1–2. Mi a feltétele annak, hogy Jehova elfogadja az imádatunkat?

 KÉPZELJ EL egy alázatos testvért, aki az ágya mellett térdel, és kiönti a szívét Jehovának imában. Vagy gondolj egy családra, amely lelkesen tanulmányozza együtt a Bibliát. Mi a közös ebben a két jelenetben? Az, hogy mindkettő Jehova imádatához kötődik.

² Mi a feltétele annak, hogy Jehova elfogadja az imádatunkat? Az, hogy az elvárásainak megfelelően imádjuk őt, és az iránta érzett szeretet és tisztelet legyen az indítékunk. Mindannyian szeretjük Jehovát. Tudjuk, hogy megérdemli azt, hogy imádjuk őt, és a lehető legjobbat szeretnénk adni neki.

3. Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

³ Ebben a cikkben szó lesz arról, hogy milyen imádatot fogadott el Jehova az ókorban. Emellett megvizsgálunk nyolc olyan tevékenységet, mely ma hozzátartozik az igaz imádathoz. A cikk abban is segíteni fog, hogy fejlődni tudjunk ezeken a területeken. Továbbá azt is megnézzük, hogy hogyan teszi boldogabbá az életünket Jehova imádata.

4. Hogyan bizonyították Jehova szolgái a keresztény kor előtt, hogy szeretik és tisztelik az Istenüket?

⁴ Hogyan bizonyították Jehova ókori hűséges szolgái, mint például Ábel, Noé, Ábrahám és Jób, hogy szeretik és tisztelik a Teremtőjüket? Úgy, hogy engedelmeskedtek neki, bíztak benne, és áldozatokat mutattak be neki. A Biblia nem utal arra, hogy Jehova konkrét utasításokat adott volna nekik az imádatra vonatkozóan. De abban biztosak lehetünk, hogy a tőlük telhető legjobbat adták Jehovának, és ő elfogadta az imádatukat. Jehova idővel a mózesi törvényt adta Ábrahám leszármazottainak. Ez a törvénygyűjtemény konkrét útmutatásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy hogyan imádják Jehovát neki tetsző módon.

5. Mit vár el Jehova a szolgáitól Jézus feltámadása óta?

⁵ Jézus halála és feltámadása óta Jehova már nem várja el a szolgáitól, hogy betartsák a mózesi törvényt (Róma 10:4). A keresztényekre egy új törvény, Krisztus törvénye vonatkozik (Gal 6:2). Ennek betartásához nem kell törvények hosszú sorát megjegyeznünk. Ehelyett követnünk kell Jézus példáját, és a tanításai szerint kell élnünk. Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy utánozzuk Jézust, azzal örömet szerzünk Jehovának, és saját magunk is felfrissülünk (Máté 11:29).

6. Hogyan meríthetünk a leginkább hasznot ebből a cikkből?

⁶ A következőkben sorra veszünk nyolc tevékenységet, melyek hozzátartoznak az imádatunkhoz. Közben gondoljuk át ezeket a kérdéseket: „Mennyit fejlődtem ezen a területen? Tudnék javítani az imádatom minőségén?” Bár fontos, hogy örüljünk annak, amit most teszünk, jó, ha imával kísérve elmélkedünk azon, hogy min tudnánk még javítani.

7. Hogyan tekinti Jehova a szívből jövő imáinkat?

⁷ Jehovát imádjuk, amikor imádkozunk hozzá. A Szentírás az imát a gondosan elkészített füstölőszerhez hasonlítja, melyet a hajlékban és később a templomban ajánlottak fel (Zsolt 141:2). Ennek a füstölőszernek a kellemes illata örömet szerzett Jehovának. Ugyanígy a mi szívből jövő imáinkban is „örömét leli” (Péld 15:8; 5Móz 33:10). Még ha egyszerű szavakat használunk is, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova szívét jó érzéssel tölti el, amikor kifejezzük az iránta érzett szeretetünket és hálánkat. Azt szeretné, ha megosztanánk vele a gondjainkat és a vágyainkat. Mielőtt Jehovához fordulnánk imában, gondoljuk át alaposan, hogy mit szeretnénk mondani neki. Így az imáink olyanok lesznek, mint a legjobb minőségű füstölőszer.

8. Mi ad különösen jó lehetőséget arra, hogy dicsérjük Istent?

⁸ Akkor is Jehovát imádjuk, amikor dicsérjük őt (Zsolt 34:1). Dicsérni Jehovát azt jelenti, hogy lelkesedéssel beszélünk a lenyűgöző tulajdonságairól és alkotásairól. Erre a hála indít minket. Ezért ha rendszeresen elmélkedünk azon, hogy mennyire jó hozzánk, akkor mindig bőven lesz okunk arra, hogy dicsérjük őt. A prédikálómunka különösen jó lehetőséget ad arra, hogy „dicséretáldozatot” ajánljunk fel Istennek, vagyis „az ajkaink gyümölcsét” (Héb 13:15). Akárcsak ima előtt, úgy prédikálás előtt is jó átgondolnunk, hogy mit fogunk mondani. Mivel szeretnénk a legjobb „dicséretáldozatot” felajánlani Jehovának, lelkesen beszélünk másoknak az igazságról.

9. Az ókori izraelitákhoz hasonlóan hogyan meríthetünk mi is hasznot az összejövetelekből? Mondj egy személyes példát.

⁹ Az összejöveteleken való részvétel is hozzátartozik Jehova imádatához. Az ókori izraeliták ezt a parancsot kapták: „Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek Jehova, a ti Istenetek előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt” (5Móz 16:16). Ahhoz, hogy az izraeliták eleget tegyenek ennek a parancsnak, őrizetlenül kellett hagyniuk az otthonukat és a szántóföldjüket. De Jehova ezt ígérte nekik: „senki sem akarja majd elvenni a földeteket, amikor évente háromszor felmentek Jehovához, a ti Istenetekhez” (2Móz 34:24). Mivel az izraeliták bíztak Jehova ígéretében, rendszeresen részt vettek az ünnepeken. Így gazdag áldásokban volt részük: jobban megértették Isten törvényét, elmélkedtek a jóságán, és építő társaságban voltak (5Móz 16:15). Mi is hasonló áldásokban részesülünk, ha erőfeszítéseket teszünk, hogy részt vegyünk az összejöveteleken. És azzal is nagy örömet szerzünk Jehovának, ha jól felkészülünk, hogy rövid, átgondolt hozzászólásokkal tudjuk gazdagítani a programot.

10. Miért mondhatjuk, hogy az éneklés fontos része az imádatnak?

¹⁰ Az éneklés is az imádatunk része (Zsolt 28:7). Az izraeliták az imádatuk fontos részének tekintették az éneklést. Ezt jól bizonyítja, hogy Dávid király 288 lévitát jelölt ki arra, hogy énekesként szolgáljon a templomban (1Krón 25:1, 6–8). Mi is a Jehova iránti szeretetünket fejezzük ki azzal, ha az énekünkkel dicsérjük őt. Ne vegye el a kedvünket ettől az, ha esetleg nem olyan szép a hangunk. Bár „mindannyian sokszor megbotlunk” szóban, ez nem tart vissza minket attól, hogy beszéljünk a gyülekezetben vagy a szolgálatban (Jak 3:2). Ehhez hasonlóan, ne tartson vissza minket az énekléstől az, ha úgy érezzük, nem vagyunk olyan ügyesek.

11. A Zsoltárok 48:13-mal összhangban miért fontos, hogy a családok rendszeresen tanulmányozzák együtt a Bibliát?

¹¹ Jehovát imádjuk, amikor tanulmányozzuk a Szavát, és tanítjuk a gyermekeinket. A sabbatnap lehetőséget adott az izraelitáknak arra, hogy félretegyék a mindennapi teendőiket, és erősítsék a Jehovával ápolt kapcsolatukat (2Móz 31:16, 17). Emellett arra is időt tudtak szánni, hogy tanítsák a gyermekeiket Jehova jóságáról. Fontos, hogy mi is rendszeresen időt szánjunk Isten Szavának olvasására és tanulmányozására. Ez része az imádatunknak, és közelebb visz minket Jehovához (Zsolt 73:28). Ha a család együtt tanulmányozza a Bibliát, az segít a jövő nemzedékének – vagyis a gyermekeknek –, hogy szoros, személyes kapcsolatot alakítsanak ki az égi Atyjukkal, Jehovával. (Olvassátok fel: Zsoltárok 48:13.)

12. Mit tanulhatunk abból, hogy Jehova szent munkának tekintette a hajlék elkészítését?

¹² Az imádati helyek építése és karbantartása is hozzátartozik Jehova imádatához. A Biblia a hajléknak és a felszerelési tárgyainak az elkészítését szent munkának nevezi (2Móz 36:1, 4). Jehova ma ugyanígy tekinti a királyságtermek és más teokratikus létesítmények építését. Nagyon hálásak vagyunk, hogy sok testvér és testvérnő igen nagy szerepet vállal ezekben a fontos feladatokban. Természetesen a prédikálómunkában is részt vesznek. Sőt, vannak közöttük olyanok, akik szeretnének úttörők lenni. A vének ne vonakodjanak kinevezni őket úttörőnek, ha megfelelnek a követelményeknek. Ezzel elismerik, hogy az építkezések is fontos részét képezik az imádatunknak, és bizonyítják, hogy szeretnék támogatni azokat. Akár van szaktudásunk, akár nincs, a királyságtermek takarításában és karbantartásában mindannyian részt vehetünk.

13. Hogyan gondolkodjunk az adományozásról?

¹³ Az is része az imádatunknak, hogy adományokat adunk. Amikor az izraeliták részt vettek az ünnepeken, nem jelenhettek meg Jehova előtt üres kézzel (5Móz 16:16). A körülményeikhez mérten vinniük kellett magukkal valamilyen ajándékot. Ezzel kifejezhették az értékelésüket azért, ahogy az imádat meg volt szervezve. Mi is kifejezhetjük a hálánkat Jehovának azért, amit a hitünk erősítésére ad, ha anyagilag támogatjuk a helyi gyülekezetet és a világméretű munkát. Persze eltérő, hogy ki mennyit tud adományozni. Pál apostol ezzel kapcsolatban ezt írta: „A szívből fakadó adományok azok, amelyek igazán elfogadhatóak Istennek, mivel Isten azt akarja, hogy az ember azt adja, amit tud, és ne azt, amit nem tud” (2Kor 8:4, 12). Jehova nagyra értékeli a szívből fakadó adományainkat, még ha csekélyek is azok (Márk 12:42–44; 2Kor 9:7).

14. A Példabeszédek 19:17 szerint hogyan tekinti Jehova azt, ha segítünk a szükségben lévő testvéreinknek?

¹⁴ Azzal is Jehovát imádjuk, hogy segítünk a szükségben levő hittársainknak. Jehova megígérte az izraelitáknak, hogy megjutalmazza őket, ha jóindulattal bánnak a szegényekkel (5Móz 15:7, 10). Nincs ez másként ma sem. Minden egyes alkalommal, amikor segítünk egy rászoruló testvérünknek, Jehova azt úgy tekinti, mintha személyesen neki adnánk ajándékot (Péld 19:17). Pál apostol is, amikor börtönben volt, úgy utalt az ajándékra, melyet a Filippiben élő keresztényektől kapott, hogy „elfogadható áldozat, ami igen kedves Istennek” (Flp 4:18). Gondold végig, hogy kinek tudnál segíteni a gyülekezetben! Jehova nagyon boldog, ha azt látja, hogy az időnket, energiánkat, képességeinket és anyagi javainkat a testvéreink megsegítésére fordítjuk. Úgy tekinti ezt, mint ami része az imádatunknak (Jak 1:27).

15. Miért nem érezzük megterhelőnek, hogy részt veszünk Jehova imádatában?

¹⁵ Bár sok időt és energiát igényel, hogy részt vegyünk Jehova imádatában, nem érezzük megterhelőnek azt (1Ján 5:3). Miért nem? Mert szeretjük Jehovát. Képzeld el, hogy egy kisfiú szeretné meglepni az apukáját. Órákat tölt azzal, hogy rajzoljon neki valamit. Nem sajnálja rá az időt, mivel nagyon szereti az apukáját, és örömet akar szerezni neki. Mivel mi is szeretjük Jehovát, örömmel adunk neki az időnkből és az energiánkból.

16. A Héberek 6:10 szerint hogyan tekinti Jehova az imádatában tett erőfeszítéseinket?

¹⁶ A szülők tisztában vannak vele, hogy a gyermekeik nem tudnak ugyanolyan ajándékot adni nekik, mivel különbözőek a képességeik. Égi Atyánk is tudja, hogy mindegyikünknek másak a körülményei. Lehet, hogy sok testvérünknél többet tudunk tenni Jehova szolgálatában, de az is lehet, hogy kevesebbet a korunk, az egészségünk vagy a családi kötelezettségeink miatt. Ha ez a helyzet, ne csüggedj! (Gal 6:4). Jehova a te munkádról sem feledkezik el. Ha a tőled telhető legjobbat adod neki, és jó az indítékod, akkor biztos lehetsz benne, hogy boldoggá teszed őt (Héb 6:10). És mivel belelát a szívedbe, azt is tudja, hogy mi mindent tennél érte szívesen, ha a körülményeid megengednék. Azt szeretné, hogy az imádata boldoggá és megelégedetté tegyen téged.

17. a) Mit tegyél, ha nem élvezed annyira az imádat valamelyik részét? b) Hogyan vált már a javadra, hogy részt vettél valamelyik tevékenységben, mely a „ Növeld az örömödet!” című kiemelt részben van ábrázolva?

¹⁷ Mit tegyél, ha nem annyira élvezed az imádat valamelyik részét, például a személyes tanulmányozást vagy a tanúskodást? Ne add fel! Minél gyakrabban veszel részt ezekben a tevékenységekben, annál inkább örömet találsz majd bennük, és annál inkább a javadra válnak. Ahhoz hasonlíthatnánk ezt, mint amikor valaki edz, vagy valamilyen hangszeren gyakorol. Ha csak ritkán szán rá időt, aligha fog fejlődni. De tegyük fel, hogy beiktatja a mindennapi teendői közé. Kezdetben talán csak rövid időt szán rá, de ahogy érzi, hogy fejlődik, egyre jobban élvezi, és már várni fogja ezeket az alkalmakat. Így már szívesen tölt vele több időt. Te is ki tudnád próbálni ezt, hogy nagyobb örömet találj az imádatban?

18. Hogyan tölthetjük be a létezésünk célját, és milyen hatással van ez ránk?

¹⁸ Akkor töltjük be a létezésünk célját, ha teljes szívvel imádjuk Jehovát. Így boldog, tartalmas életünk lehet (Péld 10:22). Belső békével tölthet el minket az a tudat, hogy a nehézségek idején számíthatunk az Istenünkre (Ézs 41:9, 10). Ezenkívül abban reménykedhetünk, hogy egy örökkévalóságon át szolgálhatjuk őt. Ezért minden okunk megvan rá, hogy boldogok legyünk, miközben égi Atyánkat imádjuk, aki minden teremtményétől megérdemli a dicsőséget és a tiszteletet (Jel 4:11).