1–2. Miért foglalkoztasson minden keresztényt az égi feltámadás?

JEHOVA ma élő szolgáinak a többsége abban reménykedik, hogy a földön fog örökké élni. A szellemmel felkent keresztények maradéka azonban arra tekint előre, hogy az égben fog feltámadni. Ők természetesen nagyon kíváncsiak rá, hogy milyen lesz ott az életük. De miért érdekelje ez a téma a földi reménységű keresztényeket? Ahogy látni fogjuk, az égi feltámadás azoknak is áldásokat eredményez majd, akik a földön fognak örökké élni. Ezért akár égi, akár földi reménységünk van, érdemes foglalkoznunk az égi feltámadással.

² Isten az első században ihletést adott Jézus néhány tanítványának, hogy az égi reménységről írjanak. János apostol így fogalmazott: „most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, még nem tárult fel. Azt viszont tudjuk, hogy amikor megmutatja magát, olyanok leszünk, mint ő” (1Ján 3:2). Szóval a felkent keresztények nem tudják, milyen lesz az égben élni, miután szellemi testben feltámadnak. De az biztos, hogy szó szerint látni fogják Jehovát, amikor megkapják a jutalmukat. A Biblia nem tár fel mindent az égi feltámadásról, de Pál apostol leírt róla néhány részletet. Például azt, hogy a felkentek Krisztussal lesznek, amikor ő „[megsemmisít] minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt”, valamint az utolsó ellenséget, a halált is. Végül Jézus és a társuralkodói alávetik magukat és minden mást is Jehovának (1Kor 15:24–28). Milyen izgalmas időszak lesz az! *

3. Az 1Korintusz 15:30–32 szerint miben segített Pálnak a feltámadásba vetett hite?

³ Pált a feltámadásba vetett hite számos próbán átsegítette (1Kor 15:30–32). Ezt írta a korintusziaknak: „Naponta szembenézek a halállal.” Ezenkívül felidézte: „vadállatokkal harcoltam Efézusban”. Talán arra utalt, hogy valóságos állatokkal harcolt egy efézusi arénában (2Kor 1:8; 4:10; 11:23). De az is lehet, hogy ellenséges zsidókról és másokról beszélt, akik vadállatok módjára viselkedtek (Csel 19:26–34; 1Kor 16:9). Bárhogy volt is, az biztos, hogy Pál súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, mégis bizakodva tekintett a jövőbe (2Kor 4:16–18).

4. Hogyan erősíti meg a feltámadás reménysége a keresztényeket? (Lásd a képet a címlapon.)

⁴ Veszélyes időkben élünk. A testvéreink némelyike sajnos bűncselekmény áldozatává válik. Mások háború sújtotta vidéken élnek, ahol egyáltalán nincsenek biztonságban. Megint mások olyan országban laknak, ahol a tanúskodómunkánk korlátozás alatt áll, vagy be van tiltva. Azzal, hogy Jehovát szolgálják, a szabadságukat vagy akár az életüket is kockáztatják. Mindezek ellenére a testvéreink nem hagynak fel Jehova imádatával, amivel jó példát mutatnak nekünk. Megnyugtatja őket az a tudat, hogy még ha most elveszítik is az életüket, Jehova valami sokkal jobbat tartogat nekik a jövőben.

5. Milyen szemléletmód gyengítheti a feltámadásba vetett hitünket?

⁵ Pál egy veszélyes szemléletmódra hívta fel a testvérek figyelmét. Némelyek ugyanis így gondolkodtak: „Ha a halottak nem támadnak fel, »együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk«.” Ez a felfogás igazából már jóval Pál napjai előtt is létezett. Az apostol valószínűleg az Ézsaiás 22:13-at idézte, amely szerint az izraeliták az élvezeteknek éltek, ahelyett, hogy Istenhez közeledtek volna. Tulajdonképpen azt vallották, hogy „élj a mának”, ami ma is sok emberre jellemző. A Biblia viszont beszámol róla, hogy milyen szomorú következménye lett az izraeliták gondolkodásmódjának (2Krón 36:15–20).

6. Milyen hatással kell lennie a reménységünknek a barátaink megválasztására?

⁶ A feltámadásba vetett hitünknek hatással kell lennie arra, hogy kivel ápolunk szoros kapcsolatot. A korintuszi keresztényeknek figyelniük kellett rá, hogy ne barátkozzanak olyanokkal, akik tagadják a feltámadást. Ebből mi azt tanulhatjuk, hogy semmi jóra sem számíthatunk, ha olyanokkal töltünk rendszeresen időt, akik csak a mának élnek. A társaságuk rossz irányba befolyásolhatja a gondolkodásunkat, és tönkreteheti a jó szokásainkat. Sőt, akár odavezethet, hogy bűnös szokásokat kezdünk kialakítani. Ezért Pál határozottan így figyelmeztetett: „Térjetek észhez, tegyétek azt, ami helyes, és ne éljetek bűnösen” (1Kor 15:33, 34).

7. Milyen kérdést tehettek fel némelyek a feltámadással kapcsolatban, ami az 1Korintusz 15:35-ből is látszik?

⁷ Lehet, hogy valaki, aki kételyt akart ébreszteni másokban a feltámadással kapcsolatban, ezt kérdezte: „Hogyan támadnak fel a halottak?” (1Kor 15:35). Jó, ha megvizsgáljuk Pál válaszát erre a kérdésre, mert ma sokaknak egyéni elképzeléseik vannak a halál utáni életről. De vajon mit tanít erről a Biblia?

8. Milyen szemléltetés található az 1Korintusz 15:36–38-ban, ami segít nekünk megérteni az égi feltámadást?

⁸ Amikor valaki meghal, a teste lebomlik. De az, aki a semmiből megteremtette a világegyetemet, képes feltámasztani az embereket, és megfelelő testet adni nekik (1Móz 1:1; 2:7). Pál az égi feltámadásról beszélve egy szemléltetéssel rámutatott, hogy nem szükséges, hogy Isten ugyanazt a testet adja vissza. Gondoljunk arra, hogy amikor elvetnek egy magot, az kihajt, és egy új növény lesz belőle. Ez a növény teljesen másképp néz ki, mint a kis mag. Pál ezzel azt szemléltette, hogy a Teremtőnk úgy tud testet adni a feltámasztott embereknek, „ahogy a kedvére van” (1Kor 15:36-38).

9. Milyen különbségekre hívta fel a figyelmet Pál az 1Korintusz 15:39–41-ben?

⁹ Pál megjegyezte, hogy a teremtésműben nagy változatosság figyelhető meg. Például más-más testük van a háziállatoknak, a madaraknak és a halaknak. Ha pedig felnézünk az égre, láthatjuk, hogy mennyire eltér egymástól a nap és a hold. Sőt, „még az egyik csillag dicsősége is különbözik a másikétól”. Igen, még ha mi nem is érzékeljük szabad szemmel, a tudósok megkülönböztetnek vörös óriásokat, fehér törpéket és sárga csillagokat, mint amilyen a mi napunk is. Pál azt is kijelentette, hogy „vannak égi testek meg földi testek” (1Kor 15:39–41). Mit értett ez alatt? Nekünk a földön fizikai testünk van. De az égben élő teremtményeknek, például az angyaloknak szellemi testük van.

10. Milyen testük lesz azoknak, akik az égben támadnak fel?

¹⁰ Figyeljük meg, hogyan folytatta Pál az érvelését: „Így van a halottak feltámadásával is. A testet romlottságban vetik el, és romolhatatlanságban támad fel.” Tudjuk, hogy a halál után a test lebomlik, és visszatér a porba (1Móz 3:19). Akkor hogyan támadhat fel romolhatatlanságban valakinek a teste? Pál nem a földi feltámadásról beszélt, mint amire azok voltak példák, akiket Illés, Elizeus és Jézus feltámasztott. Olyanokra utalt, akik égi, vagyis szellemi testben támadnak fel (1Kor 15:42–44).

11–12. Milyen változáson ment keresztül Jézus a feltámadásakor, és ehhez hasonlóan mi fog történni a felkentekkel?

¹¹ Amikor Jézus a földön élt, fizikai teste volt. De a feltámadása után „életadó szellemmé lett”, és visszatért az égbe. Hozzá hasonlóan a felkent keresztények is szellemi testben támadnak fel. Pál így fogalmazott: „ahogy hasonlítunk arra, akit a porból alkottak, úgy hasonlóvá fogunk válni ahhoz is, aki égi” (1Kor 15:45–49).

¹² Fontos leszögeznünk, hogy Jézus nem emberi testben támadt fel. Pál a feltámadásról szóló fejtegetésének a csúcspontjához közeledve egyértelműen kijelentette: „test és vér nem örökölheti Isten királyságát” az égben (1Kor 15:50). Az apostolok és más felkentek tehát nem romlandó testben támadnak fel az égben. Amikor Pál az első levelét írta a korintusziaknak, néhány tanítvány már meghalt, köztük Jakab apostol is (Csel 12:1, 2). Más apostolok és felkentek csak később merültek halálalvásba (1Kor 15:6, lábj.). De vajon mikor kelnek életre? Pál azt mondta, hogy erre valamikor a jövőben kerül sor, nem rögtön a haláluk után.

13. Milyen események köthetők Jézus jelenlétéhez?

¹³ Jézus és Pál is jövendölt a történelem egy különleges időszakáról, Krisztus jelenlétéről. Ezt az időszakot az egész világon háborúk, földrengések, járványok és más események jellemzik majd. A Bibliának ezt a próféciáját 1914 óta látjuk beteljesedni. A Jézus által megadott jelnek van még egy kiemelkedő részlete. Azt mondta, hogy Isten királyságának a létrejöttét „hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 7–14). Ezenkívül Pál rámutatott, hogy „az Úr jelenléte idején” feltámadnak azok a felkent keresztények, akik halálalvásba merültek (1Tessz 4:14–16, lábj.; 1Kor 15:23).

14. Mi vár azokra a felkentekre, akik Krisztus jelenléte idején halnak meg?

¹⁴ Azok a felkentek, akik napjainkban befejezik a földi pályafutásukat, azon nyomban feltámadnak égi életre. Ez az 1Korintusz 15:51, 52-ből derül ki: „nem mind fogunk halálalvásba merülni, de mind át fogunk változni, egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszó idején.” Pál szavai éppen a mi időnkben teljesednek. Krisztus testvéreinek óriási örömben lesz részük, hiszen a feltámadásuk után már mindig az Úrral lesznek (1Tessz 4:17).

15. Milyen feladatot kapnak azok, akik „egy szempillantás alatt” átváltoznak?

¹⁵ A Biblia feltárja, hogy mi lesz a feladatuk az égben azoknak, akik „egy szempillantás alatt” átváltoznak. Jézus ezt ígérte nekik: „Aki pedig győz, és mindvégig megtartja azt, amit parancsoltam, annak hatalmat adok a nemzetek fölött, ahogy én is kaptam az Atyámtól, és vasvesszővel tereli majd az embereket, és azok darabokra törnek, mint az agyagedények” (Jel 2:26, 27). Így a vezérüket támogatják, aki azzal lett megbízva, hogy vasvesszővel terelje a nemzeteket (Jel 19:11–15).

16. Hogyan fognak sokan győzelmet aratni a halál felett?

¹⁶ Nyilvánvaló, hogy a felkentek győzedelmeskedni fognak a halál felett (1Kor 15:54–57). A feltámadásnak köszönhetően részt vehetnek Armageddon háborújában, amely az egész földön megszünteti a gonoszságot. Keresztény férfiak és nők milliói pedig „kijönnek [majd] a nagy nyomorúságból”, és beléphetnek az új világba (Jel 7:14). Ezek a túlélők a halál feletti újabb győzelemnek lehetnek majd a szemtanúi, amikor több milliárd ember fog feltámadni a földön. Képzeld el, milyen örömteli idő lesz az! (Csel 24:15). És azok, akik mindvégig hűségesek maradnak Jehovához, még az öröklött halál felett is győzelmet aratnak majd, és örökké élhetnek.

17. Mire ösztönöz minket az 1Korintusz 15:58?

¹⁷ Minden ma élő keresztény hálás lehet azokért a vigasztaló szavakért, amelyeket Pál a feltámadásról írt a korintusziaknak. Jó okunk van rá, hogy eleget tegyünk Pál ösztönzésének, és „bőven legyen [tennivalónk] az Úr munkájában” (1Kor 15:58). Ha hűségesen és buzgón végezzük ezt a munkát, boldog jövő elé nézhetünk. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen csodálatos lesz az életünk. Akkor majd biztosan megerősödik bennünk, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásunk az Úr szolgálatában.