„Az unokatestvérem veszekedni kezdett velem, mire én a torkának estem. Meg tudtam volna ölni!” (Paul).

„Otthon nem kellett sok hozzá, hogy kitörjön belőlem a düh. Amit értem a lakásban, összetörtem, mindegy, hogy bútor volt vagy játék” (Marco).

Mi talán nem viselkedünk ilyen szélsőségesen. De időnként mindannyiunknak nehéz lehet uralkodnia magán. Ennek az a legfőbb oka, hogy bűnös hajlamokat örököltünk az első embertől, Ádámtól (Róma 5:12). Vannak, akik Paulhoz és Marcóhoz hasonlóan az indulatos természetükkel küzdenek. Mások nem bírják megállni, hogy ne a félelmeiken vagy más negatív gondolatokon rágódjanak. Megint másoknak nehéz ellenállniuk a kísértésnek, hogy szexuális erkölcstelenséget kövessenek el, túl sokat igyanak, vagy hogy kábítószerezzenek.

Aki nem uralkodik a gondolatain, a vágyain és a tettein, az tönkreteheti az életét. Hogyan kerülhetjük el ezt? Úgy, ha fejlődünk az önuralomban. Ebben a segítségünkre lesz az, ha megvizsgáljuk a következő három kérdést: 1. Mi az önuralom? 2. Miért nélkülözhetetlen? 3. Hogyan erősíthetjük magunkban ezt a tulajdonságot, amely része a szellem gyümölcsének? (Gal 5:22, 23). Utána arról is szó lesz, hogy mit tehetünk, ha időnként elveszítjük az önuralmunkat.

Akinek van önuralma, az nem cselekszik meggondolatlanul, az ösztöneire hallgatva. Nem mond és nem tesz olyasmit, amivel megbántaná Istent.

Jézus példájából jól látszik, hogy mit jelent az önuralom. Ezt olvassuk róla: „Amikor sértegették, nem viszonozta azt. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát arra, aki igazságosan ítél” (1Pét 2:23). Akkor gyakorolt ilyen módon önuralmat, amikor a kínoszlopon függött, és az ellenségei gúnyt űztek belőle (Máté 27:39–44). Akkor is visszafogta magát, amikor a vallási vezetők kitervelték, hogy olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják (Máté 22:15–22). És még akkor sem vágott vissza, amikor feldühödött zsidók köveket kaptak fel, hogy megdobálják. Inkább „elrejtőzött, és kiment a templomból” (Ján 8:57–59).

Mi is tudjuk követni Jézus példáját? Bizonyos mértékig igen. Péter apostol ezt írta: „Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait” (1Pét 2:21). A tökéletlenségünk ellenére képesek vagyunk szorosan követni Jézus példáját az önuralomban. Miért olyan fontos így tenni?

Ha szeretnénk Jehova kedvében járni, önuralomra van szükségünk. Hiába szolgáljuk őt régóta hűségesen, elveszíthetjük a barátságát, ha nem ügyelünk rá, hogy mit mondunk, vagy hogyan viselkedünk.

Nézzük meg Mózes példáját, aki „mindenkinél szelídebb volt a földön” (4Móz 12:3). Évtizedeken át békésen eltűrte az izraeliták panaszkodását, de aztán egyszer elvesztette a türelmét. Dühbe gurult, amikor újra a vízhiány miatt panaszkodtak. Rájuk förmedt: „Halljátok meg, ti lázadók! Fakasszunk nektek vizet ebből a sziklaszirtből?” (4Móz 20:2–11).

Mózes ekkor nem uralkodott magán. Nem Jehovának tulajdonította a vízfakasztás csodáját (Zsolt 106:32, 33). Emiatt Jehova nem engedte meg neki, hogy bemenjen az ígéret földjére (4Móz 20:12). Mózes valószínűleg az élete végéig bánta, hogy akkor kijött a sodrából (5Móz 3:23–27).

Mit tanulhatunk ebből? Még ha régóta vagyunk is az igazságban, soha nem szabad tiszteletlenül beszélnünk azokkal, akik bosszantanak minket, vagy akik tanácsra szorulnak (Ef 4:32; Kol 3:12). Az igaz, hogy a kor előrehaladtával időnként nehezebb türelmesnek lenni. De okuljunk Mózes esetéből! Milyen kár lenne, ha az évek alatt megszerzett jó hírnevünket beárnyékolná az, hogy egyszer elveszítjük az önuralmunkat! Mi segíthet, hogy fejlődjünk ezen a területen?

Imádkozzunk szent szellemért! Az önuralom része a szellem gyümölcsének, és Jehova szívesen ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt (Luk 11:13). Jehova a szelleme által erőt tud adni nekünk ahhoz, hogy önuralmat mutassunk (Flp 4:13). Abban is tud segíteni, hogy kifejlesszük a szellem gyümölcsének más vonásait is – köztük a szeretetet –, ami megerősíti bennünk az önuralmat (1Kor 13:5).

Kerüljünk mindent, ami megnehezíti, hogy önuralmat gyakoroljunk! Például tartsuk távol magunkat az olyan weboldalaktól és szórakoztató anyagoktól, amelyek helytelen viselkedést ábrázolnak (Ef 5:3, 4). Igazából mindentől óvakodnunk kell, ami rosszra csábíthat minket (Péld 22:3; 1Kor 6:12). Ha mondjuk valakiben erős a kísértés  a szexuális erkölcstelenségre, talán az a legjobb, ha egyáltalán nem olvas romantikus könyveket, és nem néz ilyen filmeket.

Nehéz lehet ilyen szigorúnak lenni magunkkal. De ha megtesszük, ami tőlünk telik, Jehova erőt ad, hogy képesek legyünk önuralmat gyakorolni (2Pét 1:5–8). Támogatni fog, hogy ellenőrzés alatt tudjuk tartani a gondolatainkat, szavainkat és tetteinket. Ezt bizonyítja az is, hogy a bevezetőben említett Paul és Marco megtanult úrrá lenni a heves természetén. Vagy megemlíthetünk egy másik testvért is, aki vezetés közben gyakran ideges lett, sőt, összeveszett más sofőrökkel. Hogyan tudott megváltozni? „Mindennap buzgón imádkoztam – meséli. – Önuralomról szóló cikkeket tanulmányoztam, és megjegyeztem néhány hasznos bibliaverset. Bár már évek óta dolgozom ezen, jó, ha minden reggel tudatosítom magamban, hogy nyugodtnak kell maradnom. És ha időre megyek valahova, korán elindulok, hogy ne kelljen rohannom.”

Olykor mindannyiunkkal előfordul, hogy elveszítjük az önuralmunkat. Emiatt talán annyira szégyelljük magunkat, hogy nem merünk imádkozni. Pedig ilyenkor van rá a legnagyobb szükségünk. Tehát azonnal fordulj Jehovához! Könyörögj a bocsánatáért, kérj tőle segítséget, és határozd el, hogy nem követed el újra ugyanazt a hibát! (Zsolt 51:9–11). Nem fog megvetni, amiért őszintén az irgalmáért esedezel (Zsolt 102:17). János apostol arra emlékeztet bennünket, hogy Isten Fiának a vére „megtisztít minket minden bűntől” (1Ján 1:7; 2:1; Zsolt 86:5). Ha Jehova arra kéri a szolgáit, hogy újra meg újra bocsássanak meg egymásnak, biztosak lehetünk benne, hogy ő is így bánik velünk (Máté 18:21, 22; Kol 3:13).

Jehova megharagudott Mózesre, amikor az elvesztette az önuralmát a pusztában, de aztán megbocsátott neki. A Szavában úgy beszél róla, mint aki kiemelkedő példát mutatott a hitével (5Móz 34:10; Héb 11:24–28). Noha Jehova nem engedte meg Mózesnek, hogy bemenjen az ígéret földjére, arra lehetőséget ad majd neki, hogy ott legyen a paradicsomban, és akár örökké éljen. Ránk is ilyen jövő várhat, ha folyton törekszünk rá, hogy fejlődjünk az önuralomban (1Kor 9:25).