1. Mit ismert el Pál apostol?

PÁL apostol őszintén elismerte, hogy időnként gyengének * érzi magát. Beszélt róla, hogy sorvad a teste, hogy küzdelmet jelent helyesen cselekednie, és hogy nem mindig olyan választ kap az imáira, amilyet remél (2Kor 4:16; 12:7–9; Róma 7:21–23). Azt is elmondta, hogy az ellenségei erőtlennek tartják. De nem engedte, hogy mások véleménye vagy a saját gyengeségei miatt kialakuljon benne az értéktelenség érzése (2Kor 10:10–12, 17, 18).

2. A 2Korintusz 12:9, 10 szerint milyen fontos igazságot tanult meg Pál?

² Pál megtanult egy fontos igazságot: akkor is erős lehet valaki, ha gyengének érzi magát. (Olvassátok fel: 2Korintusz 12:9, 10.) Jehova azt mondta neki, hogy az ő ereje „gyengeségben válik tökéletessé”, vagyis hogy a saját erejével kipótolja Pál erejét. Most beszéljünk arról, hogy miért ne váljunk zaklatottá, ha az ellenségeink bántanak minket.

3. Miért örülhetünk, ha bántalmaznak minket?

³ Egyikünk sem szereti, ha bántják. De ha túlságosan a szívünkre vesszük, amit az ellenségeink mondanak, elcsüggedhetünk (Péld 24:10). Akkor milyen legyen a szemléletmódunk? Pálhoz hasonlóan mi is örülhetünk, ha bántalmaznak minket (2Kor 12:10). Miért? Mert az ellenségeskedés annak a jele, hogy Jézus igaz tanítványai vagyunk (1Pét 4:14). Jézus megmondta, hogy a követőit üldözni fogják (Ján 15:18–20). A szavai már az első században igaznak bizonyultak. Akkoriban azok, akikre hatással volt a görög kultúra, műveletlennek és gyengének tartották a keresztényeket. A zsidók ehhez hasonlóan azt gondolták róluk, amit Péter és János apostolról is, hogy „iskolázatlan és egyszerű emberek” (Csel 4:13). A keresztények gyengének tűntek, mivel nem volt sem politikai befolyásuk, sem katonai erejük, és a társadalom kirekesztette őket.

4. Milyen hatással volt az első századi keresztényekre az, hogy az ellenségeik lenézték őket?

⁴ Vajon megbénította az első századi keresztényeket az, hogy lenézték őket? Nem. Például Péter és János apostol megtiszteltetésnek érezte, hogy üldözik őket, amiért követik Jézust, és terjesztik a tanításait (Csel 4:18–21; 5:27–29, 40–42). A tanítványoknak semmi okuk sem volt a szégyenkezésre. Bár a társadalom nem tisztelte őket, több jót tettek az emberiségért, mint bármelyik ellenségük. Például azok az ihletett könyvek, amelyeket néhány keresztény írt, a mai napig millióknak segítenek és adnak reményt. A királyság, amelyről prédikáltak, nagyon is valóságos, és hamarosan átveszi az uralmat a föld felett (Máté 24:14). Ellenben az a politikai nagyhatalom, amely üldözte a keresztényeket, eltűnt a történelem süllyesztőjében. Továbbá a hűséges tanítványok ma már királyok az égben. Az ellenségeik viszont halottak. És még ha fel is támadnak, annak a királyságnak lesznek az alattvalói, amelyet az általuk gyűlölt keresztények hirdettek (Jel 5:10).

5. Miért nézik le Jehova szolgáit a János 15:19 szerint?

⁵ Ma is vannak, akik lenéznek minket, Tanúkat, és azt mondják ránk, hogy műveletlenek és gyengék vagyunk. Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy nem vesszük át a környezetünkre jellemző gondolkodásmódot. Igyekszünk alázatosak, szelídek és engedelmesek lenni. A világban viszont a büszke, arrogáns és lázadó embereket tartják nagyra. Másrészt nem folyunk bele a politikába, és nem csatlakozunk a hadsereghez egyik országban sem. Nem illünk bele a világ öntőformájába, ezért nem sokra becsülnek minket (olvassátok fel: János 15:19; Róma 12:2).

6. Mit valósít meg Jehova a népével?

⁶ A világ ugyan megvet minket, Jehova mégis rendkívüli dolgokat valósít meg velünk. A prédikálómunkánk olyan kiterjedt, hogy arra még nem volt példa a történelemben. Mi adjuk ki a legtöbb nyelvre lefordított és legnagyobb példányszámú folyóiratokat. És a Bibliával millióknak segítünk jobbá tenni az életét. Mindezért Jehováé az érdem, aki egy látszólag gyenge csoporttal éri el ezeket a csodálatos eredményeket. De vajon Jehova egyénenként is meg tud minket erősíteni? Ha igen, mit kell tennünk, hogy segítsen nekünk? Most vizsgáljunk meg három dolgot, amelyet Pál apostol példájából tanulhatunk.

7. Egyebek közt mit tanulhatunk Páltól?

⁷ Az egyik dolog, amit Páltól tanulhatunk, hogy ne a saját erőnkre vagy képességeinkre támaszkodjunk Jehova szolgálatában. Emberi nézőpontból Pálnak minden oka megvolt rá, hogy büszke és magabiztos legyen. Egy római provincia fővárosában, Tárzuszban nőtt fel. Ez a virágzó város az oktatás egyik híres központja volt. Pál magas szintű képzésben részesült: korának egyik legelismertebb zsidó vezetőjénél, Gamálielnél tanult (Csel 5:34; 22:3). És egy ideig befolyásos tagja volt a zsidó közösségnek. Ezt mondta: „Jártasabb voltam a judaizmusban, mint sok kortársam a népemből” (Gal 1:13, 14; Csel 26:4). Pál ennek ellenére nem magában bízott.

8. A Filippi 3:8 szerint hogyan tekintett Pál a hátrahagyott dolgokra, és miért örült annak, ha gyenge volt?

⁸ Pál szívesen hátrahagyta azokat a dolgokat, amelyek emberi nézőpontból naggyá tették őt. Sőt, „egy halom szemétnek” tekintette ezeket. (Olvassátok fel: Filippi 3:8.) Nagy árat fizetett azért, hogy Krisztus követőjévé válhasson. A honfitársai meggyűlölték őt (Csel 23:12–14). A rómaiak megverték és bebörtönözték, pedig ő maga is római állampolgár volt (Csel 16:19–24, 37). Azzal is szembe kellett néznie, hogy mennyire tökéletlen (Róma 7:21–25). De nem engedte, hogy ellenséges személyek vagy a saját hiányosságai hátráltassák őt a szolgálatban, hanem örült annak, ha gyenge volt. Hogy miért? Mert amikor gyenge volt, láthatta Isten erejét működni az életében (2Kor 4:7; 12:10).

9. Hogyan gondolkodjunk arról, ha látszólag hátrányos helyzetben vagyunk?

⁹ Ha szeretnénk erőt kapni Jehovától, nem szabad azt gondolnunk, hogy a fizikai erőnk, az iskolázottságunk, a kulturális hátterünk vagy az anyagi helyzetünk határozza meg, hogy mennyire vagyunk értékesek. Nem ezektől függ, hogy Jehova fel tud-e minket használni. Igazából Isten népében nem sokan vannak, „akik emberi mércével bölcsek, akik hatalmasok vagy előkelő származásúak”. Jehova „a világ gyengéit” választotta ki, hogy a szolgái legyenek (1Kor 1:26, 27). Tehát ne tekintsd akadálynak Jehova szolgálatában azt, ha látszólag hátrányos helyzetben vagy! Inkább gondolkodj úgy, hogy ez lehetőséget ad arra, hogy Jehova ereje megnyilvánuljon az életedben! Például ha félsz azoktól, akik megpróbálnak kételyeket ébreszteni benned, imádkozz bátorságért, hogy meg tudd védeni a hitedet! (Ef 6:19, 20). Vagy ha egy krónikus betegséggel küzdesz, kérj erőt Jehovától, hogy tevékeny maradhass a szolgálatában, amennyire csak lehet! Minden alkalommal, amikor érzed Jehova támogatását, szilárdabbá válik a hited és megerősödsz.

10. Miért jó, ha tanulmányozzuk olyan hűséges bibliai szereplők példáját, mint akiket a Héberek 11:32–34 említ?

¹⁰ Pál szorgalmasan tanulmányozta az Írásokat. Nemcsak tényeket ismert meg, hanem sokat tanult azoknak az embereknek a példájából is, akiknek a története fel lett jegyezve Isten Szavában. Amikor levelet írt a héber keresztényeknek, Jehova sok hűséges szolgájának a példáját felhozta, mert azt szerette volna, hogy gondolkodjanak el azokon. (Olvassátok fel: Héberek 11:32–34.) Most vizsgáljunk meg csak egy ilyen példát, Dávid királyét. Az ellenségein kívül olyanok is támadták őt, akik korábban a barátai voltak. Látni fogjuk, hogyan meríthetett erőt Pál abból, hogy elmélkedett Dávid történetén, és hogy mi hogyan utánozhatjuk Pált.

11. Miért tűnt Dávid gyengének? (Lásd a képet a címlapon.)

¹¹ Dávid gyengének tűnt Góliát szemében. Amikor a hatalmas harcos „meglátta Dávidot, gúnyosan és megvetően kinevette”. Szó, ami szó, Góliát tényleg nagyobb volt, felszereltebb és harcedzettebb. Dávid viszont ránézésre csak egy tapasztalatlan fiú volt, aki nem sok fegyvert vitt magával. Azonban Dávid a látszólagos hátrányából előnyt kovácsolt. Jehova erejére támaszkodott, és legyőzte az ellenségét (1Sám 17:41–45, 50).

12. Mi okozott még nehézséget Dávidnak?

¹² Dávidnak egy másik nehézséggel is meg kellett küzdenie, ami miatt gyengének érezhette volna magát. Hűségesen szolgálta Sault, akit Jehova nevezett ki Izrael királyává. Saul eleinte tisztelte Dávidot, de a büszkeség miatt később féltékeny lett rá. Rosszindulatúan bánt vele, sőt, megpróbálta megölni (1Sám 18:6–9, 29; 19:9–11).

13. Mit tett Dávid, amikor Saul király rosszul bánt vele?

¹³ Bár Saul igazságtalanul bánt Dáviddal, ő továbbra is tisztelte Jehova kinevezett királyát (1Sám 24:6). Nem hibáztatta Jehovát Saul gonosztetteiért. Inkább erőt kért tőle, hogy el tudja viselni ezt a súlyos próbát (Zsolt 18:1; zsoltárfelirat).

14. Miben hasonlított Pál apostol helyzete Dávidéhoz?

¹⁴ Pál apostol hasonló nehézségekkel nézett szembe, mint Dávid. Az ellenségei jóval hatalmasabbak voltak nála. Sok befolyásos vezető gyűlölte őt. Gyakran megverették, és börtönbe vetették. Továbbá Dávidhoz hasonlóan Pállal is rosszul bántak olyanok, akiknek barátságosan kellett volna viselkedniük. A gyülekezetben néhányan kifejezetten ellenségesek voltak vele (2Kor 12:11; Flp 3:18). De Pál legyőzte azokat, akik ellene voltak. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert az ellenállás dacára nem adta fel a prédikálást. Akkor is hűséges maradt a testvéreihez, amikor csalódást okoztak neki. És ami a legfontosabb, élete végéig ragaszkodott Istenhez (2Tim 4:8). Nem a saját erejének köszönhetően volt képes leküzdeni az ilyen hatalmas akadályokat, hanem mert Jehovára támaszkodott.

15. Mi a célunk, és hogyan érhetjük el?

¹⁵ Téged is bántanak vagy üldöznek az osztálytársaid, kollégáid vagy nem Tanú rokonaid? Volt már, hogy a gyülekezetben valaki rosszul bánt veled? Ha igen, gondolj Dávid és Pál példájára! Te is képes vagy „a rosszat mindig [legyőzni] a jóval” (Róma 12:21). Nem az a célod, hogy eltalálj valakit egy kővel, ahogy Dávid tette, hanem hogy elültesd Isten Szavát azoknak a szívében, akik fogékonyak rá. Ezért a Bibliából adj választ az emberek kérdéseire, bánj tisztelettel és kedvesen azokkal, akik rosszindulatúak veled, és tegyél jót mindenkivel, még az ellenségeiddel is! (Máté 5:44; 1Pét 3:15–17).

16–17. Mi az, amit Pál sosem felejtett el?

¹⁶ Mielőtt Pál apostol kereszténnyé vált, arcátlanul üldözte Jézus követőit (Csel 7:58; 1Tim 1:13). Pált, akit akkor még Saulként ismertek, maga Jézus akadályozta meg abban, hogy tovább fenyegesse a keresztény gyülekezetet. Az égből szólt hozzá, és vaksággal sújtotta. Ahhoz, hogy visszanyerje a látását, azokhoz kellett fordulnia, akiket addig üldözött. Alázatosan elfogadta a segítséget egy tanítványtól, Anániástól, aki meggyógyította őt (Csel 9:3–9, 17, 18).

¹⁷ Pál később meghatározó tagja lett a keresztény gyülekezetnek, de sosem felejtette el, amit Jézus megtanított neki a Damaszkuszba vezető úton. Alázatos maradt, és szívesen fogadta a testvérek és testvérnők támogatását. Elismerte, hogy „erősítő segítséggé lettek” neki (Kol 4:10, 11, lábj.).

18. Miért vonakodhatunk elfogadni a segítséget?

¹⁸ Mit tanulhatunk Páltól? Amikor kapcsolatba kerültünk Jehova népével, biztosan örültünk mások segítségének, mert felismertük, hogy szellemileg kisgyermekek vagyunk, és még sokat kell tanulnunk (1Kor 3:1, 2). De mi a helyzet most? Ha már sok éve szolgáljuk Jehovát, és rengeteg tapasztalatra tettünk szert, talán nem olyan könnyen fogadjuk el a segítséget. Ez különösen igaz lehet akkor, ha olyan valaki ajánlja fel, aki még nincs annyi ideje az igazságban, mint mi. De lássuk be, hogy Jehova gyakran a testvéreink által erősít meg minket (Róma 1:11, 12). Ezért ha szeretnénk, hogy Jehova erőt öntsön belénk, engednünk kell, hogy segítsenek nekünk.

19. Miért volt sikeres Pál?

¹⁹ Miért tudott Pál kiemelkedő dolgokat megvalósítani keresztényként? Azért, mert megtanulta, hogy a siker nem azon múlik, hogy valaki mennyire erős, művelt, gazdag vagy elismert, hanem hogy alázatosan Jehovára támaszkodik-e. Kövessük hát Pál példáját a következő három dologban: támaszkodjunk Jehovára, tanuljunk a bibliai szereplők példájából, és fogadjuk el a hittársaink segítségét! Ha ezt tesszük, akkor bármilyen gyengének érezzük is magunkat, Jehova meg tud erősíteni minket.