az emlékjegyekből fogyasztók számát illetően?

¹¹ Éveken át az volt jellemző, hogy egyre kevesebben vették magukhoz az emlékjegyeket. De az utóbbi időben ez megváltozott, és egyre többen fogyasztanak belőlük. Vajon aggódnunk kell emiatt? Nem. Lássunk néhány okot, hogy miért nem.

12. Miért nem kell aggódnunk az emlékjegyekből fogyasztók száma miatt?

¹² „Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak” (2Tim 2:19). Jehovával ellentétben azok a testvérek, akik megszámolják, hogy hányan fogyasztanak az emlékjegyekből, nem tudják, hogy valójában ki felkent. Ezért a statisztikába azok is bekerülnek, akik úgy gondolják, hogy felkentek, de igazából nem azok. Például vannak olyanok, akik csak egy ideig vették magukhoz az emlékjegyeket. Mások mentális vagy érzelmi problémák miatt gondolják úgy, hogy Krisztussal fognak uralkodni az égben. Egyértelmű, hogy nem tudjuk pontosan, mennyi felkent maradt még a földön.

13. Elmondja a Biblia, hogy mennyi felkent él majd a földön a nagy nyomorúság kitörésekor?

¹³ A föld számos pontján lesznek felkentek, amikor Jézus eljön, hogy elvigye őket az égbe (Máté 24:31). A Biblia egyértelműen feltárja, hogy az utolsó napokban lesz néhány felkent a földön (Jel 12:17). Arról viszont nem ír, hogy hányan maradnak addigra, mire kitör a nagy nyomorúság.

14. Mit kell megértenünk a felkentek kiválasztásával kapcsolatban a Róma 9:11, 16 szavai szerint?

¹⁴ Jehova dönti el, hogy mikor választja ki a felkenteket (Róma 8:28–30). Jehova azután kezdte el kiválasztani a felkenteket, hogy Jézus feltámadt. Úgy tűnik, az első században minden igaz keresztény felkent volt. Az azutáni évszázadokban a legtöbben, akik kereszténynek vallották magukat, valójában nem követték Krisztust. Ennek ellenére Jehova azokban az években is felkente azon keveseket, akik igaz keresztények voltak. Ők a Jézus szemléltetésében szereplő búzának feleltek meg, amely együtt nőtt a gyommal (Máté 13:24–30). Az utolsó napokban Jehova továbbra is kiválaszt olyanokat, akik a 144 000 részét alkotják. * Ha Isten úgy dönt, hogy közülük néhányakat közvetlenül azelőtt választ ki, hogy eljön a vég, semmi okunk kétségbe vonni a bölcsességét. (Róma 9:11; olvassátok fel: Róma 9:16.) * Legyünk meggondoltak, és ne reagáljunk úgy, mint a munkások Jézus egyik szemléltetésében. Ők kifogásolták azt, hogy az uruk mennyi bért adott az utolsó órában érkező munkásoknak (Máté 20:8–15).

15. Minden felkent részét alkotja a Máté 24:45–47-ben szereplő hű és értelmes rabszolgának? Fejtsd ki!

¹⁵ Nem minden égi reménységű keresztény képezi „a hű és értelmes rabszolga” részét. (Olvassátok fel: Máté 24:45–47.) Ahogy az első században, Jehova és Jézus ma is néhány testvér által táplál, vagyis tanít sokakat. Az első században csupán néhány felkent vett részt a Keresztény görög iratok megírásában. És ma is mindössze néhány felkent keresztény lett kijelölve, hogy megadja Isten szolgáinak „az eledelüket a kellő időben”.

16. Mit tanultál ebből a cikkből?

¹⁶ Mit tanultunk ebből a cikkből? Jehova úgy határozott, hogy a népe nagy részének a földön ad örök életet, néhányaknak pedig az égben, hogy Jézussal uralkodjanak. Minden szolgáját megjutalmazza, a „zsidó férfit” is, és a „tíz embert” is. És mindegyiküktől ugyanúgy elvárja, hogy megtartsák a parancsait, és maradjanak hűségesek. Mindannyiuknak alázatosnak kell lenniük. Együtt, egységben kell szolgálniuk Jehovát. És az is fontos, hogy óvják a gyülekezet békéjét. Ahogy közeledik a vég, továbbra is szolgáljuk Jehovát és kövessük Krisztust egy nyájként! (Ján 10:16).