1. Mi jellemzi ma Jehova népét?

 A BIBLIA jövendölésével összhangban Isten népének tagjai ma készségesen ajánlkoznak a szolgálatra, és követik Jézus vezetését (Zsolt 110:3). Például, minden évben több száz millió órát töltenek azzal, hogy prédikáljanak másoknak. És mindezt önként és a saját költségükön teszik. Emellett sok időt szakítanak arra is, hogy támogassák a testvéreiket fizikailag, érzelmileg és Jehova imádatában. A vének és a kisegítőszolgák pedig rengeteg órát töltenek azzal, hogy felkészüljenek az összejöveteli programok megtartására, és pásztori látogatásokat végezzenek. Mi indítja minderre Isten népét? Az, hogy szeretik Jehovát és az embereket (Máté 22:37–39).

2. A Róma 15:1–3 szerint miben mutatott jó példát Jézus?

² Jézus kiemelkedő példát mutatott azzal, hogy mások szükségleteit a sajátjai elé helyezte. Szeretnénk a tőlünk telhető legteljesebb mértékben utánozni őt ebben. (Olvassátok fel: Róma 15:1–3.) Ha így teszünk, gazdag áldásokra számíthatunk. Jézus ezt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35).

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan hozott Jézus áldozatokat másokért. Arról is szó lesz, hogyan követhetjük a példáját. Emellett gyakorlatias javaslatokat kapunk, hogy hogyan erősíthetjük magunkban a vágyat arra, hogy szolgáljunk másokat.

4. Hogyan helyezte Jézus mások szükségleteit a sajátjai elé?

⁴ Jézus még akkor is kész volt segíteni másoknak, amikor fáradt volt. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor egy nagy tömeg odament hozzá egy hegyoldalon, valószínűleg Kapernaum közelében. Jézus az előző éjszakát imádkozással töltötte, ezért kétségkívül nagyon fáradt volt. De amikor meglátta a tömeget, szánalmat érzett irántuk. Meggyógyította a betegeket, és elmondta minden idők egyik leghatásosabb beszédét, a hegyi beszédet (Luk 6:12–20).

5. Hogyan követhetik a családfők Jézus példáját, amikor fáradtak?

⁵ Hogyan követik a családfők Jézus példáját? Képzeljük el, hogy egy családapa egy hosszú munkanap után fáradtan hazaér. Bár a legszívesebben kihagyná az aznapra betervezett családi imádatot, Jehovához fordul imában, és erőt kér tőle a megtartásához. Jehova megerősíti a testvért, aki így meg tudja tartani a családi imádatot. A gyermekei pedig egy fontos dolgot tanulnak meg ebből: azt, hogy a szüleik életében Jehova imádata áll az első helyen.

6. Mondj egy példát arra, amikor Jézus lemondott a szabadidejéről mások javára.

⁶ Jézus kész volt lemondani a szabadidejéről mások javára. Nagyon lesújtott lehetett, amikor megtudta, hogy a barátját, Keresztelő Jánost lefejezték. A Biblia így ír erről: „Ennek hallatára Jézus csónakkal elment onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen” (Máté 14:10–13). Nem nehéz azonosulnunk az érzéseivel, hiszen a legtöbben szeretünk elvonulni a világ elől, amikor gyászolunk. De Jézusnak erre nem volt lehetősége, mivel egy nagy tömeg már előbb odaért arra a helyre, ahova menni készült. Hogyan bánt velük Jézus? Belegondolt, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, és megszánta őket. Felismerte, hogy mekkora szükségük van vigaszra és buzdításra, és ez azonnal tettekre indította: „kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:31–34; Luk 9:10, 11).

7–8. Mondj példát arra, hogyan fáradoznak másokért a vének Jézus példáját követve.

 ⁷ Hogyan követik a vének Jézus példáját? Őszintén értékeljük az önfeláldozó vének munkáját. A legtöbben nem is tudjuk, hogy mennyi mindent tesznek értünk. Például egy vészhelyzet esetén a kórházi összekötő bizottság tagjai rögtön a hittársaik segítségére sietnek, pedig erre gyakran az éjszaka kellős közepén van szükség. A testvéreik iránti könyörület arra indítja ezeket a véneket, és a családjukat is, hogy a beteg testvéreik érdekeit a sajátjaik elé helyezzék.

⁸ Továbbá vannak olyan vének, akik teokratikus építkezéseken dolgoznak, míg mások katasztrófák utáni segélyakciókban vesznek részt. És arról se feledkezzünk el, hogy a saját gyülekezetünkben szolgáló felvigyázók mennyire sok időt fordítanak arra, hogy tanítsanak, bátorítsanak és támogassanak minket. Szívből hálásak vagyunk nekik, és a családtagjaiknak is, amiért ennyire önfeláldozóak. Imádkozunk azért, hogy Jehova gazdagon áldja meg őket. De természetesen az odaadó véneknek résen kell lenniük, nehogy a gyülekezeti feladataik miatt elhanyagolják a családjukat.

9. A Filippi 2:4, 5 szerint milyen gondolkodásmódra törekedjünk mindannyian?

⁹ (Olvassátok fel: Filippi 2:4, 5.) Természetesen nemcsak a vének követhetik Jézus példáját az önfeláldozásban, hanem mindannyian. A Biblia ezt írja  Isten Fiáról: „rabszolgai formát öltött” (Flp 2:7). Elmélkedjünk egy kicsit ezen a gondolaton. Egy rabszolga folyton azt lesi, hogyan tudna az ura kedvére tenni. Ha belegondolunk, hogy mi is Jehova rabszolgái vagyunk, és a testvéreinket is szolgáljuk, akkor biztosan vágyunk rá, hogy egyre többet tegyünk Jehováért és másokért. A következőkben látni fogjuk, mi segíthet fejlődnünk ezen a területen.

10. Milyen kérdéseken gondolkodjunk el?

¹⁰ Elemezd a hozzáállásodat! Ebben segíthetnek a következő kérdések: „Szívesen hozok áldozatot másokért? Például, hogyan reagálok, ha megkérnek, hogy látogassak meg egy testvért az idősek otthonában, vagy hogy rendszeresen vigyek el egy idős testvérnőt az összejövetelekre? Készségesen ajánlkozom, amikor önkénteseket keresnek a kongresszusi helyszín kitakarításához vagy a királyságterem karbantartásához?” Amikor átadtuk az életünket Jehovának, az időnket és az erőforrásainkat neki ajánlottuk fel, és ő nagyon boldog, ha ezeket felhasználjuk a testvéreink javára. De mi segíthet, ha úgy látjuk, hogy még fejlődnünk kellene az önfeláldozásban?

11. Hogyan segít az ima, hogy önfeláldozóbbak tudjunk lenni?

¹¹ Imádkozz Jehovához! Lehet, hogy azt már felismerted, hogy jó lenne, ha többet tennél a testvéreidért, de igazából legbelül nem vágysz erre. Ha ez a helyzet, akkor beszélgess erről őszintén Jehovával. Nyíltan mondd el neki az érzéseidet, és kérd tőle, hogy adja meg neked „a vágyat is, és az erőt is”, hogy többet tudj tenni másokért (Flp 2:13).

12. Mit tehetnek a fiatal testvérek a gyülekezetükért?

¹² Ha fiatal megkeresztelt testvér vagy, imádkozz Jehovához, hogy erősítse benned a vágyat, hogy többet tegyél a testvérekért! Néhány országban a gyülekezetekben kevesebb kisegítőszolga van, mint amennyi vén. Ráadásul a kisegítőszolgák többsége középkorú vagy idős. Ezért Jehova gyorsan növekvő szervezetében nagy szükség van fiatal kisegítőszolgákra. Ha bármilyen feladatot kész vagy elvállalni Jehova szolgálatában, boldogabb leszel. Mély megelégedettséget fog adni az, hogy másokat szolgálsz, jó hírnevet szerzel magadnak, és ami a legfontosabb, boldoggá teszed Jehova szívét.

13–14. Milyen gyakorlati dolgokat tehetünk a testvéreinkért? (Lásd a képet a címlapon.)

¹³ Vedd észre, hogy mire van szüksége másoknak! Pál apostol a következőkre ösztönözte a Júdeában élő hittársait: „ne feledkezzetek meg arról, hogy jót tegyetek, és megosszátok másokkal, amitek van, mert az ilyen áldozatok nagyon kedvére vannak Istennek” (Héb 13:16). Ez a tanács nagyon jókor jött a héber keresztényeknek. Nem sokkal azután, hogy megkapták Pál levelét, a hegyekbe kellett menekülniük (Máté 24:16). Kénytelenek voltak hátrahagyni a munkájukat, az otthonukat és a nem keresztény rokonaikat. Abban a nehéz időszakban létfontosságú volt, hogy számíthassanak egymásra. Azok, akik rögtön megfogadták Pál tanácsát, bizonyára könnyebben hoztak áldozatot a testvéreikért a viszontagságos körülmények között is.

 ¹⁴ Tartsuk észben, hogy a testvéreink nem biztos, hogy mindig elmondják, mire van szükségük. Nézzünk egy példát. Talán ismerünk egy testvért, akinek nemrég halt meg a felesége. Lehet, hogy jól jönne neki, ha segítene valaki a főzésben, az utazásban vagy a házimunkában. De talán nem szívesen szól másoknak, mivel nem akar a terhükre lenni. Viszont ha valaki felajánlja a segítségét, azt örömmel elfogadja. Ne gondoljuk, hogy biztos vannak körülötte olyanok, akik támogatják, vagy hogy bizonyára szólni fog, ha szüksége van valamire. Inkább tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Ha én is olyan helyzetben lennék, mint ő, mire lenne szükségem?”

15. Milyen tulajdonság segít abban, hogy önfeláldozóak tudjunk lenni?

¹⁵ Legyél megközelíthető! Talán neked is eszedbe jut néhány testvér vagy testvérnő a gyülekezetből, akikre mindig lehet számítani. Sosem éreztetik azt, hogy a terhükre lennénk. Tudod, hogy bármivel fordulhatsz hozzájuk, biztosan szívesen segítenek. Igazán követésre méltó példát állítanak elénk. Alan, aki felvigyázó, és a negyvenes éveiben jár, ezt mondja: „Jézus nagyon elfoglalt volt, mégis mindenféle korú ember szívesen fordult hozzá, mert tudták, hogy számíthatnak rá. Érződött rajta, hogy őszintén törődik másokkal. Én is szeretnék ilyen megközelíthető és barátságos lenni.”

16. Hogyan segít szorosan követni Jézus példáját az, ha alkalmazzuk a Zsoltárok 119:59, 60-at?

¹⁶ Nem tudjuk tökéletesen követni Jézus példáját, de emiatt nem szabad elcsüggednünk (Jak 3:2). Ahhoz hasonlíthatnánk  ezt, mint amikor valaki festőművésznek tanul. Eleinte nem tud ugyanolyan szépen alkotni, mint a mestere. De ahogyan figyeli őt, igyekszik elsajátítani a technikáit, és tanul a saját hibáiból, egyre ügyesebb festményeket tud készíteni. Mi is, hogyha rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát, és igyekszünk csiszolni a jellemvonásainkon, akkor egyre szorosabban tudjuk követni Jézus példáját. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:59, 60.)

17–18. Mi a jutalma annak, ha követjük Jézus példáját az önfeláldozásban?

¹⁷ Ha önfeláldozóan szolgáljuk a testvéreinket, akkor a példánk ösztönzően hathat másokra. Egy felvigyázó, Tim ezt mondja: „A gyülekezetünkben van néhány testvér, akik nagyon szépen előrehaladtak, és már egész fiatalon ki lehetett őket nevezni kisegítőszolgának. A fejlődésükhöz az is hozzájárult, hogy jó hatással voltak rájuk a gyülekezetben azok a személyek, akik készségesen hoznak áldozatot másokért. Ezek az önzetlen fiatal testvérek igazi áldásnak bizonyulnak a gyülekezetünkben, és a véneknek is rengeteget segítenek.”

¹⁸ A mai világban sok ember önző módon csak magával foglalkozik. De Jehova szolgáiként mi igyekszünk mások lenni. Nagy hatással van ránk Jézus önfeláldozó példája, és elhatároztuk, hogy utánozzuk őt. Bár ezt nem tudjuk tökéletesen megtenni, képesek vagyunk „szorosan [követni] a nyomdokait” (1Pét 2:21). Miközben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy készségesen szolgáljunk másokat, valódi megelégedettség a jutalmunk, mivel a viselkedésünkkel örömet szerzünk Jehovának.