1. Mire szólította fel Péter a keresztényeket, és milyen érzést kelthetnek bennünk a szavai?

AKÁR égi, akár földi örök életben reménykedünk, ránk is vonatkozik az, amit Péter apostol az első századi felkent keresztényeknek írt: „a szenthez hasonlóan, aki elhívott benneteket, mindig legyen szent a viselkedésetek, mert meg van írva: »Legyetek szentek, mert én szent vagyok«” (1Pét 1:15, 16). A tökéletlenségünk miatt úgy érezhetjük, hogy képtelenség eleget tenni ennek a felszólításnak. De Péter szavaiból azt tanuljuk, hogy igenis képesek vagyunk utánozni Jehovát a szentségben, sőt, ezt meg is kell tennünk. Maga Péter apostol is sok hibát követett el, mégis elmondhatjuk róla, hogy szent volt a viselkedése.

2. Milyen kérdésekkel foglalkozik ez a cikk?

² Ebben a cikkben a következő kérdésekre fogunk választ kapni: Mit jelent szentnek lenni? Mit mond a Biblia Jehova szentségéről? Hogyan lehet szent a viselkedésünk? És hogyan függ össze a szentség a Jehovával ápolt kapcsolatunkkal?

3. Hogyan képzelnek el sokan egy szent embert, de honnan tudhatjuk meg, hogy mit jelent valójában a szentség?

³ A világban sokan úgy képzelnek el egy szent embert, hogy egyházi öltözetet visel, nagyon komor, és mindig ájtatos az arckifejezése. De mi sem áll távolabb az igazságtól! A Biblia azt mondja Jehováról, hogy ő „a boldog Isten”, illetve azok is boldogok, akik őt imádják (1Tim 1:11; Zsolt 144:15). Jézus elítélte azokat, akik ki akartak tűnni a ruházatukkal, és akik csak azért tettek jót, hogy mások lássák őket (Máté 6:1; Márk 12:38). Mi azt szeretnénk, ha a szentségről alkotott képünket az határozná  meg, amit a Bibliából tanulunk. Tudjuk, hogy Jehova nagyon szeret minket, ezért sosem kérne tőlünk olyasmit, amit nem tudunk megtenni. Vagyis, ha arra szólít fel minket a Szavában, hogy legyünk szentek, akkor biztos, hogy képesek vagyunk erre. Ahhoz, hogy szent lehessen a viselkedésünk, először meg kell értenünk, hogy mit is foglal magában a szentség.

4. Mit jelent a Bibliában a szentség?

⁴ A Bibliában a szentség erkölcsi és vallási értelemben vett tisztaságot vagy makulátlanságot jelent. Azt is magában foglalja, hogy valaki vagy valami el van különítve Isten szolgálatára. Tehát úgy tudunk szentek lenni, ha teljesen tiszták vagyunk erkölcsileg, elfogadható módon imádjuk Jehovát, és szoros kapcsolatot ápolunk vele. Ámulatba ejtő, hogy a tökéletlenségünk ellenére Jehova barátai lehetünk, különösen, ha arra gondolunk, hogy mit tanít a Biblia az ő szentségéről.

5. Mit tanulhatunk Jehováról a hűséges angyalaitól?

⁵ Jehova minden tekintetben tiszta. Ezt jól mutatja az is, amit néhány szeráf, vagyis olyan angyal mondott, akik Jehova trónja körül szolgálnak: „Szent, szent, szent a seregek Jehovája!” (Ézs 6:3). Természetesen ahhoz, hogy az angyalok ilyen közel lehessenek Jehovához, nekik is szentnek kell lenniük – és azok is. Annyira jellemző rájuk ez a tulajdonság, hogy már a puszta jelenlétüktől szentté válik az a hely, ahol megjelennek. Ez történt például akkor, amikor Mózes látta az égő tövisbokrot (2Móz 3:2–5; Józs 5:15).

6–7. a) A 2Mózes 15:1, 11 szerint hogyan emelte ki Mózes Jehova szentségét? b) Mi segített az izraelitáknak emlékezni arra, hogy Jehova szent? (Lásd a képet a címlapon.)

⁶ Miután az izraeliták átkeltek a Vörös-tengeren, Mózes felhívta a figyelmüket arra, hogy Jehova, az Istenük szent. (Olvassátok fel: 2Mózes 15:1, 11.) Azoknak, akik az egyiptomi, illetve a kánaáni isteneket imádták, egyáltalán nem volt szent a viselkedésük. Például a kánaániták vallásához hozzátartoztak a gyermekáldozatok, és undorító szexuális szokások is (3Móz 18:3, 4, 21–24; 5Móz 18:9, 10). Jehova soha nem várná el az imádóitól, hogy olyasmit tegyenek, ami lealacsonyítja őket. Ő a szentség megtestesítője. Erre mutatott rá a főpap öltözetének az egyik kiegészítője is. A turbánján lévő aranylemezre ez volt rávésve: „A szentség Jehováé” (2Móz 28:36–38).

⁷ Ez a felirat Jehova szentségére emlékeztette azokat, akik látták. De voltak izraeliták, akik sosem kerültek a főpap közelébe. Nekik akkor hívták fel a figyelmüket arra, hogy Jehova szent, amikor felolvastak a törvényből. Ezeken az alkalmakon a férfiak, a nők, és a gyermekek is ott voltak (5Móz 31:9–12). Ilyenkor például a következők hangzottak el: „én vagyok Jehova, a ti Istenetek ...legyetek szentek, mert én szent vagyok.” „Legyetek szentek a szememben, mert én, Jehova, szent vagyok” (3Móz 11:44, 45; 20:7, 26).

8. Mit tanulhatunk a 3Mózes 19:2-ből és az 1Péter 1:14–16-ból?

⁸ Most figyeljük meg a mózesi törvénynek egy másik részletét, amelyet szintén  felolvastak az izraelitáknak. Jehova ezt mondta Mózesnek: „Szólj az izraeliták egész közösségéhez, és mondd meg nekik: »Legyetek szentek, mert én, Jehova, a ti Istenetek szent vagyok«” (3Móz 19:2). Péter apostol valószínűleg innen idézett, amikor arra szólította fel a keresztényeket, hogy legyenek szentek. (Olvassátok fel: 1Péter 1:14–16.) Ebből azt tanulhatjuk, hogy bár ránk nem vonatkozik a mózesi törvény, fontos észben tartanunk, hogy Jehova szent, és nekünk is törekednünk kell rá, hogy szent legyen a viselkedésünk. Ez igaz ránk függetlenül attól, hogy földi vagy égi örök életben reménykedünk (1Pét 1:4; 2Pét 3:13).

9. Miért hasznos, ha megvizsgáljuk Mózes 3. könyvének a 19. fejezetét?

⁹ Mivel őszintén szeretnénk az Istenünk kedvében járni, szívesen tanulunk róla, hogy hogyan lehetünk szentek. Ő a Szavában sok helyen beszél erről, például Mózes 3. könyvének a 19. fejezetében. Egy héber nyelvtudós, Marcus Kalisch ezt írta: „Mózes harmadik könyvében, vagy talán mind az ötben, alighanem ez a fejezet a legátfogóbb, a legsokszínűbb, és bizonyos értelemben a legfontosabb.” Most emeljünk ki néhány verset ebből a fejezetből, és nézzük, milyen tanulságokat vonhatunk le belőlük. Közben végig tartsuk észben, hogyan kezdődik ez a bibliai rész: „Legyetek szentek”.

10–11. A 3Mózes 19:3 szerint mit kell tennünk, és miért fontos ez?

¹⁰ Miután Jehova felszólította az izraelitákat, hogy legyenek szentek, ezt mondta nekik: „Mindegyikőtök tisztelje anyját és apját... Én vagyok Jehova, a ti Istenetek” (3Móz 19:2, 3).

¹¹ Fontos, hogy mi is megfogadjuk ezt az utasítást. Jézus többször is rámutatott erre. Egyszer, amikor egy fiatalember megkérdezte tőle, hogy mi jót kell tennie, hogy örök életet kapjon, Jézus a válaszába belefoglalta, hogy tisztelje a szüleit (Máté 19:16–19). Egy másik  alkalommal elítélte a farizeusokat és az írástudókat, amiért igyekeztek kibújni ez alól a kötelességük alól. Jézus azt mondta, hogy ezzel „érvénytelenné [tették] az Isten szavát” (Máté 15:3–6). Isten szavához a tízparancsolat is hozzátartozik, amelynek az ötödik pontja megegyezik a 3Mózes 19:3-mal (2Móz 20:12). És ahogy már láttuk, ezt a felszólítást Jehova összekapcsolta azzal, hogy legyünk szentek.

12. Mit gondoljunk át a szüleinkkel kapcsolatban?

¹² Az előbb megvizsgáltak fényében jó, ha mindannyian átgondoljuk, hogy megadjuk-e a szüleinknek az őket megillető tiszteletet. Lehet, hogy arra jutunk, hogy a múltban többet is tehettünk volna értük. Sajnos ezen már nem tudunk változtatni, de azt elhatározhatjuk, hogy ezentúl jobban törődünk velük. Például tölthetnénk együtt több időt. Arra is jobban odafigyelhetünk, hogy mire van szükségük fizikailag, érzelmileg, és ahhoz, hogy örömmel tudják szolgálni Jehovát. Ha így teszünk, akkor összhangban járunk el a 3Mózes 19:3-mal.

13. a) Milyen parancs található még a 3Mózes 19:3-ban? b) Hogyan követhetjük Jézus példáját, amelyről a Lukács 4:16–18-ban olvashatunk?

¹³ A 3Mózes 19:3-ban Jehova azt is megparancsolta az izraelitáknak, hogy tartsák meg a sabbatjait. Nekünk, keresztényeknek nem kell minden héten sabbatot tartanunk, de sokat tanulhatunk abból, hogy mit jelentett ez az izraeliták életében, illetve, hogy hogyan vált a javukra. A sabbatokat arra használták fel, hogy megpihenjenek a mindennapi munkájuktól, és Jehova imádatára összpontosítsanak. * Jézus is, amikor a földön élt, minden sabbaton elment a helyi zsinagógába, és felolvasott Isten Szavából (2Móz 31:12–15; olvassátok fel: Lukács 4:16–18). A sabbat megtartására vonatkozó parancs arra ösztönöz minket, hogy rendszeresen szakítsunk időt Jehova imádatára. Gondolkodjunk el rajta, hogy fejlődhetnénk-e ezen a területen. Ha az életünkben fontos helyet biztosítunk Jehova imádatának, akkor szoros kapcsolatban lehetünk Istenünkkel, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy szentek legyünk a szemében.

14. Milyen alapvető igazságot hangsúlyoz Mózes 3. könyvének a 19. fejezete?

¹⁴ Mózes 3. könyvének a 19. fejezete hangsúlyoz egy olyan alapigazságot, amelyet ha észben tartunk, az segít, hogy szentek legyünk. A 4. vers így zárul: „Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.” Ez a gondolat összesen 16-szor fordul elő a fejezetben. Eszünkbe juthat róla a tízparancsolat első pontja: „Én vagyok Jehova, a te Istened... Ne legyenek más isteneid rajtam kívül” (2Móz 20:2, 3). Ahhoz, hogy szentek legyünk Jehova szemében, nem szabad engednünk, hogy bárki vagy bármi fontosabb legyen az életünkben, mint Jehova. És mivel Jehova Tanúiként az ő nevét viseljük, semmi olyasmit nem szeretnénk tenni, amivel megszentségtelenítenénk azt (3Móz 19:12; Ézs 57:15).

15. Mire indítsanak minket Mózes 3. könyvének a 19. fejezetében azok a versek, amelyek az állatáldozatokról szólnak?

 ¹⁵ Az izraeliták azzal fejezhették ki, hogy az Istenükként tisztelik Jehovát, hogy megtartották a törvényeit. A 3Mózes 18:4 ezt mondja: „Az én bírói döntéseimet és rendeleteimet tartsátok meg, és azokat kövessétek. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.” A 19. fejezet számos ilyen rendeletet tartalmaz. Például az 5–8-ig terjedő versek, illetve a 21. és 22. vers az állatáldozatokról szól. Ezeket úgy kellett bemutatniuk az izraelitáknak, hogy azzal tiszteletben tartsák azt, amit Jehova szentnek tart. Ahogy ezeket a verseket olvassuk, mi is szívből vágyunk rá, hogy elfogadható dicséretáldozatokat ajánljunk fel Jehovának, ahogyan arra a Héberek 13:15 is ösztönöz.

16. Mire emlékeztet minket a 3Mózes 19:19?

¹⁶ Ha szeretnénk szentek lenni Jehova szemében, akkor fontos, hogy ne féljünk különbözni a környezetünktől. Ez különösen nehéz lehet akkor, ha az osztálytársaink, a munkatársaink vagy a rokonaink olyasmire akarnak rávenni minket, amit Jehova elítél. Az ilyen helyzetekben nagy nyomás nehezedhet ránk. Mi segíthet jól dönteni? Vizsgáljuk meg a 3Mózes 19:19-ben lévő alapelvet. Jehova azt parancsolta az izraelitáknak, hogy ne vegyenek fel kétféle anyagból szőtt ruhát. Ez a parancs arra emlékeztette őket, hogy nem szabad vegyülniük a körülöttük élő nemzetekkel. Természetesen mi hordhatunk vegyes szálú anyagból készült ruhát, például olyat, amelyben pamut és műszál keveredik. Viszont semmiképp sem szeretnénk beolvadni a világba, és átvenni az emberektől azokat a hitnézeteiket és szokásaikat, amelyek ellentétesek a Bibliával. Bár szeretjük a rokonainkat, és kedvesen bánunk az embertársainkkal, a döntéseinkkel egyértelművé akarjuk tenni, hogy mi Isten népéhez tartozunk. Igen, a szentség azt is magában foglalja, hogy el vagyunk különítve Isten szolgálatára (2Kor 6:14–16; 1Pét 4:3, 4).

17–18. Milyen fontos dolgot tanulhatunk a 3Mózes 19:23–25-ből?

¹⁷ Az a kifejezés, hogy „én vagyok Jehova, a ti Istenetek”, arra emlékeztette az izraelitákat, hogy a Jehovával ápolt kapcsolatuknak kell a legfontosabbnak lennie az életükben. Mivel tudták ezt a gyakorlatban kimutatni? Lássunk egy példát  a 3Mózes 19:23–25-ben. (Olvassátok fel!) Miután letelepedtek az ígéret földjén, ha ültettek egy fát, akkor három évig nem ehettek a gyümölcséből. Azt, ami a negyedik évben termett, oda kellett vinniük a szentélyhez, vagyis Jehovának adták. Csak az ötödik év termését fogyaszthatták el ők maguk. Ez a törvény az elméjükbe véste, hogy nem szabad, hogy a saját érdekeik legyenek a legfontosabbak számukra, hanem Jehova imádatának kell elsőbbséget biztosítaniuk. Ehhez bízniuk kellett abban, hogy Jehova gondoskodni fog róla, hogy mindig legyen elég élelmük. És ez a törvény arra is ösztönözte őket, hogy nagylelkű adományokkal támogassák Jehova imádatát.

¹⁸ A 3Mózes 19:23–25-ről eszünkbe juthat az, amit Jézus a hegyi beszédben mondott: „ne aggódjatok tovább..., hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni”. „Égi Atyátok tudja, hogy szükségetek van mindezekre” (Máté 6:25, 26, 32). Igen, teljesen megbízhatunk abban, hogy Jehova gondoskodni fog rólunk, hiszen még a madaraknak is gondját viseli. Ez a bizalom arra ösztönöz minket, hogy nagylelkűek legyünk. Szívesen támogatjuk anyagilag azokat a testvéreinket, akik szükséget szenvednek, illetve készségesen hozzájárulunk a gyülekezeti kiadásokhoz. Jehova látja az ilyen jótetteinket, és megjutalmaz értük minket (Máté 6:2–4). A nagylelkűségünkkel egyben azt is kifejezzük, hogy megértettük a 3Mózes 19:23–25-ben rejlő alapelvet.

19. Mit találtál hasznosnak abból, amit megvizsgáltunk?

¹⁹ Most csak néhány részletet vizsgáltunk meg Mózes 3. könyvének a 19. fejezetéből. Sokat tanultunk arról, hogy hogyan utánozhatjuk szent Istenünket, és hogyan lehet szent a viselkedésünk (1Pét 1:15). Sokszor előfordul, hogy másoknak feltűnik, hogy így élünk. Némelyeket ez arra indít, hogy dicsőítsék Istent (1Pét 2:12). A következő cikkben további részleteket fogunk megvizsgálni ebből a bibliai részből, és látni fogjuk, hogy mit kell még tennünk ahhoz, hogy szentek legyünk Istenünk szemében.