1. Mire utasította Jézus a tanítványait a Máté 28:18–20 szerint?

MIUTÁN Jézus feltámadt, megjelent a tanítványainak, akik összegyűltek Galileában. Valami nagyon fontosat akart nekik mondani. Vajon mit? A szavai a Máté 28:18–20-ban vannak feljegyezve.

2. Milyen kérdésekről lesz szó?

² Jézusnak a tanítványképzésre vonatkozó parancsa Isten ma élő szolgáira is vonatkozik. Ezért vizsgáljunk meg három kérdést ezzel a feladattal kapcsolatban. Először is, mire van még szükség azon kívül, hogy az új tanítványoknak megtanítjuk Isten elvárásait? Másodszor, hogyan tud a gyülekezetben mindenki hozzájárulni a bibliatanulmányozók fejlődéséhez? És harmadszor, hogyan segíthetünk a tétlen hittársainknak újra bekapcsolódni a tanítványképző munkába?

3. Milyen konkrét utasítást adott Jézus?

³ Jézus utasítása egyértelmű. Meg kell tanítanunk a parancsait az embereknek. De ne feledjünk egy fontos részletet. Jézus nem ezt mondta: „tanítsátok meg őket mindarra, amit parancsoltam nektek.” Hanem ezt: „tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:20). Ezért a bibliatanulmányozóinknak nemcsak meg kell tanítanunk, hogy mit tegyenek, hanem meg is kell mutatnunk, hogy hogyan tegyék (Csel 8:31). Miért van erre szükség?

4–5. a) Szemléltesd, hogyan tudjuk megtanítani a tanulmányozónknak, hogy engedelmeskedjen Krisztus parancsainak! b) A János 14:15 és az 1János 2:3 szerint mit tanítsunk meg a tanulmányozónknak? c) Hogyan segíthetünk a tanulmányozónknak alkalmazni a bibliai alapelveket?

⁴ Hogyan taníthatjuk meg valakinek, hogy megtartsa Krisztus parancsait? Nézzünk egy szemléltetést. Egy autóvezető oktató is megtanítja a tanulójának, hogyan tudja betartani a közlekedési szabályokat. Először elmagyarázza a szabályokat az osztályteremben. De ennél többre van szükség, ha szeretné azt is megtanítani, hogyan tartsa be azokat. Be kell ülnie a tanuló mellé az autóba, hogy segíteni tudjon neki a tanácsaival, miközben az a forgalomban igyekszik alkalmazni a tanultakat. Mit tanulhatunk ebből a példából?

⁵ Amikor tanulmányozzuk a Bibliát valakivel, megtanítjuk neki Isten elvárásait. De emellett azt is meg kell tanítanunk neki, hogyan alkalmazhatja a mindennapokban a tanultakat. (Olvassátok fel: János 14:15; 1János 2:3.) A saját példánk által rámutathatunk, hogyan ültetheti át a gyakorlatba a szentírási alapelveket az iskolában, a munkahelyen vagy a kikapcsolódás terén. Elmesélhetünk konkrét eseteket, amikor a Biblia útmutatásának követése védelmet jelentett, vagy segített nekünk bölcs döntést hozni. És amikor a tanulmányozónkkal imádkozunk, kérhetjük Jehovát, hogy vezesse őt a szent szellemével (Ján 16:13).

6. Még mit foglal magában az, hogy megtanítjuk a tanulmányozónknak megtartani Jézus parancsait?

⁶ Még mit foglal magában az, hogy megtanítjuk a tanulmányozónknak megtartani Jézus parancsait? Azt, hogy segítünk neki kifejleszteni a vágyat, hogy ő is tanítson másokat. Lehet, hogy ijesztőnek tűnik neki a prédikálás gondolata. Ezért türelmesnek kell lennünk, miközben olyan oktatást nyújtunk neki, amely elmélyíti a bibliai ismeretét, a szívére hat, és tettekre indítja őt. Hogyan csinálhatunk neki kedvet ahhoz, hogy megossza a jó hírt másokkal?

7. Mit tehetünk, hogy a tanulmányozó szívesen megossza a jó hírt másokkal?

⁷ Megkérdezhetjük a bibliatanulmányozónkat: „Hogyan tette jobbá az életedet a királyságról szóló üzenet? Szerinted másoknak is hallaniuk kéne erről a jó hírről? Hogyan segíthetnél nekik?” (Péld 3:27; Máté 9:37, 38). Mutasd meg neki a tanítási eszköztárhoz tartozó tájékoztatólapokat, és beszéljétek meg, hogy szerinte melyik érdekelné a rokonait, barátait vagy munkatársait. Utána adj neki néhányat a tájékoztatókból, és gyakoroljátok el, hogyan kínálhatja fel őket tapintatosan. És persze ha kereszteletlen hírnök lesz, fontos, hogy ott legyél mellette, és támogasd a szolgálatban (Préd 4:9, 10; Luk 6:40).

8. Miért fontos, hogy a tanulmányozóink szívből szeressék Istent és az embertársaikat? (Lásd a „ Hogyan segíthetsz a tanulmányozódnak, hogy egyre jobban szeresse Istent?” című részt is.)

⁸ Tartsuk észben, hogy Jézus azt mondta, hogy tanítsunk meg másokat arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt. Ebbe nyilvánvalóan beletartozik a két legnagyobb parancsolat, az, hogy szeressük Istent és az embertársainkat. Ezek szorosan összefüggnek a prédikálással és a tanítómunkánkkal (Máté 22:37–39). Miért? Mert elsősorban az Isten és az emberek iránti szeretet indít minket arra, hogy prédikáljunk. Érthető, hogy néhány bibliatanulmányozónak ijesztőnek tűnik az a gondolat, hogy részt vegyen a tanúskodómunkában. De megnyugtathatjuk őket, hogy Jehova segítségével fokozatosan képesek lesznek leküzdeni az emberektől való félelmet (Zsolt 18:1–3; Péld 29:25). A cikkhez tartozó kiemelt rész kifejti, hogyan segíthetünk a tanulmányozónknak, hogy egyre jobban megszeresse Istent. És mit tehet a gyülekezet azért, hogy az új tanítványok fejlődni tudjanak a szeretet kimutatásában?

9–10. a) Hogyan tanul hasznos dolgokat egy tanuló vezető? b) Mi az, ami nagyban hozzájárul a tanulmányozó fejlődéséhez?

⁹ Gondoljunk még egyszer a tanuló vezetős szemléltetésre. Miközben a tanuló vezet a forgalomban, nemcsak abból tanul, hogy odafigyel az oktatójára, hanem abból is, hogy megfigyeli a többi sofőrt. Előfordulhat például, hogy az oktató felhívja a figyelmét egy autósra, aki kedvesen beenged másokat maga elé, vagy egy másikra, aki udvariasan lekapcsolja a távolsági fényszóróját, hogy ne vakítsa el a szembejövőket. Az ilyen példák értékes tanulságokkal szolgálnak a tanulónak, amelyeket alkalmazhat vezetés közben.

¹⁰ Ehhez hasonlóan egy bibliatanulmányozó, aki elindul az élethez vezető úton, nemcsak a tanítójától tanul, hanem Jehova más szolgáinak a jó példájából is. Ezért nagyban hozzájárul a fejlődéséhez, ha eljár az összejövetelekre. Az ott kapott szentírási oktatás bővíti az ismereteit, megerősíti a hitét, és elmélyíti az Isten iránti szeretetét (Csel 15:30–32). Ezenkívül a tanítója bemutathatja őt olyan testvéreknek és testvérnőknek, akikkel sok közös van bennük. Hogyan segíthet neki a példájuk?

11. Milyen példákat láthat egy tanulmányozó a gyülekezetben, és milyen hatással lehetnek ezek rá?

¹¹ Tegyük fel, hogy a tanulmányozó egy gyerekét egyedül nevelő anyuka, és lát a gyülekezetben egy testvérnőt, aki hasonló helyzetben van, mint ő. Meghatja őt, hogy a testvérnő milyen sok erőfeszítést tesz, hogy a kisgyerekeivel el tudjon jönni az összejövetelekre. Vagy lehet, hogy a tanulmányozónak küzdelmet jelent leszokni a dohányzásról, és megismer egy testvért, akinek sikerült letennie a cigarettát. A testvér elmeséli neki, hogyan hatott rá ösztönzőleg az, hogy egyre jobban megszerette Jehovát (2Kor 7:1; Flp 4:13). A tanulmányozót különösen bátorítja, hogy a testvér még ezt mondja neki: „Hidd el, neked is menni fog!” Vagy az is lehet, hogy egy fiatal lány, aki tanulmányoz, észreveszi, hogy egy hozzá hasonló korú testvérnő szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát a gyülekezetben. Kíváncsi lesz, hogy mi teszi a testvérnőt ilyen boldoggá.

12. Miért mondhatjuk, hogy a gyülekezetben mindenkinek része van a tanulmányozók fejlődésében?

¹² Ha a bibliatanulmányozó több hírnököt is megismer a gyülekezetből, láthatja a példájukból, hogy mit jelent megtartani Krisztusnak azt a parancsát, hogy szeressük Istent és az embertársainkat (Ján 13:35; 1Tim 4:12). Azoktól a testvérektől is sokat tanulhat, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, mint ő. Az életük megmutatja neki, hogy nem lehetetlen megtennie az ahhoz szükséges változtatásokat, hogy Krisztus tanítványa legyen (5Móz 30:11). Szóval a gyülekezet minden tagja hozzájárulhat a bibliatanulmányozók fejlődéséhez (Máté 5:16). Te hogyan szoktad bátorítani azokat a tanulmányozókat, akik eljárnak az összejövetelekre?

13–14. Hogyan bánt Jézus az apostolaival, amikor elbátortalanodtak?

¹³ Szeretnénk segíteni a tétlen testvéreinknek, hogy újra részt vegyenek velünk a Krisztustól kapott feladat teljesítésében, a tanítványképzésben. Ebben jó példa nekünk az, ahogyan Jézus bánt az elcsüggedt apostolaival.

¹⁴ Jézus földi szolgálatának a végén, közvetlenül a halála előtt az apostolai „mind otthagyták őt, és elmenekültek” (Márk 14:50; Ján 16:32). Hogyan bánt velük Jézus, látva, hogy elbátortalanodtak? Nem sokkal azután, hogy feltámadt, ezt mondta néhány tanítványának: „Ne féljetek! Menjetek, számoljatok be a testvéreimnek [a feltámadásomról]” (Máté 28:10a). Jézus tehát nem mondott le az apostolairól. Noha elhagyták, még mindig a testvéreinek hívta őket. Jehovához hasonlóan irgalmas és megbocsátó volt (2Kir 13:23).

15. Hogyan érzünk a tétlen testvéreink iránt?

¹⁵ Mi is szívből törődünk azokkal, akik egy ideje nem vesznek részt a szolgálatban. Ők a testvéreink és testvérnőink, és mi szeretjük őket. Nem feledkeztünk el róla, hogy mi mindent tettek Jehováért szeretettől indíttatva, akár évtizedeken át (Héb 6:10). Nagyon-nagyon hiányoznak nekünk (Luk 15:4–7). Jézushoz hasonlóan hogyan mutathatjuk ki irántuk a törődésünket?

16. Hogyan fejezhetjük ki a törődésünket a tétlen testvéreink iránt?

¹⁶ Kedvesen hívjuk el őket a gyülekezetbe! Jézus többek között úgy bátorította az elcsüggedt apostolait, hogy meghívta őket egy összejövetelre (Máté 28:10b; 1Kor 15:6). Mi is ösztönözhetjük azokat a tétleneket, akik nem járnak az összejövetelekre, hogy jöjjenek el. Lehet, hogy többször is meg kell hívnunk valakit, mire tényleg eljön. Jézus biztosan nagyon örült, hogy a tanítványai elfogadták a meghívását, és mi is átélhetjük ezt az örömet. (Vesd össze: Máté 28:16 és Lukács 15:6.)

17. Hogyan fogadjunk egy tétlen testvért az összejövetelen?

¹⁷ Üdvözöljük őket szeretettel! Jézus szeretettel fogadta a tanítványait; kezdeményező volt, és odament hozzájuk (Máté 28:18). Te mit teszel, ha egy tétlen testvér eljön a királyságterembe? Legyél kezdeményező, és kedvesen üdvözöld őt! Eleinte talán feszélyez az, hogy nem tudod, mit mondj. Anélkül, hogy zavarba hoznád, egyszerűen mondd el, hogy milyen jó látni őt.

18. Hogyan buzdíthatjuk a tétlen testvéreket?

¹⁸ Biztosítsuk őket a támogatásunkról! Jézus tanítványai valószínűleg túl nagynak érezték azt a feladatot, hogy az egész világon prédikáljanak. Jézus így bátorította őket: „veletek leszek mindennap” (Máté 28:20). Milyen hatással volt ez rájuk? Nem sokkal később belevetették magukat a tanításba és a jó hír hirdetésébe (Csel 5:42). A tétlen testvéreknek is buzdításra van szükségük. Talán félnek attól, hogy újra elkezdjenek prédikálni. Megnyugtathatjuk őket, hogy számíthatnak ránk. Amikor készen állnak, szívesen elkísérjük őket a szolgálatba. Biztosan hálásak lesznek a támogatásunkért, amikor újra bekapcsolódnak a jó hír hirdetésébe. Ha éreztetjük a tétlenekkel, hogy ők is a testvéri közösségünkhöz tartoznak, akkor reménykedhetünk abban, hogy újra tevékennyé válnak, az egész gyülekezet nagy örömére.

19. Mi az elhatározásunk, és miért?

¹⁹ Meddig kell folytatnunk a tanítványképző munkát? Végig, amíg tart a világrendszer befejezése (Máté 28:20; lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót). Vajon képesek vagyunk ezt megvalósítani? Igen, ez eltökélt szándékunk! Örömmel használjuk fel az időnket, az erőnket és a javainkat arra, hogy megtaláljuk azokat, „akik helyesen [viszonyulnak] az örök élethez” (Csel 13:48). Ezáltal Jézus példáját követjük, aki ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a munkáját” (Ján 4:34; 17:4). Mi is pontosan erre vágyunk. Szeretnénk elvégezni a ránk bízott munkát (Ján 20:21). Bárcsak mindannyian kitartanánk benne, beleértve azokat is, akik most még tétlenek! (Máté 24:13).

20. A Filippi 4:13 szerint miért vagyunk képesek elvégezni a Jézustól kapott munkát?

²⁰ Tény, hogy Jézus egy nehéz feladattal bízott meg minket. De nem vagyunk magunkra hagyva. Jézus megígérte, hogy velünk lesz. És a tanítványképző munkában „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9). Ezért hát képesek vagyunk elvégezni. Milyen nagy kiváltság és öröm részt venni ebben a munkában, és másokat is támogatni benne! (Olvassátok fel: Filippi 4:13.)