Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Szívvel-lélekkel végezd a szolgálatodat!

Szívvel-lélekkel végezd a szolgálatodat!

MILYEN érzés, ha kapsz egy kedves hangvételű levelet egy jó barátodtól? A keresztény tanítvány, Timóteusz is egy ilyen levelet kapott Pál apostoltól. Ezt ma a Bibliában a Timóteusznak írt második levélként olvashatjuk el. Timóteusz kétségtelenül alig várta, hogy egy csendes helyen elolvashassa drága barátja sorait. Talán a következő kérdések jártak a fejében: „Vajon hogy van Pál? Írt valamilyen jó tanácsot arról, hogy hogyan tekintsem a feladataimat? Lesz a levelében olyasmi, ami segít, hogy ügyesebben végezzem a szolgálatot, és támogatni tudjam a testvéreimet?” Ahogy látni fogjuk, Timóteusz választ kapott ezekre a kérdésekre, és még más értékes gondolatokat is talált a levélben. Most nézzünk meg közelebbről néhányat Pál hasznos tanácsai közül.

„TOVÁBBRA IS KITARTÁSSAL TŰRÖK MINDENT”

Ahogy Timóteusz elkezdte olvasni a levelet, már a megszólítás arra emlékeztette, hogy milyen közeli kapcsolatban állnak Pállal, hiszen „szeretett gyermeknek” nevezte őt (2Tim 1:2). Amikor Timóteusz i. sz. 65 körül megkapta a levelet, a 30-as éveiben járhatott, de már tapasztalt keresztény vén volt. Igazán sokat tanult Páltól az alatt a több mint tíz év alatt, amíg szorosan együttműködött vele.

Timóteusz biztosan nagyon buzdítónak érezte, amikor arról olvasott, hogy Pál hűségesen kitart a próbáiban. Pál rabláncokban volt Rómában, és közeledett a kivégzése (2Tim 1:15, 16; 4:6–8). Mégis nagyon bátor volt, ahogy az a következő szavaiból is érződött: „továbbra is kitartással tűrök mindent” (2Tim 2:8–13). Ahogy Timóteusz, úgy mi is erőt meríthetünk Pál nagyszerű példájából.

„ÉLESZD FÖL, MINT VALAMI TÜZET, ISTEN AJÁNDÉKÁT”

Pál arra ösztönözte Timóteuszt, hogy tartsa nagyon értékesnek az Isten szolgálatában kapott feladatát. Úgy fogalmazott, hogy élessze föl Isten ajándékát, mint valami tüzet (2Tim 1:6). Pál az „ajándék” szóra a görög khaʹri·szma szót használta. Ez a kifejezés alapvetően egy ingyenes és ki nem érdemelt ajándékra utal, olyasmire, amire valaki nem szolgált rá. Timóteusz akkor kapta meg ezt az ajándékot, amikor kiválasztották egy különleges szolgálatra a gyülekezetben (1Tim 4:14).

Mit kellett Timóteusznak tennie ezzel az ajándékkal? Amikor azt a kifejezést olvasta, hogy „éleszd föl, mint valami tüzet”, eszébe juthatott, hogy a háztartásokban a tűzhelyben időnként csak izzó parázs maradt, amelyet fel kellett éleszteni, hogy újra lángoljon és meleget adjon. A Pál által használt görög ige (a·na·zo·pi·reʹó) egy lexikon szerint azt jelenti, hogy ’felszít, újjáéleszt, lángra lobbant’, vagy jelképes értelemben ’valakit buzgó tevékenységre sarkall’. Pál tehát lényegében ezt tanácsolta Timóteusznak: „Szívvel-lélekkel végezd a szolgálatodat!” Nekünk is ugyanezt kell tennünk: teljes odaadással kell szolgálnunk Jehovát.

„EZT A KIVÁLÓ LETÉTET ŐRIZD MEG”

Ahogy Timóteusz tovább olvasta kedves barátja levelét, találkozott egy újabb gondolattal, amely segített neki eredményesen ellátni a szolgálatát. Pál ezt írta: „Ezt a kiváló letétet őrizd meg a szent szellem által, amely bennünk lakik” (2Tim 1:14). Milyen letétről beszélt? Milyen értékes dolgot bíztak Timóteuszra? Az előző versben Pál az egészséges szavakra utalt, vagyis az Írásokban található igazságra (2Tim 1:13). Timóteusznak keresztény szolgaként ezt az igazságot kellett tanítania másoknak a gyülekezetben, és azon kívül is (2Tim 4:1–5). Emellett kinevezték vénnek, hogy terelgesse Isten nyáját (1Pét 5:2). Úgy tudta megőrizni ezt a letétet, vagyis az igazságot, amelyet tanított, hogy Jehova szent szellemére és Szavára támaszkodott (2Tim 3:14–17).

Mi is meg lettünk bízva azzal, hogy megosszuk az igazságot másokkal a szolgálatban (Máté 28:19, 20). Úgy tudjuk megőrizni az értékelésünket ez iránt a kincs iránt, ha állhatatosan imádkozunk, és rendszeresen tanulmányozzuk Isten Szavát (Róma 12:11, 12; 1Tim 4:13, 15, 16). Az is lehet, hogy vénként szolgálunk, vagy a teljes idejű szolgálatban vagyunk. Egy ilyen megbízatásnak alázatra kell indítania minket, hiszen ráébreszt, hogy Isten segítségére vagyunk utalva. Tehát ha szeretnénk megőrizni a ránk bízott letétet, nagy becsben kell tartanunk, és Jehovára kell támaszkodnunk, miközben ellátjuk a megbízatásunkat.

„AMIKET PEDIG TŐLEM HALLOTTÁL. . ., BÍZD RÁ HŰ EMBEREKRE”

Timóteusz megbízatásához az is hozzátartozott, hogy a feladatai ellátásába másokat is be kellett vonnia. Pál erre ösztönözte őt: „Amiket pedig tőlem hallottál. . ., bízd rá hű emberekre, akik így alkalmasak lesznek arra, hogy másokat tanítsanak” (2Tim 2:2). Igen, Timóteusznak meg kellett tanítania más testvéreknek mindazt, amit ő tanult. Fontos, hogy ma a gyülekezetekben szolgáló felvigyázók ugyanezt tegyék. Egy jó felvigyázó nem tartja meg magának a feladatához kötődő tudást, hanem másokkal is megosztja, hogy ők is el tudják látni az adott feladatot. Nem aggódik amiatt, hogy mások esetleg túlszárnyalják őt tudásban vagy rátermettségben. Ezért nem csupán a legalapvetőbb tudnivalókat mondja el egy feladattal kapcsolatban. Azt szeretné, hogyha a testvérek, akiket képez, jó ítélőképességre és tisztánlátásra tennének szert, azaz érett keresztényekké válnának. Így ezek a hű emberek még értékesebb szolgálatot végeznek majd a gyülekezet javára.

Timóteusz bizonyára kincsnek tartotta Pál levelét. Szinte magunk előtt látjuk, ahogy újra és újra átolvassa a benne lévő jó tanácsokat, és elgondolkodik azon, hogy hogyan alkalmazhatná őket.

Mi is szeretnénk megszívlelni Pál tanácsait. Ezt úgy tehetjük meg, ha felélesztjük az ajándékunkat, mint valami tüzet, megőrizzük a letétünket, és rábízzuk másokra a tapasztalatunkat és a tudásunkat. Így Pál Timóteusznak szóló ösztönzésével összhangban teljesen el tudjuk látni a szolgálatunkat (2Tim 4:5).