1. Milyen érzés neked, hogy Isten szeret téged?

„ISTEN szeretet” – írta János apostol (1Ján 4:8). Ez a tömör kijelentés egy fontos igazságra emlékeztet minket: Isten, aki az élet forrása, egyben a szeretet forrása is. Az a tudat, hogy Jehova szeret minket, biztonságérzettel tölt el, boldoggá tesz, és megelégedettséget ad.

2. A Máté 22:37–40 szerint mi a két legnagyobb parancsolat, és miért lehet nehéz eleget tennünk a másodiknak?

² A keresztényeknek szeretniük kell Istent és az embertársaikat. Ez nem választás kérdése, hiszen parancsba kapták. (Olvassátok fel: Máté 22:37–40.) Ha már jól megismertük Jehovát, nem esik nehezünkre eleget tenni az első parancsolatnak, hiszen ő tökéletes, figyelmes, és igazán gyengéden bánik velünk. Azonban a második parancsolattal más a helyzet. A testvéreink és a testvérnőink, akik az embertársaink közé tartoznak, nem tökéletesek. Időnként olyasmit tesznek vagy mondanak, ami egyáltalán nem nevezhető kedvesnek. Jehova tudta, hogy ez megnehezíti majd a dolgunkat, ezért arra ihlette néhány szolgáját, hogy írjanak a Bibliában arról, hogy miért és hogyan bánjunk egymással szeretettel. Az egyikük János volt (1Ján 3:11, 12).

3. Mit hangsúlyoz János az írásaiban?

³ János az írásaiban sokszor beszél róla, hogy a keresztényeknek szeretettel kell bánniuk másokkal. A Jézus életéről szóló beszámolójában többször használja a „szeretet” és „szeret” szavakat, mint a másik három evangéliumíró együttvéve. Körülbelül száz éves korában írta  meg az evangéliumát és a három levelét. Ezekben az ihletett írásokban rámutat, hogy a keresztények minden tettének szeretetből kell fakadnia (1Ján 4:10, 11). Ám Jánosnak is időbe telt, mire ezt megtanulta.

4. János mindig szeretettel bánt másokkal? Fejtsd ki!

⁴ János fiatalabb korában nem mindig volt szeretetteljes. Egy alkalommal Jézus a tanítványaival Szamárián keresztül utazott Jeruzsálembe, de az egyik szamáriai faluban nem fogadták őket szívesen. Hogyan reagált ekkor János? Azt akarta, hogy szálljon le tűz az égből, és semmisítse meg az egész falut (Luk 9:52–56). Egy másik alkalommal a többi apostollal bánt szeretetlenül. Úgy tűnik, hogy a testvérével, Jakabbal rávették az édesanyjukat, hogy kérjen nekik előkelő helyet Jézustól a királyságban. A többi apostol nagyon dühös lett emiatt (Máté 20:20, 21, 24). De Jézus a hibái ellenére is szerette Jánost (Ján 21:7).

5. Miről lesz szó ebben a cikkben?

⁵ Ebben a cikkben megvizsgáljuk János példáját, és néhány olyan gondolatot, amelyet a szeretetről írt. Ebből látni fogjuk, hogy hogyan bánhatunk szeretettel a testvéreinkkel és testvérnőinkkel. Emellett azt is megtanulhatjuk majd, hogy mi az egyik legfőbb módja annak, ahogyan egy családfő bizonyíthatja a családja iránti szeretetét.

6. Hogyan bizonyította Jehova, hogy szeret minket?

⁶ Gyakran az jut eszünkbe a szeretetről, hogy ez egy gyengéd érzés, amelyet kedves szavakkal fejezünk ki. De a valódi szeretet tettekben is megnyilvánul. (Vesd össze: Jakab 2:17, 26.) Jó példa erre Jehova szeretete (1Ján 4:19). Ő a Bibliában gyönyörű szavakkal biztosít minket a szeretetéről (Zsolt 25:10; Róma 8:38, 39). Ám nemcsak ez győz meg minket arról, hogy szeret bennünket, hanem a tettei is. János ezt írta: „Abból vált nyilvánvalóvá, hogy Isten szeret minket, hogy elküldte a világba az egyszülött Fiát, hogy életet nyerjünk általa” (1Ján 4:9). Jehova megengedte, hogy a szeretett Fia szenvedjen és meghaljon értünk (Ján 3:16). Lehet-e bennünk bármi kétség afelől, hogy nagyon szeret minket?

7. Mivel bizonyította Jézus az irántunk érzett szeretetét?

⁷ Jézus biztosította róla a tanítványait, hogy őszintén szereti őket (Ján 13:1;  15:15). De ezt nemcsak a szavaival fejezte ki, hanem azzal is, amit tett. „Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért” – jelentette ki (Ján 15:13). Mire kellene indítania minket annak, ha belegondolunk, hogy mit tett értünk Jehova és Jézus?

8. Mit kell tennünk az 1János 3:18 szerint?

⁸ Mi úgy bizonyíthatjuk, hogy szeretjük Jehovát és Jézust, ha engedelmeskedünk nekik (Ján 14:15; 1Ján 5:3). És tudjuk, hogy Jézus egyértelműen megparancsolta, hogy szeressük egymást (Ján 13:34, 35). A testvéreink iránti szeretetünket pedig nemcsak a szavainkkal, hanem a tetteinkkel is ki kell fejeznünk. (Olvassátok fel: 1János 3:18.) Milyen konkrét módokon tehetjük ezt meg?

9. Mire ösztönözte Jánost a szeretet?

⁹ János dönthetett volna úgy, hogy a pénzkeresésre összpontosít, és az apjával együtt tovább folytatja a halászatot. De ő inkább annak szentelte a hosszú életét, hogy segítsen másoknak megismerni az igazságot Jehováról és Jézusról. Ezzel nehéz utat választott. Üldözést kellett kiállnia, és az első század vége felé, idős korában még száműzetésbe is került (Csel 3:1; 4:1–3; 5:18; Jel 1:9). De még a fogsága idején is gondolt másokra. Például, amíg Pátmosz szigetén volt, lejegyezte a látomásokat, amelyeket kapott, és elküldte őket a gyülekezeteknek, hogy a testvérek is megtudják „azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük” (Jel 1:1). Majd, valószínűleg azután, hogy szabadon engedték Pátmoszról, megírta a Jézus életéről és szolgálatáról szóló evangéliumát. Emellett írt három levelet is, hogy bátorítsa a hittársait. Hogyan lehetsz te is olyan önfeláldozó, mint János?

10. Hogyan bizonyíthatod, hogy szereted az embereket?

¹⁰ Abból derül ki, hogy mennyire szereted az embereket, hogy mire használod fel az életedet. Sátán világa arra ösztönöz, hogy minden idődet és energiádat magadra fordítsd, arra, hogy anyagi javakat halmozz fel, vagy hogy hírnevet szerezz. Ezzel szemben az önfeláldozó királysághírnökök szerte a világon igyekeznek minél több időt arra szánni, hogy hirdessék a jó hírt, és segítsenek másoknak közeledni Jehovához. Sőt, vannak, akik teljes időben tudják végezni ezt a munkát.

11. Hogyan fejezi ki sok hűséges keresztény a Jehova és a testvérei iránti szeretetét?

¹¹ Sok hűséges keresztény teljes időben dolgozik világi munkahelyen, hogy gondoskodni tudjon magáról és a családjáról. De emellett ők is támogatják Isten szervezetét, ahogyan csak tudják. Például vannak, akik segélyakciókban vesznek részt, mások építkezéseken segítenek, és mindenkinek van lehetősége adományokat adni a világméretű munkára. Erre az Isten és az embertársaik iránti szeretetük ösztönzi őket. Továbbá az is egy módja annak, ahogyan kimutatjuk a testvéreink iránti szeretetünket, hogy minden héten részt veszünk az összejöveteleken, és közreműködünk rajtuk. Még ha fáradtan is, de ott vagyunk. Lehet, hogy izgulunk, mégis hozzászólunk. És bár megvannak a magunk gondjai, bátorítjuk a többieket az összejövetelek  előtt és után (Héb 10:24, 25). Igazán hálásak vagyunk a testvéreinknek mindazért, amit tesznek!

12. Mivel fejezte még ki János a testvérei iránti szeretetét?

¹² János azáltal is kimutatta a testvérei iránti szeretetét, hogy megdicsérte őket, illetve tanácsot adott nekik. Például a leveleiben megdicsérte őket a hitükért és a jótetteikért, ugyanakkor nyíltan tanácsot is adott nekik a bűnnel kapcsolatban (1Ján 1:8–2:1, 13, 14). Fontos, hogy mi is megdicsérjük a testvéreinket és testvérnőinket. Viszont ha észrevesszük, hogy valakinek rossz irányba változik a gondolkodása vagy a viselkedése, szeretetre vall, ha tapintatosan figyelmeztetjük őt. Bátorságra van szükség, hogy tanácsot adjunk egy barátunknak, de a Biblia szerint az igaz barátok jobbá teszik egymást (Péld 27:17).

13. Mit ne tegyünk?

¹³ Időnként azzal bizonyíthatjuk a testvéreink iránti szeretetünket, hogy nem teszünk meg valamit, például nem sértődünk meg könnyen azon, amit mondanak. Idézzük fel, mi történt egyszer Jézus földi életének a vége felé. Azt mondta a tanítványainak, hogy úgy nyerhetnek életet, ha eszik a testét, és isszák a vérét (Ján 6:53–57). Sok tanítványa annyira megdöbbent a szavain, hogy elhagyta őt. De az igaz barátai, köztük János, kitartottak mellette. Ők sem értették, miért mondta ezt Jézus, és biztosan meglepődtek rajta. Mégsem feltételezték róla, hogy rosszat mondott, és nem botránkoztak meg rajta. Bíztak benne, mert tudták, hogy mindig igazat tanít (Ján 6:60, 66–69). Ebből látjuk, milyen fontos, hogy ne sértődjünk meg egyhamar azon, amit a barátaink mondanak. Inkább adjunk nekik lehetőséget arra, hogy tisztázzák a félreértéseket (Péld 18:13; Préd 7:9).

14. Miért nem szabad gyűlöletet táplálnunk a testvéreinkkel szemben?

¹⁴ János arra is figyelmeztet minket, hogy ne gyűlöljük a testvéreinket. Ellenkező esetben Sátán eszközeivé válhatunk (1Ján 2:11; 3:15). Ez történt néhányakkal az első század végén is. Sátán minden erejével azon volt, hogy  gyűlölködést szítson Isten szolgái között, és megosztottságot idézzen elő. Mire János megírta a leveleit, olyan férfiak lopództak a gyülekezetbe, akik Sátánhoz hasonlóan gondolkodtak. Az egyik gyülekezetben például Diotrefész okozott széthúzást (3Ján 9, 10). Tiszteletlenül bánt a vezetőtestület utazó képviselőivel. Sőt, megpróbálta kitaszítani a gyülekezetből azokat, akik szívesen fogadták őket. Milyen gőgös viselkedés! Sátán napjainkban is elszántan igyekszik megosztottá tenni Isten népét. Soha ne engedjük hát, hogy a gyűlölet éket verjen közénk!

15. Mit tartson észben egy családfő?

¹⁵ A családfők többek között úgy bizonyíthatják a családjuk iránti szeretetüket, hogy gondoskodnak róluk anyagilag (1Tim 5:8). Viszont észben kell tartaniuk, hogy fizikai dolgokkal nem pótolhatják azt, amire a családjuknak szellemi értelemben van szüksége (Máté 5:3). Figyeljük meg, hogyan mutatott ebben példát Jézus. János evangéliuma szerint Jézus még a kínoszlopon függve sem feledkezett meg a családjáról. A kivégzés helyszínén ott volt az édesanyja, Mária, és János apostol is. Miközben Jézus szörnyű kínokat élt át, János gondjaira bízta Máriát (Ján 19:26, 27). Jézusnak voltak testvérei, akik biztosan gondoskodtak volna Máriáról anyagilag, ám úgy tűnik, ekkor még nem voltak Jézus tanítványai. Jézus biztos akart lenni benne, hogy lesz, aki Máriának nemcsak a fizikai, hanem a szellemi szükségleteire is odafigyel majd.

16. Milyen felelősségei voltak Jánosnak?

¹⁶ Jánosnak több területen is helyt kellett állnia. Apostolként buzgón végezte a prédikálómunkát. Emellett valószínűleg nős volt, ezért egyensúlyban kellett tartania, hogy fizikailag is, és szellemileg is gondoskodjon a családjáról (1Kor 9:5). Mit tanulhatnak tőle a családfők?

17. Miért fontos, hogy egy családfő odafigyeljen a családja szellemi szükségleteire?

¹⁷ Egy testvérnek, aki családfő, több fontos felelőssége is van. Szorgalmasan kell végeznie a világi munkáját, hogy jó fényt vessen Jehovára (Ef 6:5, 6; Tit  2:9, 10). Talán a gyülekezetben is vannak feladatai, például pásztorkodnia kell, és élen kell járnia a prédikálómunkában. Ugyanakkor az is fontos, hogy rendszeresen tanulmányozza a Bibliát a feleségével és a gyerekeivel. Ők minden bizonnyal szívből értékelik, hogy igyekszik róluk gondoskodni, hogy egészségesek legyenek fizikailag, érzelmileg és szellemileg (Ef 5:28, 29; 6:4).

18. Miben volt biztos János?

¹⁸ Jánosnak hosszú, eseménydús élete volt. Sokféle nehézséggel kellett megküzdenie, ami meggyengíthette volna a hitét. De ő mindig őszintén igyekezett engedelmeskedni Jézus parancsainak, köztük annak, hogy szeresse a testvéreit. Ezért meg volt róla győződve, hogy Jehova és Jézus szeretik őt, és megadják neki az erőt ahhoz, hogy bármilyen próbában helyt tudjon állni (Ján 14:15–17; 15:10; 1Ján 4:16). Sátán és a világa semmivel sem tudták megakadályozni őt abban, hogy szeresse a testvéreit, és hogy ezt ki is fejezze a szavaival és a tetteivel.

19. Mire ösztönöz minket az 1János 4:7, és miért?

¹⁹ Akárcsak János, mi is egy olyan világban élünk, amelynek az urát, Sátánt a gyűlölet fűti (1Ján 3:1, 10). Ő azt akarja elérni, hogy ne szeressük a testvéreinket, de ez csak akkor sikerülhet neki, ha hagyjuk. Határozzuk el, hogy szeretni fogjuk a hittársainkat, és ezt kifejezzük a szavainkkal és a tetteinkkel! Így örömet ad majd az, hogy Jehova családjához tartozhatunk, és tartalmas lesz az életünk. (Olvassátok fel: 1János 4:7.)