A MÓZESI TÖRVÉNY alapján az izraeliták gerlét és galambot is bemutathattak áldozatul Jehovának. A törvény mindig együtt említi ezt a kétfajta madarat, és egyenértékűnek számítottak (3Móz 1:14; 12:8; 14:30). Miért volt ez jó? Többek között azért, mert a gerlékhez nem lehetett mindig könnyen hozzájutni.

A gerlék vándormadarak, melyek a melegebb hónapokban egész Izraelben megtalálhatóak. Viszont októberben a déli, melegebb országokba vonulnak, és csak tavasszal térnek vissza (Ének 2:11, 12; Jer 8:7). Ez azt jelenti, hogy az ókorban az izraeliták télen nem tudtak gerléket bemutatni áldozatul.

Azonban a galambok alapvetően nem vándormadarak, ezért egész évben megtalálhatóak voltak Izraelben. Sőt, háziasították is őket. (Vesd össze: János 2:14, 16.) Egy könyv a következőket írja erről: „Minden palesztin faluban és városban tartottak háziasított galambokat. A házaknál volt egy galambdúc, vagyis egy lyuk a falban, ahová a madarak beköltözhettek” (Bible Plants and Animals). (Vesd össze: Ézsaiás 60:8.)

Jehova a szeretetét és az észszerűségét bizonyította azzal, hogy elfogadott áldozatul olyan madarakat is, melyekhez egész évben könnyen hozzájuthattak az izraeliták.