1. Mi ad okot nekünk az örömre?

MILYEN nagy öröm és megtiszteltetés, hogy Jehova Tanúi lehetünk! A nevünkkel összhangban buzgón végezzük a prédikáló- és tanítványképző munkát. Nagyon boldogok vagyunk, amikor segíthetünk valakinek, aki helyesen viszonyul az örök élethez, hogy ő is a hittársunk legyen (Csel 13:48). Ilyenkor ugyanúgy érzünk, mint Jézus, miután a tanítványai visszatértek egy jól sikerült prédikáló körútról. Jézust „túláradó öröm töltötte el... a szent szellem által” (Luk 10:1, 17, 21).

2. Mivel bizonyítjuk, hogy komolyan vesszük a szolgálatunkat?

² Nagyon komolyan vesszük a szolgálatunkat, mivel tudjuk, hogy életek múlnak rajta. Pál apostol erre ösztönözte Timóteuszt: „Állandóan ügyelj magadra, és arra, hogy mit tanítasz ...mert ha így teszel, magadat is megmented, és azokat is, akik figyelnek rád” (1Tim 4:16). Mivel Isten királyságának az alattvalói vagyunk, állandóan ügyelünk magunkra. Odafigyelünk rá, hogy a viselkedésünk méltó legyen a jó hírhez, és dicsőítse Istent (Flp 1:27). Emellett arra is ügyelünk, hogy mit tanítunk, hiszen mindig felkészülünk a szolgálatra, és kérjük Jehova támogatását.

3. Mi történhet még akkor is, ha kitartóan prédikálunk? Mondj egy példát!

³ De az őszinte erőfeszítéseink ellenére is lehet, hogy nem sokan fogadják el a jó hírt, vagy szinte senki sem. Ilyesmi történt Georg Lindal testvérrel is, aki egyes-egyedül prédikált Izlandon 1929-től 1947-ig. Több tízezer  kiadványt terjesztett el, de senkiből sem lett Jehova Tanúja. Lindal testvér ezt írta: „Úgy tűnik, néhányan erősen ellenzik az igazságot, a többség pedig teljesen közömbös iránta.” Még azután sem lett sokkal jobb a helyzet, hogy a Gileád-iskoláról odaküldtek néhány testvért. Kilenc év telt el, mire az első izlandiak megkeresztelkedtek. *

4. Milyen érzést kelthet bennünk, hogyha az emberek nem fogadják el a jó hírt?

⁴ Érthető, ha elkeserít téged, hogy nem nagyon találsz érdeklődőket. Talán te is úgy érzel, mint Pál apostol, aki azt mondta, hogy nagy bánatot és szűnni nem akaró fájdalmat okoz neki, hogy a legtöbb zsidó társa nem fogadta el a Messiást (Róma 9:1–3). Lehet, hogy sokat fáradoztál és imádkoztál a bibliatanulmányozódért, de be kellett fejeznetek a tanulmányozást, mert nem fejlődött. És az is lehet, hogy még egy tanulmányozód sem jutott el a keresztelkedésig. Vajon ez a te hibád? Talán Jehova nem áldja meg a szolgálatodat? Reméljük, hogy ez a cikk megnyugtat majd. A következő kérdésekről lesz szó: Mi alapján mondható sikeresnek a szolgálatod? És hogyan gondolkodhatsz róla kiegyensúlyozottan?

5. Mi minden akadályozhat minket Jehova szolgálatában?

⁵ A Biblia szerint az olyan embernek, aki Isten akaratát cselekszi, „minden tettét siker koronázza” (Zsolt 1:3). De ez nem jelenti azt, hogy mindig úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk. Az élet tele van bajjal, hiszen mindannyian tökéletlenek vagyunk (Jób 14:1). Ezenkívül az ellenségeink időnként megakadályoznak minket abban, hogy a megszokott módon végezzük a munkánkat (1Kor 16:9; 1Tessz 2:18). Akkor vajon mitől lesz sikeres a szolgálatunk Jehova szemében? Nézzünk néhány bibliai alapelvet, amelyből megtudhatjuk a választ.

6. Mitől lesz sikeres a szolgálatunk Jehova szemében?

⁶ Jehova a szorgalmunkat és a kitartásunkat értékeli. Neki nem az számít, hogy hogyan reagálnak az emberek, hanem inkább az, hogy hogyan végezzük a szolgálatunkat. Pál ezt írta: „Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok” (Héb 6:10). Igen, amíg szeretettel és buzgón végezzük a Jehovától kapott munkánkat, addig nekünk is szólnak a következő szavak: „fáradozásotok az Úr szolgálatában nem hiábavaló” (1Kor 15:58).

7. Mit hangsúlyozott Pál a szolgálatával kapcsolatban, és mit tanulhatunk ebből?

 ⁷ Pál apostol nagyon ügyes misszionárius volt, és több gyülekezetet is alapított. Ennek ellenére, amikor egyesek lekicsinyelték a szolgálatát, ő nem arra hivatkozott, hogy milyen sokaknak segített hívővé válni, hanem arra, hogy többet dolgozott az Úr szolgálatában, mint ők (2Kor 11:23). Hozzá hasonlóan mi is tartsuk észben, hogy Jehovának az számít, hogy milyen kitartóan és szorgalmasan végezzük a munkáját.

8. Mit tartsunk észben a szolgálatunkkal kapcsolatban?

⁸ A szolgálatunkkal örömet szerzünk Jehovának. Jézus elküldte 70 tanítványát, hogy hirdessék a királyságról szóló jó hírt. Miután visszatértek, lelkesen ezt mesélték: „a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.” De Jézus ezt mondta nekik: „ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben” (Luk 10:17–20). Jézus tudta, hogy a tanítványainak nem mindig lesznek kiemelkedő élményeik a szolgálatban. Valójában azt sem tudjuk, hogy hányan váltak Jézus követőivé azok közül, akik ekkor meghallgatták őket. Ezért fontos volt, hogy a tanítványok elsősorban ne annak örüljenek, hogy milyen eredményeket érnek el, hanem annak, hogy a munkájukkal örömet szereznek Jehovának.

9. A Galácia 6:7–9 szerint mi lesz a jutalma a kitartásunknak?

⁹ Ha kitartunk a prédikálómunkában, Jehova örök élettel jutalmaz meg minket. Ha lelkesen vetjük a királyság magját, akkor egyben a szellemmel összhangban is vetünk, hiszen engedjük, hogy a szent szellem hatással legyen az életünkre. Jehova azt ígéri, hogy ha nem fáradunk ki, hanem kitartóan végezzük az ő munkáját, akkor örök életet fog adni nekünk, függetlenül attól, hogy tudunk-e segíteni valakinek eljutni a keresztelkedésig. (Olvassátok fel: Galácia 6:7–9.)

10. Elsősorban mitől függ az, hogy hogyan fogadják az emberek az üzenetünket?

¹⁰ Az emberek reakciója elsősorban azon múlik, hogy milyen a szívük. Ezt Jézusnak a magvetőről szóló példázatából tudjuk meg. A magvető különböző talajtípusokba veti el a magot, és csak az egyik fajta talaj hoz termést (Luk 8:5–8). Jézus elmagyarázta, hogy a különböző talajok az embereket szemléltetik, akik eltérő módokon reagálnak Isten szavára (Luk 8:11–15). A magvetőhöz hasonlóan mi sem tudjuk befolyásolni a munkánk eredményét, mert az elsősorban az embereken múlik. A mi feladatunk az, hogy kitartóan vessük a magot, vagyis hirdessük a királyságról szóló üzenetet. Pál apostol azt mondta, hogy mindenki „a munkája alapján” fogja megkapni a jutalmát, nem pedig a munkája eredménye alapján (1Kor 3:8).

11. Miért mondhatjuk, hogy Noé prédikálómunkája sikeres volt? (Lásd a képet a címlapon.)

¹¹ Régen sem mindig hallgatták meg az emberek Jehova szolgáit. Például Noé az igazságosság prédikálója volt, és valószínűleg több évtizeden át figyelmeztette az embereket az özönvízre (2Pét 2:5). Biztosan reménykedett benne, hogy néhányan majd odafigyelnek rá, de Jehova  nem ígért neki ilyesmit. Amikor megparancsolta Noénak, hogy építsen bárkát, így szólt hozzá: „Menj be a bárkába, te és veled együtt a fiaid, a feleséged és fiaidnak a feleségei” (1Móz 6:18). Ha erre gondolt Noé, illetve arra, hogy a bárka mekkora lesz, és így hányan fognak elférni benne, sejthette, hogy nem fognak túl sokan odafigyelni az üzenetére (1Móz 6:15). És végül, ahogy tudjuk, a családján kívül senki nem ment be vele a bárkába (1Móz 7:7). Vajon emiatt Jehova azt gondolta, hogy Noénak nem sikerült ellátnia a feladatát? Egyáltalán nem. Elégedett volt Noé munkájával, hiszen pontosan azt tette, amire kérte őt (1Móz 6:22).

12. Mi segített Jeremiásnak örömmel végezni a szolgálatát?

¹² Jeremiás próféta is évtizedeken át végezte a szolgálatát, annak ellenére, hogy az emberek közönyösek és ellenségesek voltak. Azt írta, hogy egész nap bántalmazzák és csúfolják, és emiatt annyira elkeseredett, hogy legszívesebben feladta volna (Jer 20:8, 9). De mégis kitartó volt, és megőrizte az örömét. Mi segített neki ebben? Az, hogy két fontos dologra összpontosított. Először is arra, hogy az üzenete „jövőt és reménységet” jelent az embereknek (Jer 29:11). Másodszor pedig arra, hogy Jehova nevét viseli (Jer 15:16). Nekünk is ugyanez a két gondolat segíthet, hogy a reakcióktól függetlenül örömmel tudjuk végezni a szolgálatunkat.

13. Mit tanulhatunk a Márk 4:26–29-ben feljegyzett példázatból?

¹³ Időre van szükség ahhoz, hogy egy érdeklődő fejlődjön. Erre mutat rá Jézusnak egy másik példázata. (Olvassátok fel: Márk 4:26–29.) Miután a földműves elveti a magot, a növények maguktól fejlődnek ki, szép fokozatosan. A földműves nem tudja gyorsabb növekedésre kényszeríteni őket. Ehhez hasonlóan mi sem tudjuk siettetni a bibliatanulmányozók fejlődését. Ezért ne csüggedj el, ha valakinek több idő kell ahhoz, hogy lépéseket tegyen. A tanítványképzéshez ugyanúgy türelemre van szükség, mint a földműveléshez (Jak 5:7, 8).

14. Mondj egy példát arra, hogy van, ahol sok időbe telik, mire beérik a munkánk gyümölcse!

¹⁴ Vannak területek, ahol a munkánk gyümölcse csak sok év múlva érik be. Ilyen területen szolgált két lánytestvér, Gladys és Ruby Allen is. * Őket 1959-ben nevezték ki általános úttörőknek egy québeci kisvárosba, Kanadában. Az emberek féltek attól, hogy mit fognak szólni a szomszédaik, illetve a papok, ha szóba állnak a Tanúkkal, ezért nem igazán hallgatták meg őket. Gladys így mesél erről: „Két éven át napi nyolc órát prédikáltunk úgy, hogy senkivel sem tudtunk beszélgetni, mert az emberek, miután odajöttek az ajtóhoz, fogták magukat, és lehúzták az ajtón lévő rolót. De nem adtuk fel.” Idővel az ott élők nyitottabbak lettek, és ma már három gyülekezet is van azon a helyen (Ézs 60:22).

15. Mit tanít az 1Korintusz 3:6, 7 a tanítványképzésről?

¹⁵ A tanítványképzés csapatmunka. Az egész gyülekezet hozzájárul ahhoz, hogy valakiből tanítvány legyen. (Olvassátok fel: 1Korintusz 3:6, 7.) Tegyük fel, hogy egy testvér ad egy tájékoztatólapot  egy házigazdának. A házigazda őszintén érdeklődik, de a testvér időterve nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen elmenjen hozzá olyan időpontban, amely megfelel neki. Ezért megkér egy másik hírnököt, hogy ápolja az érdeklődését. Ez a hírnök bevezeti nála a bibliatanulmányozást. Ahogy folyik a tanulmányozás, több testvért és testvérnőt is elvisz az érdeklődőhöz. Mindegyikük másban tud segíteni neki, és mindenki buzdítja őt. Végül, amikor ez az érdeklődő eljut a keresztelkedésig, az egész gyülekezet nagyon boldog. Ahogy Jézus fogalmazott, együtt örül a magvető és az arató (Ján 4:35–38).

16. Miért találhatsz örömet a szolgálatban akkor is, ha korlátoz az egészségi állapotod?

¹⁶ Ha a romló egészségi állapotod miatt már nem sokat tudsz tenni a prédikáló- és tanítványképző munkában, akkor is örömet találhatsz abban, amit meg tudsz tenni. Nézzünk egy bibliai történetet. Dávid és az emberei harcba indultak, hogy kiszabadítsák a feleségeiket és a gyerekeiket az amálekiták kezéből, és visszaszerezzék a javaikat. Kétszáz férfi túl fáradt volt a harchoz, ezért ők a csomagoknál maradtak, hogy őrizzék azokat. Miután Dávid visszatért a sikeres hadjáratból, úgy rendelkezett, hogy ők is ugyanannyit kapjanak a zsákmányból, mint a harcosok (1Sám 30:21–25). Ehhez hasonlóan a világméretű prédikálómunkánkban mindannyian megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, és ezért együtt örülhetünk annak, amikor új személyek csatlakoznak hozzánk.

17. Miért vagyunk hálásak Jehovának?

¹⁷ Hálásak vagyunk Jehovának, amiért értékeli azt, amit a szolgálatában teszünk. Tudja, hogy nem csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e segíteni valakinek az örök élethez vezető útra lépni. Ezért nem az eredményeinket nézi, hanem azt, hogy milyen szorgalmasan és szeretettel látjuk el a feladatunkat. Azt is megtanítja nekünk, hogyan találhatunk örömet abban, amit meg tudunk tenni (Ján 14:12). Biztosak lehetünk benne, hogy elégedett velünk, és megjutalmaz minket, ha kitartunk a szolgálatában.