Lévi törzsében azok, akik nem voltak papok, egyebek közt olyan feladatokat láttak el, mintha egyfajta rendőrségként szolgáltak volna. A templomőrség parancsnokának az irányítása alatt álltak. Philón zsidó író így körvonalazta a feladatukat: „Néhány ilyen [lévita] közvetlenül a bejáratnál áll őrt, mások [a templom területén] belül a szentély előtt figyelnek rá, hogy senki ne léphessen be jogtalanul, se szándékosan, se véletlenül. Megint mások váltásban körbejárnak, és éjjel-nappal őrködnek.”

A szanhedrin rendelkezett e fölött az őrség fölött. Ez volt az egyetlen zsidó fegyveres testület, amelyet a rómaiak engedélyeztek.

Joachim Jeremias tudós szerint „Jézus szavai, melyeket a letartóztatása napján mondott, amikor szemükre vetette, hogy nap nap után a templomban tanított, mégsem fogták el (Máté 26.55), teljesen érthetővé válnak, ha a templomőrség akarta letartóztatni őt”. Ugyanez az író úgy gondolja, hogy azok a hivatalszolgák, akiket egy korábbi alkalommal küldtek ki, hogy elfogják Jézust, szintén a templomőrség tagjai voltak (Ján 7:32, 45, 46). Később is hivatalszolgákat küldtek a parancsnokukkal együtt, hogy Jézus tanítványait a szanhedrin elé vigyék, és valószínűleg abban is részt vettek, amikor Pál apostolt kivonszolták a templomból (Csel 4:1–3; 5:17–27; 21:27–30).