Jézus olyan tulajdonságokat sajátított el az Atyjától, amelyek segítettek neki, hogy itt a földön is jó munkatársa legyen másoknak. Ezért ha megvizsgáljuk a példáját, mi is jobban együtt tudunk működni a testvéreinkkel. Lássunk hát három alapelvet, amelyek segítenek ebben.

Ha alázatosak vagyunk, akkor figyelünk rá, hogy elismerjük a munkatársaink erőfeszítéseit, és nem dicsekedünk a saját eredményeinkkel. Jehova nagyszerű példát mutatott ebben Jézusnak. Bár egyedül őt illeti meg a Teremtő cím, felhívta rá a figyelmet, hogy a Fiának is fontos szerepe van a teremtésben, hiszen többes számban fogalmazott: „Alkossunk embert, aki hasonlít ránk” (1Móz 1:26). Jézus ebből is világosan láthatta, hogy mennyire alázatos az Atyja (Zsolt 18:35).

Amikor Jézus a földön volt, utánozta az Atyját az alázatban. Ha valamiért dicséretet kapott, Jehovának tulajdonította az érdemet (Márk 10:17, 18; Ján 7:15, 16). Emellett jó hangulatot teremtett a tanítványai körében azzal, hogy a barátainak tekintette őket, nem pedig rabszolgáknak (Ján 15:15). Egyszer még a lábukat is megmosta, és ezzel  arra ösztönözte őket, hogy legyenek ők is alázatosak (Ján 13:5, 12–14). Jézust utánozva fontos, hogy mi is elismerjük a munkatársaink érdemeit, és amikor csak lehet, kedvezzünk nekik. Sokkal hatékonyabbak tudunk lenni, ha tisztelünk másokat, és nem foglalkozunk túl sokat azzal, hogy egy munkáért ki kapja az elismerést (Róma 12:10).

Egy alázatos ember tisztában van vele, hogy akkor valósulnak meg a tervek, „ha sok a tanácsadó” (Péld 15:22). Fogadjuk el, hogy hiába van sok tapasztalatunk, nem tudhatunk mindent. Még Jézus is elismerte, hogy van, amit nem tud (Máté 24:36). Kíváncsi volt a tanítványai véleményére, és ezzel olyan légkört teremtett maga körül, amelyben igazán felszabadultan érezték magukat (Máté 16:13–16). Ha alázatosan elismerjük a korlátainkat, és lehetőséget adunk a munkatársainknak arra, hogy kibontakozzanak, akkor jó hangulatban tudunk együtt dolgozni, és megvalósulnak a közös terveink.

Különösen fontos, hogy a felvigyázók ilyen alázatosan gondolkodjanak a véntársaikról. Észben kell tartaniuk, hogy Jehova szent szelleme a vének testületében bárkit arra indíthat, hogy előálljon egy jó javaslattal. Ha a vének megbeszélésén oldott a légkör, és mindenki szívesen elmondja a gondolatait, akkor olyan döntéseket tudnak hozni, amelyek valóban a gyülekezet javát szolgálják.

Egy jó munkatárs észszerűen bánik a többiekkel, vagyis rugalmas. Jézus sokszor megfigyelhette azt, hogy Jehova milyen észszerű. Például, úgy döntött, hogy elküldi Jézust a földre, hogy megváltsa az embereket a halál átkától (Ján 3:16).

Jézus, ha csak tehette, rugalmas volt. Például, segített egy föníciai asszonynak, annak ellenére, hogy Isten a zsidókhoz küldte őt (Máté 15:22–28). A tanítványaival is észszerűen bánt, és nem várt el tőlük tökéletességet. Idézzük csak fel, hogy megbocsátott Péternek, miután ő nyilvánosan megtagadta. Sőt, később komoly feladatokat bízott rá (Luk 22:32; Ján 21:17; Csel 2:14; 8:14–17; 10:44, 45). Jézus példájából láthatjuk, hogy milyen fontos, hogy mindenki arról ismerjen minket, hogy észszerűek vagyunk (Flp 4:5).

 Az észszerűség segít abban, hogy könnyen alkalmazkodjunk a különböző hátterű emberekhez. Jézust azzal vádolták az ellenségei, hogy „adószedők és bűnösök barátja”, mert mindenféle emberrel kedvesen bánt, aki jól fogadta az üzenetét (Máté 11:19). Hogyan tudunk mi is ennyire jól alkalmazkodni másokhoz? Figyeld meg, mit mond Louis, aki sokféle testvérrel szolgált már együtt az utazómunkában, és a Bételben is: „Amikor tökéletlen emberek dolgoznak együtt, azt ahhoz szoktam hasonlítani, mintha eltérő méretű kövekből kéne falat építeni. Némi munkával jár megtalálni, hogy melyik kő hova illik a legjobban, de szép lehet a végeredmény. Igyekszem alkalmazkodni másokhoz, hogy békés legyen a hangulat, és sikeresen el tudjuk végezni a munkát.” Milyen jó, ha mi is így tudunk gondolkodni!

Eszedbe jut olyan helyzet, amikor szükség van arra, hogy ügyesen tudj együttműködni másokkal a gyülekezetben? Ilyen lehet például az, amikor a szántóföldi csoportod tagjaival prédikálsz. A hírnökök között lehetnek olyanok, akiknek más a családi háttere vagy az életkora, mint neked. Kedvességre vall, ha igyekszel alkalmazkodni a tempójukhoz, vagy ahhoz, hogy nekik milyenfajta tanúskodási módszer kényelmes. Így segíteni tudsz nekik, hogy jobban élvezzék a szolgálatot.

Egy jó munkatárs szívesen megosztja másokkal azt, amije van (1Tim 6:18). Jehova nem titkolózott a Fia előtt a teremtéskor. Épp ellenkezőleg, „amikor az eget készítette”, Jézus ott volt vele, és így tanulhatott tőle (Péld 8:27). Később pedig maga Jézus is szívesen elmondta a tanítványainak mindazt, amit az Atyjától hallott (Ján 15:15). Ebből azt tanulhatjuk, hogy fontos, hogy készségesen megosszuk másokkal a tudásunkat és a tapasztalatunkat. Egy jó munkatárs nem tart vissza semmilyen hasznos információt csak azért, hogy az ő kezében maradjon az irányítás.

Emellett fontos, hogy a dicsérettel se fukarkodjunk. Gondoljunk csak bele, hogy nekünk is mennyire jólesik, ha elismerik a fáradozásunkat! Jézus észrevette a jót a munkatársaiban, és el is mondta nekik, hogy mit értékel bennük. (Vesd össze: Máté 25:19–23; Lukács 10:17–20.) Azt is kijelentette, hogy a jövőben nagyobb tetteket visznek majd véghez, mint ő (Ján 14:12). És az utolsó éjszakán, amelyet a hűséges apostolaival töltött, így fejezte ki a háláját: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban” (Luk 22:28). A szavai biztosan megmelengették a szívüket, és ösztönzőleg hatottak rájuk. Ha mi is igyekszünk kifejezni az értékelésünket a munkatársainknak, azzal szárnyakat adhatunk nekik.

„Nem attól lesz valaki jó munkatárs, hogy tökéletes, hanem attól, hogy jó hangulatot teremt maga körül, és megkönnyíti másoknak a munkát” – mondja egy testvér, Kayode. Vajon te ilyen személy vagy? Miért ne kérdeznél meg erről egy-két testvért vagy testvérnőt, akikkel együtt szoktál tevékenykedni? Ha azt a visszajelzést kapod, hogy szeretnek veled dolgozni, akkor ügyesen követed Jézus példáját, és rád is igaz, amit Pál apostol mondott: „a munkatársaitok vagyunk, hogy örömet szerezzünk nektek” (2Kor 1:24).