1–2. Milyen körülmények között mondta el Jézus az utolsó szavait?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT 33. niszán 14., nappal van. Jézust hamis vádak alapján elítélték, kigúnyolták, kegyetlenül megkínozták, majd a kezénél és a lábánál kínoszlopra szegezték. Bár minden levegővétel és minden kimondott szó fájdalmat okoz neki, ő mégis erőt vesz magán, és beszél, mert még el kell mondania néhány fontos dolgot.

² Vizsgáljuk meg most közelebbről Jézus utolsó szavait, és azt, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le belőlük. Ezzel is kifejezhetjük, hogy odafigyelünk rá (Máté 17:5).

3. Kikre utalhatott Jézus, amikor azt kérte az Atyjától, hogy bocsásson meg nekik?

³ Mit mondott Jézus? Miután Jézust kínoszlopra szegezték, így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik”. Vajon kikre gondolt? Figyeljük meg, mit mondott ezután: „nem tudják, mit tesznek” (Luk 23:33, 34). Valószínűleg a római katonákra utalt, akik odaszegezték az oszlopra. Nekik fogalmuk sem volt róla, hogy ki ő valójában. Jézus azokra a zsidókra is gondolhatott, akik nemrég még a tömeggel együtt a kivégzését követelték, később mégis hittek benne (Csel 2:36–38). Jézusban nem volt keserűség vagy harag azokkal szemben, akik igazságtalanul bántak vele (1Pét 2:23). Sőt, azt kérte az Atyjától, hogy bocsásson meg nekik.

4. Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus kész volt megbocsátani az ellenségeinek?

 ⁴ Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Jézushoz hasonlóan nekünk is késznek kell lennünk arra, hogy megbocsássunk másoknak (Kol 3:13). Gyakran előfordul, hogy ellenségeskedést kell elviselnünk, például a rokonainktól. Ennek az lehet az oka, hogy nem értik, miben hiszünk, vagy hogy milyen alapelvek szerint élünk. Lehet, hogy hazugságokat terjesztenek rólunk, megszégyenítenek minket mások előtt, tönkreteszik a kiadványainkat, vagy fizikai bántalmazással fenyegetőznek. Ilyenkor ahelyett, hogy haragot táplálnánk, inkább kérjük Jehovát, hogy nyissa fel a szemüket, hogy ők is megismerjék az igazságot (Máté 5:44, 45). Persze néha nehéz lehet megbocsátani, főleg ha súlyos igazságtalanság ér bennünket. De csak magunknak ártunk azzal, ha engedjük, hogy a neheztelés gyökeret verjen a szívünkben. Egy testvérnő így fogalmazott: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy tudomást sem veszek a sérelemről, vagy hagyom, hogy mások kihasználjanak. Egyszerűen arról van szó, hogy tudatosan elengedem a neheztelést” (Zsolt 37:8). Amikor úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, nem engedjük, hogy a fájó emlékek uralják az érzéseinket (Ef 4:31, 32).

5. Mit ígért Jézus az egyik bűnözőnek, és miért?

⁵ Mit mondott Jézus? Jézussal együtt két bűnözőt is kivégeztek. Először ők is gyalázták Jézust, de aztán az egyikük felismerte, hogy velük ellentétben ő semmi rosszat nem tett (Máté 27:44; Luk 23:40, 41). Sőt, még az abba vetett hitét is kifejezte, hogy Jézus fel fog támadni, és egy napon király lesz. Ezt kérte tőle: „ne feledkezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz” (Luk 23:42, lábj.). Jézus erre ezt mondta neki: „Ígérem neked ma, velem leszel [nem a királyságomban, hanem] a paradicsomban” (Luk 23:43). A „neked” és a „velem” névmások használatával Jézus személyes ígéretet tett ennek a haldokló bűnözőnek. Azért biztosíthatta erről a reménységről, mert tudta, hogy milyen irgalmas az Atyja (Zsolt 103:8).

6. Mit tanulhatunk abból, amit Jézus a bűnözőnek mondott?

⁶ Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Jehova szívből vágyik rá, hogy irgalmasan megbocsásson nekünk. Ennek az a feltétele, hogy őszintén megbánjuk a bűneinket, és higgyünk abban, hogy Jézus kiontott vére alapot ad a megbocsátásra (1Ján 1:7). Ha esetleg úgy érzed, hogy Jehova soha nem fogja megbocsátani a múltbeli vétkeidet, gondolj arra, hogy Jézus, aki pontosan olyan, mint az Atyja, irgalmas volt egy bűnözőhöz, aki éppenhogy csak kifejezte a hitét (Héb 1:3). Akkor Jehova mennyivel inkább irgalmaz azoknak, akik hűségesen imádják őt, és minden erejükkel igyekeznek engedelmeskedni neki (Zsolt 51:1; 1Ján 2:1, 2).

7. A János 19:26, 27 szerint mit mondott Jézus Máriának és Jánosnak, és miért?

⁷ Mit mondott Jézus? (Olvassátok fel: János 19:26, 27.) Jézus halálakor az édesanyja, Mária valószínűleg már özvegy volt. Jézus aggódott amiatt, hogy  ki fogja gondját viselni. Fizikailag biztosan tudott volna róla gondoskodni a többi gyermeke, de mivel úgy tűnik, hogy akkor még nem voltak Jézus tanítványai, nem tudtak volna törődni Mária szellemi szükségleteivel. Jézus azokat tekintette a családtagjainak, akik vele együtt imádták Jehovát (Máté 12:46–50). Köztük volt János is, Jézus hűséges apostola, és az egyik legjobb barátja. Ezért Jézus úgy döntött, hogy az ő gondjaira bízza az édesanyját. Így szólt Máriához: „mostantól ő a te fiad!” Jánosnak pedig ezt mondta: „Mostantól ő a te anyád!” Attól a naptól fogva János valóban úgy gondoskodott Máriáról, mintha a saját  édesanyja lenne. Mennyire szerette Jézus ezt az értékes asszonyt, aki csecsemőkorában dédelgette őt, és most is itt állt mellette, a halála órájában!

8. Mi a tanulság abból, amit Jézus Máriának és Jánosnak mondott?

⁸ Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? A hittársainkhoz szorosabb szálak fűzhetnek, mint a vér szerinti családunkhoz. Lehet, hogy a családtagjaink bántanak minket a hitünkért, vagy akár meg is szakítják velünk a kapcsolatot. De Jézus azt ígérte, hogy ha ragaszkodunk Jehovához és a szervezetéhez, „100-szor annyit” kapunk, mint amennyit elvesztettünk. A gyülekezetben sok-sok pótgyermekre és pótszülőre lelhetünk (Márk 10:29, 30). Neked milyen érzés egy ilyen egységes szellemi családhoz tartozni, amelynek a tagjait a Jehova és az egymás iránti szeretet köti össze? (Kol 3:14; 1Pét 2:17).

9. Miért mondhatta Jézus azokat a szavakat, amelyek a Máté 27:46-ban lettek feljegyezve?

⁹ Mit mondott Jézus? Röviddel a halála előtt Jézus felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46). A Biblia nem írja le, hogy miért mondta Jézus ezeket a szavakat. De nézzünk néhány lehetséges magyarázatot. Először is, Jézus a szavaival beteljesítette a Zsoltárok 22:1-ben található próféciát. * Ezenkívül egyértelművé tette, hogy Jehova nem emelt köréje „sövényt”, hogy megvédje őt (Jób 1:10). Megengedte az ellenségeinek, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak, hogy így teljesen próbára legyen téve, úgy, ahogy korábban még senki sem. Amit Jézus mondott, az azt is megerősítette, hogy teljesen ártatlanul végezték ki.

10. Mit tanítanak nekünk Jézus szavai, amelyeket az Atyjának mondott?

¹⁰ Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Az egyik tanulság az, hogy nem várhatjuk Jehovától, hogy minden hitpróbától megóvjon minket. Jézus a végsőkig próbára lett téve, és nekünk is késznek kell lennünk arra, hogy akár az életünk árán is ragaszkodjunk a feddhetetlenségünkhöz (Máté 16:24, 25). Abban viszont biztosak lehetünk, hogy Isten nem engedi, hogy olyan próba érjen minket, amelyet már nem tudunk elviselni (1Kor 10:13). A másik tanulság az, hogy előfordulhat, hogy Jézushoz hasonlóan igazságtalanul kell szenvednünk (1Pét 2:19, 20). Ha üldöznek minket, annak nem az az oka, hogy valami rosszat tettünk, hanem hogy nem vagyunk része a világnak, és hirdetjük az igazságot (Ján 17:14; 1Pét 4:15, 16). Jézus tudta, hogy miért engedi meg az Atyja, hogy szenvedjen. De Jehova hűséges szolgái között voltak olyanok, akik nem értették, hogy Isten miért nem akadályozza meg, hogy rossz dolgok történjenek velük (Hab 1:3). Mivel Jehova irgalmas és türelmes, nem gondolta róluk azt, hogy nem elég erős a hitük, hanem látta, hogy szükségük van a tőle jövő vigaszra (2Kor 1:3, 4).

11. Miért mondta Jézus a János 19:28-ban leírt szavakat?

¹¹ Mit mondott Jézus? (Olvassátok fel: János 19:28.) Miért mondta Jézus,  hogy szomjas? Azért, hogy „beteljesüljön az írás”, mármint a Zsoltárok 22:15-ben található prófécia, amely így szól: „Kiszáradt az erőm, akár egy cserépdarab, nyelvem ínyemhez tapad”. És valóban nagyon szomjas lehetett, ha belegondolunk, hogy mennyi szenvedésen ment keresztül aznap. Segítségre volt szüksége ahhoz, hogy a szomját oltsa.

12. Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus elmondta, hogy szomjas?

¹² Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Jézus nem gondolta azt, hogy gyengének fogják tartani, ha elmondja, hogy mire van szüksége, és nekünk sem kell így éreznünk. Persze általában nem szeretünk segítséget kérni. De ha egy helyzetet egyedül már nem tudunk megoldani, ne vonakodjunk szólni valakinek. Például lehet, hogy a korunk vagy egy betegség miatt meg kell kérnünk egy testvért vagy egy testvérnőt, hogy vigyen el minket a boltba vagy az orvoshoz. Vagy ha el vagyunk csüggedve, talán segítségért kell fordulnunk egy vénhez vagy egy másik érett hittársunkhoz, aki együttérzően meg tud hallgatni, és jobb kedvre deríthet minket (Péld 12:25). Mindig gondoljunk arra, hogy a testvéreink szeretnek bennünket, és szívesen segítenek a nyomorúság idején (Péld 17:17). De mivel nem tudnak olvasni a gondolatainkban, el kell mondanunk, hogy segítségre van szükségünk.

13. Mit valósított meg Jézus azzal, hogy mindhalálig hűséges maradt?

¹³ Mit mondott Jézus? Jézus niszán 14-én, délután 3 óra körül, közvetlenül a halála előtt így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (Ján 19:30). Ezzel kifejezte, hogy mindent megvalósított, ami Jehova szándéka volt vele kapcsolatban. Először is, mivel mindhalálig feddhetetlen maradt, hazugnak bizonyította Sátánt. Nyilvánvaló lett, hogy egy tökéletes ember képes Jehovához hűségesen élni, bármit tesz is Sátán. Másodszor, Jézus váltságul adta az életét, hogy a bűnös emberek jó kapcsolatban lehessenek Jehovával, és örök életben reménykedhessenek. Harmadszor pedig, Jézus kiállt Jehova uralmának a jogossága mellett, és tisztára mosta az Atyja hírnevét.

14. Mire ösztönöz minket Jézus hűséges példája?

¹⁴ Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Legyünk eltökéltek, hogy feddhetetlenül élünk. Maxwell Friend testvér, aki a Gileád-iskolán oktatott, ezt mondta egy nemzetközi kongresszuson, amikor a hűségről tartott előadást: „Ne halaszd holnapra, amit már ma is megtehetnél, hiszen nem tudhatod biztosan, hogy lesz-e holnap. Élj mindennap úgy, mintha az a nap lenne az utolsó lehetőséged, hogy méltónak bizonyulj az örök életre.” Ha megfogadjuk ezt az ösztönzést, akkor még ha meg is kell halnunk, ezt mondhatjuk Jehovának: „Atyám, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy feddhetetlenül éljek, hazugnak bizonyítsam Sátánt, megszenteljem a nevedet, és kiálljak az uralmad mellett.”

15. Miben volt biztos Jézus a Lukács 23:46 szerint?

¹⁵ Mit mondott Jézus? (Olvassátok fel: Lukács 23:46.) Jézus, kifejezve a Jehova iránti feltétlen bizalmát, így kiáltott fel: „Atyám, rád bízom szellemem!”  Tisztában volt vele, hogy csakis Jehovától függ a jövője, és biztos volt benne, hogy az Atyja meg fog emlékezni róla.

16. Mit tanulhatunk Joshua példájából?

¹⁶ Mit tanulhatunk abból, amit Jézus mondott? Legyünk készek Jehova kezébe tenni az életünket. Ehhez teljes szívünkből bíznunk kell benne (Péld 3:5). Így tett Joshua is, aki 15 évesen egy halálos betegséggel nézett szembe. Nem volt hajlandó elfogadni olyan orvosi kezelést, amellyel megsértette volna Isten törvényét. Röviddel a halála előtt ezt mondta az anyukájának: „Jehova kezében vagyok . . . Teljes bizonyossággal állíthatom, anyu: tudom, hogy Jehova kétségtelenül vissza fog hozni engem a feltámadás során. Olvas a szívemben, és én igazán szeretem őt.” * Jó, ha mindannyian feltesszük magunknak a kérdést: „Ha egy hitpróbában veszélybe kerülne az életem, hajlandó lennék Jehovára bízni magam?”

17–18. Mit tanultunk Jézus utolsó szavaiból? (Lásd a „ Tanulságok Jézus utolsó szavaiból” című részt is.)

¹⁷ Tekintsük most át, hogy milyen értékes tanulságokat szűrhetünk le abból, amit Jézus a kínoszlopon mondott. Fontos megbocsátanunk másoknak, és bíznunk kell abban, hogy Jehova is kész megbocsátani nekünk. Hálásak lehetünk, hogy egy törődő szellemi család vesz minket körbe. De csak akkor tudnak segíteni, ha elmondjuk, mire van szükségünk. Bár nehéz próbákon mehetünk keresztül, Jehova támogatására mindig számíthatunk. Minden napot úgy kell tekintenünk, mint amely az utolsó lehetőségünk arra, hogy bizonyítsuk a hűségünket Jehova iránt. És bíznunk kell abban, hogy az ő kezében biztonságban van az életünk.

¹⁸ Kétségtelen, hogy érdemes elmélkednünk Jézus utolsó szavain. Ha alkalmazzuk a belőlük levont tanulságokat, azzal megfogadjuk Jehova felszólítását, hogy figyeljünk a Fiára (Máté 17:5).